A szerző eleinte thrillerben gondolkodott, de aztán másfelé ment el a történet. Én személy szerint nem is bánom, hogy nem egy szerelmi háromszög eldurvult jeleneteire épült a regény. Annál sokkal jobb lett, minthogy a volt szerető nagy késsel a kezében kuporog egy bokorban, volt szerelme háza előtt.
Ellen hipnoterapeuta, pácienseit a látszat mögött húzódó valós okokra vezeti rá egy-egy probléma esetén. Furcsa mi minden derül ki ilyenkor az emberről, mi minden lehet egy dohányzás, vagy egy lábfájdalom mögött.
Ellen nem panaszkodhat, a praxisa remekül megy, újságokban publikál, előadásokat tart. Nagymamájától örökölt ragyogó tengerparti háza pedig maga az éden. Anyagi gondjai nincsenek, harmincöt éves korára mindent elért amit csak akart.
Piciny folt a fehér lapon, hogy párkapcsolatai kudarccal végződtek. Ám a közelmúltban felbukkant férfi minden jel szerint az igazi. Patrick figyelmes és gondoskodó. Özvegy és van egy kisfia.
Egyik vacsorájuk alkalmával Patrick bevallja Ellen-nek, hogy volt szerelme zaklatja. Saskia képtelen elengedni a férfit, állandóan követi, levelekkel, sms-üzenetekkel bombázza, a háza előtt lődörög.
Persze hamarosan kiderül, hogy Ellen jól ismeri Saskiát. A két nő egymáshoz való viszonya, Patrick örökös szorongása volt szerelme miatt igencsak beárnyékolja a bimbózó kapcsolatot. Miközben Ellen és Patrick a szokásos lépcsőfokokat járják a párkapcsolat létráján, azon egyre feljebb jutva, Saskia egyre kétségbeesetten idézi fel a múltat mikor Patrick és fia még hozzá mentek haza.
"Mintha egy óriási, érzéketlen, néma, sziklaarcba verném a fejemet, újra és újra, amíg vér szivárog belőlem. Bármit is teszek, semmi nem, változtatja meg a rólam alkotott véleményét. Nem tudok olyat tenni, amitől újra meglátna."
Hihetetlen, hogy a szerzőnek sikerült elérnie, hogy ne tudjam eldönteni kivel szimpatizáljak. Kinek drukkoljak? A kissé karót nyelt Ellen-nek? Vagy az igencsak beszűkült tudatú Saskiának?
(Ráadásul Ellennek még Patrick halott feleségének tökéletességével is fel kell vennie a harcot. És persze remek mostohává kell válnia.) Mindkettőnek joga van a boldogsághoz, a bökkenő csak az, hogy ezt a boldogságot ugyanattól az embertől remélik.
Mivel mindkét oldalt megismerjük teljes képet kapunk a szerelem és párkapcsolatok bonyolultságáról. Szerencsére a könyv végén Patrick érzéseit is megismerjük, azon túl, hogy már-már retteg volt szerelmétől.
"- Soha nem megy el - szólalt meg Patrick. - ha hozzám jössz, akkor el kell fogadnod, hogy ő is a csomag része. A fiam. Az édesanyám. Apa. Az öcsém. A zaklatóm."
A történet végig feszült és izgalmakkal teli, viszont a lezárással nem értettem egyet. Ennek ellenére Moriarty előlépett kedvenc szerzőmmé, nagyon jól ír.
Értékelés:
4,9 hipnotizált cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése