2016. december 30., péntek

Tévedések és kedvencek



Idén több kedvencet is avattam - tavaly csak egyet sikerült! Mind elgondolkodtató, megható történet.
A vak zongorista  sokáig velem maradt, az a furcsa szomorúság ami áradt a lapokról. Szép, szerelmes és igaz: Mrs. Poe . A realitás talajától elrugaszkodva egy kis világvége hangulat remekül megírva, ez a  Tizenegyes állomás   ami a maga műfajában igazi csemege volt.
Bár még nem készült róla bejegyzés - egy ideje halogatom - Sue Klibold: Napsugaram nagyon nehéz téma. (Sue fia 99'-ben barátjával lelőtt több iskolatársukat és egy tanárukat. Az anya vallomása a gyerekéről, -akit mint kiderült nem is ismert -rendkívül megrázó.)

Ha nem is lettek kedvencek, de emlékezetesek maradtak: Örökké a tiéd, Az elvarázsoltak, A bánat íze, A futónő.

Félbe is hagytam pár könyvet, vagy unalmas volt és vagy fel is bosszantott: Az árulás csókja, Merülj alá az álmokért, Mrs. Kennedy és Én, Vadvirágok lányai, Őrülten boldog -utóbbival igen érdekesen alakult a viszonyom.
Nagyon vártam, nagyon magaménak szerettem volna tudni, már elképzeltem ahogy a szerző megosztja velem, hogy hogyan is lehet valaki a sok borzalmas dolog ellenére őrülten boldog. A kezdeti nagy lángolás gyorsan alábbhagyott, nem találtunk egymásra a szerzővel. Manapság senki,és semmi nem normális, na meg kinek van joga bárki felett is ítélkezni. Jenny nem takargatja a hibáit, vállalja, hogy Ő bizony nem normális.
Éjszakánként nem tud aludni, helyette macskáján lovagoltatja a kipreparált mosómedvéjét, és ezt le is fényképezi.
Betegségei dióhéjban: Mániás depresszió, pánikroham, személyiségzavar, deperszonalizációs zavar. Kényszeresen vagdossa magát, tépkedi a haját, karmolja össze magát. Kitömött állatai nélkül sehová sem indul el-lásd mosómedve amiből kettő is van- sejtem, hogy a könyv borítóján is egyikük szerepel- mindkettő Rory névre hallgat. Jenny gyűjti a kipreparált állatokat, (terápiás céllal) mondhatni könnyű dolga van, apukája állatpreparátor, ennek eredményeképpen Jenny majdnem boldog(?) gazdája lett  lett egy kitömött zsiráffejnek...

Volt egy -két olyan pillanat, amit vártam, ami miatt szerintem el kellett készülnie a könyvnek, de zömmel csak a szerző agymenései olvashatóak, aki félálomban saját magának ír sms-t, amiben az élet nagy kérdéseit feszegeti, például, hogy: "Mi történne, ha egy csomó kaméleont, tennél egy másik rakás kaméleonra , amelyek egy tál színes cukorkán ülnek?"
Olvasás közben gyakran volt olyan érzésem, mintha a szerző saját magával versenyezne, hogy a következő fejezetben még extrémebb legyen.


Idén is kaptam kedves leveleket, egyik szívemnek kedveset épp karácsony előtt :

 "Kedves Csenga!
Már évek óta rendszeresen követem a blogját.Tulajdonképpen a fő irányadó, hogy milyen könyvek kerüljenek a polcra....

 ...Köszönetet szeretnék mondani -egyszerűen csak azért, mert nagyon sok jó regény megtalált az Ön útmutatásával,mert segít választani, mert akaratlanul is formálja az ízlésem, mert a férjem kezébe is jó írásokat adhatok (mindig én olvasom el először az új  szerzeményeket.)
Nagy boldogság számomra hogy a lányom, aki ötödik osztályos- úgy néz ki egy kis könyvmoly lesz:)


Tisztelettel:F.B.R. "

Külön köszönet Dongi-nak, aki idén sem feledkezett meg rólam, köszönöm a kedves sorokat:-)

A kereső az utóbbi időben annyi furcsaságot már nem dob ki, de azért a szép állat rajz, laktóz oroszlánfóka kereséseken jót nevettem.

Az eddigi statisztika szerint minden évben egyre több bejegyzés születik, most ezt megcáfolandó ez a szám idén kevesebbre sikerült mint tavaly. Gondolom több könyvet ajánlgathattam tavaly, és talán többet is olvastam.(?)
Még jó, hogy nem szoktam listákat készíteni, meg tervezgetni, mert idén ezt is csúnyán elbuktam volna. Jó pár olyan könyvet beszereztem amiért a padlón vertem magam, hogy kell - J. J. Abrams: S vagy a Visszatérő, de már az Aranypinty is a polcon van! Barátnőm ajándéka pedig Falconer: Selyemút könyve...és még sorolhatnám a sok elmaradást.Volt pár vásárlásom is, ezek közül azért elolvastam már egyet-kettőt.

Kívánok minden olvasómnak Nagyon Boldog Új Évet! Teljesüljön minden kívánságotok, és olvassatok sokat :-)

                                                           

2016. december 29., csütörtök

Kate Morton: A tóparti ház


"Arra várni, hogy minden olyan legyen, mint azelőtt, és későn ébredni rá, hogy lehetetlen."


Morton most is egy igazi útvesztőbe kalauzolt. 1933-ban az Edevane család a Szent Iván -éjjelén estélyt adott. A hatalmas és gyönyörű birtokon több száz ember pezsgőzött és csónakázott a tavon. Reggelre azonban tragédia történt mely örökre száműzte otthonából a családot, és a szétszaladt családtagok mázsányi titkokat cipeltek magukkal. A családdal sokáig foglalkoztak a rendőrök, és persze az újságok is.

A már idős Alice és testvére Deborah nem beszélnek a múltról. Testvérük Clemmie halott, apjuk és anyjuk szintén. A sikeres detektívregény szerző Alice, megannyi rejtély old meg a könyveiben, ám a saját élete rejtélyét képtelen felgöngyölíteni.
A két idős nő nem is tudván egymás bűntudatáról, mindketten úgy élnek hosszú évtizedekig, hogy úgy tudják  jelentős szerepük volt családjuk széthullásában.

A jelenben (2003) Sadie a fiatal nyomozónő nagyapjánál tölti kényszerű szabadságát. Munkája közben rossz döntést hozott. Sadie-t nemcsak a döntése, de egy levél is felzaklatja, ezért vidékre menekül. A saját problémái helyett a futás közben botlott ház rejtélyével kezd foglalkozni.

Azon  a bizonyos éjszakán történtek, amely által mindenre fény derülne, nehezen áll össze, mintha a szerző folyamatosan adogatná az olvasóknak a betűket, melyből össze lehetne olvasni a megfejtést, ám a mondat állandóan változik. A gazság mely kiderült-ből, a következő oldalon: Az igazság mely kiderült..-lesz.

Miközben törtem a fejem, hogyan, ki által ért véget a virágzó birtokon a boldogság, pár másik dologra simán ráéreztem, Ilyen volt Sadie múltja, mely az első percben körvonalazódott, vagy az ügye, amelynek végszavát szintén kitaláltam. De simán megéreztem egy mellékszereplő fontosságát is!
Kifejezetten lassan hömpölygő ez a regény. Rengeteg szereplővel és sorssal.

Morton kifejezetten az a szerző aki jó logikával írja a könyveit, most mégis többször bele tudtam volna kötni. Miért kellett mindenre majd' hetven évet várni? Miért nem tértek vissza a szülői házba megválaszolni a kérdéseket? Hiszen minden ott volt az orruk előtt.
Szerintem egy nagy rejtély is elég lett volna, kár volt halmozni a sok félreértést, hazugságot.
Általában minden könyvben megszeretek legalább egy karaktert, de sajnos sem Sadie, sem Alice nem kerültek közel hozzám.

Értékelés:
4 csalárd cseresznye az 5-ből!!!

2016. december 26., hétfő

J. R. R. Tolkien: Karácsonnyi levelek

Karácsony előtti napokban nem is lehetett volna tökéletesebb olvasmány, mint ez a könyv. A szerző 1920-ban kezdte el írni leveleit Karácsony apó nevében először hároméves fiának, majd szép sorban mind a négy gyereke megkapta a levelét karácsony táján. A reszketeg- Karácsony apóra jellemző- kézírással érkezett levelek legtöbbje mellé rajz is járt. Így könnyebb volt elképzelni milyen lehet az élet az Északi-sarkon.

"Kedves John!
Nagyon hideg van ma, és a kezem remeg- ezerkilencszázhuszonnégy, vagy talán- huszonhét éves leszek karácsony napján - , sokkal öregebb vagyok, mint a dédapád, így aztán a toll megállíthatatlanul reszket a kezemben, de úgy hallom már, olyan jól olvasol, hogy biztosan elboldogulsz majd a levelemmel...

Hideg puszit küld:
Karácsony Miklós apó"

A húsz éven keresztül érkező levelek kitértek Karácsony apó gondjaira, a szeleburdi rénszarvasokra, és főleg Jegesmedvére aki sokszor belefirkált a levélbe, és persze rengeteg galibát is okozott.
Karácsony apó figyelt, hogy minden évben teljesítse a gyerekek kívánságait, legyen az építőkocka vagy könyv. De persze kitért a családi változásokra is, főleg ha újabb gyerekkel bővült a család- de a háború is szóba került.
Karácsony apó birodalma is folyamatosan bővült, változott. Volt, hogy el kellett költöznie, volt, hogy beázott az ajándékokkal teli barlang, de ádáz csatába is kezdett a koboldokkal.

