2012. december 17., hétfő

Lisa Genova:Megmaradt Alice-nek







"Azt kívánta,bárcsak rákos lenne inkább.Gondolkodás nélkül elcserélné az Alzheimerét rákra.Szégyellte magát ezért a kívánságért,és értelme sem volt ennek az alkunak,de azért jólesett fantáziálgatni róla.Ha rákos lenne,lenne miért küzdenie.Műtét,sugár,kemoterápia.Lenne esélye a győzelemre..."

Olyanok vagyunk mint egy szalagsoron készített bármilyen kacat,tele hülye alkatrészekkel amik pillanatok alatt elromolhatnak,hogy aztán ne tudjunk emlékezni,ne tudjunk menni,beszélni…. elfelejtsük még azt is,hogy kik voltunk.
Szó szerint végigsírtam a könyvet..Olvasás után is gyakran rám tört a sírhatnék,rég kínzott meg ennyire egy könyv. Zseniálisan van megírva,kíméletlenül,őszintén,tele érzelemmel,fájdalommal,kérdésekkel,az élet igazságtalan mivoltával.


A szerző, az Alzheimer kórral beteg nagymamája kapcsán került kapcsolatba ezzel a szörnyű betegséggel,ami szépen lassan mindet elvesz az embertől.Tulajdonképpen emlékek apró kockáiból áll az életünk,ha mindent és mindenkit elfelejtünk akkor az életünket veszítjük el,milyen lehet ezzel a tudattal élni?Hogy ma még tudom ki az a férfi aki átölel,de lehet,hogy holnap már nem is emlékszem majd rá? Tudom,hogy a gyümölcsfagyit szeretem,de holnap már erről is képtelen leszek dönteni.

Alice középkorú családos nő,a Harward egyetem professzora.Férje biológus,három gyermekük,békés,idilli életük van.Aztán Alice furcsa dolgokat vesz észre magán...a legijesztőbb tünet után-nem talál haza-orvoshoz fordul.Hosszú és kacskaringós út vezet a diagnózishoz, klimaxosnak,depressziósnak hitték az orvosok.Az Alzheimer kórról vajmi keveset lehet tudni, a kialakulása,és a gyógymód is rejtély a mai napig.

"Azok a neuronok,amelyek nem képesek más neuronokhoz kapcsolódni elsorvadnak.Egy haszontalan ,magára hagyott neuron meghal."

Alice élete összeomlik, a genetikai vizsgálat minden bizonyossággal megalapozza a betegséget,és azt,hogy mi vár az asszonyra.Próbál kapaszkodni a 25év tanári tapasztalatába, a megszerzett lexikális tudásába,de idővel rá kell jönnie,hogy bármilyen okos,és intelligens is volt egész életében a betegség apránként,de egyre nagyobb lépésekkel falja fel az életét.
Először csak percek esnek ki az életéből,aztán van,hogy nem találja a saját lakásukban a fürdőszobát,aztán azt is elfelejti,hogy ki ő,hány gyermeke van,mikor született...zavart lesz a beszéde,hallucinál,napokig alszik....néha pillanatokra visszatér még az igazi Alice,aki tisztában van vele,hogy mi történik vele...
Ez volt a legborzalmasabb a könyvben!! Ezek a  részek teljesen padlóra küldtek. 

"-A tegnapokat sorra veszítem el...nem tudom megválogatni melyik tegnapot tartom meg és melyiket törlöm ki teljesen.Ezzel a betegséggel nem lehet alkudozni.Nem ajánlhatom fel neki az Egyesült Államok elnökeinek nevét a gyerekeim nevéért cserébe.....gyakran rettegek a holnaptól...Mikor nem leszek már önmagam?..."

Bár megviselt a történet,ajánlom másoknak is elolvasásra,ha buborékban is próbálunk élni attól még sajnos a valóság utat talál hozzánk,és a valósághoz a betegségek is hozzátartoznak.Korunk "vívmányai" ezek,éljünk bárhol a világban megtalál minket.
Ez a könyv kicsit közelebb hoz hozzánk a milliónyi betegségből egyet,ami talán a legádázabb a betegségek közül.A szerző fontosnak tartja,hogy ne csak mint öregkori szellemi hanyatlásként tartsuk számon az Alzheimer kórt,hiszen sok a középkorú beteg is! A nyolcvanéves nagymamánál szinte természetesnek tartjuk ha néhanapján nem ismeri fel az unokát,de egy ötvenéves nőnél ez megdöbbentő.
Többek között betegség felismerésére szeretné felhívni a figyelmet a szerző ,és arra,hogy vannak ugyan gyógyszerek de a legtöbb hosszútávon csatát veszít a betegséggel szemben,kísérletek tucatja folynak de hatékony,igazi gyógymódot mindez idáig nem találtak.
Bevallom  a könyv olvasása közben döbbentem rá,hogy csak általános dolgokat tudok erről a betegségről,semmi konkrétat.A lehető legkisebb tünet a feledékenység,sajnos ennek a betegségnek ennél sokkal több arca van.Sorban leszedi rólunk a képességeinket,minden egyes nap elvesz valamit belőlünk,az egészből hirtelen apró darabokra hullunk és senki sem képes újra összerakni minket.

A könyv végén a szerzővel egy hosszabb interjú olvasható!

Értékelés:
5 cseresznye az 5-ből!!

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése