2016. január 30., szombat

Elizabeth Berg: Sorsok szőttese


"...én a motivációs szónok, képtelen vagyok motiválni magamat..."

A könyvmolyok életében vannak olyan pillanatok amiket válságként élünk meg. Nem megy az olvasás, a nehezebb témákat nem fogadja be az agyunk. Ilyen időkre tökéletes ez a kötet.
Ráadásul nekem mostanában elegem lett a szingli vagy tini szereplőkből, végre arról szerettem volna olvasni, hogy milyen gondokkal küzdhet egy negyvenes nő, na és persze, hogy mire képes, milyen örömök érhetik.
Négy különböző típusú nő kerül egy fedél alá.
Főszereplőnk Cece, aki sosem volt férjnél, de barátnőjével és annak férjével különlegesen szoros kapcsolatban éltek. Szerves részei voltak egymás életének, így Cece barátnője halála után teljesen új környezetre vágyik.
A véletlennek köszönhetően negyedik lakóként költözik Lise, Joni és Renie mellé.
Persze minden nőnek megvan a maga keresztje, múltja. El sem hinnénk mi minden képes beleférni ebbe a kötetbe, amit a fülszöveg alapján sokkal vaskosabbnak képzeltem. A tömör és lényegre törő stílusnak köszönhetően egyetlen unalmas oldal sincs, mindig történik valami.

 Cece egy képeslapot kap főiskolai szerelmétől és elhatározza, hogy meglátogatja a férfit. Eleinte ugyan Cece egyszemélyes utazásra készült, de időközben lakótársai is csatlakoznak hozzá, akik mind valamit lezárni vagy megoldani szeretnének.
Ahogy fentebb is írtam a szerteágazó és többszereplős történet mindössze 264 oldal, mégis Berg megoldotta, hogy négy nőt bemutasson, kitalálta a hátterüket, közben pedig Cece életét is egyengeti aki nemcsak főiskolai éveket emlegeti fel, de még a hospice házba is jelentkezik önkéntesnek, ahol az egyik lakó is fontos szereplő lesz Cece életében.

Berg stílusa nagyon jó. Olvasmányos és gördülékeny a történet. Viszont túl gyors és egyszerű utat jártak be a szereplők. Flottul halad mindenki az évek óta maga előtt görgetett problémák megoldásával. Azon már ki sem akadok, hogy az ilyen történetekben minden szereplőnek aki világgá megy tömve van a pénztárcája, hogy az anyagi gondok ne vonják el a figyelmét a lelki szenvedéstől. Örültem volna egy kevésbé szirupos és kissé realistább  befejezésnek, de belátom, hogy egy romantikus sorozat egyik darabjaként nem is lehet más a végszó mint pozitív.
Ami viszont nagyon tetszett az a szerző mondanivalója. A fiatalság és szépség korában néha jó ha tudatosítjuk magunkban, hogy negyven körül és felett is van szerelem és szép emberi kapcsolatok, és önmagában a fiatalság és a hamvas pofi nem érték.

Értékelés:
4 időtálló cseresznye az 5-ből!!




2016. január 29., péntek

Olvasnám

 Renée Knight: Cáfolat

Amikor Catherine Ravenscroft, a boldog házasságban élő, elismert dokumentumfilm-rendező egy nap ismeretlen könyvet talál az éjjeliszekrényén, kíváncsian belelapoz. Fogalma sincs, hogyan került hozzá A vadidegen című regényt, de a feszültségteljes cselekmény hamar magával ragadja. Aztán rájön, hogy ez nem egy kitalált történet.
A vadidegen félreérthetetlenül azt a napot idézi fel számára, amelyen sötét titok gazdája lett – ezt rajta kívül egyvalaki ismerte, ő azonban régóta halott. Catherine-t évtizedek után utoléri a múlt, és szép lassan darabokra hullik az élete. Egyetlen lehetősége marad: szembenézni azzal, mi is történt valójában azon a napon, még ha a megrázó igazság tönkre is teheti az életét.
A kritikusok szerint az angol Renée Knight bemutatkozó regénye a Holtodiglan és A lány a vonaton méltó utódja, a külföldi sikerlistákat már meghódította.

Izgalmasnak tűnő könyv, februári  megjelenéssel, a Gabo kiadótól.

2016. január 28., csütörtök

Hogyan mondjam el neked...?!

Tudjuk milyen a jó párkapcsolat, vagy nem félünk megkérdezni, esetleg utána olvasni.

Én először akkor szembesültem a párkapcsolati problémák elrettentő példájával, mikor hosszú évekkel ezelőtt egy női magazinban egy férfi azért kért segítséget mert ahogy írta, a feleségével minden csodás, csak azt nem tudja, hogyan kérje meg rá élete párját, hogy a hétvégi ebéd után ne pattanjon fel rögtön az asztaltól mosogatni, hanem kávézzanak meg és beszélgessenek. Első reakcióm: Mi van??????????? Komolyan egy férj-aki jó esetben ismeri azt akit elvett feleségül-nem mer egy olyan mondatot elmondani a vasárnapi  terített asztalnál, hogy-Édesem, valami fenomenális volt ez a sült pipi, és most telepedjünk át a kanapéra, megmasszírozlak, és közben elmeséled milyen heted volt. Melyik bolygóról jöttek ezek? (Csak remélni merem, hogy még akkoriban nem volt gyerekük.)

Bár én azt vallom, hogy nem lehet egyetlen sémára megjavítani minden kapcsolatot, azért próbálkozni lehet.
A tanácsokat először át kell ültetni a saját kis életünkbe, aztán lehet azon dolgozni ami elromlott vagy zavar minket.




Nem mindegy, hogy az adott gond ami egyre elviselhetetlenebb szerzett vagy hozott. Mert ha ifjú hercegünk kapcsolatunk bimbózó hajnalán is mondjuk élt-halt a motorozásért, akkor vajmi kevés jogunk van ezt mondjuk öt év múlva a szemére vetni. Hiszen így kaptuk, és fogadtuk el (elvileg).
Ha viszont kedvesünkre mondjuk a rettentő hetedik év hajnalán tört rá a késztetés, hogy pókerezni járjon, akkor már van alapunk hisztizni ha ez a negyvennyolc órás elfoglaltságot jelent neki a hétvégéken.



Ha eddig csak magukban őrlődtünk, itt az alkalom, hogy ha nem is a világ, de legalább életünk párja elé tárjuk a gubancokat. Ha kedvesünk elég nyitott akkor kezdődhet a párterápia, hiszen a kötet úgy van kialakítva, hogy üzenni is lehessen egymásnak a lapokon. (Mondjuk én már előre látom, hogy ez van ahol nem válik majd be) Ezen kérem szépen egyetlen nőtársam se akadjon ki, vannak férfiak akik nem az olyan típusba tartoznak, akik alkalmasak az ilyen feladatokra.
Én személy szerint régebben ha valami problémám akadt a párommal, akkor rögtön az adott helyzetben és  ordítva hoztam a tudomására. Példa: A rohadt életbe életem, most mostam fel és neked pont most kell a lakás másik végéből valami!!! Mingyá' hülyét kapok, ezért gürcölök én annyit?-hozzávalók: vörös fej, artikulálatlan hangok, repdeső karok a test mellett.
Hosszú évek tapasztalata azt mutatta, hogy ez nem volt valami hatásos, hiszen az alany a felháborodásom ellenére tovább közlekedett, elrontva a tökéletes tisztaságot, ráadásul fejcsóválva közölte, hogy nem vagyok normális.
Ma már ha csak a szándékát is látom, hogy elindulna határozott hangon megállásra késztetem- Várnál édesem még öt percet! Azonnal felszárad a kő, így nem fogsz elcsúszni sem. 






A könyvecske feltárja az összes lehetséges felmerülő problémát, amik között lehet "szót váltani" az üresen hagyott lapokon. Ha bizonytalanok vagyunk, illetve könnyebb írott szóban párunk elé tárni kívánalmainkat ez nagyban megkönnyítheti a kommunikációt.
Ismét személyes tapasztalatom az, hogy bármit el lehet mondani, csak a tálalásra kell figyelni. Ha belefoglaljuk a mondanivalónkba a problémákkal kapcsolatban felmerülő érzéseinket-például: Nagyon rosszulesik ha anyukád előtt cikized a főzőtudásom- akkor valószínűleg az illető fél el fog gondolkodni azon, hogy legközelebb nem tesz megjegyzést a rosszul sikerült főzelékre.




Az sem elhanyagolható tény, hogy mindig tartsuk szem előtt, hogy senki sem tökéletes és társunkat úgy szeretjük ahogy van. Így nem biztos, hogy folyamatosan szóvá kell tennünk aprócseprő dolgokat, legyünk nagyvonalúak és lépjünk át ezeken.


 "Ha megígéred, hogy mindig velem hazudsz és sosem nekem, én ugyanígy fogok tenni." (Mike Greenberg)


A kötetet lehetett volna bővíteni a távkapcsolati gondok,válás illetve különélés témakörben is.
Biztos vagyok benne, hogy sok, főleg fiatal és még nyitott, rugalmas párnak nagy segítség lehet ez a könyv.

A könyv borítója nagyon szép lett.



2016. január 27., szerda

2016. január 26., kedd

Új Jodi Picoult könyv!!

Igaz, hogy Jodi a legutóbbi könyve kicsit elkeserített, de ennek ellenére maradtam Jodi Fan így alig várom a márciusban megjelenő újabb könyvét.

 
Jodi Picoult – Samantha van Leer
Sorok között

Az igazi tündérmesék nem a nyúlszívűeknek valók. Ezekben a gyerekeket boszorkányok falják fel és farkasok kergetik; a nők kómába esnek vagy éppen gonosz rokonaik áldozatául. Valahogy mégis minden fájdalom és szenvedés megéri, amikor a mese jóra fordul, és boldog vége lesz. Hirtelen nem számít, ha az ember négyest kapott a francia röpdogára, vagy ő az egyetlen lány a suliban, akinek nincs randija a bálra. A boldog vég jóvátesz mindent. De mi van, ha ez mégsem a vége?
Delila éppúgy gyűlöli a sulit, amennyire szereti a könyveket. Van is egy nagy kedvence, amivel képtelen betelni. Ha valaki – különösen a népszerű lányok közül – megtudná, hányszor olvasta el újra és újra a könyvtár poros mélyéről előásott tündérmesét, a poklok legmélyebb bugyrába száműznék… örökre.
Delila számára ez a mese mégis több papírra vetett szavaknál. Persze ebben is van egy jóvágású (oké, dögös) királyfi, fényűző palota és elvetemült gonosztevő, mégis olyan, mintha valami mélyebb jelentése lenne. Delila egy napon azt is megtudja, mi ez. Mint kiderül, a nem is olyan szőke herceg nemcsak valóságos, de nagyon szemrevalónak találja tizenöt éves olvasóját. Csak hát… egy világ választja el őket egymástól. Így aligha működhet…
A New York Times sikerszerzője, Jodi Picoult ezúttal a lányával, Samantha van Leerrel közösen írt klasszikus tündérmesét – egyedülállóan modern hangnemben. Az olvasót rövid úton elvarázsolja egy olyan kamaszlány története, aki kész átkelni valóság és fantázia határán, hogy a legnagyobb veszedelmek árán is ráleljen a boldogságra.