Az eredeti illusztrációkkal és levelekkel együtt csodálatos világba repítik az olvasót. Felnőttként is nagyon élveztem.




Értékelés:
5 Északi- sarkon érő cseresznye az 5-ből!!

2016. december 23., péntek

Aki erre jár


Mindenkinek aki erre jár kívánok Nagyon Boldog Karácsonyt!


A világ bármely részén élsz és bárki vagy,
Szeretném, hogy légy ma este egy kicsit boldogabb,
Kívánj igazi ünnepet, kívánj igazabb életet,
Ahogyan én neked.





2016. december 21., szerda

Mautner Zsófia: Karácsonyi színező

Sajnos az időhiány miatt még nem volt alkalmam kiszínezni bármelyik ünnephez kapcsolódó rajzot, de a tizenöt ünnepi recept közül már van amit ki fogok próbálni!
Először a recepteket néztem át, így ünnepek  előtt mindenkinek jól jön egy - két új ötlet, vagy egy régi recept kicsit megújítva. Akár halat, akár pulykát vagy esetleg kacsát képzeltünk az ünnepi asztalra mindegyikhez találtam receptet. A vegetáriánusok sem érezhetik magukat elhanyagolva, hiszen a gránátalmás, zöldfűszeres, rizzsel töltött sütőtökkel nem nyúlhatnak mellé.
A hagyományos bejgli is fel lett turbózva, ki lehet próbálni a  narancsos - diós bejglit! Aki az ünnepek alatt is vigyáz a vonalaira az pedig bátran készítse el  a cukormentes habos forró csokit.


Ami pedig a színezést illeti az egész ünnepi paletta megtalálható a rajzok között a hóembertől az ünnepi asztalon át egészen a süteményekig. Van ajándékdoboz, gyümölcsök, és cuki kis muffinok is.
Csak el tudja dönteni az ember lánya, hogy  nagy ünnepi hajrá után melyikkel is kezdje majd a karácsonyfa alatt.:-)

Értékelés:
5 kiszínezhető cseresznye az 5-ből!!!

2016. december 17., szombat

Julia Lewis Thomson: Többek által

Furcsa helyzet alakult ki, ugyanis a könyv első része tetszett, a második viszont már nem annyira.
Annát tizennyolc éves korától követhetjük a felnőtté válás rögös útján, hogyan és milyen ember is lesz belőle, -ahogyan a cím is frappánsan utal rá-többek által.

Szerintem a történet nagy léptékű, és rengeteg szereplőt alig ismerünk meg. A hirtelen felbukkanó ismeretlen karakterek egy-két mondattal be vannak mutatva és kész, zajlik tovább az élet. Ez pár szereplőnél nem is jelent gondot, de például Anna szüleiről semmi sem derül ki, csupán, hogy elváltak, pedig Anna anyukája nagyban befolyásolja lánya személyiségét.
A történetben a hangsúly a szerelmen van, annak ábrázolásán, és persze azon hogyan hatnak Annára az életébe belépő férfiak. A szerelmi jelentek gazdag részletességgel vannak ábrázolva.

A gimis Anna első nagy szerelme András. Szerelmük szépen kibontakozó, az igazi első szerelem ízével. Bár nekem András a népszerű zenész, elég idealizált karakter, aki jobban odavan a lányért, mint a lány őérte, naponta többször is szerelmet vall a vonakodó Annának.
Minden szépen halad, igazi YA (ifjúsági) romantika. Bár Anna rengeteg komplexussal küzd, a vagány András sokat segít a lánynak, feledtetve vele egy baleset utóhatását és a rossz családi légkört.

Olyan érzésem volt, hogy a szerző ki szerette volna szolgálni az olvasók igényét, ezért mindent belegyúrt a történetébe ami sok más népszerű regény ismérve, mint a vagány zenész fiú, a zenekar, Anna balesete. De a  később fiatal  felnőttként megélt szerelmi játszmák, civódások, perlekedések, huzavonák is ide sorolhatóak.

A remek párbeszédek és a humor viszont nagyon jót tettek a történetnek,olvasmányos és pörgős lett általa a történet.


Értékelés:
3 szívecskés cseresznye az 5-ől!!


2016. december 13., kedd

Cecelia Ahern: Az üveggolyók titka

"Megcsodálta a színeket és a részleteket. Van köztük homályos és víztiszta, némelyikbe mintha apró szivárványt rejtettek volna, másikban mini forgószél dermedt meg örökké."


Ha jól számoltam a szerzőtől összesen hét könyvet olvastam. Több kedvenc is van közöttük, de azt hiszem eddig a nagybetűs kedvenc ez. Már a Vétkes könyvével is bebizonyította, hogy tud ő másról is írni mint a szerelemről.
Ez a történet levett a lábamról. Mély és nagyon érett regény, le a kalappal a szerző előtt.

Sabrina átlagos életet él, az utóbbi időben nem találja a helyét a saját életében, hiányérzete van, ráadásul amnéziás apja is aggodalommal tölti el.

A kórházban ahol apja már lassan egy éve él, rejtélyes dobozok érkeznek. A dobozokban üveggolyó gyűjtemény van, amiről Sabrina mit sem tud. A papírok alapján több nagyértékű darab is hiányzik, így Fergus Boggs lánya nyomozni kezd.

A történet két idősíkon fut, az egyikben Sabrinát követhetjük nyomon a jelenben.
A másikban az apa, vagyis Fergus gyerekkorába csöppenünk. A zajos nagycsalád hét fiú gyerekkel az állandó harc színtere. Fergus egyetlen mentsvára Hamish a bátyja.
Valami hihetetlen módon szövi a szálakat Ahern, így a könyv végére teljes képet kapunk egy apáról, egy emberről, akinek gyerekkora kőbe véste felnőttkorát és jövőjét.

"Talán igaz, hogy az ember soha nem ismeri meg teljesen önmagát, amíg valaki tökéletesen meg nem ismeri őt."

Sabrina nemcsak apjáról tud meg új dolgokat, de saját magával is tisztába jön. Az apa képe amit lánya őriz, a szemünk láttára alakul át. 
Kivételesen jó regény.

Értékelés:
5 üveggolyóba zárt cseresznye az 5-ből!!
 

2016. december 10., szombat

Carrie Hope Fletcher: Túlvilági szerelem

Evie nyolcvankét éves. Halála után azonban huszonhét évesen abban a bérházban találja magát ahol életében a legboldogabb volt. A hetvenkettes számú lakásának ajtaján azonban nem jut be. Túl sok terhet cipel. Mielőtt a saját kis személyre szabott mennyországába kerül végig kell gondolnia mi az amit az életében elmulasztott, nem tett meg, vagy amit helyre akar hozni.
Ebben segít neki a bérház gondnoka, és az alagsori furcsa fal, amely mintha élne...

Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ez egy szerelmi történet. Evie és Vincent története.

Evie bár gazdag családból származik mégis egyedül próbálja valóra váltani az álmát. Egy saját kis lakás, egy tűrhető fizetés azért, hogy rajzolhasson, és egy szabadon választott szerelem. Ezeket kívánta magának a fiatal lány, ám anyja minden és mindenki felett uralkodni akar. Evie pedig választás elé kerül...

A misztikus részt simán elhittem, a szerző remek koncepciót talált ki. A történet vagyis inkább maga a szereplő Evie viszont nekem kicsit unszimpatikus volt. Nem is igazán  a figurával volt bajom, hanem inkább a döntéseivel. Ha kicsit jobban a sarkára áll, ha nem csak fehér vagy fekete alapon látja a dolgokat sokkal kevesebb szenvedést kellett volna elviselnie.
Igazi romantikus történet és nekem picit a romantikából is sok volt. A galamb testén küldött üzenetek már a hihetetlen kategóriát súrolta. Talán én vagyok túl földhözragadt.

A könyv borítója csodaszép, a kép nem is tudja teljesen átadni.

Értékelés:
3 szerelmes cseresznye az 5-ből!!!


2016. december 6., kedd

Tommy Wallach: Kösz, hogy...

 "Egész életünket azzal töltjük, hogy egy kötélhúzásban mi vagyunk a kötél: egyik oldalról a múlt megváltozhatatlan súlya húz bennünket, a másikról a megjósolhatatlan jövő."

A fiatal szerző, -aki mellesleg zenész is -igazán meglepőt és egyedit alkotott. Az első sortól kezdve éreztem, hogy ez nekem nagyon fog tetszeni.

Adva van egy tizenhét éves fiú aki az iskola helyett azzal üti el az idejét, hogy figyeli az embereket. Történeteket talál ki amit aztán füzetekbe ír a gondolataival együtt.
Parker öt éve nem beszél, ha valakivel kommunikálna azt írásban teszi.
Egy nap  a Palace Hotelben éri egy újabb iskolai nap, ahol egy fiatal lánytól elemel egy csomó pénzt, viszont a tett helyszínén felejti a noteszét.
Itt kezdődik a furcsa Zelda és a csak kicsit furcsa Parker története.
Ki lehet ez a titokzatos ezüst hajú lány, akinek rengeteg pénze van mégis egy hídról készül leugrani?

 "Egyáltalán nem emlékeztetett átlagos tinédzserre - inkább mintha félúton lett volna valami űrből érkezett idegen, meg egy suliba nem járó magántanuló között."

Miért nem beszél Parker, miért kerüli az iskolatársait?
Végigkísérhetjük Zelda és Parker kalandjait, amik hétköznapiak -múzeum, parkbéli séta, házibuli, csókolózás- mégis mindkettőjük számára mérföldkő a saját életükben.

Egyáltalán nem erőlködött a szerző, hogy valami különleges YA-regényt írjon és ez nagyon érződik a könyvön. Sodródunk az eseményekkel, drukkolunk mindkettőjüknek, és persze próbáljuk kitalálni mi igaz, és mi nem amit Zelda mesél, és persze drukkolunk Parker-nek, hogy úgy alakuljon a kapcsolatuk, ahogy azt ifjú hősünk szeretné.

Általában nem szeretem ha a szerző az olvasóra bízza végszót, kivételesen tetszett, hogy választhattam.

Értékelés:
5 múltból érkező cseresznye az 5-ből!!!


2016. december 4., vasárnap

Helen Fielding: Bridget Jones babát vár


Kicsit meg lettek kavarva a dolgok, hiszen a  Harmadik rész-Bolondulásig   könyvnek ez az előzménye. A harmadik részben Bridget már kétgyermekes anyuka, ebben a kötetben meg éppen várandós az első gyerekével. Szembetűnő a különbség a  két könyv között. Míg a Bolondulásig hatalmas, és kemény táblás, ez kicsike, vékonyka, és puha fedeles ( a sorozat gyűjtői biztosan elejtenek pár káromkodást.)

Mostantól szerintem lesz olyan típusú nő akire majd azt lehet mondani, hogy olyan Bridget Jones-féle állapotos nő. Kicsit lökött, állandóan kapkod, az pedig már csak hab a tortán, hogy nem tudja biztosan ki az apja a babának.

Alapvetően utálni kellene Daniel Cleaver figuráját, de ebben az esetben az Ő beszólásain röhögtem a legtöbbet, még ha tudjuk is, hogy kicsit görény is a fickó.
Összességében, nincs semmi szédületes vagy váratlan a sztoriban, jó kis délután kikapcsolódás.
Nem tudom volt-e értelme a mozifilm miatt kiadni, mondjuk  aki elolvassa a könyvet nyugodt lehet, hogy moziba menni már nem sürgős.

Értékelés:
4 várandós cseresznye az 5-ből!!!


2016. december 1., csütörtök

Kathryn Hughes: A levél

A hetvenes évek elején a rossz házasságban elő Tina, aki hétvégente egy adományboltban dolgozik, egy régi zakó zsebében egy fel nem adott levelet talál. Férje brutalitása elől menekülő nő saját gondjai helyett a levelet író Billy életén kezd el töprengeni, aki harmincnégy évvel korábban ugyanazon a napon cserbenhagyta élete szerelmét és kitört a második világháború.

Az örökbe fogadott jóképű Billy, és a zord szülők lánya Chrissie szerelmi története tárul fel a lapokon.

Tina nem is sejti, hogy kíváncsisága mennyire megváltoztatja majd az életét. Miközben mindent megtesz, hogy életét normális kerékvágásba terelje, legnagyobb meglepetésére már az első nyom eredményt hoz a titokzatos Billy felkutatásában. Sajnos az élet nem mindig kegyes a szerelmesekhez, amilyen gyorsan Billy nyomára bukkan, annyival távolabb kerül tőle Chrissie, aki minden jel szerint már nem él Manchesterben.

Az elsőkönyves szerző remekül fonta a szálakat, Tina élete észrevétlenül kapcsolódik össze a két ismeretlen fiatal életével. Úgy érezzük, ami a fiatal nővel történik azt a sors irányítja, és nem is történhet másképp.
Az el nem küldött levél csak aprócska darab a hatalmas kirakósban, amiből mindenki kivette a részét aki csak közel állt a két fiatalhoz.

Értékelés:
4 El nem küldött cseresznye az 5-ből!!!



2016. november 26., szombat

Dinah Jefferies: A Teaültetvényes felesége

A szerző anyósától kapta az ötletet a könyv megírásához. Az asszony a 1920-as években gyermekkorát Indiában és Burmában töltötte.

A szerző  varázslatos teaültetvényre megálmodta a fehér lady alakját, aki tizenkilenc évesen férjhez megy. Az özvegy férfi Ceylon szigetén él, és itt kell új életet kezdenie Gwen-nek is.
Laurence csak nehezen tárja fel ifjú felesége előtt a teaültetvényen évekkel ezelőtt történteket. Nem meglepő, ha Gwen tudni akarja miért titkolt el a férfi egy feleséget. Sőt egy apró sírhelyet is amit maga fedez fel az ültetvényen.
Sógornője a furcsa és szeszélyes Verity sem segít Gwen-nek új élete kialakításában, sőt mintha féltékeny lenne a nőre.
Az új asszony nehezen alakít ki jó kapcsolatot a házban szolgáló őslakosokkal, a gyanakvó és távolságtartó természetük ellenére Gwen tiszteli őket.
A fiatal nő minden titok ellenére is a jövőre igyekszik koncentrálni, nem is tehet másképp, hiszen állapotos lesz.

Gwen nem is sejti, hogy a szülés éjszakáján ő maga is olyan titok hordozója lesz ami mintha ez  törvényszerű lenne újonnan kapott családjában.

Az ilyen történetek a legizgalmasabbak, mikor nem tudhatod biztosan ki az ellenség. A főszereplőnek néha  támad ugyan egy-egy kósza gondolata, sejtése, de az események közben nehéz tisztán látni ha  hatalmas teher nyomja a vállad.
A könyv második felétől válik igazán izgalmassá, nemcsak a családon belüli történések, de a teaültetvény jövője is párhuzamosan ad okot izgalomra.
Ahogy már lenni szokott a történet legvégén tisztul ki a kép, hullik le a lepel és vallhatja be bűnét minden szereplő.

Tökéletes hangulatteremtés, és nem mindennapi történet ez a könyv. Remek stílusban íródott.
Bár az elején szó esik a teaültetvényről, magáról a teáról, én azért szívesen olvastam volna még többet erről.
A történet lezárása nem minden szereplő szempontjából volt teljes, pici hiányérzetem maradt.

A könyv borítója egyszerűen csodaszép.

Értékelés:
4,9 cseresznyés tea az 5-ből!!!





2016. november 22., kedd

Sylvia True: Szerdai barátság

 
"-Csak annyit mondj, hogy nem fogsz pornót nézni!"

A pozitív cím és a kellemes színvilágú borító ellenére ez egy nagyon nehéz témát feszegető könyv.
Adva van négy (kezdetben öt, de egyikük hamar kikerül a csoportból)  nő, teljesen különböző családi háttérrel, karakterrel. Mindannyian  egy terápiás csoport kezdő tagjai lesznek, ahol hasonló függőségben szenvedő emberek társainak nyújtson hathatós segítséget. Ez a közös bennük. Vagy mégsem?
Nem sokat tudok a szexfüggőségről, így nekem az is új volt, hogy mennyi mindent takarhat ez a címke.
Vannak olyan függők akik a szexchat, az online láthatatlanság izgat, van akit a pornónézés, és van akit az, hogy minél több alkalmi partnert találjon. De mindegyik függőségre ugyanúgy reagál a partner. Az érzés, hogy megalázták, elárulták, becsapták azonos. 
Mind a négy nő évek óta tolerálja partnere függőségét. A történetben szereplő férfiak azzal, hogy beismerték függőségüket, mintha egyúttal felmentést kaptak is volna a felelősség alól. Ők próbálkoznak, eljárnak terápiára. De az örökös rettegés, a titkolózás a család és ismerősök előtt a nőkre marad. A dühükre  és félelmükre a csoport üléseken próbálnak megoldást találni. Vajon ők is függők, hogy férjeik, párjaik mellett maradnak? Egyszerűbb lenne kilépni, mint maradni?
Mennyit, és meddig lehet elviselni egy függő oldalán?


A csoportból egyedül Gail érzi úgy, hogy férjével átlendültek a holtponton és újra tudnak házaspárként működni. Hannah van a legrosszabb helyzetben (szerintem) hiszen két pici gyereke előtt is el kell játszaniuk a szerető apát és anyát. Lizzy és Bridge kilépnének a kapcsolataikból, de ezer szállal kötődnek párjaikhoz az okozott szenvedések ellenére.
A kezdeti stagnálás aztán hirtelen lavinaként indul be, és minden nőnél letarolja az addigi egy helyben toporgást. A feje tetejére áll az életük, és a végszót nekik kell végre kimondani.

"Aztán számolni kezd. Ott van az ő pszichológusa, Adamé, a párterapeutájuk, Adam mentora, az ő csoportterapeutája, az iskolapszichológus, és elég valószínű, hogy hamarosan Aliciának is lesz sajátja. Az annyi, mint nyolc. Egy négytagú család nyolc pszichológussal."

Nagyon gyorsan fogytak a lapok, és még csak elképzelésem sem volt, hogy oldódik meg ennyi sors.
Szerencsére a szerző a realitás talaján maradva találta ki egy - egy szereplő választását, sorsát.

Értékelés:
4 függő cseresznye az 5-ből!!!


 

2016. november 19., szombat

Új Moriarty könyv

 A férjem valamit titkol  és a   Add vissza az életem!  után nagyon megörültem egy újabb könyvnek a szerzőtől. November végén jelenik meg.

Ellen professzionális hipnoterapeuta, aki úgy hiszi, tudja, milyenek az emberek. Felismeri a motivációikat, a problémáik mögött rejlő lélektani okokat, és segít megtalálni a megoldást. Élete végre minden területen jól alakul: újdonsült kapcsolata Patrickkel rendkívül reménykeltőnek tűnik. A férfinak azonban nem egyszerű a sorsa: néhány éve megözvegyült, egyedül neveli a fiát, ráadásul legutóbbi szerelme megszállottan zaklatja őt. Ellen szeretne mindent megtudni a zaklatóról, és nem is sejti, hogy valójában már nagyon is ismeri őt...

Ó, ez a borító!! :-)

2016. november 18., péntek

Jojo Moyes: Tengernyi szerelem

"Röviden szólva tehát úgy tekintsenek magukra, mint egy postára adott csomagra."

1946. Sydney. Hatszáz feleség, huszonnégyezer kilométer, egy háborúban szolgált repülőgép-hordozó, és négy nő sorsa megtörtént események alapján felelevenítve. Dióhéjban ez Moyes legújabb remekműve ami az első pillanattól kezdve beszippantott, és az utolsó oldalig fogva tartott.

A szerző nagymamája is megjárta ezt a különös utat Angliába, sok száz sorstársával együtt. Bevallom még soha nem hallottam ezekről a gigantikus utakról. A háború alatt szövődött szerelmek, és házasságok a pároknak immár elérhető közelségbe kerültek. A feleségek végre férjükhöz indulhattak, új családjukhoz és új hazájukba.

"Valami különös senki földjén éltek, az ausztráliai életük még nem ért véget, az új még nem kezdődött el, nekik pedig folyton a jövőn járt az eszük, amelyről alig sejtettek valamit..."

A Victoria nevű hatalmas csatahajó nyolc hét alatt ért Angliába. A sajátságos élettér, a bizonytalanság a különböző társadalmi rétegek igencsak  furcsa helyzeteket teremtettek. Frances, Avice, Margaret és Jean egy kabinba kerülnek. Az út során lassan mindenkit megismerünk.

A negyvenhárom éve szolgáló hadviselt kapitány különös, utolsó útján először távolságtartással kezeli a rengeteg nőt, majd ahogy egy-egy nő sorsába belelátva, azon aggódik, hogy mindenkit elvigyen Angliáig.

 Hatszáz nő összezárva a harcokban kimerült férfiakkal nem kevés rizikóval jár. Bár szigorú szabályok szerint élnek, a nemek közti keveredés, átmulatott éjszakák nem minden esetben akadályozhatók meg. A korabeli feljegyzésekből, újságokból kiderül, hogy igazán embert próbáló út volt. Többek között gyilkosság, öngyilkosság is történt. Több feleség kapott szívtelen-"Nincs rá szükség, ne jöjjön" üzenetet. Őket a lehető leghamarabb kitették a hajóról, és a Vöröskereszt segítségével utaztak haza. Volt olyan feleség is aki az út végén tudta meg, hogy férje időközben meghalt.

A hajónak volt saját újságja, a Napi Hajóhíradó, előadásokat tartottak a nőknek, hiszen egy ismeretlen országba készültek, így nagyon keveset tudtak az ottani életről. Megválasztották a Victoria királynőjét is. Hosszú heteket kellett várni a postára, ezeket a napokat egyre nagyobb aggodalommal várták a nők, hiszen sokan kaptak elbocsájtó szép üzenetet szerelmesnek hitt hitvesüktől. A hajón futótűzként terjedtek a rossz hírek.

A szerző zseniálisan oldotta meg, hogy megismerjük az egész hajót, a kapitányt, képet kapjunk a hajón szolgáló legénységről is, de a négy nő története is hibátlanul haladjon.
Teljesen bele lehet merülni a nem mindennapi kalandba. Kedvenc lett!

Értékelés:
5 hadihajón utazó cseresznye az 5-ből!!!

2016. november 17., csütörtök

Olvasnám

 A könyv már csak a borítója miatt is kell! A Cartaphilus kiadó a Kate Morton könyv mellé még jó párral előrukkol karácsony előtt.

  Maud ​fokozatosan veszíti el emlékezetét és kapcsolatát a világgal. Egyvalakit azonban nem tud és nem is akar elfelejteni: barátnőjét, Elizabethet – aki eltűnt. Vagy akiről azt hiszi, hogy eltűnt, és veszélyben van. De senki nem hallgat rá: sem a lánya, sem a gondozói, sem a rendőrök, és legkevésbé Elizabeth fia. Netán az ő keze lenne a dologban?
Maud csak a házában szanaszét kitűzött kis céduláira, az érzéseire és emlékfoszlányaira hagyatkozhat, de elhatározza, hogy kideríti az igazságot, és megmenti a barátnőjét. Eltökéltsége a megszállottsággal határos. Kutat Elizabeth üres házában, az utcákon és a kertben, de időérzéke, teste és a tárgyak sora is mindinkább cserben hagyja. Az összeszedegetett töredékek végül mégis elvezetik valahová: a régmúltba, egy másik megoldatlan rejtélyhez. Sukey, a nővére röviddel a II. világháború után váratlanul eltűnt, sorsára sosem derült fény. Vajon eltűnésének rejtélye megmutatja az utat Elizabethhez?

Itt egy újabb világvége, két nővel és víz nélkül.

 Mire ​​lennél képes, hogy megvédd a vízforrásodat egy kiszáradt világban?
A világvége nem bonyolult. Egyszerűen csak nincs többé semmi: se munkahely, se iskola, se üzlet, se közlekedés. Nincsenek emberek sem, csak a megmaradt kevesek. Ők a túlélők, akiknek egyetlen célja van: a fennmaradás. A civilizáció összeomlása után legfőbb törekvésük az élelem megszerzése és a védekezés.
Anya és Lynn túlélők. Anya nő, harcos és gazdálkodó egy személyben. Felnevelte a lányát, gondoskodott enni és innivalóról, biztonságot teremtett kettejüknek a farmon, megvédelmezte otthonukat a betolakodóktól. S ami a legfontosabb: megvédte legnagyobb kincsüket, a kis tavat, ivóvizük forrását. Puskával kel és fekszik.
Lynn tizenhat éves. Anyán kívül mással még nem beszélt, mást nem is nagyon látott. Kilencéves kora óta tud vezetni, pontosan céloz és lő, ért a víztisztításhoz, és jól bánik a fejszével.
Aszályos volt a nyár, az életadó tó vize apadni kezd. Dél és kelet felé is tábortüzek füstje látszik. Vajon a távoli város kiszolgáltatott menekültjei vagy rossz szándékú betolakodók közelednek? Nem lehet tudni. Akár így, akár úgy, Anyának és Lynn-nek készülnie kell a télre, védelmezniük kell a tavat, meg kell védeniük magukat az idegenektől és a prérifarkasoktól.


Valamiért egy évekkel ezelőtt olvasott könyv jutott eszembe erről a könyvről, nem tudom miért, de valami hasonlót várok mint amit amilyen a  Semmi sem áll az éjszaka útjába 

Fájdalma egyszerre volt pajzs és gát is: egyfelől védelmezte a további fájdalomtól és a szembenézés kényszerétől, másfelől érzéketlenné tette az élet új lehetőségei iránt. A gát leomlásával azonban végül szembenézett félelmei forrásával és emlékeivel, s végre elfogadta szülei halálát.
Útjának leírása kegyetlenül őszinte és kegyetlenül gyönyörű. Mindnyájunkhoz szól, hiszen a gyász mindennapos tapasztalat, mindnyájunkat utolér. Claire Bidwell Smith küzdelme nem volt hiábavaló: célba érésének egyik bizonyítéka, hogy ma sikeres gyászterapeutaként dolgozik Los Angelesben.
A ​​halált, a gyászt és a veszteséget öt lépésben engedjük közel magunkhoz: elutasítás, düh, alkudozás, depresszió és belenyugvás. Erre az öt jelképes fejezetre oszlik Claire Bidwell Smith könyve is, amelyben felidézi a szülei halála árnyékában eltelt fiatalságát, majd azt az utat is, amelyet e súlyos teherrel a lelkében megtett. Hosszú volt ez az út, alkohol és drogok buktatóival, pusztító és függőséget okozó kapcsolatok zsákutcáival. Claire alig múlt tizennégy éves, amikor a szüleinél szinte egyszerre diagnosztizáltak rákbetegséget, és csupán huszonöt éves, amikorra már mindkettőjüket eltemette. A kétségbeesés és a magány eleve kudarcra ítélt kapcsolatokba űzte, amelyben démonaival küzdve megsértett másokat, és maga is megsérült.

Új Kate Morton könyv!!

 Felszáll a köd,  Az elfeledett kert,  Távoli órák és a Titkok őrzője után végre egy újabb Kate Morton könyv, ami november végén jelenik meg.


1933 nyara: az Edevane család ragyogó vidéki háza, Loeanneth készen áll a várva várt Szent Iván-éji estélyre. A tizenhat éves Alice, a szárnyait bontogató író talán mindenki másnál izgatottabb. Nemcsak mert végre kiötölte, mi legyen a váratlan csavar első regényében, hanem azért is, mert reménytelenül beleszeretett valakibe, akibe nem lett volna szabad. Ám mire Loeanneth órái elütik az éjfélt, amikor a tűzijáték csillogó fénye beragyogja az éjszakát, a családot súlyos veszteség éri, melynek hatására örökre elhagyják a birtokot.
Hetven év múltán Sadie Sparrow nyomozó kényszerű szabadságát tölti Cornwallban egy kínos munkahelyi vizsgálat miatt, amelynek lezárultával talán még elbocsátás is várhat rá. Nagyapja vidéki házában unatkozik, igyekszik zavaros ügyeiről elterelni a figyelmét, amikor egy nap elhagyott házra bukkan, ahol mintha megállt volna az idő. Sadie megtudja, hogy a birtok története sötét tragédiával terhes, és hogy a lakók a szomorú esetet követően végleg elköltöztek.
Elegáns londoni otthona dolgozószobájában az idős Alice Edevane éppoly precízen eltervezett életet él, mint amilyen történeteket rendkívül sikeres krimijeiben megír. Mígnem egy nap felbukkan egy fiatal rendőrnyomozó, aki kutakodni kezd a családja múltjában, hogy kibogozza mindazokat a szövevényes titkokat, melyeket Alice egész életében igyekezett mélyen magába zárni.

2016. november 16., szerda

Nyereményjáték a Maxim Kiadónál


A Maxim Kiadó egyik korábbi regényéhez kapcsolódóan nyereményjátékon lehet részt venni  a Dream válogatás Facebook oldalán (https://www.facebook.com/DreamValogatas/),  itt minden egyéb tudnivalót megtalálsz a játékkal és a részvételi feltételekkel kapcsolatban.
A nyereményjáték időtartama: 2016. november 12-24.


 

2016. november 14., hétfő

Elizabeth Cooke: Rutherford Park

 "Egy nőnek meg kell őriznie a higgadtságát és a méltóságát...És minél több pénzt költenie kalapokra. A kalapáru a legmegfelelőbb gyógyír a szomorúságra."


1913. karácsonya előtt nem sokkal kapcsolódhatunk be a Cavendish család életébe, akik egy gyönyörű angliai birtokon élnek.
Akár egy pazar színházi előadás, gyönyörű díszletek között jönnek-mennek a szereplők.
Lady Octavia aki magánytól és szeretetlenségtől szenved. Két lánya hamarosan megkezdheti a bálozást, a ruhák és kérők körül forognak a lányok gondolatai.
Harry fiatalúr csúf kis titkot rejteget, haszontalan élete értelmét keresi, közben merő véletlenségből tönkreteszi más életét is.
William a ház ura sem ilyen életet kívánt magának, a felelősség állandó aggodalmakra ad okot. Szabadabb, örömtelibb életet áhít magának.

Sajnos mintha a szereplők élete előre meg lenne írva, úgy tűnik senki sem léphet le a neki szánt útról.
Ám egy téli éjszakán egy tragédia a család összes tagjára hatással lesz, még akkor is ha sokuk számára az éjszaka történetek örök homályban maradnak.

Hangulatos történet, azonnal be lehet lakni a könyvet, gyorsan olvasható annak ellenére, hogy semmi rendkívüli nem történik a lapokon.
A szerzőtől remek húzás volt, hogy a csalási birtokon dolgozók életébe is bepillantást enged. Így megtudhatjuk milyen felemás érzések, érzelmek fűzték anno a munkásokat, cselédeket a munkaadójukhoz.
Lehet irigyelni, majd sajnálni a Cavendish családot, akiknek látszólag megvan mindenük, mégis a szívük szerint teljesen más életet választanának.

Majdnem lebeszéltem magam erről a könyvről a borítón szerencsétlenkedő kislány teljesen hazavágja az amúgy szép képet.

Értékelés:
4 úri cseresznye az 5-ből!!!

2016. november 10., csütörtök

Kerstin Gier: Silber -Az álmok második könyve

Igazságtalan lenne azt írni, hogy a sorozat ezen része jobb volt mint az első. (Mindkettő tökéletes.) Biztosan állítom, hogy Gier kisasszony nem egy trilógiára volt kalibrálva, kivételesen olyan szerző aki jól bánik a sorozatokkal.

Ebben a kötetben folytatódik Liv és nem kevés szereplős családja története, immáron egyesülvén a két család, a kutya és a macska, na meg az új nagyi, aki elég mostoha.
A könyv gyönyörű ruhája, a fejezeteknél látható díszítés, a vigasztaló vaníliás kifli receptje, és a szabályok baráti álmok látogatása estén mind csupa jutalom a történet mellé.
Pörgős, humoros és nem mellesleg izgalmakban bővelkedett ezen rész is. A szerző mintha patikamérlegen adagolta volna a hozzávalókat, semmi sem tűnik soknak, sem az ifjúkori szerelem ballépései és buktatói, sem az álmokban való hadakozás egy újabb ellenséggel, -aki ráadásul rébuszokban beszél, - sem az új családban fellépő súrlódások. Mindenki remekül alakítja a szerepét, sőt új karakterek is csatlakoznak az álmodók népes táborához, többek között egy édes kislány és a tesója, valamint egy félmeztelen jakuzziban ülő nő is!
A titokzatos Secrecy  személyét  továbbra is homály fedi, és még mindig túl sokat tud.
Liv húga, Mia is nagyobb szerepet kap, mondhatni minden lépését vigyázzák.
Azért az első rész -gonosz-szereplői is aktívan részt vesznek a folytatásban, tovább bonyolítva szívünknek kedves szereplők életét.

És amíg a harmadik részre várunk, lehet megálmodni a saját ajtónkat az álmok birodalmában.


Értékelés:
5 álomajtón lógó cseresznye az 5-ből!!!

2016. november 6., vasárnap

Elizabeth Berg: Álmok szárnyán

"A lelkemben lakozó magányt feledtető, hűséges, odaadó szeretetre vágytam, és eksztázisra mely örökké tart."

George Sand 1804 -ben született Amantine Lucile Aurore néven. A francia szerző termékeny és különleges életutat tudhat magáénak. Története kedvenc életrajzi könyvemmé lépett elő. A szerző remekül ábrázolta a különc, szenvedélyes nőt, aki úgy gondolta abban a korban amiben élt férfi névvel, és férfiruhában tud igazán érvényesülni. Így vették őt komolyan mint szerzőt. Több mint nyolcvan művet írt, volt olyan termékeny három év, mikor tíz!!! könyv került ki a kezei alól.

A szeretetre és figyelemre éhes kislány korán magára marad. Miután öccse és édesapja gyors egymásutánban meghalnak anyja és apai nagymamája jelenti a családot. Anyja nem sokáig bírja a Nohant-i birtok magányát, és anyósa társaságát, ezért visszatér Párizsba, George ekkor még nem tudja, hogy anyja korábbi kétes hírű foglalkozását választja lánya helyett.

 Fiatalon férjhez megy, de hamar rádöbben, hogy egy gyermekkori kedves ismerősből nem feltétlenül lesz jó férj és társ. Hosszú évekig szenved férje rideg közönyétől és basáskodásától, többek között vagyona, birtoka fölött is férje rendelkezett.

"A házasságunk elején tartunk még, de mintha túlságosan késő lenne bármihez."

Mind szakmai mind magánélete viharos, hullámzó és nagyon változatos. Első regényét még közösen írja első, nála hét évvel fiatalabb szeretőjével. De hamar rájön, hogy egyedül is remekül boldogul. Elsöprő sikerű regénye az Indiana a kolerajárvány kellős közepén jelenik meg, mégis pillanatok alatt szétkapkodják, akárcsak később az összes többi könyvét.
Geroge rendkívül impulzív személyiség, állandó lángolásra vágyik, ezért számos szeretője volt. Volt hosszabb kapcsolata is, Chopin például kilenc évig volt élettársa. "Chopin Nohant-ban komponálta életműve felét."
Állítólag viszonya volt egy francia színésznővel is, de sokan ezt cáfolják.

"Akármit is mondtak egyesek a viselkedésemről, és az erkölcseimről, én a magam módján féltem Istent, és ez békét, iránymutatást adott nekem."

Barátai között több illusztris név is szerepel: Victor Hugo, Balzac, Liszt Ferenc, Gustave Flaubert.

Sokszor költözik, oda teszi át székhelyét ahol ahol épp a művésznegyed található. Életében egyetlen állandó otthona Nohant, teli emlékekkel. Ide sokszor menekül hosszabb időre is, írni vagy csak feltöltődni. Háza mindenki előtt nyitva áll, sokszor tucatnyian gyűltek össze egy-egy napra, vagy akár hetekre.

Nagylelkű és barátságos nőt ismertem meg, a Berg által írt könyv tökéletes könyvélmény.

Értékelés:
5 költői cseresznye az 5-ből!!!

2016. november 1., kedd

William Bynum: A tudomány rövid története

"A tudomány különleges dolog , a legjobb eszköz arra, hogy tudakozódjunk a világról és mindenről ami magába foglal – önmagunkat is beleértve."

Érdekes és élvezetes arról olvasni , hogy mindent ami ma körülvesz minket, amit magától értetődőnek veszünk – az oltásoktól az elektromos áramig – hogyan fedezték fel, és jöttek rá hasznosításuk módjaira elődeink.
Az a tudás amit ma birtokolunk, sok ezer év és még annál is több ember hosszadalmas és fárasztó munkájának eredménye.
Ezek az emberek forradalmasították azt a területet amin dolgoztak, vagy épp az alapjait rakták le egy új tudományágnak.
Sokszor azonban nem szándékosak voltak ezek a felfedezések, hanem a véletlen következményei.
Az egyetlen, ami közös mind Vesalius-ban, Arisztotelészben, vagy éppen Stephen Hawking-ban, az a kíváncsiság.
Ha nincs kíváncsiság az emberekben önmagunk és a környezetük felépítésének megértésére, akkor valószínűleg mai napig barlangokban laknánk és vadászgatnánk kint az erdőkben.
Bynum erre akarja rávezetni az olvasóit is, a kíváncsiság az egyik legfontosabb dolog, ha valaki tudománnyal akar foglalkozni.
Nem a részeredmények vagy a felfedezés haszna a lényeges, akit csak az ebből eredő haszon érdekel az soha nem lesz képes meglátni azt, hogy valójában hogyan működnek a dolgok, mert nem is érdekli igazán.
A felfedezésekhez vezető utak az igazán érdekesek és valóban lényeges dolgok.
( A közhiedelemmel ellentétben, a tudományban a sikertelen kísérletek vagy a megcáfolt hipotézisek is segítik a fejlődést, azáltal, hogy szűkítik a lehetséges „jó válaszok’’ számát.)

Nyelvezete könnyed, gyorsan olvasható, a szöveg felépítése egyszerű és követhető.
Terjedelme ellenére információban gazdag, kellően nagy képet ad egyes emberekről és korokról ,anélkül hogy elveszne a részletekben.
Megértéséhez nincs szükség az olyan tudományokban való jártassághoz, mint a kémia, a fizika vagy a biológia, mindenki számára érthető és élvezhetően megírt ismeretterjesztő könyv.
Ajánlanám mindenkinek akit csak egy kicsit is érdeklődik a technika és a természettudományok iránt.

Értékelés:
5 tudományos cseresznye az 5-ből!!

2016. október 30., vasárnap

Gill Hornby: És most együtt

A vidám, citromsárga borítóra, az aranyos címre és a táncikáló hangjegyekre figyeltem fel.
Bevallom nem vagyok egy közösségi ember, nem tudok  annyira nyüzsögni, hogy aktív szerepet vállaljak az -ültessünk fát, vagy legyen minden  külterületi pad szivárványszínű -mozgalmakban. A saját magam kis világában persze ezeket megcsinálom, de ott ahol túl sokan fognak egy - egy facsemetét nekem mindig menekülhetnékem van.
Ezért is lepett meg ez a történet, mert annyira kedves, bájos volt, hogy egycsapásra megkedveltem a csapatépítős dolgokat.

A bridgefordi városi kórus életébe csöppenünk. Céljuk, hogy megnyerjék a megyei kórusversenyt. Sajnos a kórus vezető nélkül marad, és új hangok is kellenének a megszokott csapatba.
Itt lép be a képbe három új tag, akik más és más indíttatásból csatlakoznak a csoporthoz.

Megismerhetjük a régi csapat oszlopos tagjait, és azt is megtudhatjuk róluk milyen szerepet is tölt be az életükbe a kórus, ami nemcsak egy remek hobbi hanem sokszor menedék is.

Nem is gondolná az ember, hogy a zene mennyi különféle embert tud összehozni, nemre és korra való tekintet nélkül.
A történetben nemcsak egy kórus, hanem egy kisváros újraéledésének is szemtanúi lehetünk, remekül megírva, humort is csempészve a sorok közé.

Értékelés:
4 kórusban éneklő cseresznye a 4-ből!!!


Noah Hawley: Zuhanás előtt

Nem titok, egy szigetről felszálló magánrepülő lezuhan. Egy család két gyerekkel, egy házaspár és a személyzet meghal. Viszont életben marad egy kisfiú, és a festő Scott aki teljesen véletlenül került a gépre. A férfi nyolc órán keresztül küzd az elemekkel az Atlanti-óceán vizén, mígnem nem messze New York-tól végre partot érnek.

Az illusztris, gazdag és befolyásos emberek halálát felkapja a média. Nyomozni kezd az FBI is.
Scott nem érti hogyan lett hirtelen a célkeresztben, és miért tesznek fel neki olyan kérdéseket, aminek látszólag köze sincs a tragédiához.

Alaposan kidolgozott karakterek, amelyek fura módon a múlthoz tartoznak, mégis meg kell, hogy ismerjük őket, hiszen (látszólag) minden és mindenki összefügg egymással.
A gazdag és befolyásos embereknek talán nem véletlenül kellett meghalniuk? Kinek, és milyen kapcsolata volt a másikkal? A két házaspár valóban olyan boldog volt, ahogy azt a külvilág felé mutatták? Scott kulcsfigura lenne, vagy tényleg csak a balszerencse ültette a gépre?

Ahogy halad a történet, úgy bontakozik ki a szereplők élete, karrierje, sorsa. A szerző az utolsó pillanatig vár a csattanóval ami mindent megmagyaráz és lezár.
A végszót tekintve zseniális volt a címválasztás.

Bevallom nekem a csavar az egész történethez képest visszalépés volt, vagy ha úgy tetszik nem szólt akkorát.

Értékelés:
4 zuhanó cseresznye az 5-ből!!!

2016. október 28., péntek

Sejal Badani: Törött szárnyú angyalok

Cselekményleírást tartalmaz!

Nehéz erről a történetről úgy írni, hogy közben ne áruljak el részleteket.
Három lánytestvér és anyjuk története arról, hogyan lehet túlélni a családon belüli erőszakot. Felnőttként maguk mögött tudják-e hagyni az otthon képét? Milyen hatással van rájuk az állandó titkolózás? Lehet normális kapcsolatot ápolni egymással és a brutális apával?

Az Indiából Amerikába vándorlást a szülők három lányuk jövője miatt vállalta. Bár a zárt indiai közösség tárt karokkal fogadja őket, a tökéletes apa képét itt sem lehet lerombolni az őszinteséggel. Így a négy nő magára marad. Marin és Szónijá, valamint anyjuk mindennap szenved a  családfő brutalitásától. Trisá a középső lány apjuk kedvence, Ő kivételezett helyzetben van. Testvérei nem értik, hogy miért csak ők szenvednek, Trisá pedig nem érti testvérei miért nem tudnak apjuk kedvében járni.


Bár mindegyik lány azt hiszi, hogy felnőttként saját maguk irányítják a sorsukat mindez egycsapásra megváltozik mikor anyjuk hazahívja lányait, miután apjuk tisztázatlan körülmények között kómába esik.
Egyedül apja kedvence Trisá  van kétségbeesve, testvérei és anyjuk még így is retteg életük megrontójától. Hihetetlennek tűnik, hogy az örökké föléjük magasodó árny nincs többé.
Felváltva ismerhetjük meg jelenlegi életüket, és felvillanó képeket a gyerekkorukból.
Látszólag mindegyikük uralja a saját életét, de akárcsak a gyerekkoruk, ez is csak megtévesztés a külvilágnak.

Az anyát képtelen voltam megérteni, nemcsak a saját, de a gyerekei életét is tönkretette. Nem értem miért nem védte meg a gyerekeit.
A három lány életében bekövetkezett változások mind az apjuk által megélt borzalmak utóhatása-mondjuk azt sem értem, hogy felnőttként miért nem kértek szakembertől segítséget.
A gyerekkori emlékek pedig inkább tárgyilagosan voltak előadva, ezzel elvéve az események igazi jelentőségét.

Az egész történet végig feszült és izgalmas. A jelenben is rengeteg minden történik a szereplőkkel, így a múltjuk csak egy darabka a nagy kirakósban, ahová újabb és újabb darabok kerülnek, a titkok és féligazságok mellé. A három lánynak minél hamarabb lépnie kell ha nem akarják, hogy életüket végképp tönkretegye gyerekkoruk rémképe.

Értékelés:
4 bántalmazott cseresznye az 5-ből!!!

2016. október 26., szerda

Szerdán terápia

Sylvia True: Szerdai barátság

 Kathryn, az ifjú pszichológusnő kemény fába vágja a fejszéjét, amikor úgy dönt, hogy csoportterápiát indít öt nagyon különböző asszonynak. A csoport tagjainak ugyanis látszólag semmi mondanivalójuk nincs egymás számára. Más-más korosztályhoz tartoznak, eltérő a társadalmi helyzetük és a temperamentumuk. A megfontolt Gail, a szabadszájú Bridget, Flavia, a bombanő, az önbizalomhiányos Lizzy és Hannah, az odaadó családanya azonban közös terhet cipel - mindannyiuk férje szexfüggőségben szenved.

Megjelenés: november 14. Kiadó:Pioneer Books




  

2016. október 22., szombat

Irwin Shaw: Gazdag ember, szegény ember


"Minden családban tudják, ki mennyi szeretetet érdemel."

 A szerző neve nekem az Oroszlánkölykök könyve miatt volt ismerős, ezen könyve most jött velem szembe, és mivel családregényről van szó tudtam, hogy nekem való és még a majd' hétszáz oldal sem tántorított el.
A Kossuth kiadó új köntösben jelenteti meg a szerző műveinek legjavát, hat könyvet, és ez volt az első a sorban.

A helyszín Port Philip 1945. Itt él a Jordache család. A kimért és zord szülők, valamint két fiúk és lányuk.
A családban úgymond mindenki a túlélésre játszik. Ki így, ki úgy próbálja a lehető legtöbbet kihozni abból ahová éppen született.
Aprólékos és nagyon éles képet kapunk az őszes fő és mellékszereplőről.
Mindhárom gyerek sorsát nyomon követhetjük, felváltva lépünk be az életükbe, gondolataikba, vágyaikba.
Olvasás közben számomra a legmegdöbbentőbb azok a bennem zajló változások voltak. Évtizedeken átívelő történetben mindhárman rengeteget változnak, történnek velük jó és rossz dolgok, és ezek a változások éppúgy hatottak rám is ahogy rájuk. Hol melléjük álltam, hol szívből utáltam őket.
A rossz döntéseiknél a fejemet fogtam.

Rudolph a család jóindulatú reménysége, aki elszántan küzd, hogy egyszer ott lehessen ahol a városka egyik leggazdagabb embere.
Gretchen aki színésznői álmokat dédelget, de hamar rájön, hogy mivel tud a legkönnyebben haladni egy kényelmes élet felé.
Az öntörvényű Tom, aki hisz benne, hogy ököllel is bármit elérhet.

Tetszett ez a nem tökéletes család, reális, életszerű emberi kapcsolatok, buktatók ezrei, és azok a fránya gyökerek, amik mind hatnak a szereplőkre. És persze mindenhol felbukkan egy gazdag ember aki mintha csak gúnyolódna a három szegény sorsú szereplő felett, akik sosem érhetik el, hogy ne csak gazdagnak érezzék magukat, hanem úgy is nézzenek ki.

"Esik Porto Santo Stefanóban, esik Velencében és esik Kaliforniában is. A Jordache testvéreknek nem kedvez az időjárás."

Nem tudom megmondani mitől több ez a családregény mint több tucat másik társa. Talán mert úgy éreztem, hogy hiteles. Hogy ilyen számtalan családdal megtörténhet, hogy rengeteg olyan ember él a világban akiknek ugyan van családja mégis pont miattuk éri annyi kudarc. Nincs a történetben semmi meseszerű, itt nem nyeri el a jutalmát senki sem, csak mert pusztán jó.

Értékelés:
5 gazdag cseresznye az 5-ből!! 





2016. október 21., péntek

Olvasnám

November elején a Libri kiadó jóvoltából olvashatjuk majd ezt az igencsak izgalmasnak ígérkező regényt.

 A ​​Rong család vagyonos és tehetséges tagjai a tartomány legfontosabb egyetemének alapítói és vezetői. Egy nap fiatal nő jelenik meg náluk, aki azt állítja, hogy a család fekete bárányának gyermekét hordja a szíve alatt. Miután belehal a szülésbe, a család magához veszi a csecsemőt.
A kisfiúról, Jinzhenről hamarosan kiderül, hogy autisztikus személyisége kivételes intelligenciával párosul, így amikor elérkezik az ideje, kétes származása ellenére felveszik az egyetemre. Végzős korában a kínai titkosszolgálat beszervezi egy elit kódfejtő egységbe. Új munkahelyén látszólag nem csinál semmit: magányosan kóborol, olvas és egy, az őrülettel küzdő veterán kódfejtővel sakkozik. Ám titokban nekilát, hogy feltörje a valaha írt legbonyolultabb kódot…

 Mai Jia (1964) tizenhét évet töltött a kínai hírszerzés világában, a kínai Népi Felszabadító Hadsereg propagandaosztályán, majd 1997-ben a televíziónál helyezkedett el szerkesztőként. 1986 óta jelennek meg könyvei, a Kódfejtő az első magyar nyelven olvasható regénye, amely jóval több, mint letehetetlen kémregény: a zsenialitás és az őrület határán egyensúlyozó elme és egy kivételezett család története a huszadik századi Kínában.

2016. október 18., kedd

Joyce Maynard: Függőség

Hálaadás napja körül ismertem meg Havillandékat...


Azért szeretem Maynard könyveit mert semmi hasonlóságot nem lehet felfedezni közöttük. A témák és a szereplők fényévekre vannak egymástól, így mindig egy új arcát ismerhetem meg a szerzőnek.
Talán a könyvei közül ez a leginkább egyszerű, a szó nemesebb értelmében. Az emberi kapcsolatok, főleg a barátság áll a középpontban.

Helen egy zátonyra futott házasság után teljesen magára marad, egyetlen vigasza fia, Ollie, ám ez sem mentheti meg a nőt a magánytól és az elszigeteltség érzésétől. Helen néha alkoholba fojtja bánatát, de ügyel rá, hogy fia ebből semmit se lásson. Egy átlagos estén azonban fény derül a nő kis titkára ami egyet jelent Ollie elvesztésével.
A képben ekkor jelenik meg a jómódú és empatikus házaspár, Ava és Swift. Mindketten lelkes támogatói a veszett ügyeknek és elesett embereknek. Felkarolják Helen-t, bepillantást engedve házasságukba, gyönyörű házukba, nagystílű életükbe.
Helen rajong a kifinomult Avaért, és a mindig vidám Swiftért. Csak a jót látja meg bennük, úgy érzi nemcsak barátokat de egy igazi családot kapott a házaspár által, még akkor is ha életük teljesen más mederben folyik. Bár valahol a tudata legalján ott csilingel a vészcsengő, mégis mindig meg tudja magyarázni viselkedésüket, uralkodni vágyásukat, apró titkaikat. Nem lehet elég hálás nekik, hogy befogadták, munkát adtak neki, a lelki támogatásukról már nem is beszélve.

Helen nem veszi észre, hogy újabb magányra ítélte magát, ám ezúttal a Havilland házaspár általi magányt választotta. Élete teljesen körülöttük forog, még fiával megromlott kapcsolatát is a házaspár által képzeli megjavítani. Hiába lép be a képbe egy kedves férfi, Helen őt is barátaihoz méri.

Swift és Ava  remek érzékkel választották ki Helen-t a csodáló szerepére. De vajon meddig lehet fenntartani a látszatot? És Helennek, mikor nyílik ki a szeme?

Szerettem a történetben megbújó feszültséget, mint egy nyári viharnál egyre tornyosulnak a  felhők és szinte örülünk mikor megzendül végre az ég. Bár néha Helen befolyásolhatósága bosszantott, azért reménykedtem, hogy felnő majd egyszer saját magához, amikor magának akar majd megfelelni, és a saját erejéből is képes normális életet élni.

A szerzőtől olvastam még: Nyárutó, Lány a hegyen.

Értékelés:
4 Cseresznyétől függő cseresznye az 5-ből!!!



A legjobb burger otthon

A hamburger egy igazán speciális étel. Ez a kis burger kalauz megismertet minket a hamburger készítés rejtelmeivel, bevezetve minket a különféle húspogácsák, burgerzsemlék és szószok világába.
Én személy szerint eddig marhahúsból készítettem el a  legszívesebben, de kaptam újabb tippeket, így akár vega hamburgert is ki lehet próbálni, vagányabbak pedig a vaddisznóburgerrel is tehetnek egy próbát.
És ha már a húspogácsánk isgazi kézműves termék, akkor szánjunk időt egy finom szósz és a burgerzsömle elkészítésére is.
Többféle burger buci receptje szerepel a kötetben, így mindenki kedvére válogathat a hagyományos vagy rozsos között.
A szószok receptjeit pedig nemcsak hamburgerekhez lehet hasznos tudás, hiszen egy jó majonéz vagy fűszeres túrókrém számos más étel kísérője is lehet.
Burgerre fel .-)




Értékelés:
5 hamburgeres cseresznye az 5-ből!!!

2016. október 15., szombat

Gillian Flynn: Éles tárgyak

Bár kis hazánkban a  Holtodiglan  könyvével lett ismert a szerző, ez az első könyve a Holtodiglan csak a harmadik a sorban- A Sötét helyek  pedig a második. Azt kell mondjam, hogy nagyon meglepődtem ezen a regényén, a beteg jelző illik rá a leginkább. Úgy tűnik a szerző ennél a regényénél "szállt" el leginkább, aztán finomított a sztorikon. Bár az alapvető momentumok, mint a lecsúszott kisváros, annak hibbant lakói, és a fura, egyáltalán nem szerethető női főszereplő mindhárom könyvében azonosak, mégsem lehet azt mondani, hogy Flynn egy kaptafára írna.

Egy beteg kisváros, beteg lakóinak története ez a  főszerepben az újságíróként dolgozó Camille áll, aki nyolc év után kénytelen visszatérni rémálomba illő gyerekkora színhelyére. Wind Gap tizenegy órás autóútra sincs elég messze ahhoz, hogy a fiatal nő magabiztosan térhessen haza. Gazdag és uralkodó típusú anyja gyerekkora óta gyötri lányát.

A városban két kislányt találnak holtan, mindkettőt megfojtották. A kétezernél alig több városlakó között kell keresni a gyilkost, vagy esetleg egy átutazó a tettes?
Egy újonc nyomozó Richard,  és Camille is a gyilkos nyomába ered, ám folyamatosan falakba ütköznek. A nyomozó tapasztalatlan, Camille-t pedig mindenki ismeri az elátkozott kisvárosban, ahonnan kevesen tudnak elmenekülni.
Már a tinik is a drogok és az alkohol rabjai. Golfkocsin furikáznak, gurítós rulett a kedvenc társasjátékuk, végtelen mennyiségű alkohol társaságában.
Camille egyre tisztábban látja siralmas gyerekkorát, most, hogy látja féltestvére Amma és anyjuk kapcsolatát.

