2017. augusztus 16., szerda

Tasmina Perry: Ház a Naplemente-tónál

Korábban nem olvastam a szerző könyveit, a szép borítóra és a remek címre figyeltem fel.

Egy gyönyörű ház a  Casa D'Or,  egy szerelem a kilencvenes évek elején, egy szörnyű tragédia. A közönség pedig mind szép és gazdag, akiknek rengeteg titkuk van.

Jennifer az egyetem elvégzése után semmire sem vágyik jobban, mint hogy egy felejthetetlen és nyugalmas nyarat töltsön szüleivel a gyönyörű házukban. A Casa D'Or-ban azonban szeszélyes anyja miatt folyamatosan feszült a hangulat. Sylvia azt hiszi irányíthatja lányát, Jennifer azonban mindennek ellenáll amiről anyja azt hiszi boldog lesz, mint a gazdag férj és egy sznob galériában rá váró munka.
Bár Jennifer már rendelkezik az anyja által jó partinak tartott baráttal, a szomszédban nyaraló átlagos és cseppet sem gazdag Jim egy teljesen más világot mutat a lánynak. Jennifer egész nyáron őrlődik a két fiú között, ám épphogy eldöntötte kinek adja a szívét mikor darabokra hullik addig nyugalmas élete.

Az események két idősíkon futnak, a hangulatos és titokzatos múlt után húsz évvel később lépünk be Jennifer és Jim életébe.
Látszólag egyetlen esemény borította fel a két fiatal kibontakozó szerelmét, ám ahogy halad a történet és a jelenben útjaik újra keresztezik egymást derül ki, hogy mennyi minden történt azon a végzetes nyáron, és tulajdonképpen nincs is szereplő aki ne titkolna valamit.

Aki szereti a szépek és gazdagok kegyetlen harcát a pénzért, na meg a szerelemért, és szeretik a titkokat azoknak a szerző kedvence lesz.
Számomra a történet múltban játszódó része tetszett, hangulatos és izgalmas volt. A jelenben a sok kiégett, pénzt hajszoló gazdag, szívtelen ember valahogy nem jött be. Unalmukban mintha csak azon járna az eszük, hogyan kínozhatnának másokat.
Kicsit soknak éreztem a fordulatokat és az egyre furább titkokat is, van amit én kihagytam volna a történetből.

Értékelés:
3 gazdag cseresznye az 5-ből!!!




2017. augusztus 13., vasárnap

Benedict Wells: És véget ér a magány

"A nehéz gyerekkor  olyan, mint egy láthatatlan ellenség: soha nem tudhatjuk, mikor sújt le ránk."

A fiatal szerző regényét nem ajánlom depresszióban szenvedőknek. Annak ellenére letehetetlen a könyv, hogy árad belőle a szomorúság, és igencsak kevés azon oldalak száma ahol valami felemelőről olvashatunk.

Narrátorunk Jules, aki szüleit tragikus hirtelenséggel elveszíti. Bátyja és nővére sem jelentenek nagy támaszt a fiúnak, mindhárom gyereket alapvetően változtatja meg a veszteség. Intézetbe kerülnek és  a korábbitól teljesen eltérő életformára mindhárman más és más túlélési stratégiát dolgoznak ki.

"Kilenc év után olyan tökéletesen alakítottam a gondtalan, életvidám intézetlakó szerepét, hogy olykor pár pillanatra magam is elhittem, hogy tényleg ilyen derűs vagyok."

Felnőttként aztán  próbálnak egymásban vigaszt keresni, bepótolni az elveszett és egyben elárult éveket, mikor nem voltak ott egymásnak.
Jules igazi magának való fickó lett, semmiben sem leli örömét, tehetséget pedig végképp nem érez semmihez. Még az intézetben egyetlen barátra tesz szert, a szintén különc Alva -nak is megvan a saját jól bejáratott tragédiája. Főleg róluk szól a történet, különös násztáncukról, ami hol közelebb hozza, hol elsodorja őket egymástól. Jules megszállottan ragaszkodik a lányhoz, felnőttként is Alvától reméli a boldogságot amit gyerekkora óta hiába hajszol.

"Percekért  harcoltam, ha arról volt szó, hogy elérjem a buszt. De éveket tékozoltam el, mert nem azt tettem, amit akartam."

Közben feltűnnek a színen Jules testvérei, az ő sorsukat, életük alakulását is nyomon követhetjük. lassan kovácsolódnak egy nagy családdá, amire mindig is vágytak.

A szerző elhiteti velünk, hogy megannyi szenvedés és szomorúság után igenis jár a boldogság, a gondtalan évek, nagy szerelem. Van aki aztán megkapja, van aki nem.
Sok mindenről szól ez a könyv, és nagyon szépen van megírva. Valahol mind egyformák vagyunk, mégis annyi mindenben különbözünk. Mindig vágyunk valamire ami éppen nincs, állandóan hátrafelé nézünk, a múltat elemezgetjük, hiányokat görgetünk magunk előtt ahelyett, hogy azt élnénk át amiben éppen vagyunk, azt vennénk száma mennyi mindenünk van. Talán az a boldogság kulcsa, hogy a szenvedést és veszteségeket mennyire tudjuk feldolgozni és magunk mögött hagyni.

Értékelés:
5 magányos cseresznye az 5-ből!!!

2017. augusztus 9., szerda

Cat Lavoie: Váratlan nyaralás

Mivel igazából nem számíthattam semmilyen nyaralásra, gondoltam akkor a szerző által prezentált váratlan nyaralással lepem meg magam.
Nagyon jól választottam, aranyos, kerek kis történet ami nemcsak egy nyaralásról szól.

Zoey huszonhat éves független nő, saját kis kávézóval, egy aranyos nagynénivel aki felnevelte, és egy remek barátnővel aki hamarosan az első házassági évfordulóját ünnepelheti.
Zoey sajnos a múltban ragadt, már egy teljes éve siratja volt barátját, aki látszólag nyomos ok nélkül hagyta faképnél a lányt. Egy végső összeomlás azonnali cselekvésre készteti Zoey szeretteit és elküldik a lányt a mexikói  Puerto Vallarta-ba, A  Zen Pillanata hotelbe, hogy végleg túltegye magát volt barátján.
Mindenki csodát vár ettől az úttól, ám maga Zoey rémül meg a legjobban mikor már a repülőn mintha maga Brandon kísértené egy jóképű férfi személyében.

Őrült és fergeteges egy hét veszi kezdetét, ahol a kötelező programok és a jóga várja orrvérzésig, ellenben nincs kávé és szabadidő. Zoey a túlélésre játszik, alkoholt, kávét és bambulásra alkalmas szabadidőt lopva magának és két kunyhó szomszédjának, aki nem más mint Shane, és Nate.
Az egy hét gyorsan elrepül és Zoey-nak ismét szembesülnie kell azzal a ténnyel, hogy nem hogy nem oldotta meg élete nagy feladatát, de még tovább is bonyolította azt...




Rég olvastam olyan szórakoztató könyvet ami egyszerre volt olvasmányos és vicces, anélkül, hogy átment volna bugyutába vagy idegesítőbe. Vallom, hogy kellenek az ilyen könyvek, főleg amikor a hőguta kerülget és meg szeretnénk feledkezni mindenről.

Zoey remek karakter, annak ellenére megkedveltem, hogy felnőtt létére nagyon sokszor viselkedett úgy, mint akit fejre ejtettek.
Egyetlen megérzésem volt a történet alakulását illetően- mondjuk ennél a műfajnál nem nehéz okosnak lenni - de nem bántam, hogy beigazolódott.

Ezek után kíváncsi vagyok a szerző másik magyarul megjelent könyvére is. (Sülve-főve mindörökre.)

Értékelés:
5 Zen cseresznye az 5-ből!!!

2017. augusztus 6., vasárnap

J. P. Delaney: A lány a múltból

Nem csodálkoznék azon ha ezt a könyvet kevesen olvasnák el. A lány innen onnan kezdetű címekkel az utóbbi időben tucatszám jelennek meg könyvek, egyik gyengébb mint a másik. Nem értem miért lett akkora divat ezt a címet használni, hiszen az első A lány... véleményem szerint egy közepes történet volt.

Ezt a könyvet érdemes elolvasni, valóban izgalmas és nem nagyon tudok belekötni a sztoriba. Mellette szól még, hogy pörgős, semmi felesleges piszmogás, sodró lendületű és jól felépített.

Adva van egy ház a Folgate Street egyes szám. A zsúfolt ingatlan piac letisztult, különös gyöngyszeme. A sok albérlet egy idő után egyformának tűnik, ez a ház azonban egy híres építész minimalista remeke. Edward Monkford szerint a ház az ott töltött idő alatt alakítja a lakóját, és fordítva.
A jelenben és a közelmúltban két egymásra nagyon hasonlító fiatal nő költözik a házba. Mindketten kusza magánéletük letisztulását és megnyugvást várnak a hófehér falaktól és az intelligens háztól, nem mellesleg mindkét nő rendkívül boldog, hogy megfeleltek a magas elvárásoknak amit a tulajdonos támasztott velük szemben.

Emma és Jane szinte egyformán haladnak a ház által kijelölt úton. Mindketten kapcsolatba kerülnek a ház rögeszmés és maximalista tulajdonosával, egyikük azonban szörnyű árat fizet a választásáért.

A ház tulajdonképpen egy hatalmas pánikszoba, azt hisszük biztonságban vagyunk, egészen addig mígnem úgy nem érezzük, hogy maga a ház fordul ellenünk, mintha egy élő, lélegző személy volna aki eldönti, hogy szimpatikusak vagyunk-e számára vagy sem. Az emberek akik kapcsolatban vannak a házzal mintha csak statiszták lennének.
Fura volt olvasni, hogy mekkora hatással, befolyással van mindennapi életünkre a tér amit otthonnak nevezünk. És mennyire manipulálható valaki, ha azt mondjuk neki amit hallani szeretne.
Mindkét nő örömmel vetette alá magát a ház, vagyis a tulaj akaratának, hogy mindig, mindenkor a maximumot nyújtsuk, legyen szó rendről vagy arról mennyit együnk.

A történet pikantériája, hogy mi is történik akkor, ha egy rögeszmés, beteg lelkű ember találkozik egy még betegebb agyú emberrel, vagy kettővel.
Nem maradt el a várva várt csavar sem, tippem sem volt, hogy akkor most a ház a gonosz, a benne élők, a tulaj, esetleg valaki a múltból.


Értékelés:
4 mirelit cseresznye az 5-ből!!!

2017. augusztus 4., péntek

Colleen Oakley: Karnyújtásnyira

Fura kis könyv ez. Van ami nagyon tetszett a történetben, és van ami kevésbé.

Jubilee nem átlagos nő. Kilenc éve lakása rabja. Anyja magára hagyta, mivel Jubilee egy ritka allergiában szenved magányra van kárhoztatva.
Az élet úgy hozza, hogy életveszély ide vagy oda muszáj változtatnia remete életén ha pénzhez akar jutni.
Valahogy minden egyszerre történik vele - találkozik régi iskolatárnőjével, munkát kap, megment egy gyereket, és megismerkedik  valakivel, aki élete szerelme is lehetne, ha egyáltalán hozzá érhetne.

Nos ugye  Jubilee betegségére van alapozva a sztori. Milyen életet élhetünk, ha mindenki veszélyt jelent ránk? Nincs senkink csak a rettentő szomorú helyzetünk. Mit lehet ebből kihozni?

Nemcsak Jubilee problémás hanem Eric is. A nagy probléma halmaz folyamatosan változik, bonyolódik ahogy a történet halad. A szerelmi szál számomra elég langyos volt, hiszen abban a rejlett az erőssége, hogy szereplőink sohasem lehetnek egymáséi. Lehet, hogy ezt a fajta huzavonát sokan szeretik, én kevésbé preferálom.

Persze van a könyvnek mondanivalója, remek lett a könyvekkel kapcsolatos, könyvtáras körítés -mi lett volna ha Jubilee egy csavarboltban kap állást? - mégis azt éreztem, hogy túl porcukros lett, olyan minden egycsapásra megoldódik érzetem volt (annak ellenére, hogy Jubilee kezelése hosszabb időt vett igénybe.)
Nekem soknak tűnt az a kilenc év remeteség, Jubilee csak az emberekre allergiás, miért nem vette körbe magát állatokkal? Állítólag az interneten azért szerzett barátokat, miért nem mélyültek el ezek a kilenc év alatt? Oké, hogy iskolai éve alatt rettentő nagyot csalódott az emberekben, de érdekes módon hosszú évek után lazán kisétált az emberek közé egy szál kesztyűben, kilenc év alatt nem jutott eszébe egy újabb próba a kimerészkedésre?? És az anyuka megoldása a lánya problémájára annyi, hogy magára hagyta?? Bah.

Voltak nagyon olvasmányos részek, sőt humoros is itt-ott. Az utolsó oldalak nehezen fogytak.

Értékelés:
4 remete cseresznye az 5-ből!!!

2017. július 29., szombat

Katharine McGee: Az ezredik emelet

Éltes korom ellenére még mindig próbálkozom a YA kötetekkel. Sokszor ér csalódás, ám pár gyöngyszem eddig mindig kárpótolt, most is ez történt.

2118-at írunk. Manhattan közepén a Torony épülete egy egészen különleges és zárt világában öt tini életébe pillanthatunk be.
Minél magasabb emeleten élsz annál boldogabbnak kellene lenned, a felső szint lakói a modern technika minden vívmányát élvezik, a tehetős szülők akár meg is álmodhatják tökéletes külsejű gyereküket.
Az alsó szint lakói a mindennapi megélhetésért robotolnak a robotok helyett.

A Torony nem válogat, aki ma a többszázadig emeleten ébredt az estére már az alsó szinten találhatja magát.
Bár minden szereplőt -látszólag-szerető család és barátok veszik körül korán kiderül, hogy mindenkinek van mit rejtegetnie.

A szerző remekül fűzte össze a szereplők életének fonalát, körbe-körbe járnak a titkok, mindenki hozzáteszi  a magáét,  fogalmunk sincs ki az aki az első rész végén fellélegezhet, és ki az aki végleg elbukik.

Bár nem nagyon hittem, hogy a szerző tud még olyat írni amit nem durrantottak el a jövővel kapcsolatban - robotok és a többi- azért tudott olyasmit is amire nem számítottam. Apró finom kis dolgok amik teljesebbé tették a történetet.

A szerző már most, az első részben sem bánt kesztyűs kézzel a szereplőkkel, de valami azt súgja, hogy az erős kezdés ellenére jut  majd a második részre is elég izgalom.

Értékelés:
4,9 cseresznye robot az 5-ből!!!

2017. július 20., csütörtök

Elin Hilderbrand: A pártaláló

Hilderbrand könyveiben  szerencsére csak a kedves kis sziget Nantucket állandó, a szerző viszont újra és újra tud újat mutatni a történetein keresztül.
Ez a könyve szerintem teljesen más mint a korábbiak, én teljesen mást vártam, és a fülszöveg sem sugallja, hogy ennyire komoly lesz a történet.

Dabney már nem kislány, nyugodt  házasságban él nála jóval idősebb Harvardi professzor férjével. Dabney a Kereskedelmi kamara élén kiélheti fanatikusan szeretett otthonának reklámozását.
Lánya Londonban él, ám a nyárra hazatér.
Dabney dolgos, de boldog nyár elé néz. Egészen addig míg lány be nem jelenti, hogy férjhez megy és fel nem bukkan gyerekkori szerelme a szigeten, akivel huszonhét év telt el azóta, hogy utoljára látták egymást.

Dabney az évek alatt negyvenkét boldog párt hozott össze, de lehet, hogy önmagát viszont becsapta?
Clenderin felbukkanása teljesen felborítja a nő életét és sehogy sem tudja, hogyan terelje vissza életét a megszokott kerékvágásba.

Azt hittem, hogy a történet Dabney választása körül fog forogni, rágódás a múlton. A szerző remekül oldotta meg, hogy úgy mesélje el a jelent és a múltat, hogy közben folyamatosak a történések, és a rengeteg szereplő együtt mozogjon, mégse veszik el az olvasó a karakterek rengetegében.
A végkifejletet illetően nem is tévedhettem volna nagyobbat, teljesen más lett a végszó mint amit a szerzőzől a korábbi könyvei alapján megszokhattunk.

Ami magát Nantucketet illet teljesen odáig vagyok érte. Hihetetlen, hogy valaki ezen a csodás helyen élheti a "szürke hétköznapokat". Egy soha véget nem érő nyaralás.



Értékelés:
4,99 szigeteki cseresznye az 5-ből!!!




2017. július 10., hétfő

Rena Olsen: Egy szót se szólj!

Nemcsak a fülszöveg de a könyv borítója is nagyon ígéretes volt,  rögtön megakad rajta az ember szeme. Nagyjából  sejteni lehetett, hogy mi körül forog majd a történet, ám Clara -nak sikerült meglepnie. Rég olvastam olyan történetet ami ennyire izgalmas volt és fogva tartott ugyanakkor  legszívesebben percenként megráztam volna a fiatal nőt.

Clara élt az életét, aztán egy napon családjára rátörik az ajtót, férjét elviszik, aki egyetlen jó tanáccsal szolgál, vagyis, hogy Clara egy szót se szóljon.

A történet magva a gyermekkereskedelem és a  prostitúció. Amitől viszont teljesen más aspektusból olvashatunk róla az Clara története.

 A könyv két részre tagolódik, a múlt és a jelen eseményei felváltva jelennek meg a lapokon. Így kapunk teljes képet arról, hogyan működhet az agymosás, egy bántalmazó kapcsolatban a ragaszkodás, és a szerelem. Arról nem beszélve, hogy Clara bizonyos szemszögből nézve éppúgy bűnös mint áldozat.

Sokszor megtapasztaltam már- persze teljesen más élethelyzetek kapcsán, - hogy mindenki azt tartja normálisnak amiben él, amiben felnevelkedett. Aztán ahogy más közegbe kerül, vagy éppen érik a személyisége úgy döbben rá, hogy mennyire normális, elfogadható az amiben eddig élt, amit normálisnak tartott.
Számomra Clara "ébredése" volt a legerősebb momentuma a történetnek. Az amit megtudott, és az, hogy mit kezd mindezzel a tudással.

Megdöbbentő, hogy az egész világon létezik a gyerek kereskedelem,és ez csak egyetlen olyan dolog a számtalan ember által elkövetett borzalmak közül, aminek soha nem szabadna megtörténnie.

Értékelés:
3,9 újra érő cseresznye az 5-ből!!!


S. K. Tremayne: A tűz gyermeke

 Annak ellenére voltam kíváncsi erre a könyvre, hogy a szerző korábbi könyvével Fagyos ikrek  -el sem voltam maradéktalanul elégedett, na de mindenkinek jár még egy esély.

A könyv fő váza nagyon hajaz a fentebb említett könyvre. Házaspár, gyerekek, egy kietlen, de gyönyörű vidék, és aztán a kis téboly meg ijesztgetés.

Carnhallow ad otthont az ifjú házasoknak. Rachel és David a férfi otthonába költözik, a ház évtizedek óta a bányászatból alaposan meggazdagodott Kerthen család tulajdona.
A házat David elhunyt felesége kezdte felújítani, halála után két évvel Rachel -re vár a feladat, hogy újra régi fényében ragyogjon a ház, melynek pompája sok ember keserves munkájának, és korai halálának gyümölcse.

Rachel két évvel azután lép David és nyolcéves fia életébe, hogy David felesége Nina furcsa körülmények között a birtok körüli egyik régi és lezárt bányájában leli halálát.

Két év nyugalom után a Kerthen családban újra felszínre kerül az anya halálát övező feszültség és titok. Mindenki rébuszokban  beszél, a kisgyerek Jamie pedig még ennél is furább dolgokat mond.
Érthető, hogy Rachel válaszokat akar-igaz az már csak nekem magas, hogy miért ugrott fejest vakon egy házasságba.
David egy ideig tűri a nyaggatást, aztán úgy dönt, hogy a lehető legjobb ha feleségét gyorsan eltünteti...
Elég realitást vesztettnek éreztem egy -két dolgot, és ez bizony alaposan lehúzta a tetszési indexet.

Nagyon jól kezdődik a történet, ám ahogy haladunk úgy vesztett egyre az erejéből, már a történet közepe sem volt más mint erőtlen huhogás.
Ami nagyon jó volt, hogy a családi birtokot körülvevő bányákról szóló történetek igazak, sőt több eredeti fénykép is szerepel a könyvben a bányákról és munkásokról. Kegyetlen időszakot és világot ismerhetünk meg. Erről szerintem lehetne írni egy teljes könyvet mindenféle mellék pszicho nélkül.

Értékelés:
3 kibányászott cseresznye az 5-ből!!!


2017. július 8., szombat

Augusta Trobaugh: Sophie és a felkelő nap

"Vannak ebben a városban, akik még mindig azt hiszik, tudom mi történt Sophie-val, legalábbis azok a népek, akik elég öregek ahhoz, hogy emlékezzenek Pearl Harborra és mindarra a szörnyűségre, ami utána következett."

1939-et írunk, egy csendes kisvárost teljesen felbolygat mikor a távolsági busz egy furcsa férfit tesz le Salty Creek-ben. A titokzatos Mr.Oto semmit sem árul el magáról. A helyi orvos felesége befogadja, majd lassan az egész város megtanulja elviselni a a kis kínai embert, akárcsak a színes bőrűeket. Úgy gondolják addig amíg tudja hol a helye, és meghúzza magát megtűrik maguk között.

Akárcsak Mr.Oto, Sophie is kilóg a helyi normák közül. Felnőtt fiatal nőként egyedül él. Mr.Oto és Sophie a véletlennek köszönhetően közel kerülnek egymáshoz, ám Pearl Harbor mindent megváltoztat. Mor.Oto legyen kínai vagy japán immáron ellenségnek számít, ráadásul a helyi vénasszonyok hiába agitálták az afrikai metodista templomba, fura módon annak is ellenállt.

A kérdés, hogy Mr.Oto és Sophie hadakoznak -e a világgal és néhány városival, vagy megadják magukat  azoknak az erőknek amikre úgysem lehetnek hatással.

A történet a rövidsége ellenére teljes. Megtudunk minden lényegeset, mind Sophie, mind Mr.Oto múltjáról. A minden lében két kanál városiak nagyon élethűen lettek ábrázolva, a narrátorunk Miss Anne pedig hozta a tőle elvárt empatikus karakter szerepét.
A szerző végig nagyon szépen, érzékenyen jelenítette  meg a két szereplővel történteket.
Tetszett, hogy nem csitrikről szólt a történet, bár két felnőtt szereplőnknek sem volt több lehetőség a saját döntéseik szerint élni, mintha gyerekek lettek volna.
Eddig még nem olvastam ehhez hasonló történetet, ahol a sors keze "ellenségeket" sodort egymás karjaiba.
Azt hiszem ebből a piciny könyvből lehetett volna akár egy nagyívű, drámaibb történet is, bár jelzem így is elégedett voltam.

Értékelés:
4 darumadár cseresznyével az 5-ből!!

2017. július 2., vasárnap

Delphine De Vigan új könyve !!

A No és Én, Semmi nem áll az éjszaka útjába számomra emlékezetes olvasmányok voltak,  így azonnal felpattant a szemem amikor a délutáni szunyókálás után a várható megjelenéseket böngészve megpillantottam a szerző nevét.
Ráadásul ezen könyve teljesen más műfaj mint a korább könyvei.
Minden esetre gyorsan kosárba került könyv ami a könyves webáruház szerint holnap meg is jelenik! 


 A regényben mindvégig homály fedi, hogy hol a határ a valóság és a fikció között. A főszereplő Delphine, maga az írónő, aki előző könyvének rendkívüli sikere után súlyos alkotói válságba kerül, hosszú ideje egyetlen sort sem képes leírni. Váratlanul belép életébe egy számára ismeretlen, de őt rejtélyes módon tökéletesen ismerő nő, L. Pontosan azt a nőtípust testesíti meg, amit Delphine titokban mindig csodált: tökéletes a megjelenése, magabiztos a fellépése, minden helyzetre hibátlanul reagál. Különleges, misztikus, a külvilág számára láthatatlan, a normalitás mércéjével meghatározhatatlan, számtalan váratlan fordulatot hozó kapcsolat alakul ki a két nő között.
L. hihetetlenül intuitív, mindent tud Delphine gondjairól, lépésről-lépésre nélkülözhetetlenné válik az írónő életében. Befészkeli magát a gondolataiba, a magánéletébe és a munkájába. Hatalmába keríti őt...

Liz Fenton - Lisa Steinke: Ha lett egy másik életed

A két szerzőnek valószínűleg könnyű dolga volt írás közben, hiszen barátnők. A történet szerint Casey és Rachel, akik szintén barátnők az érettségi találkozót követő reggel egymás testében ébrednek.
Casey  a médiában dolgozik, karrierista szingli aki attól fél, hogy lassan lecserélik egy fiatalabb műsorvezetőre, ezért aztán mindent megtesz, hogy az élvonalban maradjon, még ha ez azzal is jár, hogy nincs magánélete.
Rachel ezzel szemben még a diploma megszerzése előtt teherbe esik és nem fejezi be tanulmányait.
Jelenleg már három gyerek anyukája aki teljesen más életet él mint barátnője.
Úgy gondolják, hogy a testcserés gubancot lazán megoldják, ám csak egymás életét élve döbbennek rá, hogy a tévés csillogás mögött mennyi lemondás és magány van, három gyerekes szülőként pedig egy nőnek  sosincs ideje, sem magára sem a férjére.
Bár mindketten azt hiszik jól ismerik a másikat, egymás életét élve derül ki, hogy hiába barátnők évtizedek óta, mindkettejüknek van titkolnivalójuk.

A két nő eleinte könnyedén menedzseli egymás életét, úgy hiszik, a legfontosabb, hogy megtalálják a módot, hogy mihamarabb a saját testükbe találják magukat.
Ám az élet közbeszól. Rachel családjában a három lány nevelése újabb és újabb problémákat szül, Casey esetében pedig a karrierje jövője múlhat a teljesítményén .Egymás testében, de saját személyiségükkel kell megbirkózniuk egymás problémáival.
Casey Rachel testében döbben rá, hogy még sincs olyan távol tőle a család és a gyerek utáni vágy. Rachel pedig aki azt hiszi magáról, hogy csak a gyerekneveléshez ért ám hamar rájön, hogy máshol is megállja a helyét.

Döcögősen indult a történet, nem sok minden történt. A varázsitalos testcsere ellen nem volt kifogásom.
Sokan, sokszor irigykednek a szomszédra vagy egy híres emberre, a- kivel cserélnél egy napra életet kérdést? -is biztosan feltették már nekünk. Soha, senkire sem irigykedem, és senkivel sem cserélnék. Szerintem inkább megdöbbennénk egy -egy testcserén mintsem irigykednénk mások látszólag ilyen -olyan élete miatt.

Nem tudom mennyi cseresznyét érdemelne ez a történet, három túl kevés, a négy meg túl sok.
Maradjunk annyiban, hogy elolvastam és olvasás után azért megfogalmazódik az emberben pár kérdés és gondolat.
Szerintem jobb lett volna ha tisztázódik, hogy ez egy habkönnyű, laza, vicces sztori, vagy egy tanulságos és komoly történet. Ez az egyveleg viszont szerintem elvette a történet erejét.

2017. június 29., csütörtök

Ann Patchett: Útvesztők

Azóta vártam egy újabb könyvet a szerzőtől amióta a - már megszűnt -  Kelly kiadó kiadta a szerző Életszonáta könyvét. Sajnos eddig ez a két könyve jutott el hozzánk, remélem a Kossuth kiadó lesz az akinél Ann Patchett könyveit majd kereshetjük.

Dr.Marina Singh a Vogel gyógyszergyárban dolgozik. Orvosnak készült ám rezidens évei alatt egy esete tragikus véget ért, így az orvoslásnak hátat fordított. Munkatársa és barátja Brazilíába utazik a gyógyszergyár egyik fejlesztése miatt, ám a férfi meghal, amiről csak egy szűkszavú táviratot kapnak. Marina lesz az akinek válaszokért az Amazonas mellékfolyójáig kell utaznia.

Marina furcsa kapcsolata a főnökével, barátja halála, és a homály ami a titkos kutatást övezik mind arra sarkallja a nőt, hogy a lehető legrövidebbre fogja a látogatást.
Marina még az utazás előtt megtudja a titkos projekt részleteit, ő pedig bevallja főnökének, hogy rezidens évei alatt a mostani kutatást vezető, és soha el nem érhető Dr.Swenson kezei alatt dolgozott.

A helyszínre érve Marina csupa akadályba ütközik, Dr.Swenson-t mindenki foggal-körömmel védi a betolakodóktól, hetekig nézi a szállodai szobája falait, mikor végre felbukkan Dr. Swenson ám válaszokat nem ad, így Marina úgy dönt a dzsungelbe is kénytelen behatolni, ha csak barátja sírhelyét fel tudja keresni már nem utazott hiába.

Marina el sem tudta képzelni mi vár majd rá, így nemcsak Marina de az olvasó is tátott szájjal "nézi" a tenyérnyi lepkéket, a huszonnégy órás hangyát, az elképesztő mennyiségű esőt, amibe állva bele lehet fulladni, a Lakasi törzs tagjait, akik ugyan eltűrik a fehér embert, de soha ki nem ismerhetőnek bizonyulnak.
Ha nem lett volna egy csavar a történet végén akkor is azt mondom, hogy zseniális volt.
Kedvenc lett!

Értékelés:
5 amazonasi cseresznye az 5-ből!!!

2017. június 24., szombat

Eleanor Moran: Titok

Néha még saját magamon is meglepődöm, hogy mennyi - látszólag felesleges -  információkat képes az agyam tárolni. Ez történet a szerzővel kapcsolatban is ugyanis valami bizsergett agyam hátsó zugában, hogy én bizony már olvastam tőle korábban, ismerős volt a neve. És valóban így volt, egy igazán jól sikerült szórakoztató könyvről van szó a Reggeli az ágyban ami teljesen más mint ez a mostani izgalmas, feszültséggel teli lélektani regénye.

Mia aki foglalkozását tekintve pszichoterapeuta, gyerekekkel foglalkozik. Mintha csak saját gyerekkorát próbálná úgy megemészteni, hogy más gyerekeknek segít.

 Egy tini lánynak, Gemmá-nak eltűnik az apja, aki úgy tűnik egy bűnöző könyvelője lett. Lánya látta utoljára, sőt a hatóságok szerint Gemmára bízta titkait. Mia dolga nem más, minthogy a lány bizalmába férkőzve minden információt kiszedjen a lányból így könnyítve meg a nyomozást.
Mia elhatározza, hogy látszólag segíti is a rendőrség munkáját, de csak azért, hogy meg tudja védeni Gemmát aki nemcsak, hogy isteníti apját de mindenáron meg is akar neki felelni, és titkait bármi áron megőrizni.

Mia egyre nehezebb helyzetbe kerül. Egyrészt Gemma kemény dió, másrészt hamar rádöbben, hogy  a hatóság embere Patrick nem ellensége hanem a szövetségese.

Az ügy rávilágít Mia apjával való viszonyára, ami nemcsak a gyerekkorára nyomta rá a bélyegét, de felnőttként is nagy teher a nő számára. A történetben párhuzamosan halad a terápiás  ülés Gemmával, és Mia gyerekkorának felelevenítése.

Jól lett összerakva a történet, érdekes a párhuzam ami Gemma és Mia története között van, bár Mia apjával való viszonya teljesen más miatt siklott ki. A közös bennük az odaadás a szülőért aki nemhogy nem érdemli meg a szeretetet, de szemét módon végsőkig kihasználja a saját gyerekét.

Érdekes volt ahogyan a felnőtt nő egy másik gyerek szemén keresztül végre tisztába teszi a régi érzéseit, átírva a gyerekként még törvényszerűen érzett imádatot a szülő iránt.

Értékelés:
4 csemete cseresznye az 5-ből!!!

2017. június 21., szerda

Gin Phillips: Lidércnyomás

Egy átlagos anyuka a négyéves kisfiával a jól ismert állatkertben töltik a délutánt, egészen zárásig. Az állatkert kevésbé forgalmas részéről, egy homokozóból indulnak a kijárat felé. Ahogy egyre közelebb kerülnek az állatkert látogatottabb részéhez, úgy erősödik az érzés Joan-ban, hogy valami nem stimmel. Minden olyan csöndes, de ez a csönd inkább nyomasztó mint megnyugtató. Aztán a nő testeket lát heverni itt-ott, agyában azonnal bekapcsol a vészjelző, hogy menekülniük kell.
Kisfiát felkapva először céltalanul futva próbál minél távolabb kerülni a halottaktól, később aztán felismerve, hogy csapdában vannak az állatkertben, búvóhelyet keres a kifutók és a különböző épületek között.

A történet mindössze pár órát ölel fel, de heteknek tűnik ahogy lassan leszáll az éjszaka és Joan agya egyre azon kattog, hogy tartsa csendben egyre nyűgösebb fiát, aki nemcsak éhes és szomjas de kiszakították a megszokott  napi rutinból is.
Joan telefonjának köszönhetően kapcsolatba tud lépni férjével, és elolvassa az első híreket az interneten, de hiába van kezében a látszólag sokat jelentő eszköz nem sok hasznát veszi.

Nemcsak Joan személye és döntései tartották fent az érdeklődésem olvasás közben, de a morális kérdésekkel is szembesül főszereplőnk. Nem kis önismereti út amit bejárt amíg menekül.
Először kiszámíthatónak tűnt a történet, de a szerző remek érzékkel szőtte a szálakat ahol újabb és újabb vészhelyzet, döntés, és szereplő bukkan fel,- utóbbiak - segítve avagy hátráltatva Joan-t fia megmentésében.

A történetben az a legijesztőbb, hogy ebben a világban élünk, ez zajlik körülöttünk.

Értékelés:
4 túszul ejtett cseresznye az 5-ből!!!

2017. június 17., szombat

Julie Buxbaum: Három dolgot mondj

Attól függetlenül  tetszett a történet- és olvasmányos is volt,- hogy klisék halmaza az egész.
Adva van Jessie aki anyukája halála után két évvel sincs túl a gyászon. Chicagó után új életet kezdenek Los Angeles-ben, apja ugyanis feleségül vett egy internetes gyászcsoportban megismert nőt.

Az új lakhely új iskolát is jelent, és egyben azt is, hogy gyerekkori barátnője elvesztésével magányra ítéltetett minden napja.
Nincs még vége a kliséknek hiszen csupa jóképű fiúba botlik Jessie, ráadásul hol máshol kap állást mint egy könyvesboltban! A történetben felbukkanó szomorú és helyes fiúk pedig mind zenélnek. Az átlagosnál is átlagosabb Jessi-ről pedig hamar kiderül, hogy a végzet asszonya.

Hogy akkor miért is volt jó a könyv? Mert Jessie egy érett személyiség, nem mellesleg élesen és elég kritikusan látja a saját korosztályát. Észrevételeit pedig rengeteg humorral átitatva osztja meg az olvasókkal.
Az újdonság a sztoriban a láthatatlan segítő kéz, VS (Valaki/Senki) aki az internet jótékony homályának segítségével felkarolja a lányt és segít neki eligazodni az iskolai életben, megkönnyítve ezzel Jessie-nek a  beilleszkedését.
Ahogy annak lennie kell egy idő után sokkal több lesz VS mint csak egy szalmaszál. Jessie végképp összezavarodva próbálja kitalálni ki lehet VS, és mennyire van létjogosultsága esetükben a szerelem szónak, ha közben valaki máshoz is vonzódik?

Egyértelmű az üzenete ezeknek a történeteknek, minden tragédia és szenvedés ellenére a fiatalság és a szerelem mindig, minden helyzetben győzedelmeskedik, ha pedig átlagos vagy akkor duplán jár a boldogság.

Értékelés:
4 örökké fiatal cseresznye az 5-ből!!

2017. június 11., vasárnap

Kívánságsztyor 2.



Első kívánságszatyros bejegyzésemben a lazulós könyvek közül nem tudtam választani, na de azóta már kiszemeltem párat.

 Mandy Baggot: Őrült görög nyár

Hát nem tök jó a borító meg a cím?? Június közepétől kapható, lehet vinni a strandra vagy a nyaralásra. (Tericum kiadó)

Ellennek látszólag bejött az élet: álommunkája van, és a barátja nemrég megkérte a kezét. Csakhogy a mesevilág váratlanul darabokra hullik...

A lány Görögországba, Korfu szigetére utazik, hogy elűzze szívéből a fájdalmat és segítsen a húga esküvője megszervezésében.

Miközben a munkája következményeitől és egykori udvarlójától retteg, Ellen egyre bensőségesebb kapcsolatba kerül a szálloda egyik animátorával, aki olyan titkot őriz, amelyet eddig soha senki előtt nem fedett fel.

Az egyhetes korfui nyaralás annyi meglepetést tartogat, hogy Ellen húga helyett végül más mondja ki a boldogító igent a tenger habjai között felállított emelvényen.


 Taylor Jenkins Reid: Evelyn hét férje

Szerintem még egyetlen férj is sok, nemhogy hét :-)

A legendás, de teljes visszavonultságban élő világsztár, Evelyn Hugo évtizedek óta először hajlandó interjút adni. A döntésénél már csak a választása meglepőbb: ragaszkodik egy fiatal, ismeretlen újságírónőhöz, Monique Granthoz.
Szerelmek, végzetek, barátságok és árulások, aztán egy elképesztő csavar - ez a szenvedély és az életbölcsesség letehetetlen regénye
(Lettero kiadó, nemrég még Kulinária névre hallgatott.)



Liz Fenton- Lisa Steinke:  Ha lett egy másik életed

Remélem ez jól lesz előadva,  több film is készült hasonló koncepcióban   de nekem egyáltalán nem jöttek át.

Elcserélnéd az életed máséval? Ne kívánd, mert megkapod!
Casey és Rachel gyerekkoruk óta legjobb barátnők, pedig nagyon különbözően alakult az életük.
Casey munkamániás televíziós. Sikeres pletykaműsorában a legnagyobb sztárokkal beszélget és karrierje egyre magasabbra ível. Esténként viszont üres luxuslakás várja és magánéletét egy remeterák is túl sivárnak tartaná.
Rachel háromgyerekes háziasszony. Idejét kitölti a gyereknevelés és a család egyéb ügyes-bajos dolga. Már nem emlékszik rá, mikor volt utoljára kozmetikusnál, moziban, vagy a férjével kettesben egy étteremben.
A húszéves érettségi találkozón vitatkozni kezdenek, kinek az élete sikerült jobban. A vitát azonban nem ők, hanem egy kéretlen csoda dönti el: másnap reggel egymás testében ébrednek.


2017. június 10., szombat

Tara Altebrando: A Távozás

Minden tekintetben különleges ez a könyv. A történet, az elbeszélés módja de még a szöveg megjelenítése is kivételesnek számít.

Hat ötéves gyerek eltűnik egy floridai városból. Tizenegy év után immáron tizenhat évesen egyszer csak egy furgon kiteszi őket lakhelyükön zsebükben térképek, hogy hazataláljanak. A hatfős csoportból egy fiú hiányzik.

A történetet a hiányzó fiú húga Avery, a csoportból egy fiú Lucas, és egy lány Scarlett szemszögéből ismerjük meg.
Van aki szerint egy pedofil tartotta fogva ennyi ideig a gyerekeket, Scarlett anyja szerint szerint viszont az ufók vitték el őket.

A tinik emlékeznek ugyan egymásra, de konkrét emlékeik nincsenek az együtt(?) töltött időről. Arról sincs fogalmuk, hogyan tudnak autót vezetni, vagy megtölteni egy pisztolyt. Csupán kusza képek bukkannak fel néha az emlékezetükből, vidámparkról vagy éppen egy házról.
Családjuk és a régi iskolatársak idegenek szereplőink számára, így egyértelmű, hogy egymástól, együtt keresik a válaszokat, hogy miért pont őket vitték el, és miért nincsenek emlékeik.
Van akinek a gyomra rejt fura tárgyat, másnak friss tetoválása van.

Scarlett és Lucas valamiért úgy érzik ők egy pár voltak a távozás alatt, a közös ám ismeretlen múltjuk nyomába erednek megpróbálva kideríteni ki avagy kik, és főleg miért vették el gyerekkorukat.

Éppen a könyv olvasása közben olvastam egy újságcikket arról, hogy hogyan keletkeznek az emlékeink, hogyan lehet valakinél szándékosan téves emlékeket elültetni, vagy éppen hogy mi magunk hogyan gyártunk hamis emlékeket. Mindezek fényében még izgalmasabb volt olvasni a könyvet és találgatni,hogy mi is lesz a sztori vége.
Összességében nem csalódtam, mondjuk kicsit több háttér információ sokkal jobban megmagyarázta volna, hogy mi miért történt.
A szerelmi szállal nem voltam kibékülve, erőltetettnek hatott.Nem hiszem, hogy ekkora trauma után bárki ezzel lenne elfoglalva. Csak azért mert tinik szerepelnek a történetben szerintem nem törvényszerű, hogy muszáj legyen szerelmet is beszuszakolni a sorok közé.

Hozzá kellett szoknom a fura stílushoz a szereplők gondolatainak tolmácsolásához, na és az olyan szerintem felesleges szövegmegjelenítéshez, amikor például a körbe szó egy körben jelenik meg.(De miért??? )

Értékelés:
4 emlékező cseresznye az 5-ből!!!



2017. június 7., szerda

Fiona Gibson: Anya randizni kezd

Kívánságszatyor bejegyzésemhez így utólag szívesen csatolnám ezt a könyvet a lazulós kategóriában jó választás volt/lehet.
A főszereplő Alice és köztem csak annyi a hasonlóság, hogy egyidősek vagyunk, ennek ellenére nagyon gyorsan megkedveltem és át tudtam érezni a helyzetét.

Nagyon jól kihallani a sorok közül a párkeresés nehézségeibe ütköző nők hangját. Az elvárásokat amiket a nőkkel szemben támaszt a társadalom, -és persze sokszor saját maguk. Persze ma már nem beszéli ki a falu a vénlányokat, csak a munkahely, vagy a szűkebb környezet. Egy nő minden korban legyen eladható, legyen húsz vagy akár ötvenéves. A senkinek sem kellesz érzés egyre hangosabb ahogy halad az idő, a legtöbb ember el  sem tudja elképzelni, hogy egy életre szóló elköteleződés nélkül is lehet teljes életet élni.

A szerző ironikusan és humorosan, olykor keserédesen tárja elénk Alice, az egyedülálló anya történetét akinek három barátnője elhatározza, hogy itt az idő, hogy Alice újra párra leljen.
Tetszett, hogy nem megy át depressziós siránkozásba Alice randijainak története, holott szegénynek kijut mindenféle típusú randiból. A történet végig a realitás talaján mozog, éppen ezért aki a nagyon romantikus és mindenképpen boldog végkifejlet híve annak csalódás lesz a könyv, hiszen a főszereplőnk tényleg hétköznapi figura, és ágyjelent sem gazdagítja a kötetet. (Hurrá!!!!)
Viszont! van benne számos olyan élethelyzet ami ismerős lehet, két nyegle kamasz-ami sokaknak szintén ismerős lehet- jó sok randi és habcsók,- és sajnos- rengeteg bor. Olvasás közben azon tépelődtem vajh' mi történne ha jelen esetben szingli lennék, minden randin muszáj lenne nyakló nélkül vedelnem a bort??
Valamint színes és vicces képet kapunk arról is arról, hogyan viseljük el ha a a volt párunk színes magazinok hasábjain feszít új családjával.

Értékelés:
5 habpuszis cseresznye az 5-ből!!

2017. június 4., vasárnap

Linwood Barclay: Búcsú nélkül

"Ha úgy gondolod, hogy minden egyes nap egy kicsit meghalsz, akkor hogyan lehet, hogy az élet ilyen sokáig tart?"

Teljesen véletlenül bukkantam erre a könyvre, és annak ellenére szereztem be, hogy krimi- ahogy már oly sokszor hangsúlyoztam- nem az én műfajom. De ez nem is egy klasszikus krimi, sokkal több. Remekül kitalált, sokrétű és csavaros, nem mellesleg a szerző stílusa is remek.

1983 május tizenkettedikén  a tizennégy éves Cynthia egy átbulizott, majd szülei veszekedésével végződő éjszaka után arra ébred, hogy üres a lakás.
A Bigge család Cynthia kivételével eltűnt, mintha sosem léteztek volna. Mi történhetett? Elrabolták őket? Valaki vagy valakik megölték a szülőket és a lány bátyját? De akkor ő miért maradt életben? Ha önként távoztak a lányukat miért hagyták magára? Kérdések amikre hosszú évek múlva sincs válasz.

Cynthia eltűnt családjának rejtélyét huszonöt évvel később ismét megemlíti a média. Egy dokumentumfilmet forgatnak az immáron házas családanyával aki felidézi családja eltűnésének napját. Úgy tűnik, hogy a film egy egész lavinát indít el.
Furcsa telefonhívások, levelek, ám úgy tűnik minden nyom a házaspár lakásában bukkan fel,  mintha ők generálnak az újabb és újabb nyomokat.

Narrátorunk Cynthia férje Terry aki az első perctől kezdve beletörődött, hogy feleségét minden nap kísérti a múltja.

"Cynthia világában mindenki arra szőtt összeesküvést, hogy az ő szeretteit elrabolja."

A sok gyanús momentum éket ver Terry és felesége közé, Terry lassan már a saját feleségének sem hisz. Így nincs más választása mint, hogy a rendőrség helyett saját kezébe vegye az ügyet és nyomozni kezdjen. A legelején kezdi, vagyis azzal az illetővel aki azon a végzetes napon Cynthiával randevúzott...

Az összes karakter remekül ki lett dolgozva, az összes rejtély meg lett magyarázva ezáltal teljesen a történet hatása alá kerültem. Terry remek narrátor, bár eleinte furcsa volt, hogy a szerző a férjre bízta, hogy elmesélje a történetüket, de tökéletes választás volt.
Olvasás közben szinte esélyem sem volt kibogozni a szálakat, bevallom egyetlen épkézláb ötletem sem volt a megoldást illetően. Zseniálisan lett felépítve ahogy Terry lépésről lépésre újabb és újabb nyomot értelmez és halad a megoldás a felé.
Egyetlen szereplőről sikerült lerántanom a leplet, de ez is inkább csak egy megérzés volt mintsem bizonyosság.

Értékelés:
4 nyomozó cseresznye az 5-ből!!!

Sarah Andersen: Puha boldog puffancs


Nem beszéltünk össze a szerzővel, hogy lesz ebben az új képregényében pulcsis tolvajos rész, így röhögve konstatáltam olvasás közben, hogy éppen a fiam egyik kényelmes, kinyúlt pulcsijában olvasgatok. Természetesen utólag elkértem a pulcsit - és azóta sem adtam vissza :D
Én viszont már korábban észrevettem amit Sarah is nehezményez, hogy bizony a férfiaknak sokkal jobb, kényelmesebb pulóvereket készítenek! És ez nemcsak a pulcsikra igaz, a pólókkal is hasonló a helyzet.
Ez a két apró egyezés csak egy a sok közül amit a szerző újabb remek képregényében boncolgat.

Előbb-utóbb mindenki magára ismer valamelyik sztoriban, ezért is lehet annyira népszerű ez a sorozat. Na meg persze a humora miatt, a jópofa rajzok miatt, és azért is mert a borító betűi és a pulcsi plüssel készült amit nehéz megállni, hogy ne simogassa le az ember a könyvről:-)

Picit többet szerettem volna olvasni a strandolós részről, ugyanis a fülszöveg és a cím azt sugallata, hogy ez  majd jelentős szerepet játszik majd.

Akárcsak a Felnőni kiábrándító  ez a kötet is  újra és újra megnevettet, lapozzuk fel akárhányszor mindig az újdonság erejével hatnak a képek és a szövegek.

Remélem Sarah nem tétlenkedik és már azon dolgozik, hogy újra legyen okom vihogni.

Értékelés:
5 pulcsis cseresznye az 5-ből!!!

2017. május 27., szombat

Kívánságszatyor


Elég régen írtam ilyen szösszenetet, bár mindig van áhított könyv, de vagy késve fedezem fel az új megjelenéseket, vagy nincs időm összeszedni őket egy csokorba.
Közeleg a Könyvhét ilyenkor  a kiadók több könyvet is piacra dobnak, így nyár elején még gyorsan mindenki feltankol a nyaralásra, vagy csak úgy. ( Én ha már nem nyaralok legalább könyve(i)m legyen(ek). Bah.)

Margaret Atwood: A szolgálólány meséje - a Libri kiadó újra kiadta, nekem ez a könyv eddig kimaradt, és bevallom az eddigi kiadások közül ez a legújabb a legszebb.

Kreatív szépírás és kalligráfia - Szeretném azt hinni, hogy szépen írok, de kár áltatnom magam a gyöngybetűktől nagyon távol van az én macskakaparásom. Ha minden igaz ezen könyv segítségével viszont pillanatok alatt számos tudással lehetünk gazdagabbak a szép kézírás már csak bónusz.
"Számtalan inspiráló és hasznos tippet kapunk, amelyek segítségével elsajátíthatjuk a kreatív szépírás fortélyait, az üres oldalakon pedig gyakorolhatjuk és kidolgozhatjuk saját stílusunkat is."
Kossuth kiadó.

Eleanor Moran: Titok - Az utóbbi időben fellendült ennek a műfajnak a kereslete, -vagy csak egy újabb divathullám amit a kiadók gerjesztettek, -minden esetre rengeteg thriller van a piacon. A legtöbb sajnos elég vérszegény, elolvastam pár ilyet mostanában. Viszont ezt a könyvet akkor is akarom.
 "Mia fiatal, sikeres gyermek-pszichoterapeuta, karrierje felfelé ível, magánélete kiegyensúlyozott. Ám amikor betoppan hozzá egy tizenhárom éves lány, Gemma, kísérteni kezd a múlt.
Gemma apjának nyoma veszett. A rendőrség teljes erőbedobással keresi, mivel erős a gyanú, hogy a férfi érintett egy sötét bűnügyben. Gemma volt az utolsó, aki látta az apját eltűnése előtt. A rendőrség próbál nyomást gyakorolni a pszichológusnőre, hogy szedjen ki minél több információt a lányból." 

Tericum kiadó.


Mariel Hemingway · Ben Greenman: A Hemingway átok - Mariel Hemingway néhány hónappal azelőtt született, hogy a nagyapja, Ernest Hemingway Nobel-díjas író önkezűleg véget vetett az életének. A Hemingway család generációk óta szenvedett az alkoholizmustól, a mentális betegségektől és a sérült emberi viszonyoktól.
Ez a kis részlet kellően érzékelteti, hogy sem unalmas, sem vidám nem lesz ez a könyv. Pár könyvet elolvastam már Hemingway életéről, ezúttal három unokája életét ismerhetjük meg.

Lesz még pár lötyögős könyv is, még nem döntöttem el, hogy mennyire szeretnék lazulni:-)
Elnézést kérek, de ezúttal nem volt kedvem a könyvek borítóit berakosgatni.

2017. május 26., péntek

Jessie Burton: Múzsa

1960-ban a trinidadi Odelle Angliába érkezik barátnőjével a jobb élet reményében. Sokáig egy cipőboltban dolgozik, épp feladná dédelgetett álmait amikor felveszik titkárnőnek a Skelton galériába.
Főnöke Marjorie nagy hatással van a lányra, a titokzatos nő szinte rögtön bizalmába fogadja Odelle-t. Odelle munkaideje alatt visszatér az íráshoz, amint legépeli a munkahelyi leveleket a finom papír és az iroda csendje írásra sarkallja.

Barátnője esküvőjén megismerkedik egy furcsa fiúval, aki egy festményt mutat neki, mondván egyetlen öröksége anyjától. Odelle megszervezi, hogy a galéria igazgatója felmérje mekkora értéket képviselhet az ismeretlen szerző képe.

Odelle életének legizgalmasabb kalandja veszi kezdetét. Párhuzamosan olvashatjuk Odelle és Marjorie különös barátságának alakulását, és visszarepülünk  az időben (1936) a helyszín pedig Dél-Spanyolország.
A tehetős bécsi műkereskedő Harold Schloss feleségével és lányával házat bérelnek Spanyolországban. A ház körüli munkákra egy testvérpárt alkalmaznak akik teljesen felborítják a lakók életét. A család még csak nem is sejti mekkora veszélyt jelent rájuk majd a furcsán viselkedő lány, és a jóképű fiú Isaac Robles, a spanyol polgárháborúról már nem is beszélve.
Spanyolországban születik az a festmény is amely később Angliáig jut és összekapcsolja a szereplők múltját és jelenét.

Jessie depresszióban szenvedve kezdte el írni ezt a történetet, előző könyve - A babaház úrnője- sikere váratlanul érte őt.
A történeten nem érződik, hogy a szerzőt hátráltatta valami, sőt zseniálisan szőtte a szálakat, annyira lekötött a történet, hogy még időm sem volt azon agyalni, hogyan kapcsolódik össze a festmény sorsa a szereplőkkel.

Odelle és Marjorie karaktere kiemelkedően jól sikerült, nagyon elevenek. Pont attól kelnek igazán életre, hogy annyira eltérő a személyiségük.

A könyv borítója sziporkázó, színes és összetett akárcsak maga a történet.

Értékelés:
5 festegető cseresznye az 5-ből!!

2017. május 20., szombat

Samantha Vérant: Az én francia családom

Samantha új könyve ismerős lehet azoknak akik olvasták korábbi könyvét- Hét levél Párizsból -ebben a könyvében találnak újra egymással diákkori szerelmével.
Ezen könyvben pedig, azt ahogy a cím is sugallja immáron az amerikai nő Franciaországban kezd új életet.


Samantha élete teljesen új irányt vesz amint Cugnauxba költözik. Egy kedves családi ház, egy macska, és két kamaszodó gyerek várja.
Persze hiába a nagy szerelem a nehézségek sora várja Samanthát. bürokrácia, bolhás macska, feleselő gyerekek. Persze a nyelvi nehézségek sok vicces helyzetet teremtenek.
A helyi szokásokba is betekintést nyerünk, mit és hogyan esznek-megjegyzem nekem kicsit sok volt már a kagyló és a homárfarok vagy éppen az osztriga. Legnagyobb meglepetésemre az ottani lányok korán, akár már tizenhárom évesen is gyantáztatni járnak.(Mit???)
A szülőknek furcsa ha a gyerek esetleg otthon van.
Imádják a társasági életet.
Terhesség után a nők hüvelyét elektromos bottal kezelik a medence és hüvelyi izomzat edzve így.
Az egészségügy pedig- ott is - katasztrófális.

Egyrészt nagyon tetszett ahogy egy már érett nő hihetetlen bátorsággal veti bele magát az újrakezdésbe. Korábbi élete sem volt csalódásoktól mentes, ennek ellenére optimistán tekint a jövőbe.
Samantha rengeteg nehézséggel, fájdalommal küzdött meg, le a kalappal előtte, hogy megőrizte az életkedvét.
Kicsit keveset kaptam a férjéből és a kapcsolatukból, Jean-Luc nekem elég papírízű szereplő, alig tudunk meg róla valamit.

Túl sok volt az szócséplés, elmentek Tipitupiba kirándulni, láttak zöld füvet,és vizet ittak blabla. Ebből sokkal kevesebb kellett volna, mert egyébként a többi rész olvasmányos és pörgős volt.
Én a recepteket sem a fejezetek közé, hanem a könyv végében egy csokorba  szedtem volna össze.

Összességében tetszett ez, és jelent valamit, hogy az első rész olvasása után közel két év telt el, mégis könnyedén felidéztem a korábban olvasottakat. Itt jegyezném még meg, hogy mindkét könyv borítója remekül sikerült.

Értékelés:
3,9  Francia cseresznye az 5-ből!!!

2017. május 16., kedd

Josh Malerman: Ház a tó mélyén

 "Egymás szemébe néztek. Valami némán elhangzott köztük. Kaptak egy ízelítőt, egy előszobát, egy folyosót egy tükörrel, és többet akartak."

A szerző előző nagy sikerű könyvét- Madarak a dobozban- nem olvastam, féltem, hogy nekem túl ijesztő lenne, így nem volt viszonyítási alapom sem, hogy ez a történet mennyivel jobb, avagy rosszabb mint a madaras regénye.

James egy szép nyári napon randit kér Ameliától. Kenuzni indulnak és egy elzárt részen a tavon nem másra bukkannak mint egy háztetőre.

Az események a víz felett gyorsan követik egymást, aztán lelassulnak a víz alatt amikor eleinte felváltva, majd később búvárfelszerelésben együtt merülnek le és térképezik fel a házat.
Párhuzamosan alakul a szerelmük, és nyílik meg előttük a víz alatti világ.

Víziszonyom van, akár egy kanál vízben is képes lennék megfulladni, viszont olvasás közben minden ijesztgetés, és belső monológ a szereplőktől is kevés volt ahhoz, hogy átérezzem a helyzetüket.
A ház felderítése közben is próbált a szerző szívdobogást elérni, de én itt sem voltam úgy elájulva mint James és Amelia.
Volt egy -két remek ötlete a szerzőnek amitől pár percig valóban élveztem felfedezni azt a fura házat, de összességében nekem csak annyi járt a fejemben, hogy vajon, hogy kerülhetett oda.
 
Attól, hogy a szereplők sokszor ismételgetik, hogy "Jaj, meg ne fulladjak" vagy "Mintha lenne valaki a sötétben" attól én még nem fogom a körmöm rágni izgalmamban.
Számomra a szerelmük is furcsa volt, mintha csak azért jöttek volna össze mert ez a titokzatos ház összeköti őket. Túl keveset kaptam a szerelmük alakulásáról ahhoz, hogy át tudjam velük élni az első szerelem elsöprő erejét.

Az alig százötvenkilenc oldalt gyorsan el lehet olvasni. A könyv borítója nagyon hatásos lett.

Értékelés:
3 hínáros cseresznye az 5-ből!!!

2017. május 14., vasárnap

Molnár T. Eszter: Stand - Up! Egy majdnem normális család

"– …Miért vagy te ennyire ügyetlen, Virág?
– Nem tudom, Helga néni, talán mert az apám túl sokat ivott, amikor az anyám terhes volt velem."


Már egy ideje a listámon szerepelt a sorozat első két része, így szinte adta magát, hogy Bakos családdal fogok kikapcsolódni.  Bár elsősorban ifjúsági könyv, de szerintem kortalan regény. Éppen annyira volt mai, mint amennyire felidézte a gyerekkoromat, nagynéniket, a hétvégi mosogatást, a testvérharcot, és az állandó szekálást a felnőttek részéről. Mintha új köntösben olvastam volna a régi klasszikus, pöttyös vagy csíkos könyvemet.

Bakos Virág által egy átlagos magyar család életébe pillanthatunk be, ahol az apuka a pszichológiai munkája mellett stand-up humorista is, aki az utóbbi időben épp a humorát hagyta el valahol. A vagány nővér Vera, aki már szinte felnőtt, de azért tud elég hülyeséget csinálni, pont annyit, hogy érte aggódjon az egész család. Misu a láthatatlan öcsike, akinek útját repülő papucsok -és egyebek - kísérik. Nagynéni, gangos bérház, leskelődő, hallgatózó szomszédok, és borsófőzelék. Na és persze Virág, aki rajong az állatokért, és próbálja túlélni a kamaszkort.

Tetszett, hogy a történet a realitás talaján mozgott. Semmi sem oldódott meg egy csapásra és rengeteg benne a humor.
Számomra egyetlen pici hibája volt, a történetnek, volt egy momentum amit én kihagytam volna.
Kíváncsian várom a második részt!

Értékelés:
4,99 Virágos cseresznye az 5-ből!!!


2017. május 11., csütörtök

Hangulatos világvége

"Hiszen erről szól az élet, nem? Hogy minden egyre jobb és jobb lesz."

Tommy Wallach első könyve - Kösz, hogy... -engem lenyűgözött. Egyedi hangvételű és stílusú szerző aki képes újat és különlegeset írni. Ezért is voltam biztos benne, hogy ismét valami fenomenálisat alkotott.

Új könyvében négy fiatalt követhetünk nyomon, miután kiderül, hogy az életüket éppen elkezdő tizennyolc éves, két lány és két fiú, hogyan éli meg, hogy tulajdonképpen nincs jövőjük. Egy aszteroida tart a földnek ami pár hét múlva szét is zúzza az emberiség összes álmát.
Így el van döntve minden. Nincs gond a tovább tanulásra, nem kell aggódni a végzős bál, vagy a szüzesség miatt, és azon sem kell töprengeni nehogy elvesztegessék fiatal éveiket.

A történet első fele nagyon jól lett megírva. Miközben megismerjük a négy fiatalt, a közvetlen környezetük, családjuk reakcióinak is tanúi lehetünk. Ki az aki még reménykedik, és folytatja az életét, mintha nem hunyorogna éjjel- nappal fényesen a Radar nevezetű aszteroida a fejük felett. És ki az, aki kétségbeesetten ki akarja használni a hátralévő pár hetet, belezsúfolva egy egy egész életet.

Számomra pont az volt kevés amire a történet épült. Vagyis ez a világvége hangulat nem lett rendesen kiaknázva. Nem éreztem olvasás közben mint a korábban olvasott apokaliptikus könyveknél, hogy rám telepszik a hangulat, nem rettegtem együtt a szereplőkkel.
A szerző inkább a szereplőkben végbemenő változásokat taglalja. Hogyan talál közös pontot a négy teljesen eltérő személyiség, akik a régi életük keretein belül még el is kerülték egymást.

Persze a szerelem is megjelenik mint fő mozgatórugó, ezt kicsit túl is húzta a szerző, mint valami rossz romantikus könyvben oldalakon keresztül tart a huzavona, hogy akkor most ki, kivel és miért.
Számomra a történet lezárása sem volt szimpatikus, elfogyott a varázspor a végére.

Értékelés:
A könyv első fele: 4 cserkó
A könyv második fele: 3 vérszegény cseresznye

 

2017. május 8., hétfő

Gayle Forman: Engedj el

A szerzőtől korábban négy könyvet olvastam, így szinte biztos kézzel nyúltam új könyve felé is, ráadásul  Forman most kivételesen a felnőtt közönségnek írt.

Maribeth sokáig húzta, jó anya és remek feleség, nagyszerű munkaerő. Aztán egy nap negyvenes éveit épp csak elkezdve szívrohamot kap. Borul minden, a kényes családi egyensúly, az örökké kötéltáncot járó anya csatát veszt a testével és a családjával szemben.
Férje és édes ikergyerekei elvárják, hogy Maribeth gyorsan lábadozzon, vagyis sehogy se, csak legyen újra minden olyan mint rég. A napi rutin, a hétvégi programok, az ezer kötelezettség betemetik a férjet,-vagy csak megunja, hogy rá is lehessen számítani - és  úgy tűnik teljesen hidegen hagy felesége állapota.
Maribeth elhatározza hát, hogy kiszáll. Vesz egy vonatjegyet és meg sem áll még elég távol nem lesz mindentől és mindenkitől. Pihenni akar, levegőt venni, túlélni, hogy túlélt egy szívrohamot.


Bár nem hiszem, hogy én lennék ennyire bátor és ennyire "szívtelen" mint Maribeth, mégis meg tudtam érteni.
A picivel több mint egy hónapnyi magányos pihenés alatt aztán felszínre kerül egy csomó régi sérelem, Maribeth-nek van ideje végiggondolni az életét. Megtudhatunk mindent a múltjáról, családjáról, szüleiről.
A sok kis mozaikból kirajzolódik, hogy milyen sokszor csak sodródunk éveken keresztül, a sok napi feladat, az újabb és újabb célok mellett nem jut idő átgondolni, megbeszélni, feldolgozni a minket ért impulzusokat.
A könyv mondanivalója remek, viszont néhol kicsit meseszerűen alakultak Maribeth dolgai.
Példának okáért én aztán hiába mennék világgá, még egyetlen éjszaka egy olcsó motelben is akkora anyagi kihívás, hogy maximum egy hídig jutnék.
Az új lakóhelyén a nő rögtön talál kiadó lakást, jó fej szomszédokat és persze egy jóképű kardiológust akit titok leng körül.
Maribeth problémája nagyon is valóságos, ám a a körülmények amiket a szerző teremtett nem kellően reálisak szerintem. Ennek ellenére le sem tudtam tenni a könyvet, és remélem nem ez lesz az egyetlen felnőtt közönségnek szóló könyve.

Értékelés:
4 szökött cseresznye az 5-ből!!!

2017. május 4., csütörtök

Eileen Cook: Címlapsztori

A tizennyolc éves amerikai diáklányt Jill -t a négyhetes olaszországi tanulmányi út során súlyos baleset éri. Gazdag apukája repülőt küld lányáért, hogy családja körében lábadozzon, na meg, hogy derüljön ki miért ült autóba, és főleg miért következett be egy végzetes baleset, ami a hatóságok szerint szándékos volt.

A sztori egyetlen biztos pontja, ami miatt aztán káosz uralja az egész történetet az Jill emlékezet kiesése. A lány legutolsó emléke még az utazás előtti időszak, vagyis egy teljes hónap az az idő amiről a lány semmit sem tud.
Miután szembesítik a zord valósággal, hogy valami szörnyűség történt, és ezért valószínűleg ő a felelős megkezdődik az egy helyben való toporgás. Mindenféle szakértő, diákok, tanárok na meg persze az internet népe nyilatkozik, ezek töltik ki jobbára a könyvet.
Ki mit tud, vagy inkább tudni vél arról a bizonyos napról.
Bár Jill egyetlen egyszer ugyan összeroppan, de általánosságban csak rázza a fejét, hogy ő bizony tök jó fej, szorgalmas diák aki egyetemre készül, remek barát, és persze minden szülő álma.
Az apuka egy kretén, aki azt reméli elegendő pénzzel bármi elintézhető. Az anyuka megvan szeppenve és talán ez akadályozza meg abban, hogy a több mint egy hónapnyi idő alatt egyszer is érdemben beszéljen a saját gyerekével.

Nem ez az első ilyen jellegű történet, amiben a kulcsfontosságú esemény rekonstruálása  azon múlik, hogy a főszereplő mire - nem - emlékszik.
Kétségkívül gyorsan lehet haladni a könyvvel, pár oldalanként apró információ morzsák  kerülnek elő, ebből rakosgatja ki az olvasó a teljes képet, ami teljes egészében csak az utolsó oldalon mutatkozik meg.
Engem nem tudott  letaglózni ez a sztori, valahogy túl vérszegény volt. Jill karaktere egyáltalán nem életszerű, sosem úgy reagált ahogyan kellett volna az ő helyzetében. Fura volt, hogy egyáltalán nem voltak kérdései, kételyei amit mondtak neki nyugtázta és kész. Teljesen más reakciókat vár az olvasó egy ilyen helyzetben, talán ezért sem tudta nálam elérni a történet a kellő hatást.
 Minden szereplő olyan száraz volt mint a hungarocell.

Értékelés:
3 gonosz kis cseresznye az 5-ből!!!

2017. május 1., hétfő

Lauren Graham: Gyorsan elhadarom ( A Szívek szállodájától a Szívek szállodájáig...)

Furcsának tűnhet de nem kizárólag a Szívek szállodája sorozat miatt voltam kíváncsi erre a könyvre. Sőt az utolsó részekben picit meg is utáltam a két Gilmore lányt,- szerintem mindkét karakter tök rossz irányba ment el.
Lauren könyvére voltam kíváncsi, még akkor is ha ezen könyv egészen más mint  regénye az Egy nap talán amit imádtam. Egyébként ennek a könyvnek a megírásáról is ejt pár szót Lauren.

Lauren elmeséli milyen gyerek volt, hogyan indult el a színészi pályán, milyen lehetőségeket hagyott ki, vagy éppen ragadott meg. Hogyan böjtölte ki azt a sok-sok évet amíg csak statiszta volt reklámfilmekben, ahol ő volt a "tömeg" és még véletlenül sem a főszereplő.

Szerettem, hogy a szerző nem fényezi túl magát, és annyira boldog volt mikor megkapta Lorelai szerepét- úgy, hogy még csak meg sem nézték, hogy leendő lányával Alexis B.-vel, vagyis Rory -val, hogy mennyire passzolnak anya-lánya párosként. Na de nem árulok el minden kulissza titkot, csak még annyit, hogy tudtátok, hogy ez volt Lauren első olyan sorozata amelyet nem kaszáltak el az első évad után???
 Szerencsére Lauren kellően bőbeszédű így rengeteg mindent megtudhatok róla és a sorozatról is. Sőt a sorozat folytatásába is betekintést nyerünk.
Legyen elég annyi, hogy nagyon gyorsan elolvastam. Lauren remekül ír, nemcsak érzékletesen, de humorosan is.
A titkos ételtáblázaton megszakadtam a röhögéstől. Lauren elkényeztet minket, jó pár saját fotóval gazdagítva a könyvet.

Lauren régen és ma. (Saját bevallása szerint soha nem vette igénybe plasztikai sebész tudását...nos ezt mindenki döntse el saját maga.)


Értékelés: 4,99 szállodás cseresznye az 5-ből!!!



2017. április 28., péntek

Elin Hilderbrand: Pletyka

"Honnan tudhat az ember bármit is? Az utcán hallottam. Az emberek beszélnek."

Mint ahogy már Hilderbrandt-tól megszokhattuk az események ismét Nantucket mesés kis szigetén játszódnak. Kicsit furcsa volt ugyan a tavaszi hóesésben napfényről, napernyőkről olvasni, de a történet miatt aztán el is felejtettem fázni.

Madeline és Grace hosszú évek óta barátnők, bár férjeik nem kötöttek egymással életre szóló barátságot, a két nő mindig is gondoskodott arról, hogy családjaikat is bevonják kettejük szövetségébe. Annál is inkább mert Madaline fia, Grace ikerlányai egyikével jár.

A könyv mondanivalója alapvetően egy adott közösségben belüli pletyka természetéről szól, nekem mégsem volt olyan érzésem, hogy ez irányította a sztorit. Sokkal inkább az emberek önzése, a családon belüli magány, az örök meg nem értettség került előtérbe.
Nekem mindig is furcsák voltak azok az emberek akik ugyan férj és feleség mégis mintha ez semmit sem jelentene, nem tudnak egymásról semmit, és nem is érdeklődnek a másik iránt. Ez történik a King és Panciket házaspárral is, bár Madeline férje csak néha vonul át a színen, nem kapott jelentős szerepet, szinte meg sem ismerjük.

Egyik házaspár sem volt szimpatikus, mind a saját kis pecsenyéjét sütögette, Madeline egy új könyvet ír, bár félő, hogy az ihlet hiánya miatt abból dolgozik ami épp van, Grace legnagyobb álma pedig, hogy kertje bekerüljön a Boston Globe hasábjaira, ő maga pedig a kertésze ágyába...
Aztán mikor borul minden, csak akkor kapnak észbe a szereplők, hogy valamit bizony rohadt rosszul csináltak.

Hilderbrand anélkül szórakoztat, hogy banális vagy túl nyálas lenne, kerüli a kliséket és szerencsére nem csak üres blabla a sok papírra vetett szó.

Értékelés:
4 sütiben sült cseresznye az 5-ből!!!

2017. április 24., hétfő

Joel Levy : Ötven fegyver amely megváltoztatta a történelmet

A kötet a Kossuth kiadó Ötven dolog amely megváltoztatta a történelmet-növény, állat, vasút, fegyver -kötetek egyik kiadása.
Mindegyik kötetben azonos, hogy igényes és nagyon szép a kivitelezésük.


Ebben a kötetben a kőbaltától az atombombáig és robotokig bezárólag több ezer év technikai fejlődését történelmileg hitelesen tárja elénk ez a könyv.
Külön plusz pontot érdemel a szerző, amiért nem csak a technikai jelentőségét vizsgálja egy adott fegyvernek, hanem politikai, társadalmi és taktikai jelentőségükről is beszámol. 
Az képek kellően szemléletesen és korhűen ábrázolják a fegyvereket, a rajzok és illusztrációk meglepően igényesek, így egyszerűen áttekinthetővé teszik a felépítésük megértését.
A történelmi tények meggyőzően hiteles adatokkal vannak alátámasztva, az anatómiai leírások pedig világosan és értetően vannak fogalmazva, így könnyen megérthetővé teszi az egyes harci eszközök működési elvét.
Az írásmód élettel teli gördülékeny, élvezhető gyorsaságú tempóban halad, egy cseppet sem száraz vagy unalmas.
A fejezetek se nem túl rövidek, se nem túl hosszúak, terjedelemben pont megfelelőek, egyszerre pont kellő mennyiségű információt kapunk.
Az ötven fegyver minden esetben okkal, és igen változatosan lett kiválasztva és bemutatva. 

Véleményem szerint a bemutatottak közül egyik sem éppen lett volna elhanyagolható vagy kihagyható – sőt – a lista még jóval hosszabb is lehetett volna.
Valószínűleg éppen ezért a fegyvereknek maga az ötvenes listára való leszűkítése is hatalmas feladat elé állíthatta a könyv készítőjét – amit szerintem sikeresen megoldott
Jó volt észrevenni, hogy az olyan biológiai fegyverekről sem feledkezett meg, mint például a felsorolásban is szereplő himlő.

Azoknak ajánlanám akik eleve szeretik a történelmet és a fegyvereket , de azoknak is élvezetes időtöltés gyanánt szolgálhat, akik nem annyira tájékozottak a témában.

Értékelés:
5 történelmi cseresznye az 5-ből!!!

2017. április 20., csütörtök

Franck Thilliez: Pandémia

A könyv beszerzése után derült ki számomra, hogy egy sorozat darabja  (bár állítólag a magyar kiadás hiányos) amiben két rendőr a főszereplő  Franck Sharko és Lucie Henebelle, akik történetesen házastársak. Olvasás közben nem volt hiányérzetem, mivel a történetek korábbi kapcsolódási pontjai meg vannak említve ebben a történetben is, éppen annyira részletesen, hogy az olvasó képben legyen.

A fülszöveg alapján engem a mikrobiológus nő, és a Pasteur-intézet fogott meg, biztos voltam benne, hogy valami nagyon izgalmas fog történni a lapokon. Arra nem számítottam, hogy ennyire összetett és szerteágazó lesz a történet. Hol a mikrobiológus Amadine és csapatát követjük Párizs utcáin, hol a rendőrséget, akikkel hamar összefut a szál a madár elhullások, és az emberi megbetegedések miatt.

A történet -sajnos - teljesen hihető. Reális veszély, hogy a mai világban bármiből lehet fegyver.
Az influenza minden évben felüti a fejét, folyamatosan mutálódik.

"Hatvan éve ugyanúgy szigorú megfigyelés alatt tartjuk az influenzát, mint ahogy a csillagászok távcsövei követik a meteorok mozgását. Ők a végtelent, mi a láthatatlanul parányit fürkésszük, kutatjuk."

 Épp a könyv olvasása előtt futottam bele egy újságcikkbe, amely szerint ausztrál tudósok szerint egy világméretű influenzajárvány  már a nyakunkon van, csak idő kérdése, hogy a spanyolnáthához hasonló szörnyűség lecsapjon ránk. Az már más kérdés, hogy a véletlenek összjátéka, avagy szándékosság áll -e majd a dolog mögött.



A szerző nagyon éles és ijesztő képet fest a világ romlottabb tagjairól, és ugyan ilyen hatásos volt a jók harca a gonosz ellen, akiknek a munkájukon kívül a magánéletükbe is bepillanthatunk. Amandine élethelyzete ráadásul nagyon különleges.
Bevallom a gyilkolászós részek nélkül is meglettem volna, a klasszikus krimi vonalat amúgy sem nagyon szeretem, viszont így a tudományos szállal keverve még elviseltem.

 Értékelés:
3,5 influenzás cseresznye az 5-ből!!!

2017. április 18., kedd

Dana Bate: Iránytű a szerelemhez és titkos laktáséttermekhez

Üdítő kivétel ez a könyv a limonádék között. A szerelmi afférok mellé kaptunk egy csomó receptet és megfertőződhetünk a főzés örömével.

Hannah minden ami szülei és barátja nem. A professzor szülők a gazdag és sznob  környezet semmit sem jelentenek a huszonéves lánynak. Neki egészen más jelenti a boldogságot mint egy újabb doktori fokozat, egy újabb diploma, vagy éppen egy menő lakás. Hiába van komoly munkahelye, -amit  szülei intéztek neki- a fiatal lány nem találja a helyét.
Hannah imád főzni, szenvedélyesen gyűjti az új recepteket, a kikapcsolódás nála annyit jelent, hogy elvonulhat a konyhába.

Hannah és Adam hónapok óta együtt élnek, de a fiú még mindig nem merte szüleinek elárulni, hogy Hannah egy nap talán a felesége lesz. Hannah úgy érzi az utóbbi időben mindent rosszul csinál, nem tud megfelelni sem szüleinek, sem barátja elvárásainak.
A sorozatos nézeteltérések szakításhoz vezetnek. Hannah új lakás után néz, és úgy tűnik egyre messzebb kerül tőle az álma, egy lakásétterem.
Barátnője unszolására az apró bérleményébe mégis elkezdi megszervezni az első vacsoráját. Barátnője szervezi az "evőket" és a dekorációt, Hannah pedig kiteljesedhet a főzésben.

A főbérlő Blake sokat utazik, így Hannah feltűnés nélkül vághat bele új életének kezdeti szakaszába.

Nem várt nehézségek eleinte apró, majd egyre nagyobb hazugságokra kényszerítik a lányt, ami igazán veszélyessé teszi az éppen kibontakozó barátságukat Blake-el. És ha ez nem elég már az első vacsorán sikerül elcsavarnia egy férfi fejét, aki nemcsak a lányért, de a főztjéért is rajong.

Sem a könyv címe, sem a borítója nem tudja átadni, hogy mennyire jó ez a kis könyv. Igazi csemege volt, már csak a főzés miatt is. Hannah nagyon szimpatikus karakter, manapság csak úgy főzni nem divat, még akkor sem ha a különböző tévécsatornák ontják magukból a főzős műsorokat.  A szerző bebizonyította, hogy a szerelem és a főzés verhetetlen párost alkothat egy könyvben. Ráadásul Dana remek stílusban ír.
A szerelmi gubancok, és a párkeresés buktatóin túl is van a könyvnek mondanivalója.

Értékelés:
4,9 koktélcseresznye az 5-ből!!



2017. április 15., szombat

C. W. Gortner: Mademoiselle Chanel elmeséli az életét

Van pár könyv ami annyira sokrétű, összetett vagy éppen annyi minden történik a lapokon, hogy a legjobb lenne ha ilyenkor olvasás közben folyamatosan jegyzetelne az ember. Annyira beszippantott Gabrielle Bonheur Chanel története, hogy csak gyorsan cetlikre firkantottam a gondolataimat, meg néhány oldalszámot.
Coco Chanel élete tényleg kész regény..

Bár Gabrielle nagyon ragaszkodik testvéreihez a megélhetés és a saját álmai megvalósítása hamar elsodorja egymás mellől őket. Apjával való viszonya élete végéig elkíséri, akárcsak a  magány az elhagyatottság érzése, bármennyi barát és szerető veszi is körül. Családja hiányát tehetségével pótolja. Eleinte kalapokat készít. Az akkori divatnak épp az  ellenkezője inspirálja. A letisztult formák, praktikum és kényelem jellemzi a Chanel kalapokat, majd később a ruhákat, kiegészítőket.
Bár Coco egész életében azt hangoztatta, hogy egyedül érte el hihetetlen sikereit, és férfiakra sosem támaszkodott, az életrajzi könyvet olvasva hamar kiderül, hogy  ez csak a külvilágnak szóló hangzatos megtévesztés volt. Hiába volt őstehetség, nem volt szokványos akkoriban, hogy a nők önállóságra és karrierje vágyjanak. A kurtizán, színésznő, vagy feleség hármasból lehetett választani.
Coco ösztönösen megérezte, hogy a férfiakon keresztül vezetheti csak sikerre saját márkáját.
Az első szeretőjétől akkor vált meg mikor a férfi nem támogatta anyagilag. Coco ráadásul életében először szerelmes lesz.

Boy azaz Arthur Capell volt az aki felkarolta és támogatta nagyratörő terveit. Így nyílhatott meg az első kalapszalonja a Chanel Modes. Innentől kezdve nem volt megállás, egyre több üzlete lett, szélesítette a kínálatot. Megalkotta formabontó ruháit, mint például a kötött holmik,-amiket akkoriban csak a férfiak viseltek- de így született a kis fekete ruha is. A Chanel márkanév alkalmazkodott két háborúhoz, túlélt számos konkurenciát, élő modellek várták a betérő vásárlókat, akik nemcsak a ruhákat de a Chanel5 parfümöt is magukon viselték. (Eleinte ingyen osztogatta a vásárlóinak!)Maga a parfüm létrejötte is regénybe illő.




Minden ami Coco Chanel volt- a lógó, a parfümje nevében az ötös számjegy, a Coco név- mind mind Coco életének lenyomata amiről akkoriban sokan azt hitték csak kiváló reklámfogások.
Úgy tűnik Coco minél sikeresebb divattervező, annál boldogtalanabb a magánélete. Ideig-óráig érezhette csak, hogy fontos valakinek, hogy valóban szeretik. Aztán jött a hideg zuhany. A szeretői így vagy úgy de végül mindig magára hagyták. Örök szerelme Boy váratlan halála miatt Coco úgy gondolt rá, mint az egyetlen, elszalasztott boldogságra, ami nem teljesedhetett ki. Az igazság az, hogy Boy is más nőt vett feleségül. Egyik férfi sem vállalta, hogy nem a társadalmi rangjához méltó párt választ. Coco-nak tehát be kellett érnie a szerető státusszal, amit jó ideig önként is vállalt. Ám a lapokról kitűnik, hogy ő sem vágyott másra mint férjre és gyerekekre. Magánéleti tragédiáit vagyonával kompenzálta. Fényűző lakásokban élt, egyiket rendezte be a másik után. Az ópium és az altató rabja lett. Nagylelkű volt, nincstelen barátait, művészeket támogatott vagy éppen állta valaki temetési költségeit.
Az utolsó lapokon Coco a második világháború alatt vérfagyasztó taktikázásra kényszerül, hogy megmentse unokaöccse életét.
(Nővére, fia születése után öngyilkos lett.)

A szerző ezúttal is sikeresen tárt elénk egy izgalmas, és néha fájdalmas életet. Nemcsak alapos munkát végzett, de sikerült a lapokra varázsolnia Chanel személyiségét is.

(A kiadó gondozásában hamarosan újabb könyv jelenik meg a szerzőtől Marlene Dietrich életrajzi könyve, Az isteni Marlene címmel.)