2016. április 9., szombat

Emily ST. John Mandel: Tizenegyes állomás

A fiam figyelmébe ajánlottam a könyvet, tudom mit szeret:sci-fi műfaj, világvége, túlélés, csipetnyi művészet. Aztán mikor megérkezett a könyv, mégis én olvastam el előbb.
Már az első mondat után tudtam, hogy ez az én könyvem lesz. Az utóbbi időben nem nagyon volt olyan könyv amire azt mondtam, hogy nem tudom letenni. Ezt nem tudtam.

Adva van egy hihetetlen mértékű influenzajárvány, amely úgy söpör végig a világon mint egy szélvihar. Egyetlen mozdulattal ki lett rántva az ember alól a megszokott élet bolyhos szőnyege.
Nincs áram, nincs mozi, nincs családi ebéd, sem békés vasárnap délutáni kocsimosás. És nincs fagyi és nincs gyorsétterem, -ha van is abban már rég emberek költöztek- és könyvek sincsenek.
Nincs munkahely, sem elvárások, a személyi okmányok, bankkártya a Civilizációs Múzeumban lesznek kiállítva.

 "Az a rengeteg tudás, azok a hihetetlen dolgok, amik a mieink voltak!"

Az összeomlás alatt és után születtek az öregektől hallanak életükben először vonatról vagy repülőről, a hűtőszekrényről és okos telefonról nem is beszélve. A nagy veszteséghalmaz átválogatása közben hol a jelenben, hol a múltban járunk.
Szereplőink láthatatlan zsineggel vannak összekötve, akaratukon és tudtukon kívül hatva egymás sorsára. Arthur Leander aki talán az origó. Bár rögtön az első felvonásban meghal, mégis minden és mindenki általa hat a másikra. Első felesége aki egy képregényt álmodott meg, Tizenegyes doktorral a főszerepben, Kristen, aki a két példányban kiadott képregény egyikét őrzi, Jeevan, aki megpróbálja megmenteni Arthur életét, Elizabeth és fia akik szintén Arthurhoz tartoztak... az Utazó Szimfónia akik a járják a halott városokat pici fényt csempészve a maroknyi embercsoportok sivár életébe.



A szerző elképesztően jó karaktereket alkotott. Megfoghatatlan mitől jobb ez a könyv mint a többi apokalipszist megelevenítő regény. Talán mert nemcsak az elborzasztásra épít-ennek ellenére teljesen rám telepedet a világvége hangulat- maga az a szál ami összeköti a szereplőket, és ami szép lassan bomlik ki, nyer értelmet minden. A honnan indultunk és hová jutottunk, apróságoknak tűnő dolgoknak köszönhetően. Hogy nincs olyan, hogy semmiség és véletlen. Hogy minden látszat és érv ellenére is embernek kell (lehet) maradni.





Értékelés: 5 kihalt cseresznye az 5-ből!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése