2016. július 29., péntek

Lucy Atkins: A hiányzó láncszem


"Amikor elrohansz valami elől, könnyen elfelejted, hogy közben rohansz valami más felé."


Kali csak akkor döbben rá, hogy nem is ismerte édesanyját mikor halála után elkezd a kapcsolatukról gondolkodni, ami sosem volt felhőtlen. Kali és húga remek testvérek, de mintha Alice lett volna az édes gyermek, Kali pedig a mostoha. Sosem találta meg a közös hangot anyjával, aki gyakran hagyta magára két lányát, ilyenkor Kali vette át anyja szerepét húga gondozásában. Apjuk a munkába temetkezett és ritkán mutatta ki érzéseit.

Kali a temetés után eddig nem látott holmikra bukkan anyjuk műtermében. Egy levél, egy furcsa dolgokat rejtő doboz, és több tucat képeslap amin egyetlen mondat áll. Apját hiába kérdezi mi történt velük Kaliforniában, nem akar beszélni a múltról, Kali pedig elhatározza,hogy akkor önként térképezi fel anyjuk homályos fiatalkorát.
A hirtelen ötlet akár menekülésnek is tűnhet, hiszen a családi ház túl nyomasztó, férjével való házassága pedig válságban van. Így Kali az első jelekre, amelyek Kanadába vezetik nekiindul anyja és saját csecsemőkora felé kisfiával.
A hosszú és fárasztó utazás után Kali teljesen elbizonytalanodik mikor a szeles és ködös szigetre ér.
A szálláshelye zárva,és úgy tűnik télire az egész sziget elnéptelenedik.
Az egyetlen nyom ami a titokzatos galéria tulajdonosához vezet telitalálatnak tűnik, ám anyja egyetemi lakótársa Susannah ellenségesen fogadja a fiatal nőt gyerekével.

Kali nyomozását megszakítja a hetvenes évek közepén történtek egy-egy fejezete ami Kali anyjáról, Elenáról szól.
Alaposan megismerhetjük a fiatal és elhivatott lányt aki egész életét a bálnák tanulmányozásának szenteli. Tengerbiológusnak tanult, Susannah pedig a lakótársa volt.
Hogyan került Elena egy Kaliforniai viziparkból Vancuverbe egy úszóházba? És mi történt a barátnők között, hogy anyja még csak említést sem tett soha Susannaháról? És miért van tucatnyi fénykép Elenáról, gyerekekről Susannah házában amit Kali még sosem látott?

Bár Susannah a körülményekre való tekintettel befogadja házába a két idegent cseppet sem barátságos, és Kali csak kínkeservesen tud egy-egy új információt kihúzni a furcsa, magának való nőből.
Egyre másra érkeznek a viharok, a két nő  pedig kimérten kerülgetik egymást a szigeten álló házban.
Kali egyedül próbálja kideríteni a történteket, Susannah egy idő után megnémul és egyre furcsább dolgokat tesz...

Mikor ilyen történeteket olvasok mindig eszembe jut, hogy például én sem tudok sokkal többet a szüleim múltjáról mint a főszereplő. Mennyi tartozik ránk felmenőink múltjából?

Jól felépített izgalmas thriller, remekül kidolgozott háttérrel, és hiába a negyven fok a remek hangulat teremtésnek köszönhetően vacogtak a fogaim.

Értékelés:
5 jeges cseresznye az 5-ből!!!

2016. július 24., vasárnap

B. A. Paris :Zárt ajtók mögött



"Az időben felfüggesztve, az emberiség passzív részeként töltöm a napjaimat." 

Jack és Grace tökéletes pár. Jack sikeres ügyvéd, Grace főállású háziasszony, aki korábban a Harrods áruházláncnak szerzett be gyümölcsöket.
Grace húga, Millie Down-kóros, bár szüleik élnek, mégis Grace húga gyámja.
Millie hamarosan tizennyolc éves, amikor elhagyja eddigi otthonát egy bentlakásos intéztet, és  nővéréjékhez költözik.

A történet két idősíkon fut.
Grace elmeséli hogyan ismerkedett meg a jóképű férjével, hogyan zajlott az esküvő majd a fura nászéjszaka.
A jelenben pedig  épp Millie -t várjuk haza az intézetből, közben a házaspár ebédelni jár az ismerősökkel, vacsora vendégeket hívnak.
És közben ott bujkálnak a kis furcsaságok, amik az avatatlan szemnek csak akkor tűnnek fel ha alaposan megvizsgálná az Angel házaspárt. Grace maga a tökély, ízlésesen öltözik, többfogásos vacsorával várja barátaikat, fest és társaságban nem titkolja rajongását férje iránt.
Grace azonban sehová sem jár egyedül. Nincs mobilja, sőt e-mail címe sem.

A fiatal nő szörnyű áron őrzi a látszólagos békét. Esküvőjük napján Jack-ről lehull az álarc, ezek után Grace a mindennapokban csak arra törekszik nehogy hibát kövessen el, mert annak majd Millie issza meg a levét.


"Bár jól ismerem a két helyiség minden egyes négyzetcentiméterét, állandóan fürkészem őket, hátha nem vettem észre valamit, ami az életemet elviselhetőbbé tenné, egy szög, amellyel belekarcolhatnám bajomat az ágy fájába, vagy legalább jelet hagyhatnék, ha hirtelen eltűnnék. De semmi sincs. Jack különben sem halált szán nekem."

Ahogy telik az idő Grace-nek egyre kevesebb mozgástér jut, és egyre fogy az idő, hogy nemcsak magát de húgát is kimenekítse a rácsokkal ellátott lakásból.

Kétségkívül izgalmas volt ez a lélektani thriller. Pár apró hibától eltekintve nagyon tetszett, főleg a végszó lett nagyon jól eltalálva.
Picit zavart, hogy Jack-ről keveset tudunk meg, igaz az okot amiért pszichopata lett ugyan elmesélte feleségének, de az, hogy tulajdonképpen mit is akart a két nőtől elég homályosan lett megfogalmazva.
Ijesztő, hogy annyi emberrel, baráttal körülvéve sem tudott segítséget kérni, Jack egy lépéssel mindig Grace előtt járt.

Értékelés:
4 fogoly cseresznye az 5-ből!!! 

 



2016. július 20., szerda

Dave Eggers: A kör

Ennél aktuálisabb már nem is lehetne Eggers könyve. Szuggesztív és ijesztő módon tálalja a digitális világ minden jó, de főleg rossz velejáróját.
Főszereplőnk a huszonéves Mae Holland az egyetem után másfél évig egy közműcégnél talált állást. Mae utálja a munkahelyét de a diákhitelét muszáj fizetnie,ráadásul idős szüleit is támogatni szeretné, főleg a biztosítás nélkül lévő apját akinél súlyos betegséget diagnosztizálnak.
Egyetmi lakótársa Ani siet segítségére, aki beprotezsálja a világhírű céghez, amely messze túlszárnyalta már versenytársait-Google, Twitter, Facebook.
A céget három férfi vezeti, akik szerényen csak Bölcseknek hívatják magukat. A több ezer munkatárs pedig a remek fizetést, egészségügyi és egyéb szolgáltatásokat napi tizenvalahány órás robottal szolgálja meg.
Mae az ügyféltapasztalati osztályon kezd. A hipermodern környezet mellé ingyenes étkezés, sportolási lehetőség, pihenőszobák -ingyen termékminta raktár!!- és persze türelmes főnök jár, akik szárnyaik alá veszik az újoncokat.
Mae az első körben egy munkaállomáson dolgozik, vagyis egyetlen monitorra érkeznek a csúszdán az üzenetek. A válaszokra megszabott időn belül kell válaszolni, majd az ügyfelet elégedettségi űrlap kitöltésére kell agitálni. A rendszer pontozza Mae gyorsaságát, 100 pont az álom, mindenki erre gyúr.

Kétségkívül csábító egy olyan cég, mely látszólag azért van, hogy az ott dolgozók ne csak motiváltak legyenek, de jól is érezzék magukat. Munkaidő alatt gyakoriak az előadások, tréningek mikor megjelennek a Bölcsek és nagy porhintéssel újabb és újabb szuper hírekkel szolgálnak.
A dolgozóknak gyakran meg kell jelenniük közösségi rendezvényeken, melyet kényelmi szempontokból szintén a Kör-ben tartanak, legyen az egy egyszerű grill parti vagy cirkuszi bemutató, netán színházi előadás.
A munkatársak saját belső Kör hálózatán láthatják egymást, ki hol tartózkodik a monumentális épületen belül. Egyre több agyament dolgot találnak ki a fejlődés érdekében. Az átláthatóság program például  a legújabb kamera rendszerrel azt eredményezi, hogy napi huszonnégy órában kukkolhatunk munkatársat vagy akár egy politikust, akik örömmel vesznek részt a kampányban, mondván akinek nincs titka az miért ne lehetne mindig látható?

Telnek a napok Mae ugyan belerázódik a napi robotba, melyben szép lassan kilenc!!!! munkaállomásért lesz felelős, vagyis folyamatosan kilenc monitort kell szemmel tartania és hatékonyan kezelnie.
Életén elhatalmasodik a Kör. Már lakását sem használja, a hosszúra nyúló napokon inkább a pihenőszobákat választja.


 Olvasás közben nehéz elvonatkoztatni attól, hogy az olvasónak milyen viszonya van az internet világával. Emlékszem régebben mekkora divat volt azzal dicsekedni, hogy egyeseknek nincs tévéje, ők nem nézik stb. Arra lennék kíváncsi eljön-e majd az az idő, mikor valaki azzal tűnik ki a tömegből, hogy, nincs regisztrálva semmilyen közösségi oldalon. Nem szeretnék álszent lenni, hiszen én is nap mint nap használom a kor vívmányát, de mégsem szippantott be ez a virtuális világ ahol az az elismerés mércéje, ki hány lájkot kap. Egyetlen közösségi oldalon regisztráltam,-barátnőim unszolására- de ott sem az igazi nevemmel. Sem a twitter, se az isntragam nem vonz. Nem akarom megosztani a fényképeimet, a frissen vásárolt ruhatáram darabjait, és a nyaralást is magánügynek érzem. Sokan azt mondják csak az ismerősök, barátok, külföldön élő rokonok miatt kell, hogy itt vagy elérhető legyen... Én a Facebook előtt is tudtam tartani a kapcsolatot azzal akivel szerettem volna,és ez ma is így van.
Sokan nem értik ezt az ellenállást a közösségi oldalakkal szemben. Valahogy nekem mindig a hátrányok junak eszembe róluk,és nem az előnyeik. Nem értem miért tartozna bárkire is a politika nézetem, vagy a családi fotóalbumom,  esetleg az ebédem, vagy az, hogy állatvédő vagyok-e vagy éppen horgászat a hobbim. Szeretem megtartani a saját, személyes teremet és ebbe csak azt engedni be akit én szeretnék. A boldogsághoz nincs szükségem arra, hogy ezt többen lássák, vagy éppen azon aggódjak kit tiltsak, szűrjek, utasítsam el mert én annyira nem kedvelem és a többi.
Minap a fodrásznál ülve kérte egy lány egyik ismerősét, hogy ezt-vagy azt az illetőt törölje a követői közül..

Mae története azért is ijesztő, mert miközben a cég folyamatos mézesmadzagot húz el előtte, -például vállalják apja orvosi kezelésének költségét,- közben az agymosáson is átesik, ami maradandónak bizonyul, még barátnője sorsa sem nyitja fel a szemét.
Érdekes, hogy éppen a három Bölcs rejtőzködik leginkább, és pont ők szeretnék meggyőzni az embereket arról, hogy milyen jó állandóan szem ellőtt lenni.

"Ha ez így megy tovább, két társadalom lesz - legalábbis remélem, hogy lesz kettő, -az egyik az, aminek a megteremtésén segédkezel, a másik egy alternatív társadalom. Te meg a hozzád hasonlók önként és dalolva állandó megfigyelés alatt éltek majd,folyvást figyelitek, kommentáljátok egymást, szavaztok, tetszést és nemtetszést nyilvánítotok, mosolyogtok, homlokot ráncoltok, és egyébként nemigen csináltok semmit."


Értékelés:
5 jövőbe látó cseresznye az 5-ből!!! 




2016. július 18., hétfő

Szülinap és Könyvek 2- meg egy kis akció

Lassan becsorogtak a lemaradt, szülinapi kártyával beszerzett kincsek. Sajnos csak négy könyvre volt elég a maradék keret, -és ezt is ki kellett pótolnom, upsz - de így sem panaszkodom.

Kapóra jött, hogy megláttam- Cynthia Swanson: Nővérek könyvesboltja könyvét, ezt nem hagyhattam ki,illetve ott.
Imádom a levélregényeket, bár a könyvben a levelezés kissé egyoldalú, hiszen csak Nina ír testvérének, de még így is ígéretesnek tűnik- Nina Stibbe: Szeretettel, Nina.
Ezt már olvasom, hát remélem kiforrja magát, mert eddig olyan keszekusza, de reménykedem-T. R. Richmond: Ami maradt. Maradt még egy titokzatos kisváros -Laura Ruby: Bone Gap.

Az Alexandra akciót fél szemmel mertem csak megnézni, de így is találtam két könyvet amit nem hagyhattam ott. Bár konkrétan egyikük sem volt a kívánságlistámon  időről-időre szembe jönnek, így ezt a jelet már nem hagyhattam figyelmen kívül. Így mától velem lakik Alexandra Popoff: Szofja Tolsztaja élete c. könyvecske, amire 80% árengedmény volt! A másik kincs pedig Fred Vargas: Talpra, Halottak! 

A lenullázott kártyát azóta könyvjelzőként használom, így maximálisan újra lett hasznosítva:-)


2016. július 15., péntek

Herman Koch: Nyaraló úszómedencével


"Egy jó ideig sem kertet, sem nyaralót, sem medencét nem akartam látni."

Talán még nem is került olyan könyv a kezembe amiben az összes szereplő unszimpatikus volt, mégis a cselekmény annyira jól lett kitalálva, hogy másfél nap alatt befaltam.
Az már csak hab a tortán, hogy a történet visszafelé kezdődik, vagyis van egy halott színészünk, igen ám de mi köze saját háziorvosának Ralph Meier halálához?

A sztori narrátora a betegagyú és lelkületű háziorvos, akit a világon a legjobban a saját betegei taszítanak. Mégis remek híre van, olyannyira, hogy maga válogatja meg a betegeit, akik művészek, írók, színészek.
Egyik betege hamarosan annyira belemászik szeretett háziorvosunk életébe, hogy egy pici szándékosság, és némi véletlen egy nyaralóba tereli a társaságot. A csapat hét felnőttből, és négy gyerekből áll. Három házaspár és a vendéglátók nagyija.
Vannak szereplők, mint a filmrendező és harmatosan fiatal kedvese, akik nem sok vizet zavarnak.
A híres színész Ralph áll minden rossz középpontjában. Marc egyáltalán nem kedveli a visszataszítóan viselkedő színészt, annál inkább szeretne felesége, Judith körül legyeskedni. Felesége természetesen vakon van, így hiába töri kevésbé okos buksiját, nem jön rá, mi vette rá a férjecskéjét, hogy egyik betegével ennyire közeli kapcsolatba kerüljön.

Hülye felnőttek és rájuk nagyon hasonlító gyerekeik vígan nyaralnak, kerülgetik egymást, beszélik ki a másikat mígnem egy éjszaka megtörténik az ami már az első naptól kezdve ott lebeg a levegőben, ahol ennyi gátlástalan és agyatlan, nem mellesleg laza erkölcsű ember gyűlik össze.

Percek alatt véget ér a nyári vakáció. Jön a dilemma a történések elemezgetése, a gyanúsítgatás. Pont az ellenkezője történik annak mint amit egy normális ember várna.

"Az ember olykor visszapörgeti élete filmjét, hogy megvizsgálja, melyik ponton vehetett volna más irányt a történet. De néha nincs mit visszapörgetni - az ember talán még maga sem tudja, de a film már csak előrefelé pereg."

Ijesztően hétköznapi emberek  tesznek vérfagyasztó nyugalommal borzalmas tetteket. Veszik semmibe egymást, párjaikat. Végtelenül önzőek, és dühítően ostobák. 
 A szerző remekül játszott az idegeimmel, tökéletes élmény volt.

Értékelés:
5 romlott cseresznye az 5-ből!!


 

Dorothea Benton Frank: Magányos nők klubja

Azért esett erre a könyvre a választásom mert kivételesen nem szingli húszéves lányokról szól a történet akik kétségbeesve keresik az igazit. A főszereplők három érett nő, akik túl vannak már a sok mindenen, tudják milyen házasnak lenni, elválni, özvegynek lenni, gyereket nevelni,hogy aztán csak azt vegyék észre, hogy újra egyedül vannak.
Kit ne érdekelne hogyan lehet újra és újra felállni ha elbuktunk?

Lisa, Carrie és Suzanne felnőttként találtak egymásban barátnőre. Kathy mindhármuk  kedves ismerőse, ám Kathy halálával a három nő nem szakítja meg a kapcsolat. Sőt. Kathy élete mindhármójukban kérdéseket fogalmazott meg amire együtt keresik a válaszokat, közben persze jelenükkel és múltjukkal is megismerkedhetünk.
Kathy család nélkül távozott el, a három nő pedig képtelen hátat fordítani a Kathy után maradt elvarratlan szálaknak, furcsaságoknak.
A helyszín Charleston, olvasás közben át tudtam érezni a Karolinai hőséget. Sajnos tengerpart nélkül.
Igazi strandkönyv, női szórakoztató irodalom, az élet nagy kérdéseivel, feladatival.

Életszagú és reális történet szerethető karakterekkel. Természetesen pozitív kicsengésű a történet mégis a szerző a hétköznapi ember gondjaival foglalkozik szereplőin keresztül.
Én egy picit vagányabb, szókimondóbb nőknek jobban örültem volna, túl kellemesek, finomak a karakterek. (Talán ez az amerikai stílusnak köszönhető.)

Értékelés:
4 páros cseresznye az 5-ből!!


2016. július 11., hétfő

Jojo Moyes: Miután elvesztettelek

"Egy olyan férfit szerettem, aki egy egész világot tárt fel előttem, de nem szeretett eléggé ahhoz, hogy megmaradjon ebben a világban."

 A szerző előző regényében  Mielőtt megismertelek   megismerhetjük Lou-t és Will-t.
Bár ebben a részben már nem lehetnek együtt, ez nem jelenti azt, hogy a történetük is véget ért.
Lou immár majd' két éve, hogy Will nélkül kénytelen folytatni az életét.

Moyes igazán meglepett, sok mindent el tudtam volna képzelni folytatásnak, de pont azt nem amit a szerző olyan okosan és elegánsan kitalált.

Lou egy baleset következtében ismét a szülői házban találja magát. Szülei mind testi mind lelki bajai miatt aggódnak. Lou nem érti hová kellene úgy rohannia. Neki jó a gyötrődés és az emlékezés.

Miután testileg felépült szülei megnyugtatására újra saját lakásában találja magát, és újra dolgozik az utált, de muszáj reptéri bárban.
Aggódó apjának tett ígéretét betartva csatlakozik egy csoporthoz, a Továbblépők tagjai mind gyászolnak valakit, Lou mégsem érzi, hogy közéjük tartozna, de azért lelkiismeretesen eljár a találkozókra és hallgatja mások hogyan élik meg a gyászt.

"-Szeretném elmondani, hogy bár a csoportunk neve Továbblépők, egyikünk sem lép előre úgy, hogy hátra ne nézne."

Lou nem sokáig dédelgetheti fájó lelkét hamarosan két ember is felbukkan, és felforgatják Lou jól bejáratott magányát.
Az egyikük a múlt, vagyis éppen Will kapcsán míg a másikuk a jövő azaz pont a tovább lépést segítené...

Egy percig sem unatkoztam, Moyes  nem tudta elrontani az előző könyvhöz fűződő érzelmeimet, remekül adagolta a szívfájdalmat az izgalmat és a lökött Clark család jóvoltából a humort is.

Értékelés:
4,99 újraérő cseresznye az 5-ből!!!




2016. július 7., csütörtök

Julia Rochester: Ház a világ peremén

Különleges hangulatú és remek stílusban íródott történet.
A Thronton-ház  akár boldog családi fészek is lehetne, de a szülők feszült viszonya az anya örökös elégedetlensége és az apa morózus beletörődése nyomott hangulatot eredményez.
Valamiért két gyerekük is anyjuk ellen van, szelíd, szótlan apjukat védelmezik.
Nagyapjuk a csendes őrült, aki ideje nagy részét azzal tölti, hogy megfesti házuk és a családjuk történetét egy térképen, ahol fura módon  az ördögnek is jut hely.

"Most először láttam olyannak a  térképet , amilyennek talán anya látta: kissé baljóslatúnak - mintha valamiféle körmönfont varázslat működött volna a véget nem érő festésben, amivel a Throntonhoz láncolt bennünket."

Mondhatni csendesen csordogál az élet egészen addig míg apjuk egy éjjel le nem zuhan a Borz-szikláról.
Az események után a család lassan de biztosan hullik szét. Corwin egészen Afrikáig menekül, Morwenna csak Londonig utazik ahol könyvkötőként dolgozik. Bár van lakása és munkája amit szeret, mégsem találja a helyét. Nagyapja könyvtárának különlegesebb könyveit újra beköti és testvére után küldi.
Anyjuk egy bejelentésével pedig végleg elvágja magát Morwenna előtt.

"Apám halála után tizenhét éven át nem sok minden történt, aztán egy galamb repült be az ablakomon."

Az ikertestvérek Morwenna és Corwin különleges kapcsolata nemcsak a szülőknek okozott fejtörést, de tágabb környezetüknek is.

"Ha több szavunk lehetne a szeretetre, ha lenne szavunk Corwinra meg rám, a mi ikerségünkre, meg mindarra, ami ezzel jár, akkor vajon jobban meg tudnánk magunkat értetni?" 

Egy különös család és ház története, ahol egyidőben tör rád a nosztalgia és a menekülhetnék.
És egy ártalmatlan kérdés ami titkok egész lavináját indítja el. 

Tizennyolc évvel azután, hogy az apa, John Venton lezuhan a szikláról Corwin húga segítségét kéri, és persze elárul neki ezt azt apjuk félelmeiről...

Nekem a történet első fele tetszett igazán. Tulajdonképpen a cselekmény csak bónusz, mert a szerző rendkívül élvezetes stílusban ír.
Tetszett a cseppet sem tökéletes család, az elhallgatások a fura kapcsolatuk amit képtelenek megszakítani.
Kicsit kevesebbet kaptam a családi térképből mint amennyit sejtet a történet, viszont a titok aprólékos adagolása remek volt.
Sajnos Morwenna rendkívül ellenszenves volt, sajnáltam, hogy nem Corwin a narrátor.

Értékelés:
4 Borz-szikla mellett érő cseresznye az 5-ből!!!

2016. július 3., vasárnap

Jasmine Warga: Szívem és egyéb fekete lyukak

A természettudományt tanító szerző, egy barátjának állít emléket ezzel a könyvvel.

Ismét a fiatalok problémái a fő csapásvonal.
Aysel és Roman egy internetes oldalon lépnek kapcsolatba egymással a Sima Átkelés nevű honlapon, ahol társakat lehet keresni az öngyilkossághoz.

Aysel-t édesapja tette készteti arra a lányt, hogy véget vessen az életének. Iskolatársai kerülik, igaz a lány is tisztes távolságot tart mindenkitől. Apja tette után azon aggódik, vajon mennyit örökölhetett apja gyilkos természetéből.

Roman magát okolja a családjában bekövetkezett tragédiáért, úgy érzi nem érdemli meg, hogy éljen.
Minden ami korábban örömet szerzett neki, vagy amiben sikeres volt, annak hátat fordított, egyetlen dolog érdekli, hogy megtalálja a társát akinek a segítségével nem hátrálhat meg az utolsó percben.

A történet jól lett megírva, ám szerintem túl sokszor említik a depressziót, holott szerintem egyik fiatal sem volt depressziós, csak túl nagy volt a teher amivel egyedül meg tudtak volna birkózni.
Aysel oka túl kevésnek tűnt olvasás közben, bár teljesen meg lehet érteni de mégis  túl drasztikusnak éreztem az öngyilkosság fontolgatását.


Amikor a két fiatal megismerkedik igyekeznek a célra összpontosítani, vagyis nem megkedvelni egymást, főleg pedig nem lebeszélni a másikat a szándékáról.
Azért is volt nehéz számukra a döntés, mert nem akarnak ők  meghalni, ám úgy gondolják a jelen helyzetükben ez lenne a legjobb megoldás nekik és a környezetüknek.
A visszaszámlálás elkezdődik.

"Néha akkor jövünk rá, pontosan hogyan élünk, ha látjuk, mások milyennek látnak minket."

Aysel anyukáját egyáltalán nem értettem, egy szülő semmilyen helyzetben nem védekezhet azzal, hogy nem tudja mit mondhatna, ezért hallgatott, ilyen nincs.
Főleg annak fényében, hogy a lánya számára egy teljesen új családba kell, hogy beilleszkedjen egy ilyen trauma után.
A gyerekeinket arra kell megtanítani, hogyan tudják megoldani a problémákat, illetve hogy merjenek segítséget kérni, beszélni róla.
Aysel és Roman remek példája annak, hogy egyetlen ember figyelme is mennyit segíthet abban, hogy más szemszögből tekintsünk a helyzetünkre.


Értékelés:
4 mélabús cseresznye az 5-ből!!!

2016. július 2., szombat

Olvasnám

Épp minap fejeztem be a XXI.század kiadó egyik könyvét, így hamar megakadt ezen a szemem. Sajnos csak ősszel jelenik majd meg.

Noah Hawley: Zuhanás előtt


 Egy ködös nyári éjszakán magánrepülőgép száll fel az Egyesült Államok keleti partvidékéhez tartozó Marthas Vineyard-szigetről New York felé, fedélzetén tizenegy utassal.

Tízen a felső tízezer tagjai, a tizenegyedik egy nem túl jelentős festő. Tizenhat perccel az indulás után a gép az óceánba zuhan. A katasztrófát ketten élik túl: Scott Burroughs, a festő és a gépen utazó médiamogul négyéves kisfia. Burroughsnak sikerül a lehetetlen: partra úszik a gyerekkel. Ott aztán belekerül a nyomozás és a médiahisztéria kettős forgatagába. De vajon véletlenül zuhant-e le a gép? Vagy a befolyásos embereket szándékosan gyilkolta meg valaki?

2016. július 1., péntek

William R. Forstchen: Egy másodperccel később

Azt hiszem már elég tapasztalt vagyok ha világvégéről van szó. Már tudom milyen az ha nem megy le a nap (Csodák kora) vagy ha az influenza győz (Tizenegyes állomás)  zombikról nem is beszélve ( Red Hill ) és még jöhet egy aszteroida is (Gyilkosság világvége előtt ) De aktualitás terén viszi a pálmát Forstchen regénye ami a modern hadviselés remek példája, a terrortámadás. Méghozzá elektromágnesen hullámot gerjesztő fegyverrel, ami minden létező dolgot tönkretesz aminek köze van az elektromossághoz.
Így nem működnek az autók, a háztartási készülékek, kórházi életmentő gépek, szivattyúk, generátorok, telefonok, számítógép.

Black Mountain tipikus amerikai kisváros. Egészen egy szép tavaszi reggelig.

 "Hirtelen a mennyezeti ventilátor is lassulni kezdett Jennifer szobájában pedig leállt a zene. Oldalra sandítva John még éppen látta, ahogy a dolgozószobája asztalán a számítógép képernyővédője eltűnik, a kis zöld gomb pedig kialszik a monitoron."

A történetben ezúttal nemcsak egy-két főszereplő, vagy maroknyi csapat sorsát követhetjük nyomon, hanem egy egész városét.
John aki volt katona és történelemprofesszor akaratán kívül kerül a város vezetői közé akik megpróbálják uralni a helyzetet.
Egy biztos Amerika hadban áll, a kérdés kivel, és, hogy mi lesz az emberekkel segítség nélkül.
Egészen elképesztő, hogy mennyi mindenre nem gondol az ember, köszönhetően a kényelmes életünknek.

Jogos kérdés, vajon az emberek meddig bírnák egy ilyen helyzetben, amikor mindent puszta kézzel kell előteremteni a modern technikai vívmányok segítség nélkül? Az életben maradás fáradságos dolog. Az étel, tiszta víz, alapvető higiénia  megteremtése. És akkor a betegségekről nem beszéltünk.
John nemcsak az emberiségért aggódik hanem két lányáért is, akik közül a fiatalabb Jen súlyos cukorbeteg.
A kezdeti bemelegítés után durván hullani kezdenek az emberek, eleinte a betegek, idősek.
De az erőszak is sok áldozatot követel az öngyilkosságokról nem beszélve.
Az elejétől a végéig feszült és gyors a tempó. Mindig történik valami, főleg olyasmi amire én nem is gondoltam!
Ahogy halad a történet egyre komorabb és szívszorítóbb lesz szereplőink sorsa. A szerző nem riadt vissza attól, hogy sorra iktassa ki a a megkedvelt karaktereket.
Fosztogatás, gyilkosság, nyilvános kivégzések, kannibalizmus, harcok-mind elrettentő realitással érzékeltetik az emberiség vergődését egy vesztes helyzetben.


Ami idegesítő volt a történetben az a filmcímek  előcitálása egy-egy helyzet kapcsán, és az állandó-Mi Amerikaiak vagyunk! felkiáltás, aminek nem sok értelme volt.
Kicsit túl sok veterán katona jutott erre a pici városkára, akik természetesen mind kiváló emberek és katonák.
Számomra az egyetlen ellenszenves karakter a történetben Makala volt. Valahogy erőltetett volt a szerepe, mintha a szerző úgy vélte volna, hogy a  csábos nőci szerepén kívül semmit sem lehetne rá építeni .

Szerencsére a könyvön nem érezhető, hogy lesz folytatása, vagyis a szerző nem kivárásra játszott az első részben is rengeteg minden történt, a második rész Egy évvel később címmel jelenik meg.


Értékelés:
4,9  rázós cseresznye az 5-ből!!!