Dorothy után Amy is Ózföldén találja magát, akárcsak Dorothy-t őt is tornádó repítette a varázslatos helyre.Ám a jól ismert Ózfölde teljesen megváltozott. Rettegés és szomorúság várja Amy-t, aki zavarodottan kóvályog a sárga téglás úton.
Nem tart soká, hogy kiderüljön Dorothy kissé megszédült a sok varázslattól, picurkát önző lett és szó szerint kizsákmányolja a varázslatos helyet.
Azt hiszem lehetne rosszmájúan azt mondani, hogy a kitekert eredeti történet nem nagy szám. Szerintem pedig nagyon is. Amy annyira jó karakter, pontosan ugyanúgy reagált a vele történtekre, ahogy azt az olvasó elvárja.
Mindig történik valami csoda, egy újabb szereplő, tény megismerése ami miatt lehetetlen letenni a könyvet.
A történet elején szó szerint hápogtam ha valami szörnyűség történt, de egyértelmű, hogy csak így lehetett megírni, mindenféle cukormáz nélkül. Itt nem elég ha azon nyafogtak volna a szereplők, hogy Dorothy milyen nagyon gonosz.
"Már nem beszélnek a fák. Az igazság tava hazudik, a Vándorló Víz egy helyben pang. A Semmi Országa lángokban áll. Az emberek elkezdtek megöregedni. Az emberek elfelejtik, milyen volt azelőtt."
A Poros Határ lakókocsiparkból érkezett Amy-nek tehát küldetése van, viszont nincs egyedül. A Gonoszok Forradalmi Rendje is besegít.
Így nincs más hátra mint előre, el kell távolítani a Bádog Favágó szívét, ellopni a Madárijesztő agyát, és elvenni az Oroszlán bátorságát, ugye milyen egyszerű? Ja, és természetesen Dorothynak meg kell halnia.
Kicsit a történet közepe számomra elnyújtott volt. Aki elkezdi olvasni a könyvet, az számítson rá, hogy sorozatba vág bele.
Értékelés:
4,5 csillámpor nélküli cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése