2018. április 8., vasárnap

Leila Slimani: Altatódal

 "Eltaszítják maguktól, és visszajön. Elbúcsúznak tőle, és ott fog kopogtatni az ajtón, mégis bejön majd, fenyegetően, mint egy megbántott szerető."

Na ez nem az én könyvem volt sajnos. Aránylag vékonyka kötet ezért végigolvastam, de minél több idő telik el az olvasás után annál kevesebb cseresznyét ér.
A fülszöveg szerint a nálunk is népszerű -Kosztolányi Dezső:  Édes Anna - mai változata, amiben az eszményi cselédlány/dada gazdája ellen fordul.

Senki sem volt szimpatikus a történetben, sem a hülye, sznob házaspár, se Louise aki csak egyszerűen beteg és kész.
Egy középkorú házaspár két gyerekkel dadát keres. A férj azt szeretné ha felesége egyelőre csak a gyerekeinek élne, ám a karrierjét féltő -és gyerekeit tehernek érző - Myriam addig rágja élete párja fülét még nem úgy döntenek, hogy dadát keresnek. Pillanatok alatt megtalálják a tökéletes jelöltet, aki ahogy halad az idő egyre inkább nélkülözhetetlenné válik. Mindig tele a hűtő, tiszta a ruha, a lakás ragyog és a gyerekek is imádják a törékeny, mindig ápolt Louise-t. 
Bár néha Myriam úgy érzi kicsit rátelepedett az életükre az alkalmazott, azt nem lehet vitatni, hogy mennyi terhet vesz le a válláról.
Apróságok, figyelmeztető jelek villannak meg néha, de persze minden csak akkor lesz egyértelmű és világos, amikor már túl késő.

Louise ingerszegény, érzelemmentes napjai éles ellentétben állnak a jómódú házaspár mozgalmas, és színes életével.
Louise egyre inkább megszállottja lesz a családnak, a jövőt tervezgeti, amiről azt hiszi, hogy van beleszólása.

Nem sok csavar volt a történetben. Miután megismerjük Louise múltját egyértelmű, hogy mi a gond vele. Persze nem lett volna törvényszerű, hogy Louise ilyen szörnyűségre vetemedjen.

A könyv borítója egyszerűen csúnya.

Értékelés:
3 dada nélküli cseresznye az 5-ből!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése