2017. június 17., szombat

Julie Buxbaum: Három dolgot mondj

Attól függetlenül  tetszett a történet- és olvasmányos is volt,- hogy klisék halmaza az egész.
Adva van Jessie aki anyukája halála után két évvel sincs túl a gyászon. Chicagó után új életet kezdenek Los Angeles-ben, apja ugyanis feleségül vett egy internetes gyászcsoportban megismert nőt.

Az új lakhely új iskolát is jelent, és egyben azt is, hogy gyerekkori barátnője elvesztésével magányra ítéltetett minden napja.
Nincs még vége a kliséknek hiszen csupa jóképű fiúba botlik Jessie, ráadásul hol máshol kap állást mint egy könyvesboltban! A történetben felbukkanó szomorú és helyes fiúk pedig mind zenélnek. Az átlagosnál is átlagosabb Jessi-ről pedig hamar kiderül, hogy a végzet asszonya.

Hogy akkor miért is volt jó a könyv? Mert Jessie egy érett személyiség, nem mellesleg élesen és elég kritikusan látja a saját korosztályát. Észrevételeit pedig rengeteg humorral átitatva osztja meg az olvasókkal.
Az újdonság a sztoriban a láthatatlan segítő kéz, VS (Valaki/Senki) aki az internet jótékony homályának segítségével felkarolja a lányt és segít neki eligazodni az iskolai életben, megkönnyítve ezzel Jessie-nek a  beilleszkedését.
Ahogy annak lennie kell egy idő után sokkal több lesz VS mint csak egy szalmaszál. Jessie végképp összezavarodva próbálja kitalálni ki lehet VS, és mennyire van létjogosultsága esetükben a szerelem szónak, ha közben valaki máshoz is vonzódik?

Egyértelmű az üzenete ezeknek a történeteknek, minden tragédia és szenvedés ellenére a fiatalság és a szerelem mindig, minden helyzetben győzedelmeskedik, ha pedig átlagos vagy akkor duplán jár a boldogság.

Értékelés:
4 örökké fiatal cseresznye az 5-ből!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése