Donnie Eichar: Halálhegy

   "A lelketek, mely itt bolyong e vad hegyek között.

     Leljen örök nyugalmat."

A Kaliforniában élő filmrendező és producer időt és pénzt nem spórolva megpróbálta ebben a könyvben felderíteni a máig is rejtély övezte Gyatlov csoport (nevét a csoportvezető Igor Gyatlovról kapta) kilenc tagjának tragédiáját. A hét lány és két fiú 1959. február első napjaiban hunytak el. Mindegyikük az Uráli Műszaki Főiskola tanulója volt, egyetlen résztvevő kivételével húszas éveik elején járt. Mindegyik tapasztalt túrázó volt-a könyv bővebben kitér arra mit is jelent ez az orosz használat szerint. Elképesztő távolságokat tettek meg dacolva a farkasordító hidegben, minimális felszereléssel teljesen elzárva a külvilágtól, sokszor feltérképezetlen helyeken.

A háromszáz kilométeres útvonal tizedig napján történt szörnyűség apró mozaikjait máig nem sikerült tökéletesen összerakni. Már az indulásnál történhetett valami, hiszen a keresőcsoportok-amik a családtagok könyörgése ellenére csak három héttel!!!! a csoport várt hazaérkezése után indultak a Halálhegyre (eredetileg Halott Hegy a táj kietlenségére célozva)- nem találták meg a főiskolán kötelezően leadott útvonaltervet, így tulajdonképpen vakon tapogatóztak. A teljes keresés időtartama így három hónap lett.
Egyik társuk, mivel eredetileg tízen voltak- ízületi fájdalmai miatt az utolsó előtti napon visszafordult.
Az útinaplót ugyan lelkiismeretesen vezették a fiatalok, rengeteg fénykép is készült, ennek ellenére ezekből  semmit sem lehetett kikövetkeztetni.
A rejtélyes elhagyatott sátor, melyben katonás rendben sorakoztak a bakancsok és hátizsákok, rendezett képet nyújtott, a sátorlapon lévő vágásoktól eltekintve.
Kevés adat és rengeteg kérdés.
-Mi űzhetett ki kilenc lengén öltözött fiatalt éjszaka a sátorból? Miközben a sátorban pedáns rend honolt.
-Miért tetettek meg a vaksötét éjszakában lámpa nélkül másfél kilométert, van aki teljesen egyedül, elszakadva a társaitól?
Azt könnyű megmagyarázni miért nem találtak vissza a táborhelyre. A mínusz harminc fok, a jeges szél és hó hamar térdre kényszerítette őket. De még ez sem magyarázza meg a súlyos sérüléseiket, melyek között a borda és koponyatörés is szerepel, egy elszenesedett fát, a hatóságok amatőr hozzáállását (keresés közben tulajdonképpen minden használható nyomott eltüntettek).
A hatóságok május huszonnyolcadikán aztán lezárják a Gyatlov-csoport aktáját mely szerint a fiatalok halálát ismeretlen kényszerítő erő okozta.

                                            A kilenc túrázó emlékműve


A szerző maga is végigjárja a csoport útját, és minden a túrával, a fiatalokkal kapcsolatos anyagot alaposan átvizsgál, és minden teóriát levezet, így a katonai kísérletet, a hidegháború helyzetet, lavinát, szerelmi civódást a fiatalok között, voltak akik azt állították "csupán" pancsolt vodkát ittak, megvakultak és ezért rohantak ki fejvesztve az éjszaka közepén a menedékükből.

Eichar elénk tárja az általa lehetségesnek vélt teóriát. Bevallom ez tűnik a leghihetőbbnek, de ebben is vannak hézagok.
Internetes oldalak tucatjait dobja ki a kereső a Gyatlov-csoport névre, és találtam olyan momentumot is, amely a könyvben nem is szerepel...így azt nem csak a teljes igazság marad -talán- örökre homályban, hanem az eddig biztosnak hitt tények, adatok.
A könyv tele van fotókkal, melyeket a csoport az útja során készített, a megrázóbb képeket, amiket a nyomozás közben készítettek nem szerepelnek a könyvben, viszont az interneten óvatosan klikkeljünk, belefutottam olyan felvételekbe amiket jobb lett volna nem látni.

A szerző rendkívül empatikusan írta meg a történetet, alaposan felvázolva a hátteret, a Park kiadó pedig nagyon igényesen jelentette meg.

Értékelés:
5 hóban hagyott cseresznye az 5-ből!!!