2017. július 29., szombat

Katharine McGee: Az ezredik emelet

Éltes korom ellenére még mindig próbálkozom a YA kötetekkel. Sokszor ér csalódás, ám pár gyöngyszem eddig mindig kárpótolt, most is ez történt.

2118-at írunk. Manhattan közepén a Torony épülete egy egészen különleges és zárt világában öt tini életébe pillanthatunk be.
Minél magasabb emeleten élsz annál boldogabbnak kellene lenned, a felső szint lakói a modern technika minden vívmányát élvezik, a tehetős szülők akár meg is álmodhatják tökéletes külsejű gyereküket.
Az alsó szint lakói a mindennapi megélhetésért robotolnak a robotok helyett.

A Torony nem válogat, aki ma a többszázadig emeleten ébredt az estére már az alsó szinten találhatja magát.
Bár minden szereplőt -látszólag-szerető család és barátok veszik körül korán kiderül, hogy mindenkinek van mit rejtegetnie.

A szerző remekül fűzte össze a szereplők életének fonalát, körbe-körbe járnak a titkok, mindenki hozzáteszi  a magáét,  fogalmunk sincs ki az aki az első rész végén fellélegezhet, és ki az aki végleg elbukik.

Bár nem nagyon hittem, hogy a szerző tud még olyat írni amit nem durrantottak el a jövővel kapcsolatban - robotok és a többi- azért tudott olyasmit is amire nem számítottam. Apró finom kis dolgok amik teljesebbé tették a történetet.

A szerző már most, az első részben sem bánt kesztyűs kézzel a szereplőkkel, de valami azt súgja, hogy az erős kezdés ellenére jut  majd a második részre is elég izgalom.

Értékelés:
4,9 cseresznye robot az 5-ből!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése