2018. március 25., vasárnap

Fiona Barton: A gyermek

"A probléma az, hogy a titkok idővel önálló életre kelnek."

Mostanában ez a műfaj szinte újjáéledt rengeteg izgalmas, csavaros sztori közül választhatunk. Valamiért eddig szerencsém volt és most is kifogtam egy letehetetlennek bizonyuló könyvet.
Az, hogy ilyen jól sikerült valószínűleg az is hozzájárult, hogy a szerző korábban újságíró volt, így Kate Waters figurája hiteles lett.

Összesen négy nő története ez - köztük az újságíróé - akik közül hárman  valahogyan kapcsolódnak egy huszonhét évvel korábban történt tragédiához. Egy építkezésen talált csecsemő maradványai felszínre hozzák a múltat, amit három nő legszívesebben kitörölne a fejéből. Egyikük tinikora óta nyomasztó titkot hordoz, másikuk eltűnt kisbabáját keresi azóta is, és a harmadik társuk pedig látszólag vasfegyelemmel várja a történet alakulását, remélve, hogy kihagyják a sztoriból.

Meg kell hagyni, hogy egy  újságíró élete van olyan izgalmas, és veszélyes mint egy nyomozóé. Sokszor kitartóbban kutatnak keresnek egy - egy bűncselekmény kapcsán mint a rendőrség.
Kate valahogy érzi, hogy ez a történet rengeteg titkot rejt, így meggyőzi a főnökét, hogy hagy foglalkozzon az üggyel.
 Bár egy idő után az olvasó is simán rájön a rejtélyre, ez egyáltalán nem von le a történet értékéből, az utolsó oldalig lehet izgulni.

Olvasás közben egyszerűnek tűnik, hogy egyik nyomból következik a másik, de persze rengeteg ráfordított idő, energia és nem kevés szerencse kérdése, hogy egy - egy ilyen bonyolult ügyet fel tudjanak deríteni.

Sajnos egyik nő sem került közel hozzám, főleg Kate figurája volt az aki bár profi volt nagyon steril személyiség. De ez a történet szempontjából nem is lényeges, hiszen nem a szereplők, hanem a cselekmény az ami az utolsó oldalig fogva tartott.

Értékelés:
4 nyomozgató cseresznye az 5-ből!!!


Stella Newman: Hét lépés a boldogsághoz

"Ma október hatodika van, így a telefonom szerint november végére legalább hatvanöt százalékkal boldogabbnak kell éreznünk magunkat."

Kivételesen hittem a fülszövegnek és végre nem csalódtam igazi szórakoztató chik lit.

Lenny és Juliet remek barátnők, bár teljesen más az életük. Lenny szingli, aki utálja a munkáját és végre egy tartós kapcsolatot szeretne, na meg, hogy minden tekintetben olyan legyen mint Juliet.
Juliet rajong a munkájáért - szakácskönyvek háttérembereként dolgozik - van jóképű férje és egy tündéri felnőtt lánya.
Aztán Juliet férjéről kiderül, hogy mégsem olyan tökéletes, és úgy tűnik ha Juliet ugrik, ugrik Lenny is. Így történhet, hogy mindketten a gödör alján találják magukat.

Mindketten más-más élethelyzetben vannak. Juliet talpra szeretne állni, Lenny pedig végre egy tartós és boldog párkapcsolatot szeretne a mostani alakalmi szeretői státusz helyett.

Igazán érdekesen és cseppet sem unalmasan alakul az életük, tetszett, hogy végig a realitások talaján mozgott a történet és nem oldódott meg minden gondjuk egy szempillantás alatt.

Szerintem a kár volt a BoldogságGuru nevezetű telefonos applikációra alapozni a fülszöveget, hiszen ez csak a kezdet volt és elhanyagolható szerepet játszott a két nő életében, bár vicces volt ahogy a boldogságszintjük alakult. Az applikáció által javasolt feladatok szerintem kiszámíthatóak voltak.

Lenny rendkívül szimpatikus karakter volt, könnyű volt vele azonosulni, Juliet -nek kevésbé  drukkoltam, attól eltekintve, hogy igazi jó barátnő, és nagylelkű ember.

A szerző szerencsésen hanyagolta a mézesmázos befejezést, remek tavaszi olvasmány.

Értékelés:
4,9 boldogságtól guruló cseresznye az 5-ből!!!

2018. március 24., szombat

Lucy Foley: A meghívó

"Csak úgy sodródtam, és gőzöm sem volt arról, mire képes az emberi szív."

1951. Hal újságíró, - bár szeret magára íróként gondolni - egy barátja révén meghívót szerez egy pazar partira, amit egy idős grófnő ad befolyásos emberek számára, hogy elegendő pénzt gyűjtsön egy készülő filmhez.
Hal itt találkozik a titokzatos és szép Stellával. Szenvedélyes egyéjszakás kalandba bonyolódnak. Sem az idő, sem a hely nem alkalmas arra, hogy többet megtudjanak egymásról, így csak a saját képzeletük alakítja a másikat.

1953. Az idős grófnő örömmel értesíti Hal-t, hogy velük tarthat a mesés útra. A Riviérán végighajózva népszerűsítik az elkészült filmet.
A film női és férfi főszereplője, egy fotós, és a rendező mellett Hal is felszállhat a luxusjachtra.
Hal legnagyobb megdöbbenésére Stella is a grófnő vendége.

Nem egy átlagos, kis szerelmi történet ez, hiszen a két szereplő felnőtt emberként találkozik, nem a fiatalságuk első romantikus szerelmét látják a másikban.
Bár a történetük illetve a múltjuk megismerése lassan csordogál, a jelen nagyon is pörgős.
A többi szereplő, -akik nem mellesleg remek karakterek -  mind üde, pezsgő színfoltjai a történetnek. Egy olyan világba enged betekintést amit csillámporosnak és gondtalannak hiszünk.

A szerző minden szereplő életébe betekintést nyújt. Hal és Stella múltját is megismerjük. A film, a grófnő egyik felmenője, egy napló. Ezek együtt alkotják a szép és lírai történetet. Nem mellesleg a szerző remek hangulatteremtő, a mediterrán életérzés kézzelfogható, annak ellenére, hogy puha takaró, és forró tea volt a kísérőm olvasás közben.

Kicsit túl sok volt nekem a történet, a személyes tragédiák, annyi minden történik a lapokon, hogy kicsit úgy éreztem el lett aprózva a sztori. Kár volt egyszerre ennyi figurát mozgatni, mintha mindegyikükre egyetlen mondatot szánt volna az író.

Az utolsó lapokon a feszültség a tetőfokára hág, krimibe illő fordulatokkal.
Kicsit más lett a történet befejezése mint ami elképzeltem, de így sem okozott csalódást.

A borító nagyon hangulatos, ha a hölgy haja az úszósapka alatt szőke, akkor minden klappol:-)

Értékelés:
4 luxus cseresznye az 5-ből!!!

2018. március 16., péntek

Sarah Winman: Bádogember

A barátság pont annyira megfoghatatlan és egyedi, mint a szerelem. Ebben a könyvben pedig mindkét érzelem dobogós helyen szerepel, sok- sok emlékkel együtt.
Ellis és Michael tizenévesen kötnek barátságot, ami valóban különleges volt, ám valamiért mégis vége szakadt.
A történet elején Ellis már a negyvenes éveit tapossa. Magányos és zárkózott. Innen indul útjára a szerteágazó és érzelemmel feltöltött regény. Aztán persze szót kap Michael is, és persze  Annie is belép a két fiú közé, éppúgy mint azon a bizonyos képen, amin hárman szerepeltek egykor.

Nem volt elvárásom a könyvvel kapcsolatban, a sok jó értékelés sarkallt arra, hogy a furcsa cím, és és a titokzatos fülszöveg alapján saját magam járjak utána mire is fel ez a nagy rajongás.

Talán abban rejlik a történet ereje, hogy nem akar több lenni mit ami, bár a szerző gyönyörűen ír a hétköznapi sorsok, szenvedések, tévedések, kudarcok, akár mi magunk is lehetünk. De pont ennyire különleges is, mint egy tombolán nyert festmény napraforgókkal.

Nem tudom miért esett a választás erre a betűméretre, de megjegyzem, hogy nekem nagyon szemre állt - egyszerűen jó volt olvasni, élvezte a szemem :-)

Értékelés:
4 különleges cseresznye az 5-ből!!


2018. március 11., vasárnap

Hillary Jodan: Mudbound - Sárfészek

 "Valahányszor Jamie a közelben volt, Laura énekelt. S valahányszor csak én voltam, dudorászott."


Sok mindenből lett összegyúrva ez a történet, a szerző remekül választotta ki a második világháború utáni időszakot, beleszőtte a rasszizmust, a családi kapcsolatokat, szerelmet, házasságot, egy farmot,-  ami a nem éppen hízelgő Sárfészek nevet kapta az egyik szereplőtől.

Itt mindenki főszereplő, hiszen Laura mellett - aki megnyitja a történetet -  majdnem mindenki szót kap.
Nincs is annál ütősebb, mikor egy történet az utolsó mondattal kezdődik, ami ugye kulcsfontosságú. Én olvasás közben aztán erről a lényeges történésről el is feledkeztem, hiszen annyi dráma történik a lapokon, hogy egészen az utolsó oldalig csak valahol az agyam hátuljában motoszkált a plusz egy jelentős esemény ami az egész történet alatt érlelődött.

Laura aki már egyáltalán nem számít arra, hogy miután elmúlt harminc, bármilyen változás is történhet megszokott életébe megismerkedik Henry-vel. Ez az ismertség aztán olyan tapasztalatokat és történéseket indít el nemcsak Laura, hanem a könyv többi szereplőjének életébe is, amire senki sem számít.

 "Azután egy nap - számomra úgy tűnt, egészen hirtelen - többé nem voltam fiatal."

Henry és Öccse Jamie megjárják a háborút, titokzatos hősök a nők szemében. Laura egészen addig áldja jó szerencséjét, hogy Henry-t hozzá vezette az ég, amíg meg nem ismerkedik Jamie-vel...
Az após, a színes bérlők, a nyers és kíméletlen élet a farmon mind egyedi, különleges fűszerei a történetnek.

Szeretem a családregényeket és már nagyon rég olvastam hasonlót, ez is közrejátszott abban, hogy faltam a sorokat.

Értékelés:
5 gyapot mellett érő cseresznye az 5-ből!!!