2016. január 25., hétfő

Olvasnám

 Cynthia Harrod-Eagles: Goodbye, Piccadilly

Nem olvastam a szerző korábban megjelent sorozatát -Kirov saga- de ez nagyon érdekelne, kár, hogy ez is sorozat.
A borító nagyon el lett találva!
Kiadó: I.P.C. Mirror. Megjelenés: Február

Anglia először kénytelen saját bőrén megtapasztalni a modern kori háború borzalmait. A Hunter család, a személyzetük és a szomszédjaik élete mindörökre megváltozik.
1914-ben az angliai Northcote békés faluja is kénytelen szembesülni a háború hatásaival. A jómódú bankár, Edward Hunter legnagyobb fia anyja, Beatrice tiltakozása ellenére önkéntesnek jelentkezik, és a fiatalabb Bobby is követni kívánja példáját. Diana lányuk választottja, a szomszéd earl fia, Charles Wroughton szintén bevonul, keresztülhúzva ezzel a lány házassági terveit. A lovak iránti olthatatlan szeretettől vezérelve húga, Sadie kiképzőnek jelentkezik.
Miközben a környék hölgyeinek szívét megdobogtatják az egyenruhások, a harctéri hírekről értesülve lázasan gyűjtenek a belga menekültek számára, a házvezetőnőkkel együtt próbálják kiküszöbölni az élelmiszerhiány okozta gondokat, gyászolják elesett szeretteiket, Hunteréknek és a falu lakóinak, nemeseknek és szolgálóknak, az otthon maradottaknak lassanként alkalmazkodniuk kell a változó világhoz, és el kell fogadniuk, hogy az életük sosem lesz többé olyan, mint volt.

Valós történelmi környezetben játszódó, izgalmas, új sorozat a Kirov saga szerzőjétől.


Mitch Cullin: Mr. Holmes
Az Agave kiadó két könyvére is felfigyeltem. Bár nem tudom, hogy a Mr.Holmes mennyire lesz nekem való.

 1947-et írunk. A 93. életévében járó, régóta visszavonult Sherlock Holmes egy parasztházban él a távoli Sussexben házvezetőnőjével és annak serdülő fiával. Mindennapjaiban méhészkedik, naplót vezet és elméje gyengülése ellen hadakozik.

Holmes nem sejti, hogy élete alkonyán még egy eset vár rá. Egy eset, melynek megoldásához vissza kell tekintenie a múltba, ahol válaszokra lelhet olyan kérdésekre is, amiket még sosem tett fel magának. Válaszokra az életről, szerelemről és az elme képességeinek határáról.




És folytatódik a Gyilkosság világvége előtt címmel kezdődő sorozat, ami nagy kedvencem lett, így nem kérdés, hogy jöhet a következő rész!


 Ben H. Winters: Végső ígéretek
 Mit jelent civilizáltnak maradni egy olyan világban, ami éppen összeomlik körülöttünk?
Július 18-át írunk. Már csak 77 nap van hátra a 2011GV1 jelű aszteroida becsapódásáig, aztán a Föld menthetetlenül elpusztul. A világvége előtt az emberiség egyre gyorsabban éli meg a saját, személyes apokalipszisét is. Eluralkodóban van a totális káosz, nincs áram, a telefonok már nem működnek, és a rendfenntartó erőkön kívül szinte senki sem vezet autót. A Concordi Rendőrkapitányság az Igazságügyi Minisztérium irányítása alá került, Hank Palace nyomozó pedig munka és életcél nélkül maradt. Egészen mostanáig, amikor egy nő a múltjából felkeresi, és megbízza őt eltűnt férje megtalálásával.

Brett Cavatone minden nyom nélkül tűnt el, és senki nem tudja hová mehetett, mi történhetett vele. Miközben a társadalmat tartó utolsó pillérek is összeomlanak, Hank megpróbálja a lehetetlent, és a férfi nyomába ered. Útját egyetemvárosokból szerveződött anarchisták és a bevándorlásellenes Nemzeti Gárda keresztezi, miközben jó szokása szerint ismét kemény kérdéseken töpreng: Emberi létünkből eredően mivel tartozunk egymásnak? Mit jelent civilizáltnak maradni egy olyan világban, ami éppen összeomlik körülöttünk?

 

Rainbow Rowell: Fangirl


Már a szerző előző könyve is nagyon tetszett az:  Eleanor és Park  így nem volt kérdés, hogy Cath és Wren története is érdekel.
Cath és Wren ikrek, apukájukkal élnek anyuka kilibbent az életükből. Ikerség ide vagy oda a két lány elválaszthatatlan. Mindent együtt csinálnak, egészen a főiskola kezdetéig. Ekkor ugyanis Wren hirtelen le akarja rázni testvérét, új barátokat akar, így Cath még a szobatársa sem lehet.

Cath próbál abba belekapaszkodni ami megmaradt neki, az írás és Simon Snow. (Simon Snow tulajdonképpen ugyan olyan regényfolyam mint Harry Potter, Cath igazi rajongó olvassa, nézi és folytatja is Simon történetét.)
Cath úgy gondolja, hogy fehérjeszeletekkel és Simon és Baz (szintén Simon Snow szereplő) történeteivel kihúzza a fősikola éveit.

Cath sztorija mellé megkapjuk Simon történetét is. A könyv vége felé már nem is tudtam melyik miatt izgulok jobban! Mindkettő nagyon jól lett megírva, és a végén már én is a körmöm rágtam Simon és Baz miatt akárcsak Cath. (És azért ez nem semmi.)
Hogy kicsit gonoszkodjak elárulom, hogy a könyv elején picit megijedtem, mert semmi sem történt, ráadásul vészesen közel jártunk egy szerelemi háromszöghöz, meg a puszcsi, lávcsi, szercsi -féle tucat szerelmi Ya könyvek klisés történéseihez.
Cath ugyanis semmi mást nem csinál mint hol a szobájában, hol a mosdóban bujkál. Szerencsére szobatársa Reagan jó fej és felkarolja. Na és aztán feltűnik Nick és Levi is.
Nagy szerencsére Cath a főszereplő, mert Wren féle agyatlan időeltöléssel nehezen tudtam volna azonosulni. (Iszom, bulizom, hányok egyet, megint iszom, bulizom..)

A főiskolás napok alatt kirajzolódik a lányok családi háttere, annak minden szép és kevésbé szép velejárójával. Kiderül ki hogyan dolgozza fel a múltat, hogyan próbál felnőni, és kitalálni mit is szeretne.
Ami Levit illeti, hát nekem annyira nem lett szimpatikus, mintha egy szerepet játszott volna...túlságosan ki lett karikírozva. Sok mindent nem értettem vele kapcsolatban, többek között azt sem, hogy ha annyira tudja milyen életet szeretne-egy farmon dolgozni-akkor miért vadgazdálkodást tanul?? (Mondjuk lehet, hogy  máshol másként mennek a dolgok és a haszonállat és a vadgazdálkodás kéz a kézben jár.) Mihez kell neki a főiskola? És miért tesz úgy mint aki buta, holott nem az? És néhol annyira nem volt férfias/fiús sem a tettei sem a mondanivalója.
Wren pedig aki a fősulin gyerek, otthon mindig hirtelen felnőtt lesz, aki kezébe veszi a dolgokat.
Nick pedig olyan mintha nem is ember lenne csak egy robot, aki semmi mást sem csinál csak ír.

Minden kicsi hibája ellenére szerettem ezt a könyvet, bár az Eleanor és Park marad a favorit.

Értékelés:
4,9 campuson guruló cseresznye az 5-ből!!!



2016. január 21., csütörtök

Jojo Moyes: Tiltott gyümölcs

 
"Mindenkiben ott van bezárva a múlt, akár egy olyan könyv lapjai, amelyet betéve tud, s melynek csupán a címét olvashatják el a barátai." 
/Virginia Woolf/


Jó pár évvel ezelőtt egy másik kiadó gondozásában már megjelent ez a kötet, de a Cartaphilus kiadó nagyon jól döntött amikor felkarolva a szerző könyveit ezt újra kiadta.
Talán még blogom sem volt mikor először olvastam a regényt, így most teljesen újdonságként hatott a történet, egyetlen momentumként a történetben szereplő házra emlékeztem.

Holdenék két lánya, lehetne akár ez is a könyv címe, bár nem lenne teljesen igaz, hiszen  Lottie és Celia nem édestestvérek. Lottie eredetileg addig maradt volna befogadó családjánál amíg a háborúval járó bombázások megszűnnek. A háború véget ért, Lottie mégis maradt.
Celia és Lottie pedig testvérekként barangoltak, álmodoztak a tengerparti városban, ahol mindenki tudja hol a helye.
Így csak a két lánynak jelent pozitív élményt mikor a sokáig üresen álló Árkádia házba izgalmas bohém lakók költöznek. A város egy emberként háborodik fel a művészlelkek erkölcsromboló jelenléte ellen.
Nemcsak Frances és Adeline jelenléte az újdonság az álmos kisvárosban, de Celia is elutazik egy időre, hogy tanuljon. Ám a vonatról egy új Celia libben le, aki modern frizurát és harisnyát  hord, és nem mellesleg titokban el is jegyezték.
Lottie mellőzöttnek és boldogtalannak érzi magát. Egyedül Frances látja mi zajlik a lányban, aki épp az Árkádia-ház lakóit és vendégeit örökíti meg a ház egyik falán. Lottie is felkerül a falra, akárcsak Celia vőlegénye Guy, de a két fiatalnak fogalma sincs arról, hogy Frances  hogyan örökítette meg kettejüket...

 "A múltnak csak a legjavát szeretem megtartani."

Évtizedekkel később az Árkádia-ház üresen áll. Daisy kénytelen egyedülálló anyaként elvállalni a ház felújítását és berendezését, partnere és szerelem Daniel ugyanis elhagyja a pár hónapos gyerekükkel együtt.


A két idősíkon futó történetben mindig a legizgalmasabb résznél hagyjuk ott a szereplőinket, vagy Lottie-t vagy Daisy-t.
A szerelem és a lemondás regénye ez, amelyben nincs mindenki számára boldog végkifejlet.
Összetett és izgalmas könyve a szerzőnek. Féltem túl sok lesz benne  romantika, de bízhattam volna egyik kedvenc szerzőmben, mert mint mindig most is tökéletesen eltalálta az arányokat.

Értékelés:
4,9 különc cseresznye az 5-ből!!!






2016. január 18., hétfő

Befejezetlen könyvek


Az utóbb időben két könyv is  felbosszantott, így nem tudtam egyiket sem végigolvasni.

Az Árulás Csókja egy nagyon várt könyv volt, mert a szerző (Mary E. Pearson)  korábbi könyve a Az imádott Jenny Fox  anno nagyon tetszett. (Bár ez nem lett folytatva.)
Nos ez a könyve csalódás volt. Mintha a Tear Királynőjét olvastam volna csak más szereplőkkel. Igaz a T.-hez képest ennek sokkal jobb volt a stílusa, olvasmányosabb volt és még humort is csempészett bele a szerző.
Viszont a sztori teljesen hidegen hagyott, annyira egysíkú és unalmas már, hogy a királylány megszökik, üldözik, van egy különleges képessége!!, tapasztalatlan de bátor, persze van(nak) jóképű gyilkos(ok), meg herceg(ek), és jaj kit szeressek.
Persze az is közrejátszhat, hogy talán kinőttem már ezt a könyvet, túl öreg vagyok hozzá. Bár ez sem biztos, hogy igaz, hiszen számtalan ifjúsági könyv nagy kedvenc lett.

Emily Giffin neve miatt szereztem be mindkét kötetét ennek a "sorozatnak". Az első része  (Szerelem kölcsönbe) nagyon tetszett, a rémes borító ellenére is. Úgy gondoltam illő lenne befejezni.
Az első ötven oldal után már tudtam, hogy nem fog menni. Lehet türelmetlen voltam, de semmi újat nem adott a történet. Az első rész rövid összefoglalóját olvastam kis plusz információkkal kiegészítve Darcy részéről.
Mivel a két könyvön sehol sincs feltüntetve, hogy kapcsolódnak egymáshoz lehet sokaknak kimaradt egyik vagy másik rész, de szerintem semmit sem vesztett vele.
Kár volt második részt írni.
(Ez a borító ha lehet még borzalmasabb mint ez első.)
Pedig úgy olvastam volna valami kis laza szerelmes sztorit, az értelmesebb fajtából.

A szerzőtől még: Szívügyek, Láthatatlan kötelék, Zűr van, Babám!






Charles Cumming: Egy idegen ország


A szerző a kilencvenes évek közepén a brit  hírszerzésnél dolgozott, ezért is gondoltam, hogy hiteles regényt tudott írni erről a titokzatos "szakmáról".

Főhősünk a kegyvesztett Thomas Kell -akire majd egy egész sorozat épül- nem kisebb feladatot kap mint megtalálni a beiktatása előtt eltűnt igazgatójelöltet Amelia Levene-t.
Mivel Thomas Kell hosszú évekig munkatársa volt Ameliának, senki sem lehet alkalmasabb a feladatra, hogy előkerítse. De arra még Thomas sem gondolt, hogy senkiről sem állíthatjuk biztosan, hogy valóban ismerjük!

De ki ez a nő?? Azon kívül, hogy a hírszerzésnél dolgozik, eltűnése napján épp tuniszban volt, és meglepő módon dada egy házaspárnál, nem mellesleg szeretője a családfőnek... (aki tisztességesen belebetegszik szerelme elvesztésébe.)
Tulajdonképen Amelia kétszer tűnik el, hiszen az első fejezet a múlt egy lényeges darabkája.
A jelenben Kell egy szálloda medencéjénél bukkan a nőre, aki ismét nincs egyedül. Nem meglepően ismét egy férfi van a képben.

Bajban vagyok az ilyen könyvek ajánlásával, mert semmi olyasmit nem szeretnék írni, ami elrontaná az izgalmat, hiszen ebben a műfajban pont ez a lényeg.
Aki lövöldözős, piff-puff, meghalsz én meg rohanok tovább sztorit vár az csalódni fog. A hírszerzés egy olyan műfaj, ahol inkább várni kell és sok-sok mozaikdarabkát összeilleszteni, na meg utazni amerre a nyomok visznek.

Pont azt kaptam a könyvtől amit vártam. Egy szimpatikus főszereplőt, aki pont olyan mint mi vagy a szomszéd férfi, de mégis van benne valami plusz amitől mégiscsak hírszerző lett belőle.
Az összes karakter remekül lett ábrázolva. És nem mellesleg az utolsó oldalig izgulhatunk, hogy előkerül-e Amelia??

Értékelés:
4 titkos cseresznye az 5-ből!!!




2016. január 14., csütörtök

Kurys Anita, Tuzson-Varga Dóra: Lulu naplója

 Nem nagyon szoktam kutyás sztorikat olvasni, de ez most annyira aranyosnak tűnik, na meg majd össze tudom vetni a saját kutyás tapasztalataimat a könyvben szereplő Lulu történetekkel.

Egy kétgyermekes család szerette volna ezt megtapasztaltatni. Úgy döntöttek, „kutyások” lesznek. Így született e könyv.
Az olvasó Lulu történetét követheti nyomon egészen a születésétől.
Lulu naplója olyan kérdéseket tárgyal, amiket a kutyavállalás előtt minden gazdinak mérlegelnie kell. Első, és legfontosabb kérdés: Miért is szeretnénk kutyát?
Ha erre a kérdésre megvan a válasz, jönnek a következők: Lesz időnk a kutyával foglalkozni?
Ha ezt is kipipáltuk, jöhet a családanalízis, és a „Honnan válasszunk kutyát?” kérdése. Majd, szerencsés esetben, jó sok
gondolkodási, és felkészülési időt hagyva magunknak, elérkezik a várva várt pillanat, és hazavisszük a kutyát, amikor is újabb kérdések merülnek fel…
A könyv közvetlen, humoros hangvételű, ugyanakkor felhívja a figyelmet a gazda-kutya kapcsolat minőségbeli fontosságára.Olyan kutyás könyv, ami ötvözi a könnyed családi regényt a praktikus szakmai irodalommal. Új perspektívákat, új szemléletmódot kínál a magyar kutyatartók világában.
A 152 oldalas könyv két biológusnő tollából származik. Egyikük a kétgyermekes anya, és újdonsült gazda, másikuk a kutyaetológus szemüvegén keresztül láttatja a kutyatartói feladatokat.
Dr. Miklósi Ádám, etológus és Joó István, állatvédelmi szakértő ajánlásával.

Julie Anna Peters: Amikor ezt olvasod, én már nem leszek

                                     
Már nem tudom mi sarkallt arra, hogy megvegyem ezt a könyvet, talán a könyv borítója fogott meg ennyire, ami valljuk be nagyon szép.
Ahogy elkezdtem olvasni rögtön eszembe jutott, hogy én ezt már olvastam. Tisztára mint a Tizenhárom okom volt... abban is egy lány magyarázkodott, hogy mennyi oka volt arra, hogy öngyilkos legyen. Daelyn még él, de az Át a fényen nevezetű weboldalnak köszönhetően 23 napja van felkészülni, elrendezni a dolgait, és kiválasztani a tökéletes módszert.

    
"Túl korán születtem, vagy túl későn."

Nem vagyok jártas a témában, de szerintem aki valóban eltökélt, az nem tűz ki időpontot, nem halogat hanem cselekszik. Daelyn pedig egyfolytában "sikoltozik" szeretné ha valaki meghallaná a segélykiáltásait.
A tizenöt éves lány mondhatni rutinos öngyilkos, legutóbbi próbálkozása(i) után nyakmerevítőt hord, pépes ételt eszik és nem tud beszélni.
Lassan kiderül, hogy mennyi sérelmet, zaklatást, megalázás vezetett odáig, hogy D. nem lát más kiutat az életből.
Furcsa volt, hogy a szülők nem a múlt feldolgozásán és D. jövőjén agyalnak hanem csak azon kattognak, hogy D. élete öngyilkos biztos legyen, mondván ha nincs a közelében kés akkor minden oké.????
Se egy pszichiáter, se egy tartalmas beszélgetés, se egy kérdés, hogy mit szeretne a lányuk, minek örülne stb.
(Miért érzi úgy sok szülő, hogy megszültem, dolgozom, eltartom-ból áll a gyereknevelés???)

Bár a szerző jártas a témában nekem D. karaktere mégsem volt hiteles. Mivel a lány már 2x próbálkozott, nem értem miért olyanokon agyalt, hogy milyen lesz majd? Mi lesz utána? Fájni fog?-hát már átélte, nem??? Akkor mi a kérdés?

A szokásos klisé, miszerint a kétségbeesett főszereplőt csakis egy különleges, helyes fiú mentheti(?) meg itt is bevált, feltűnik Santana, aki igenis ragaszkodik az élethez, mégis a néma és dühös lányt választja.

                       "Péntek este rengeteg ember magányos az egész világon."

Természetesen nagyon jó, hogy a kiadó a TABU Könyvek sorozatával ilyen témákat dolgoz fel, mutat be, mert amikor a közvetlen környezetünkben történik hasonló lebénulunk és nem tudunk mit kezdeni a helyzettel.
Iskolákban többek között ezeket a könyveket is kötelezővé kellene tenni, ha már csak egy gyerekkel kevesebb lesz aki másokat szekál, esetleg akit szekálnak megpróbál segítséget kérni, vagy még jobb ha nem hagyja magát, már van értelme beszélni, olvasni róla.

Értékelés:
3,5 magányos cseresznye az 5-ből!!






2016. január 13., szerda

Horace McCoy: A lolvakat lelövik, ugye?

 
Néha kezembe akad egy-egy ilyen régi kötet, amit nagyon nem bánok. 
A sok új és szép kiadás mellett jó néha olyat is olvasni ami már akkor megjelent amikor én még meg sem születtem.
A példány amit kölcsönkaptam mindössze 98 forintba került- hihetetlen, ugye? Ma mit kapunk ennyi pénzért?? Könyvet biztosan nem.

Amit sajnálok a könyvvel kapcsolatban az az, hogy rövid, a másik dolog pedig, hogy nincs új kiadása- és ezt azért sajnálom, mert így sokkal több emberhez jutna el ez a remek történet, amiben nincs se boldogság, se vidámság, de a sok szomorúság mellett, van benne valami életszagú, valami nyers, ami miatt kíváncsiak vagyunk rá.

1935-ben halálra ítélnek egy fiatal férfit, Robertnek azért kell meghalnia amiért segített meghalni valaki másnak, egy lánynak Gloriának.

Hogy, hogyan zajlott a gyors, tőmondatokban ábrázolt bírósági ügy, és, hogy mi zajlott a gyilkosság előtt, ezt foglalja össze a vékonyka kötet.

Robert és Gloria véletlenül ismerkednek meg, mindkét fiatalnak nagyra törő vágyai vannak, Gloria színésznőnek, Robert filmrendezőnek készül, semmijük sincs csak az álmaik. A napi többszöri étkezés, ingyen ruha, és fődíj miatt beneveznek egy maratoni táncversenyre.
A verseny nemcsak lötyögést jelent a színpadon, a szervezők hihetetlen dolgokat találnak ki, hogy minél népszerűbb legyen az esemény. Majd' két óra táncolás után, csupán tíz perc pihenő jut, ezen kívül esténként versenyfutást is rendeznek, ahol az utolsó pár kiesik a versenyből.. de van itt esküvő is, sőt minden páros örül ha patronáló áll mellé, így juthatnak ruhához, de akár ingyen sörhöz is.

"Az a baj, hogy pont olyan ez az egész, mint egy körhinta. Amikor kiszállunk belőle, pontosan ott vagyunk, ahonnét elindultunk."


Szinte süt a lapokról a szomorúság, ennek ellenére nem bántam meg, hogy elolvastam, szerintem sokkal nehezebb elérni ezt a hangulatot, mint a boldogságot, örömködést átadni.
Gloria és Robert karaktere remek lett, akárcsak a Santa Monicai táncverseny érzékeltetése is. (Vajon, tényleg rendeztek akkoriban ilyen maratoni táncversenyeket??)
A pici könyvben megannyi dráma , és sors rajzolódik ki, és fonódik össze. Olvastam volna még.
A könyv szerkesztése, a mondatnyi információk miatt még inkább siet az ember az olvasással!
A könyv végére pedig fény derül a fura címre is.
 
Értékelés:
5 táncos cseresznye az 5-ből!!!

2016. január 12., kedd

Katarina Bivald: Garantált Hepiend

Már félve nyúlok egy-egy chik lit regény felé, mert tartok tőle, hogy túl sok benne a kigyúrt felső test és a kiéhezett lányka, és kevés a történés.
Ez a könyv csak azért kerülhetett hozzám mert a fülszövegből az agyam kiragadta a lényeget, vagyis, hogy egy svéd lány elutazik egy amerikai kisvárosba-ami annyira kicsi, hogy csupán három utcából áll- ahol könyvesboltot nyit!
Az előzmények pedig: Sara Svédországban él, egy könyvesboltban dolgozik, és imád olvasni. Minden időt amit más ezerféle tennivalóval és hobbival tölt ki, azt Sara az olvasásra fordítja.

Amy  Brooken Wheel-ben él, szintén nagy könyvmoly, Saraval egy internetes könyvportálon könyvet cserélnek,ami annyira jól sikerül, hogy a két nő levelezni kezd egymással-igazi, levélpapíros, borítékos, postán feladós- levelezéssel.
A levélváltások során Sara meghívást kap Amy-től. És mivel Sara munkahelye megszűnik és az igaz szerelem sem toporog a lány ajtaja előtt, Sara belevág a nagy kalandba.

Sara megérkezésekor a szomszédos városban  Hope-ban boldog tudatlansággal várja Amy-t, aki nem érkezik meg mert időközben elhunyt. Sara nemcsak erről nem tud de Broken Wheel kotnyeles kevés lakosáról sem, akik mind egy emberként fogadják be szegény turista Sarat, akinek Amy otthonába kell laknia és bizony ott tölti a nyaralásra szánt idejét, akár akarja akár nem.
Lesz sofőrje, a volt alkoholista George, férjjelöltet is találnak szegény leánynak, aki nem más mint a facér, de zárkózott Tom. A tyúkanyó szerepét pedig felváltva tölti be Jen és a vallásos és előítéletes Claire.

Sara egy ideig tétlenkedik, ismerkedik a kicsiny városka lakóival, gyászolja Amy-t. De aztán elege lesz az ingyen sörökből, a potya bevásárlásokból és úgy dönt valamit szeretni adni Amy közösségének.
Ami Amy-t illeti azért jelen marad a lapokon mégpedig levelek formájában-ezek nekem nagyon tetszettek.

"Néha én is egy erdei kunyhóba vágyódom a könyveimmel együtt, ahol megszabadulhatnék az összes furcsa kötelességtől, amelyeket mi emberek egymásra és saját magunkra terhelünk."

Kétségtelen, hogy aranyos történet, tele könyvekkel, címekkel, szerzőkkel-amiket akár ki is  listázhatunk, ha ismeretlen kötet kerülne az utunkba-meglepve tapasztaltam, hogy a szóban forgó könyvek és szerzők egyike sem volt számomra ismeretlen.
Azt nem állítom, hogy egyhuzamban olvastam el a könyvet, párszor félre kellett tennem a műfajra jellemző klisék miatt például. De azért remekül szórakoztam, és jó volt ennyit könyvekről, olvasásról olvasni.

Értékelés:
4,5 könyvbe rejtett cseresznye az 5-ből!!!









2016. január 11., hétfő

Anne Tyler: Egy spulni kék cérna

 Már alig vártam ezt a könyvet, olyan rég olvastam a szerzőtől.
Korábbi könyvei mind-mind személyes kedvenceim, és akkor jön ez a kis kakukktojás.
A történet a Whitshank családról szól, igazi családregényhez méltóan.
Abby és Red több mint negyven éve házasok. Két fiú és  két lány gyermekük született, akik már mind felnőttek, elköltöztek, családot alapítottak, mégis előbb-utóbb az egész család újra a gyermekkori otthon falai között találja magát.
A történet sok-sok apró mellékszálra szakad, olvashatunk a ház különleges múltjáról, a gyerekek születésének körülményeiről, a gyerekkori viszályokról, nagyszülőkről.

Bár voltak érdekes részei a könyvnek, egy-két családi titkokról is lehull a lepel, azért nagyrészt számomra egymásra torlódó mondathalmaz lett, rengeteg szereplővel-menyekkel, unokákkal, szomszédokkal-akik végeláthatatlan sorokban követeltek maguknak helyet és időt a történetben. Néhol úgy tűnik Denny- a legidősebb fiú- a történet főszereplője, legalábbis Tyler  ezzel a karakterrel foglalkozik a legtöbbet.
Mint minden családban itt is megvan mindenkinek a saját kis sérelme, véleménye egymásról, a sógorokról, sógornőkről amiket vagy magukban tartanak vagy elmondanak, hogy aztán balhé legyen belőle.
Mint fentebb írtam voltak jó mozzanatai, nagy leleplezései a sztorinak, de zömében sajnos túl bő lére lett eresztve, a millió szereplőről nem beszélve.

Értékelés:
3,5 családi viszályban ragadt cseresznye az 5-ből!!!


2016. január 9., szombat

A Kis Kukta

Emlékszem mikor gyerekként kezembe került az első szakácskönyv a címe Gyerekek főzőkanállal volt. Az a kötet egy csapásra megszerettette velem a konyhai "munkát". Imádtam, hogy minden olyan egyszerű, na és hogy elsőre sikerült!
A Kis Kukta kapcsán jutott eszembe az első próbálkozásom a konyhában, és azt hiszem, hogy ez a sok kis meglepetést  tartalmazó doboz a mai kor gyermekeinek is nagy örömet  szerez, na és kedvet ahhoz, hogy kipróbálják magukat a konyhában.
A praktikus és részletes szakácskönyv mellett kötény és kukta sapka is van csomagolva. Plusz egy hőálló gumispatula a keveréshez-kavaráshoz.
Szóval minden készen áll a sikerélményhez és a saját kezűleg elkészíthető finomságokhoz.
Ha van a családban kisebb-nagyobb gyerkőc aki már szívesen segédkezik a konyhában, ezzel a csomaggal biztosan nagy örömet szerezhetünk neki.


2016. január 7., csütörtök

A Szoba-Újra

Emma Donoghue nagysikerű könyve ebben a hónapban új köntösben jelenik meg. Kiadó: Alexandra. Egyébként az előző kiadás (2011) még kapható, így akinek még egyik példány sincs meg választhat melyik borítóval szeretné.


 Az ötéves Jack számára a Szoba maga a világ. Itt született, és Anyával együtt itt eszik, játszik, alszik és tanul. Jack képzeletét számtalan csoda foglalkoztatja - a tojáshéjakból épített kígyó az Ágy alatt, a Tévében látott képzeletbeli világ, a kuckó a Szekrényben, a ruhák között, ahová Anya esténként lefekteti, hátha jön Patás...
A Szoba Jack számára az otthont jelenti, de Anya számára börtön, ahol tizenkilencéves kora óta - hét esztendeje - raboskodik. A Jack iránt érzett szeretetből egy egész életet épít fel a kisfiú számára tizenkét négyzetméteren. Ám ahogy Jack kíváncsisága egyre nagyobb, úgy nő Anya kétségbeesése is, hiszen tudja, hogy a Szoba hamarosan szűk lesz kettőjüknek.
A történet, amely Jack egyszerre megható és vidám előadásában bontakozik ki, a szívfacsaró körülmények közepette is legyőzhetetlen szeretetről, az anya és gyermeke közötti elszakíthatatlan kötelékről mesél. Megrázó, felemelő és magával ragadó regény, amely mindvégig mélyen emberi és megindító marad.

 

2016. január 5., kedd

Natasha Solomons: A Hartgrove -ház


 "Azt hittük, az életünk mindig is így folyik majd, és hogy részünkről a semmitevő érdeklődés bőven elég lesz."


Harry Fox-Talbot mindössze tizenegy éves mikor a hadsereg kisajátítja gyönyörű otthonukat Dorset-ben. A fiatal fiú bentlakásos iskolában várja, hogy hazatérhessen.
1946-ban aztán a hadsereg nagyvonalúan újra átengedi a családnak a Hartgorve-házat. A pompás épület rogyadozik, a falakról mállik a vakolat, a tető megroggyant. De a három fiútestvér apjuk pesszimizmusa ellenére vállalják a lehetetlent, vagyis, hogy egy év alatt újra felvirágoztatják az immáron személyzet és csillogás nélküli otthont.
A vagány és lehengerlő Jake, az álmodozó és szerény George, és a zene szerelmese Harry.
Ám egyik fiú sem sejti, hogy életük meghatározó háza és a családi kötelék sem lesz elég ahhoz, hogy boldoguljanak.
Jake hamarosan komoly barátnőre tesz szert. Az Angol Rózsának becézett Edie Rose -nak hála újra nő nevetés és ének tölti be a házat. Kiderül, hogy nemcsak Jake táplál gyengéd érzelmeket Edie iránt.

"Hármunk arcát szellemképként veri vissza az ablaküveg. Ezt a szobát mindig kísérteni fogja ez az emlék..."

Úgy tűnik egyik fiú sem szeretne önként lemondani a kedves és bájos lányról. George a háttérből csodálja Edie-t, Harry viszont egyre jobban szenved. Miután Jake és Edie bejelentik az esküvőt, Harry szó nélkül elhagyja az otthonukat...

Napjainkban Harry magányos zeneszerző, akinek egyetlen öröme az unokája, aki úgy tűnik igazi zenei tehetség.
Edie hiánya újra elrepíti a múltba, ahol annyi minden történhetett volna másképp.

Solomons ezen könyve nem éppen a jó választásokról, az igaz útról szól. Furcsa módon a főszereplők követik a legtöbb hibát, amiért lehetne őket utálni.
Szerencsére a szerző a klisés szerelmi sokszög mellé a zene a zeneszerzés és egy gyönyörű ház, a gazdálkodás nehézségei, valamint Harry a jelenben zajló életét is remekül ábrázolja.

Maradt némi hiányérzetem, például jó lett volna tudni, hogy a fiúk apja a Tábornok meddig élt, hogyan élte meg fiai torzsalkodását egy nő miatt.
Hogyan élt George, és persze Jake, miután elhagyta a Hartgrove-házat.

Minden hibája ellenére megkedveltem Harryt. Olyan igazi széplélek. Aki viszont sokat tehetett volna a család megmentése érdekében az Edie lett volna.

Fura módon Kate Morton stílusát éreztem ezen a könyvön.

(Azt a szerencsétlenkedő párocskát kár volt a borítóra tenni.)

Értékelés:
4,9 hazatérő cseresznye az 5-ből!!



2016. január 2., szombat

Gwenda Bond: Lány a kötélen


 "Lefelé fordított rózsaszál voltam, magasan felfüggesztett vércsepp, lebegő balerina."

A cirkusz varázslatos világa, szerelem, árulás, bosszú és egy csipetnyi misztikum jellemzi ezt a remek (ifjúsági) könyvet,amit bátran ajánlok minden korosztálynak.
A szerző valós személyeket és helyszíneket rejtett a kitalált szereplők köré.

Julieta Valentina Maroni tizenhat éves, és édesapja nyomdokaiba lépve világhírű kötéltáncos szeretne lenni.
Négyéves kora óta védőháló nélkül sétál és piruettezik a magasban. Példaképe Bird Millman (valós személy.)
A Maroni család visszautasíthatatlan ajánlatot kap a Cirque American-tól. Egy teljes évadot tölthetnek a legjobbak között végigutazva Amerikán.
Jules és Sam-az unokatesó- kívül a családban senki sem lelkesedik, ugyanis hosszú idő óta először kellene a Garcia családdal osztozni a rivaldafényen. Főként Jules nagymamáját viseli meg a hír.
A konkrét történetet senki sem ismeri, pletykák és félmondatok lebegnek a levegőben.
A Maroni család Jules karrierjére tekintettel lenyeli a békát és vállalják a közös munkát.

Már a bemutatkozás sem zökkenőmentes, de Jules legnagyobb meglepetésére a Garcia fiúk közül, Remy igazán rokonszenves, ráadásul a légtornász fiú nagyon tehetséges és szerény.
Ám az ártatlan ismerkedés nem tart soká. Jules egy vérvörös rózsát kap egy ismeretlen hódolótól, ám hamar kiderül, hogy az elefántszőrt rejtő ajándék inkább átok volt mint ajándék...

Ahogy egyre több furcsa tárgy kerül Jules közelébe, Nan a nagymama annál inkább bezárkózik.
Jules végére akar járni a családi legendárium eme homályos történetének, ezért nem mással mint Remy-vel szövetkezik, ugyanis nem más felelős Nan régmúlt bukásáért mint Remy nagyapja.

A szerző cirkuszért való rajongása kitűnik a lapokon, ugyanis nagyon alapos és érdekfeszítő regényt írt.
Azt hinnénk a légtornász és kötéltáncos mutatványok csak nézve izgalmasak, de Gwenda hihetetlen leleményességgel oldotta meg ezt a nehéz feladatot is. Így nem érezzük úgy, hogy bármi is elnagyolt lenne a könyvben. A szakmai fortélyok és cirkuszi hiedelmek is helyet kaptak a regényben, akárcsak a szerelem.
Nem gondoltam volna, hogy ennyire le fog majd kötni, ráadásul a szerző egyre komolyabbra veszi a figurát ahogy halad a történet, és bizony nem riad el a drasztikus lépésektől sem.
A krimibe illő tettes utáni hajsza is meglepetést hozott. Olyan jól meg lettem vezetve, hogy hiába volt az orrom előtt a megoldás, nem jöttem rá.
Egyetlen dilemmám a misztikus vonallal volt, szerintem enélkül is meg lehetett volna oldani a regényt.

Értékelés:
4,9 kötéltáncos cseresznye az 5-ből!!!


                                                          A magasban Bird Millman