2018. április 14., szombat

Fiona Neill: Árulások

Nem értem miért olvasták eddig ilyen kevesen ezt a könyvet, ráadásul a kevés többség tetszését sem nyerte el. Pedig!! Pedig ez egy nagyon jó történet.
Kezdem azzal, hogy bár a házastársi hűtlenség eléggé lerágott csont, ennek ellenére erős ez a sztori, a vége pedig még erősebb. Semmi romantikus nincs ebben a szerelmi történetben, amiben négy felnőtt, és négy gyerek érintett.
Négy ember szemszögéből tudhatjuk meg, hogy milyen is az mikor két baráti házaspár egy-egy fele térfelet cserél.
Rosie és Nick -ből Lisa és Nick lesz, nem mellesleg Lisa, Rosie gyerekkori barátnője (volt.)

Az ominózus nyár óta eltelik nyolc év. Rosie valahogy tovább éli az életét, persze napi szinten boncolgatva azt mit tett vele és gyerekekkel Lisa és Nick. Lánya kényszerbeteg lett, fia egyszerűen csak dühös.
Aztán Lisa levelet ír Rosie-nak, és ismét felszínre kerül minden egyes sérelem.

Amivel végig tisztában voltam az az, hogy Nick mekkora görény! Akkora, hogy ilyen nincs is! (de van!!) Épp ésszel fel nem tudom fogni, hogy az ilyen embernek, hogyan juthat társ, és szeretet???
Van még egy szereplő aki nem sok jót érdemel, de persze az élet nem igazságos.

A négy felnőtt kapcsolat tematikájának boncolgatása mellett nagyon szép képet kapunk a kényszerbetegségről. Nagyon életszerű Daisy szenvedése, ahogy ő fogalmazott, a kényszerbetegség teljes munkaidős elfoglaltság.

Lövésem sem volt, hogy milyen befejezést lehet írni egy ilyen kusza és nagyon fájdalmas történethez, a szerző nagyon jó érzékkel oldotta meg.

Értékelés:
4 soha meg nem bocsájtó cseresznye

Lionel Shriver: A Mandible család

Imádom a családregényeket, a sok-sok szálat ami összeköti a szereplőket időn és generációkon át.
Kicsit mást vártam, de ennek ellenére nem bántam meg, hogy belevágtam.

Shriver családregénye furcsa módon a jövőben játszódik, (2029-2047). Középpontban a klasszikus mesés örökséggel. (?)

Jó sok mindent írt bele a szerző ebbe a könyvbe, kezdve egy jó adag gazdaságpolitikával -fogyasztható szinten- a már említett családregény, és akkor ott a disztópia, a jövő. A jövő ami akár meg is történhet, mert nagyon hihetően lett előadva, hogy Amerikában  dollár értékét veszti. Miért ne történhetne meg?
És hogyan reagálnak erre az emberek, mikor egyik nap még minden van, aztán a következő napon meg már semmid sincs.
A Mandible család tagjain keresztül pillanthatunk be egy nem túl biztató jövőbe.

Shriver egyedi és különleges stílusban ír, ami csak rá jellemző. Pont ahogy  a témaválasztásai is. (Amikről elképzeléseim sincs, hogy találják meg.)

Értékelés:
4 jövőre érő cseresznye az 5-ből!!!!



2018. április 8., vasárnap

Julianne Donaldson: Edenbrooke örököse

Bár majdnem két éve, hogy olvastam a könyvet,  Edenbrooke, és aminek aztán jó érzékkel muszáj volt előzményt is írni.
Persze ezt a vékonyka füzetkét nem volt kötelező sem megvennem, sem elolvasnom, de izgatott, hogy nem teljes a történet, és biztosan lemaradtam valamiről.

Nos nem maradtam le semmiről. Nekem nem adott pluszt ez a kis szösszenet, de jó érzés volt felidézni -és, hogy örültem, hogy emlékszem -  Marianne és Philip ismerkedésének első pillanataira, de nem éreztem, hogy Philip szemszögéből újat kaptam volna. Sőt kicsit ömlengőnek tűntek az első pillantásra feltört érzései.
Lehet én lettem túl kemény és kérges, hiszen a könyv nagyon tetszett és szórakoztatott, de amit Philip átélt az ominózus fogadóban nekem túl sok volt. Sokkal jobban tetszettek a rámenős hölgyek próbálkozásai :-)
Azon tanakodtam a röpke pár oldal olvasása közben, hogy lehet egyszerűbb lenne az élet ha annyi gondja lenne a nőknek, hogy jól menjenek férjhez.

Értékelés:
3 piruló cseresznye az 5-ből!!!

Leila Slimani: Altatódal

 "Eltaszítják maguktól, és visszajön. Elbúcsúznak tőle, és ott fog kopogtatni az ajtón, mégis bejön majd, fenyegetően, mint egy megbántott szerető."

Na ez nem az én könyvem volt sajnos. Aránylag vékonyka kötet ezért végigolvastam, de minél több idő telik el az olvasás után annál kevesebb cseresznyét ér.
A fülszöveg szerint a nálunk is népszerű -Kosztolányi Dezső:  Édes Anna - mai változata, amiben az eszményi cselédlány/dada gazdája ellen fordul.

Senki sem volt szimpatikus a történetben, sem a hülye, sznob házaspár, se Louise aki csak egyszerűen beteg és kész.
Egy középkorú házaspár két gyerekkel dadát keres. A férj azt szeretné ha felesége egyelőre csak a gyerekeinek élne, ám a karrierjét féltő -és gyerekeit tehernek érző - Myriam addig rágja élete párja fülét még nem úgy döntenek, hogy dadát keresnek. Pillanatok alatt megtalálják a tökéletes jelöltet, aki ahogy halad az idő egyre inkább nélkülözhetetlenné válik. Mindig tele a hűtő, tiszta a ruha, a lakás ragyog és a gyerekek is imádják a törékeny, mindig ápolt Louise-t. 
Bár néha Myriam úgy érzi kicsit rátelepedett az életükre az alkalmazott, azt nem lehet vitatni, hogy mennyi terhet vesz le a válláról.
Apróságok, figyelmeztető jelek villannak meg néha, de persze minden csak akkor lesz egyértelmű és világos, amikor már túl késő.

Louise ingerszegény, érzelemmentes napjai éles ellentétben állnak a jómódú házaspár mozgalmas, és színes életével.
Louise egyre inkább megszállottja lesz a családnak, a jövőt tervezgeti, amiről azt hiszi, hogy van beleszólása.

Nem sok csavar volt a történetben. Miután megismerjük Louise múltját egyértelmű, hogy mi a gond vele. Persze nem lett volna törvényszerű, hogy Louise ilyen szörnyűségre vetemedjen.

A könyv borítója egyszerűen csúnya.

Értékelés:
3 dada nélküli cseresznye az 5-ből!!!

2018. április 3., kedd

Kathie Khan: 90 perc

Nem is tudom mit írjak erről a könyvről. Az biztos, hogy gyorsan lehet vele haladni, olvastatja magát, a szerelmesek küzdelme az űrben kilencven percen át a túlélésért nagyon is jó téma.
Ehhez jön még a jövő elképzelése az írónő szerint egy globális katasztrófa után, ahol minden újdonság az olvasónak.
Míg Carys és Max azon tanakodnak az űrben lebegve, hogy hogyan éljék túl a lehetetlent, addig időről-időre visszatérnek a múltba.Megismerkedésük, kapcsoltuk minden egyes lépcsőfokát megismerhetjük. És persze az is kiderül, hogyan került a vagány pilóta, Carys és a humoros séf, Max ekkora slamasztikába.

Az olvasott értékelések alapján sokkal rosszabbra számítottam, - ezért sem érdemes olvasás előtt mások véleményére hagyatkozni - így kellemes csalódás volt, hogy igenis jó ez a történet.
Bár nem mélyedünk bele Európia, a politika, és a Rotáció témákba, pont annyi információt kap az olvasó, hogy az keretet adjon a történetnek.
Ami (talán) a távoli jövőben sem fog sokat változni, azok az emberi kapcsolatok. Ugyanúgy meglesznek egy kapcsolat buktatói mint most, legyen bármilyen modern is a világ az emberi lélek esendő és törékeny marad. 

Két hibát azért felrónék a könyvnek, az egyik, hogy nem kapkodtam a levegőt miközben az a  szereplőinknek bizony rendesen fogyott. Valahogy nem tudtam együttérezni velük, és azt hiszem nekem teljesen más dolgokon járt volna az eszem mint nekik.
A másik a befejezés, amit nem tudok hová tenni, illetve van egy elméletem, hogy miért ilyen lett a végszó, de ez inkább idegesített mint elgondolkodtatott.

Értékelés:
4 űrcseresznye az 5-ből!!

2018. április 2., hétfő

Péterfi - Novák Éva: A rózsaszín ruha

 "Mert igenis van az a szint, amikor az ember a boldogtalanságtól szinte megbénul."

Tudtam én, hogy az Egyasszony olvasása  után csak idő kérdése lesz mikor támad újra kedvem kicsit kínozni magam.

Húsz novellát tartalmaz ez a kis kötet, a könyv borítóján hívogató színekkel. Aztán ami belül van letaglóz és pofán ver. Nem tudom hogyan lehetséges úgy írni, hogy hajtjuk a lapokat, megszakad a szívünk, lehajtott fejjel ismerjük be, hogy bizony ez mind így van, és tudjuk, hogy a következő oldal is fájni fog, mégsem hagyjuk abba.
Jó érzékkel lettek egymás után rakosgatva a történetek az erős kezdés a kedvenc - Mama meséi 1. - után hasonló a folytatás is.

Persze van egy -két keserédes, nevetős sztori is, de a legtöbb a saját hülyeségeinkről és szenvedéseinkről szól. Főleg a nő férfi viszony van rendesen boncolgatva, villanásnyi időre benézhetünk mások lelkének ablakán, beléphetünk az életükbe, hogy aztán olvasás közben és után  eltöprengjünk azon, hogy ja basszus, mi is ebben a cipőben járunk, vagy megkönnyebbülve felsóhajtunk, hogy de jó, hogy nekem (eddig) ez kimaradt az életemből.
Szánalmas, hogy mennyi mindent bele tudunk látni egy másik emberbe, mennyi jót tudunk feltételezni róla, hogy aztán naponta kapjunk pofonokat, hogy ébresztő királylány, maximum egy cselédlány sorsa juthat neked.

Értékelés:
4,9 szánakozó cseresznye az 5-ből!!

2018. március 25., vasárnap

Fiona Barton: A gyermek

"A probléma az, hogy a titkok idővel önálló életre kelnek."

Mostanában ez a műfaj szinte újjáéledt rengeteg izgalmas, csavaros sztori közül választhatunk. Valamiért eddig szerencsém volt és most is kifogtam egy letehetetlennek bizonyuló könyvet.
Az, hogy ilyen jól sikerült valószínűleg az is hozzájárult, hogy a szerző korábban újságíró volt, így Kate Waters figurája hiteles lett.

Összesen négy nő története ez - köztük az újságíróé - akik közül hárman  valahogyan kapcsolódnak egy huszonhét évvel korábban történt tragédiához. Egy építkezésen talált csecsemő maradványai felszínre hozzák a múltat, amit három nő legszívesebben kitörölne a fejéből. Egyikük tinikora óta nyomasztó titkot hordoz, másikuk eltűnt kisbabáját keresi azóta is, és a harmadik társuk pedig látszólag vasfegyelemmel várja a történet alakulását, remélve, hogy kihagyják a sztoriból.

Meg kell hagyni, hogy egy  újságíró élete van olyan izgalmas, és veszélyes mint egy nyomozóé. Sokszor kitartóbban kutatnak keresnek egy - egy bűncselekmény kapcsán mint a rendőrség.
Kate valahogy érzi, hogy ez a történet rengeteg titkot rejt, így meggyőzi a főnökét, hogy hagy foglalkozzon az üggyel.
 Bár egy idő után az olvasó is simán rájön a rejtélyre, ez egyáltalán nem von le a történet értékéből, az utolsó oldalig lehet izgulni.

Olvasás közben egyszerűnek tűnik, hogy egyik nyomból következik a másik, de persze rengeteg ráfordított idő, energia és nem kevés szerencse kérdése, hogy egy - egy ilyen bonyolult ügyet fel tudjanak deríteni.

Sajnos egyik nő sem került közel hozzám, főleg Kate figurája volt az aki bár profi volt nagyon steril személyiség. De ez a történet szempontjából nem is lényeges, hiszen nem a szereplők, hanem a cselekmény az ami az utolsó oldalig fogva tartott.

Értékelés:
4 nyomozgató cseresznye az 5-ből!!!


Stella Newman: Hét lépés a boldogsághoz

"Ma október hatodika van, így a telefonom szerint november végére legalább hatvanöt százalékkal boldogabbnak kell éreznünk magunkat."

Kivételesen hittem a fülszövegnek és végre nem csalódtam igazi szórakoztató chik lit.

Lenny és Juliet remek barátnők, bár teljesen más az életük. Lenny szingli, aki utálja a munkáját és végre egy tartós kapcsolatot szeretne, na meg, hogy minden tekintetben olyan legyen mint Juliet.
Juliet rajong a munkájáért - szakácskönyvek háttérembereként dolgozik - van jóképű férje és egy tündéri felnőtt lánya.
Aztán Juliet férjéről kiderül, hogy mégsem olyan tökéletes, és úgy tűnik ha Juliet ugrik, ugrik Lenny is. Így történhet, hogy mindketten a gödör alján találják magukat.

Mindketten más-más élethelyzetben vannak. Juliet talpra szeretne állni, Lenny pedig végre egy tartós és boldog párkapcsolatot szeretne a mostani alakalmi szeretői státusz helyett.

Igazán érdekesen és cseppet sem unalmasan alakul az életük, tetszett, hogy végig a realitások talaján mozgott a történet és nem oldódott meg minden gondjuk egy szempillantás alatt.

Szerintem a kár volt a BoldogságGuru nevezetű telefonos applikációra alapozni a fülszöveget, hiszen ez csak a kezdet volt és elhanyagolható szerepet játszott a két nő életében, bár vicces volt ahogy a boldogságszintjük alakult. Az applikáció által javasolt feladatok szerintem kiszámíthatóak voltak.

Lenny rendkívül szimpatikus karakter volt, könnyű volt vele azonosulni, Juliet -nek kevésbé  drukkoltam, attól eltekintve, hogy igazi jó barátnő, és nagylelkű ember.

A szerző szerencsésen hanyagolta a mézesmázos befejezést, remek tavaszi olvasmány.

Értékelés:
4,9 boldogságtól guruló cseresznye az 5-ből!!!

2018. március 24., szombat

Lucy Foley: A meghívó

"Csak úgy sodródtam, és gőzöm sem volt arról, mire képes az emberi szív."

1951. Hal újságíró, - bár szeret magára íróként gondolni - egy barátja révén meghívót szerez egy pazar partira, amit egy idős grófnő ad befolyásos emberek számára, hogy elegendő pénzt gyűjtsön egy készülő filmhez.
Hal itt találkozik a titokzatos és szép Stellával. Szenvedélyes egyéjszakás kalandba bonyolódnak. Sem az idő, sem a hely nem alkalmas arra, hogy többet megtudjanak egymásról, így csak a saját képzeletük alakítja a másikat.

1953. Az idős grófnő örömmel értesíti Hal-t, hogy velük tarthat a mesés útra. A Riviérán végighajózva népszerűsítik az elkészült filmet.
A film női és férfi főszereplője, egy fotós, és a rendező mellett Hal is felszállhat a luxusjachtra.
Hal legnagyobb megdöbbenésére Stella is a grófnő vendége.

Nem egy átlagos, kis szerelmi történet ez, hiszen a két szereplő felnőtt emberként találkozik, nem a fiatalságuk első romantikus szerelmét látják a másikban.
Bár a történetük illetve a múltjuk megismerése lassan csordogál, a jelen nagyon is pörgős.
A többi szereplő, -akik nem mellesleg remek karakterek -  mind üde, pezsgő színfoltjai a történetnek. Egy olyan világba enged betekintést amit csillámporosnak és gondtalannak hiszünk.

A szerző minden szereplő életébe betekintést nyújt. Hal és Stella múltját is megismerjük. A film, a grófnő egyik felmenője, egy napló. Ezek együtt alkotják a szép és lírai történetet. Nem mellesleg a szerző remek hangulatteremtő, a mediterrán életérzés kézzelfogható, annak ellenére, hogy puha takaró, és forró tea volt a kísérőm olvasás közben.

Kicsit túl sok volt nekem a történet, a személyes tragédiák, annyi minden történik a lapokon, hogy kicsit úgy éreztem el lett aprózva a sztori. Kár volt egyszerre ennyi figurát mozgatni, mintha mindegyikükre egyetlen mondatot szánt volna az író.

Az utolsó lapokon a feszültség a tetőfokára hág, krimibe illő fordulatokkal.
Kicsit más lett a történet befejezése mint ami elképzeltem, de így sem okozott csalódást.

A borító nagyon hangulatos, ha a hölgy haja az úszósapka alatt szőke, akkor minden klappol:-)

Értékelés:
4 luxus cseresznye az 5-ből!!!

2018. március 16., péntek

Sarah Winman: Bádogember

A barátság pont annyira megfoghatatlan és egyedi, mint a szerelem. Ebben a könyvben pedig mindkét érzelem dobogós helyen szerepel, sok- sok emlékkel együtt.
Ellis és Michael tizenévesen kötnek barátságot, ami valóban különleges volt, ám valamiért mégis vége szakadt.
A történet elején Ellis már a negyvenes éveit tapossa. Magányos és zárkózott. Innen indul útjára a szerteágazó és érzelemmel feltöltött regény. Aztán persze szót kap Michael is, és persze  Annie is belép a két fiú közé, éppúgy mint azon a bizonyos képen, amin hárman szerepeltek egykor.

Nem volt elvárásom a könyvvel kapcsolatban, a sok jó értékelés sarkallt arra, hogy a furcsa cím, és és a titokzatos fülszöveg alapján saját magam járjak utána mire is fel ez a nagy rajongás.

Talán abban rejlik a történet ereje, hogy nem akar több lenni mit ami, bár a szerző gyönyörűen ír a hétköznapi sorsok, szenvedések, tévedések, kudarcok, akár mi magunk is lehetünk. De pont ennyire különleges is, mint egy tombolán nyert festmény napraforgókkal.

Nem tudom miért esett a választás erre a betűméretre, de megjegyzem, hogy nekem nagyon szemre állt - egyszerűen jó volt olvasni, élvezte a szemem :-)

Értékelés:
4 különleges cseresznye az 5-ből!!


2018. március 11., vasárnap

Hillary Jodan: Mudbound - Sárfészek

 "Valahányszor Jamie a közelben volt, Laura énekelt. S valahányszor csak én voltam, dudorászott."


Sok mindenből lett összegyúrva ez a történet, a szerző remekül választotta ki a második világháború utáni időszakot, beleszőtte a rasszizmust, a családi kapcsolatokat, szerelmet, házasságot, egy farmot,-  ami a nem éppen hízelgő Sárfészek nevet kapta az egyik szereplőtől.

Itt mindenki főszereplő, hiszen Laura mellett - aki megnyitja a történetet -  majdnem mindenki szót kap.
Nincs is annál ütősebb, mikor egy történet az utolsó mondattal kezdődik, ami ugye kulcsfontosságú. Én olvasás közben aztán erről a lényeges történésről el is feledkeztem, hiszen annyi dráma történik a lapokon, hogy egészen az utolsó oldalig csak valahol az agyam hátuljában motoszkált a plusz egy jelentős esemény ami az egész történet alatt érlelődött.

Laura aki már egyáltalán nem számít arra, hogy miután elmúlt harminc, bármilyen változás is történhet megszokott életébe megismerkedik Henry-vel. Ez az ismertség aztán olyan tapasztalatokat és történéseket indít el nemcsak Laura, hanem a könyv többi szereplőjének életébe is, amire senki sem számít.

 "Azután egy nap - számomra úgy tűnt, egészen hirtelen - többé nem voltam fiatal."

Henry és Öccse Jamie megjárják a háborút, titokzatos hősök a nők szemében. Laura egészen addig áldja jó szerencséjét, hogy Henry-t hozzá vezette az ég, amíg meg nem ismerkedik Jamie-vel...
Az após, a színes bérlők, a nyers és kíméletlen élet a farmon mind egyedi, különleges fűszerei a történetnek.

Szeretem a családregényeket és már nagyon rég olvastam hasonlót, ez is közrejátszott abban, hogy faltam a sorokat.

Értékelés:
5 gyapot mellett érő cseresznye az 5-ből!!!
 

2018. február 26., hétfő

Robert I. Sutton : Kis seggfejkalauz

 "A seggfejek túlélése továbbra is sokkal inkább képesség avagy fortély, mintsem egzakt tudomány."


A szerző a Stanford Egyetem professzora és azért írta meg ezt a kis kézreálló kalauzt mert több ezer kétségbeesett megkeresésre valahogy válaszolnia kellett. Biztosan nem lehet véletlen, hogy könyvei közül ez a legnépszerűbb!

Hat fejezet segít, hogy felismerjük és hatásosan fel tudjunk lépni a seggfej főnökkel, vagy kollégával szemben. De olyan mindennapi túlélőkészletet is tartalmaz ha valaki a tömegközlekedésben vagy egyéb hétköznapi tevékenység során bizonyul velünk szemben seggfejnek.

Megtörtént esetek tucatjain botránkozhatunk meg, a seggfejség űgy tűnik nem ismer határt. Basáskodó főnök, görény kolléga.

Biztosan van olyan munkahely ahol a közösség remek, és még hírből sem ismerik egymás kínzását. Ám a munkában töltött évek alatt legalább egyszer (ha nem többször) belefutunk olyan emberekbe, szituációkba amiket nem tudunk kezelni.
Hiánypótló ez a mű, remek kis támasz a zűrös hétköznapokra.
Olvasás közben meglepve, és magamra büszkén döbbentem rá, hogy pár ajánlott módszert már ösztönösen alkalmazok, igaz nem mindig a legjobb megoldást választottam első lépésként, de ezzel a kötettel azt hiszem ha a szükség úgy hozza hatékonyabban tudok majd stratégiát választani.

A tudomány mellett megfér a humor is, nekem ez nagyon tetszett, könnyen fogyaszthatóvá teszi ezt a komoly témát.

Kicsit tömörnek tűnik a szöveg, picit szellősebben, nagyobb betűmérettel átláthatóbb lenne egy-egy oldal. Elég sok a forrásmegjelölés, ezek a lapok alján kaptak helyet, ami nem lenne baj, nekem itt is az apró betűk okoztak gondot.

Értékelés:
5 ellenálló cseresznye az 5-ből!!!



2018. február 25., vasárnap

Sarah Pinborough: 13 perc

"Én vagyok a csodalény, aki tizenhárom percig halott volt."

A pazar borító és Stephen King ajánló sorai miatt úgy gondoltam ez nekem való könyv lesz.
Kicsit ugyan megijedtem a sztori elejét olvasva, mert úgy tűnt, hogy főként arról van szó, hogy a három főszereplő tinilány melyikének ragyog fényesebben a szájfénye. De aztán jól beleássuk magunkat a lélek sötét bugyraiba, ahol aztán felszínre törnek a kicsiny, és alantas érzések.
És legyünk húsz, vagy negyven évesek gyűlölni éppúgy tudunk.

Natasha halott volt, aztán megmentették, a barátnői pedig furán viselkednek, mint akik nem erre számítottak. Jenny és Hayley minden bizonnyal titkolnak valamit, Natasha pedi nem emlékszik arra, hogy került a jéghideg vizű folyóba. Gyerekkori barátnőjétől Rebeccától remélem segítséget, hogy kiderüljön miért gyűlölik őt annyira mostani kebelbarátnői.

 "A barátság selyemfonal, ami könnyen elszakad. Össze lehet ugyan kötni, de a csomó megmarad."

Látszólag egyértelmű a történet, már csak az okokat kell feltárni, ám ahogy halad a sztori úgy derül ki, hogy semmi sem olyan egyszerű mint amilyennek elsőre látszott, az pedig, hogy ki is az igazán gonosz az oldalanként változik.
Bepillanthatunk  a tinédzserek mai világába, a barátságaik működésének dinamikájába. Megannyi szerep, amibe ha belekényszerítik őket nincs kitörési lehetőség, a bálkirálynő örökké ragyog, a lúzer sohasem lesz népszerű.
Az utolsó lapokon fordul a kocka, és szó szerint a feje tetejére áll a sztori.

"-Olyanok vagyunk, mint a lányok A salemi boszorkányokban - jegyezte meg Tasha amikor ismét lélegzethez jutott, és meg tudott szólalni. -Kint az erdőben, nevetgélnek és sötét varázsigékkel dobálóznak."

A szerző ezen könyve határozottan jobban tetszett mint a Ne higgy a szemének! . Lehet azért is volt jobb, mert ebben a történetben nincs semmilyen hókuszpókusz.
Sarah Pinborough a feszültségkeltés nagymestere!

Értékelés:
5 ravasz cseresznye az 5-ből!!!


2018. február 24., szombat

Jill Santopolo: A fény, amit elvesztettünk

 "Van, aki belép az életünkbe és miután kilépett, örökre nyoma vész. Még ha összefutunk is vele, az egész egy jelentéktelen epizód, egy Szia! egy Hogy vagy?. És vannak mások, akikkel ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, bármikor hoz is  össze minket a véletlen. A bennük rejlő vigasz olyan hatalmas, mintha egy perc sem telt volna el az utolsó találkozás óta."


Már régóta kerestem egy, a realitások talaján mozgó, nem rózsaszín, nem tinikről szóló romantikusnak mondott történetet.
Lucy és Gabe szerelmének történetében mindent megkap az olvasó. Végig követhetjük egy szerelem útját a kezdeti lángoláson át a felnőtté válásig, és persze a nehéz döntésekig.

Narrátorunk Lucy aki 2001. szeptember 11.-én ismerkedik meg egy különleges fiúval. Kapcsolatuk alakulása tizenhárom évet ölel fel, és olvasás közben még csak sejteni sem lehet mi lesz a végszó.

Van, hogy nagyon együtt tudott dobogni a szívem a két szereplővel, de volt amikor számomra érthetetlen döntéseket hoztak. Minden ember arra törekszik, hogy kerek legyen az élete, ám ez nagyon ritka esetben valósul csak meg. Mindent szeretnénk, tökéletes párkapcsolatot, szárnyaló karriert, kalandokat, izgalmat és biztonságot. És sokszor csak hosszú évek múlva derül ki, hogy mi, vagy éppen ki az aki vagy ami igazán fontos, de lehet, hogy akkor már késő.

Miközben olvastam Lucy és Gabe életének alakulását végig azon gondolkodtam, hogy mennyire vitte el Lucy szívét és napjait a Mi lett volna ha? dilemma amiben állandóan élt, mikor Gabe éppen nem vele volt. Egy be nem teljesült szerelmet /életet nagyon könnyű ragyogó díszekkel felruházni, sokszor elfelejtjük, hogy tökéletes ember/ élet/ párkapcsolat  nincs. Mindezek ellenére értettem és átéreztem azt az eltéphetetlen köteléket ami kialakult közöttük. És értettem, hogy van az út amit helyesnek érzünk, és van az út amire szívesen újra és újra rálépnénk.
A történetük vége nem úgy alakult ahogy vártam, számomra úgy tűnt a szerző a legegyszerűbb módját választotta a lezárásnak.

Kicsit úgy éreztem újra olvasom Cecelia Ahern: Ahol a szivárvány véget ér könyvét, ami kedvencem.

Értékelés:
4 örökké tartó cseresznye az 5-ből!!!

2018. február 18., vasárnap

Colson Whitehead: A föld alatti vasút

 
"Az ültetvény az ültetvény; az ember azt hiszi, az ő megpróbáltatásai  egyediek, pedig éppen attól borzasztó az egész, hogy egyetemlegesek."

 Számos díjat tudhat magáénak a könyv - nem véletlenül- én viszont sokáig nem éreztem késztetést, hogy elolvassam. Aztán a véletlen folytán a kezembe került, és bizony el nem eresztettem az utolsó szóig!
Sokszor gondoljuk egy témával kapcsolatban-háború, vagy éppen az aktuális rabszolgaság, -hogy ha egy könyvet olvastunk akkor olvastuk mindet, pedig ez sokszor nem igaz.
Cora életei is lehetett volna a könyv címe, hiszen a színes bőrű rabszolgalány megannyi életet él le a lapokon. Sokan már az első élete alatt meghaltak volna, Cora azonban szívós, így még sok - sok élet, és tengernyi fájdalom és szenvedés lesz a jutalma.


"Azon tűnődött, miért csak kétféle idő van: nehézség reggel, megpróbáltatás este."

 Furcsa ilyet írni, de a szerző nagyon szépen ír. Még Cora fájdalmát is úgy jeleníti meg, hogy abban tartás van.
A korábban olvasott  Szarnyak nélkül szabadon   is megmaradt bennem. Főleg a felszabadítási (abolíció) mozgalom miatt, ami ebben a könyvben is nagy szerepet kap.

Ebben a történetben is az egész rabszolgaság témáját próbálja láttatni a szerző, hogy ne csak ezt, vagy azt lássuk a történetből, ne csak a kínzások és a vég nélküli munka játszódjék a lapokon. A föld alatti vasút pedig valami olyan pluszt ad a történetnek mint egy szikrányi csoda.

"Az igazság örökké változó kirakat, mások kezei igazgatják, amikor te nem látod." 

Értékelés:
5 szabad cseresznye az 5-ből!!!

(Itt jegyezném meg, hogy nagyon megszerettem a kiadó könyveit.   Annyira szépek és igényesek, már az is örömet okoz az embernek ha csak kézben tartja valamelyiket. Ha pedig a tartalom is betalál az már csak hab a tortán.)



2018. február 11., vasárnap

Daniel Kehlmann: El kellett volna menned

Rég nyúltam ennyire mellé könyvválasztáskor...a fülszöveg és az értékelések zöme azt súgta ez az én könyvem. Hálát adtam a sorsnak, hogy mindössze kilencvenhat oldalon, -és a történet szerint hat napon  keresztül -kellett csak izgulnom a háromfős családért, akik közül a legszimpatikusabb szereplő természetesen a házaspár négyéves kislánya volt.

Látszólag minden rendben van a házaspárral, a férfi alkotói válságban van, ezért vonulnak el a hegyvidéki nyaralóba. A hely természetesen mindentől távol van, egyetlen út vezet csak a házhoz, szomszéd sehol, csak a magas hegyek, mély völgyek és a gomolygó köd. A faluban egyetlen vegyesbolt, furcsa helyiekkel akik rébuszokban beszélnek.
Hol a készülő forgatókönyv lapjait olvashatjuk, hol a férfi hagymázas gondolatait amiket azután vet papírra, hogy lát valamit, vagy éppen nem lát. Tárgyak tűnnek fel, vagy éppen tűnnek el  a házból, hangokat hall , új ajtók nyílnak ott ahol korábban nem voltak, a rémálmairól már nem beszélve.

A szerző az olvasóra bízza, hogy mit lát bele a történetbe. Szellemeket, vagy csupán egy bekattant ember agymenéseit.
Igazából a bajom az volt, hogy olyan elharapva éreztem az egész könyvet. Kis kapcsolati válság, kis ijesztgetés, félbemaradt mondatok.

Értékelés:
3 zavart cseresznye az 5-ből!!!


2018. február 4., vasárnap

Amanda Prowse: Tápláló szeretet

"-Egyfolytában csak az jár az eszemben, hogy milyen sovány vagyok, meg hogy egyre soványabb és kisebb legyek. Tudom, ha már elég kicsi leszek, akkor el fogok tűnni, és az olyan érzés lesz, mintha győztem volna."

 Ha hinni lehet az interneten fellelhető információknak akkor az anorexia bizony nem a mai kor népszerű  betegsége, ugyanis a betegséget elsőként a francia Ernest-Charles Lasègue és a brit William Gull írta le 1873-ban!!!!

A szerző nehéz témát választott, és valami rettentő kemény és kegyetlen lett a végeredmény.
Az anorexiáról többször olvastam futólag cikkeket, egy-két elrettentő esetet, könyvet: Soha nem elég de még az önéletrajzi ihletésű   Egy alma per nap  sem volt ennyire sokkoló számomra.

Freya és családja éli az átlagos ám boldog hétköznapjaikat. Először az iskola figyelmezteti az anyát, hogy kisebbik lányával gond van, aztán egy véletlen folytán Freya is szembesül lánya önpusztító betegségével.
Szépen fel van vezetve a téma; a hitetlenkedés, aztán a  gyors gyógyulásba vetett hit, mondván minden rendbe jön hiszen Lexinek csak ennie kell, a kétségbeesés, hogy a szülői akarat nem mindig egyezik meg a gyerekünk akaratával.

Bár a könyv megemlíti, hogy nem az ember választ betegséget, hanem a betegség választja az embert, a köztudatban szerintem az anorexia fogalmára mindig fiatal lányok csontsovány képe ugrik be elsőre.
 Lexi és családja története kínkeserves és elrettentő.
A rengeteg káros szokásunk közé lehet sorolni az evést is, hiszen ha egészségtelen ételeket eszünk az is van olyan ártalmas mintha láncdohányosok lennénk. Fura módon a karcsúság egyenlő azzal, hogy az ember  kordában tudja tartani a falánkságát, ezáltal kitartó is, és még sok pozitív hozadéka van annak ha tökéletes a testünk. Ha pocakunk van, vagy esetleg kerekebb formáink máris lusták vagyunk, igénytelenek.

Olybá tűnik, hogy ehhez a betegséghez mindenki hozzá tud szólni hiszen mindenki eszik, így mindenki érintve van. Az, hogy sok embert miért ez a betegség találja meg rejtély. Az okok ezerfélék, idő pedig nincsen a hosszas kutakodásra hiszen a beteg egyre fogy, a szervezet pedig ha felélte az összes tartalékát megszűnik működni.

Jól megírt, feszültséggel teli regény, rengeteg tanulsággal.
A könyv borítója nagyon szép lett.

Értékelés:
4 éhező cseresznye az 5-ből!!!



2018. január 28., vasárnap

Üres kívánságszatyor

Magam is csodálkozom, hogy nincs olyan könyv ami után nagyon áhítoznék...persze a kívánságlistámon vannak könyvek, de ezeket édes vergődés nélkül várom.
Aztán ma beugrott, hogy igazából egy jó Jojo Moyes vagy Kate Morton történetre vágyom.

Sharon Guskin: A felejtés ideje

"Az ember annyira összetett lény, hogyan lehetne megjósolni, miként reagál, ha a lehetetlennel kell szembenéznie?"

Nagyon megfogott a könyv fülszövege, igazán különleges témát talált a szerző.

 "Mit tennél, ha a négyéves fiad azt mondaná, hogy egy másik életet élt és azt akarja vissza, az ottani anyukájával?"

Janie egyedülálló anya. Próbál minden tőle telhetőt megadni a gyerekének, de Noah-val egyre nehezebb. Irtózik a víztől, ezért mosakodni sem hajlandó, de a legborzasztóbb, hogy a másik anyukáját emlegeti folyton.

Janie végül orvostól orvosig hurcolja a gyereket, de csak annyit ér el, hogy egy híres orvos szerint a fia skizofrén. Janie nem nyugszik bele, hogy Noah-t gyógyszerekkel tömje. Egy álmatlan éjszakán Jerome Anderson professzor videójára bukkan a világhálón akinek a világ különböző tájain élő gyerekek beszélnek a korábbi életükről.  

 "A lélek nem ismer sem születést, sem halált. Soha nem keletkezett, nem most jön létre, és a jövőben sem fog megszületni. Születetlen, örökkévaló, mindig létezik és ősi, s ha a testet meg is ölik, ő akkor sem pusztul el." /Bhagavad-gita 2.20/


Hárman indulnak el az úton, aminek a végén remélhetőleg minden kérdésükre választ kapnak.
A reinkarnációról (lélekvándorlás) még nem olvastam semmilyen könyvet, így újdonságként hatott, és a téma megközelítése is remek volt. 
A karakterek nagyon szerethetőek, főleg a professzor aki talán élete utolsó esetével megkoronázhatja  könyvének befejezését. 

 Igazi különlegesség volt számomra ez a könyv.

Értékelés:
4 lelkes cseresznye az 5-ből!!! 
 

2018. január 27., szombat

Anne Percin: A remény kalózai

Régi rossz szokásom, hogy nem nézegetem egy-egy könyv oldalszámát, így igencsak meglepődtem, hogy alig százhúsz oldalnyi olvasnivalót vettem. Nem sokáig tartott a csalódottságom ugyanis nagyon jópofa - a téma ellenére- és humoros a történet. Egy egyedülálló anyuka és lánya harca a mellrákkal.

Anya és lánya mindketten élik a maguk valós, és virtuális életüket. Tania vérfarkas és mindenfajta fantasy rajongó,anyuka pedig a tökéletes élete tökéletes pillanatait örökíti meg blogján. Nem mellesleg olvasmányairól is ír!
Tania persze kíméletlenül és nagyon viccesen tárja elénk a valóságot, például a gyönyörű színeben pompázó erdőt a házuk mellett, -ahol anyuka a blogja szerint imád sétálni - a valóságban a csodás rengeteg csupán egy lepukkant  lőtér.
 Ki tudja meddig alakíthatták volna a tökéletes anya lánya párost, csak hát az élet közbeszólt.
Tania pedig rádöbben, hogy felnőttet kell alakítania ha azt szeretné, hogy anyukája is higgyen a gyógyulásban.

Azért is tetszett a könyv mert nemcsak a szörnyű betegséggel lettek megtöltve a lapok, hanem az élet egészével, bonyolultságával, apró örömökkel. és megint meg kell említenem a humort, ami annyira remekül feltölti színnel a még komorabb oldalakat is, hogy nem lehet közben szomorkodni.
Tania imádnivaló karakter.

A szerző korábban nálunk megjelent könyveit is felveszem a listámra.


Értékelés:
4 cseresznyés ráksaláta az 5-ből!!!



2018. január 15., hétfő

Emma Donoghue: A Csoda

Nem hittem volna, hogy ennyire beszippant majd ez a történet. A  tizenhatodik és huszadik század között csaknem ötven olyan esetet dokumentáltak (Böjtölő Leányok) amikor nők azt állították, hogy hosszabb ideig táplálék nélkül éltek. Ezek a történetek adtak ötletet a szerzőnek a könyv megírásához.

Furcsa megbízatással érkezik a gyakorlatias és szakképzett ápolónő Írországba. Lib Wright dolga nem más,minthogy egy tizenegy éves kislányt két héten keresztül megfigyeljen. Lib, Florence Nightingale nővér keze alatt érett határozott és gyakorlatias nővérré.

Anna szüleivel és unokatestvérével nagy szegénységben élnek, ám amilyen kevés jutott nekik olyan nagy a hitük. Nemcsak a közösség de tágabb környezet is csodát emleget Annával kapcsolatban. A kislány négy hónapja nem evett mégis él.
Lib társat is kap, vagy fülelje le a csalást vagy erősítse meg a csoda létjogosultságát. Az apáca Michael nővér a hit oldalát erősíti, így Lib joggal érezheti, hogy ateista nézeteivel magára maradt.

Apránként haladunk a történetben, ám minden egy egyes nap amit Lib Annával tölt egyre visz a drámai végkifejlet felé.
Az emberekre jellemező az elvakult hit és babonák. Isten mellett megférnek a tündérek akiknek tejet tesznek ki éjszakára miközben a ház népe nélkülözik.
Lib egyre inkább úgy érzi, hogy nemcsak is a vakbuzgó vallásgyakorlás a gond, hanem az, hogy még az orvos is egyszerűen tök hülye.
Lib-nek nemcsak az a feladata, hogy evésre bírja Annát mielőtt túl késő lenne, de azt is ki kell derítenie kinek az ösztönzésére tagadja meg magától az ételt a kislány.
Mennyi ideig tarthat egy csoda?
És milyen indíttatásból lesz valaki maga a csoda, akár az élete árán is?

Könnyű kitalálni a könyvbéli csoda mibenlétét, de a történet lényege nem is ez. Nekem már az eslő mondattól kezdve nagyon szimpatikus volt Lib, és ez - szerencsére - egészen a történet végéig ki is tartott.
Azt hiszem nekem az új könyvéig ez lesz a szerzőtől a kedvencem.

Értékelés:
5 Csodás cseresznye az 5-ből!!!




2018. január 12., péntek

Lindsay Jayne Ashford: Rejtély az Orient Expresszen

Bár a könyv címével ellentétben nem sokat időzünk az Orient Expresszen de ez szemernyit sem von le a történet élvezetéből.
Érdekes, hogy Agatha Christie könyvei annyira nem érdekelnek mint az élete, ami szintén kész regény volt.

A szerző a valóságot kicsit kiszínezve eleveníti fel azt az időszakot mikor Agatha valóban felszállt az Orient Expresszre, eltűnve a kíváncsi tekintetek elől, álnéven utazva, hogy feldolgozza férje hűtlenségét, és meggyászolja házasságukat.
A vonaton megismerkedik két nővel, egyikük fülketársa is lesz.
A három nő csak látszólag indul felhőtlen vakációra, valamilyen módon mindhárman menekülnek, vagy az életük elől, vagy a jövőjük felé.

Igazi kalandregény, remek kikapcsolódás ahogyan a három nő útját kísérjük. A párkapcsolati problémáikat megoldó nők barátságot kötnek, apránként egymásra bízzák titkaikat, és a vonatról leszállva sem szakad meg hármas szövetségük.

Az egzotikus helyszín csak hab a tortán. Bepillanthatunk az ásatásokon folyó munkálatokba, és persze lesz részünk váratlan fordulatokban és izgalmakban.

Értékelés:
5 cseresznye lelet az 5-ből!!