Számomra a szerző másik két könyve a téma ellenére sokkal fogyaszthatóbb volt. Itt szinte minden lap olvasásakor rettegtem mi jöhet még. Mindenkinek bomlott az elméje valamilyen szintem. Camille-t sem tudtam megkedvelni, bár roppant  szánni való szegény mégsem esett meg rajta a szívem. A szerző elég szépen elaltatta a figyelmem, annyira Camille múltjára fókuszáltam, hogy a történet végén bevitt csavar szépen szólt.

Értékelés:
4 kisvárosi cseresznye az 5-ből!!!


2016. október 13., csütörtök

Új Jojo Moyes könyv!!!!!

Kis túlzással élve, már akkor is késő lenne,  ha a kezemben lenne Moyes újabb könyve, de a november mindenképpen messze van. Addig mondjuk lehet gyönyörködni a színes, sziporkázó borítóban.

 1946-ban járunk, amikor szerte a világon fiatal nők ezrei kelnek útra, hogy csatlakozzanak a háború idején megismert vőlegényükhöz, férjükhöz. Sydneyből is több száz ifjú asszony tart Angliába a Victoria fedélzetén. A hajó nem pompás óceánjáró, hanem sok viszontagságot látott repülőgép-hordozó, melyen egész seregnyi tengerész és tiszt szolgál, illetve utazik, szigorúan elkülönítve a női részlegtől.
A négy főszereplő - Frances, a zárkózott ápolónő, a gazdag családból való, elkényeztetett Avice, a komolytalan, alig tizenöt éves Jean és az őszinte, nyílt természetű Margaret - egy kabinba kerül, s a hathetes utazás alatt sok mindent megtudnak egymásról és önmagukról. Sorra kiderül, hogy mindenkinek van valamilyen féltett titka, és a múlt bonyodalmait csak még terhesebbé teszik a jelen váratlan fordulatai, melyek akár egészen új irányba terelhetik a lányok életét. Hogy az átélt örömök, félelmek és megpróbáltatások után végül mindenkinek jól alakul-e a sorsa, az csak sok év elteltével derül ki...

Megjelenés: november 11. Kiadó: Cartaphilus 

2016. október 10., hétfő

Rafael Santandreu: Rózsaszínben a világ

"Egyszerűen csak megtanulni lenni".


A borító alapján azt hittem, hogy ez valami humoros, az élet és a mindennapok vicces oldaláról szóló könyv. A Spanyol terapeuta a negatív gondolatok, szorongás, és tévhitek élharcosa. Ebben a józan és gyakorlatias kötetben segíti az olvasót egy nyugodtabb, -rózsaszín:-)) - mindennapok felé.

Szerintem nem létezik olyan ember aki életében ne találkozott volna egyszer, de főleg többször olyan rossz élményekkel mint a szorongás, gátlások, féltékenység vagy a magány.
Hétköznapi kis kísérőink általában rejtve maradnak, saját magunk próbáljuk leküzdeni őket. Ezek a negatív érzelmek rettentően meg tudják nehezíteni az életünket, hétköznapjainkat.

Rafael nagypapa :-) azonban nagyon egyszerűen és hatásosan!! segít minket, hogy minden lelki terhünktől  megszabaduljunk. Tetszett a közvetlen hangneme, hogy nem kioktat és okít, hanem segítő kezet nyújt. Nem vagyok híve az önsegítő könyveknek, ez egy üdítő kivétel, amit jó újra és újra átlapozni, ha kell többszöri megerősítést keresve a lapokon.

Értékelés:
5 rózsaszín cseresznye az 5-ből!!!

Jane Shemilt: Légszomj


Akárcsak a szerző előző könyvében -  A lányom  - ebben is egy család látszólagos tökéletessége hullik darabokra pillanatok alatt.
A két karrierista szülő, Emma és Adam mindent és mindenkit háttérbe szorítva versengenek egymással az orvosi pályán elérhető sikerekért.
Két lányuk a tízéves Alice és húga Zoe láthatatlanul élnek a családban, életük nagy részét a család bébiszittere kormányozza.
Adam vissza nem térő kutatási lehetőséget kap, de ezért Afrikába kellene utaznia egy időre. Adam terve, hogy az egész család együtt utazik, és az időközben felhalmozódott sérelmeket kezelnék, illetve bepótolhatnák a gyerekektől elvett időt és szeretetet.
A több idősíkon futó történet kiinduló pontja maga az a szörnyű nap mikor már Botswanában van az egész család és egyik gyereküket elrabolják.

Majd vált az idősík és máris egy évvel a kiutazás előtt vagyunk.

Sosem fogom megérteni  az Emma típusú embereket. Mindent akarnak, hiszen jár a fényes karrier és éppúgy jár a tökéletes gyerek is. Persze ha gond van velük akkor elő lehet venni a kiskamasz kártyát. A családban tőmondatokban beszélgetek, a két gyerek igazi törődést, odafigyelést nem kap.
Emmától kirázott a hideg, az élet minden területén alkalmatlan volt a szerepére.
Emma kis házastársi és egyéb trükközései alapján nekem úgy tűnt, hogy komoly baj van az elméjével.
Az Afrikában történtek egy jó thrillerre jellemzően feszült volt és vészjósló.

Bár rengeteg hasonlóság van a szerző korábbi és ezen könyve között - orvos házaspár, három gyerek, karrieristák, szőnyeg alá söpört gondok, egyik gyerekük meg nem látott problémája - ezen könyve mégis feszültebb, pörgősebb volt. Rettentő gyorsan haladunk a végkifejlet felé, és csak reménykedünk, hogy a történet végére minden a helyére kerül. Nem tudtam minek drukkoljak, legszívesebben felpofoztam volna Emmát és a kedves férjét is amiért ennyire önző emberek. Nem érdemelték semmi jót. (szerintem.)

Értékelés:
4 eltűnt cseresznye az 5-ből!!!


Catherine Anderson: Szélbe írt sorok

Egy nehéz témát feldolgozó könyv után valami szépre, romantikusra vágytam.
Először a gyönyörű borítóra lettem figyelmes, aztán úgy gondoltam  az optimista  és kitartó Amanda története pont jó lesz.

Amanda nyolc évig tűrte férje kegyetlenkedéseit, majd kislányával elmenekült előle, remélve, hogy brutális férje nem talál rájuk.
A fiatal nő magányos, és elkeseredett ezért vágyait rózsaszín papírra veti majd szélnek ereszti őket.
Bízik benne, hogy leírva, elengedve talán teljesülnek a vágyai, legyen szó kislányának áhított meleg csizmáról vagy egy szerető társról.

A sors egy agglegény farmer, Jeb birtokára sodorja a papírcetliket, aki úgy érzi bepillantást nyert egy idegen legtitkosabb gondolataiba...
Nem kétséges, hogy Amandának és Jebnek találkoznia kell és meg kell harcolniuk a boldogságukért, a saját hétköznapi kis csodájukért.

Aki egy romantikus de izgalmakban bővelkedő történetet keres annak szívesen ajánlom.
Engem picit zavartak az egyértelmű karakterek, csak feketék vagy fehérek. Elvakultan romantikus sem vagyok, talán túlságosan realista ahhoz, hogy néha ne húzogassam szkeptikusan a szemöldököm a hasonló történeteknél. De persze kicsemegéztem a történetből azt ami nekem tetsző.

Értékelés:
4 csodára váró cseresznye az 5-ből!!!



2016. október 6., csütörtök

Új Kathleen Tessaro könyv!

A Kulinária kiadó nem tucatszámra jelentet meg könyveket, fél szemmel figyelem ha néha csepegtetnek valamit. Most éppen egy korábbi szívemnek kedves könyv szerzőjének újabb regényét adják ki.   A parfüm titkos útja -ra   még most is emlékszem, nagyon hangulatos könyv, még ha elsőre tucatnak tűnik is a történet.
Novemberben pedig a Ritka kincsek regénynek örülhetünk.

 „Ez a regény olyan, mint egy gyönyörűen forgó balerina a régi zenedobozokon: mesésen szép, titokzatos, le sem bírod róla venni a szemed, de ne is tedd, mert a tánc még meglepetéseket tartogat.” – Adriana Trigiani, A cipész felesége írónője

2016. október 4., kedd

Lecserélt borító

Valószínűleg a borító cseréje miatt csúsztatták az Első benyomások megjelenését október közepére. Nekem nem volt kifogásom a korábbi borító ellen sem  Charlie Lovett könyv   de a kiadó úgy gondolta ne legyen ennyire hasonló a ruhája mint az Eltűnt férjek galériája könyvnek, így ez lesz a végleges borító. Nekem annyira nem tetszik.

                                       

2016. október 3., hétfő

Alex Miller: Mrs.Laing utolsó csábítása

"Különlegesek voltunk. Senki sem szánt bennünket, senki sem érzett együtt velünk, senki sem értette amit tettünk. Hirtelen rájöttem, hogy nem tudom elképzelni a kapcsolatunk végét, nem tudom elképzelni, milyen lesz a vég, kit ránthat még magával szerelmünk tragédiája, mielőtt véget érne."

A nyolcvanöt éves Autumn akkor döbben csak rá igazán, hogy fiatalon mekkora hibát követett el, mikor volt szeretője feleségét megpillantja az utcán. A váratlan találkozás egészen 1935-ig repíti az idős asszonyt aki ekkor már boldog házasságban élt, buzgón támogatta a tehetséges ausztráliai festőket és imádott Öreg Farmján a béke szigetét teremtette meg.

Pat Donlon az öntörvényű huszonéves művészpalántát a véletlen sodorja a Laing házaspárhoz, miután elutasítják ösztöndíj kérelmét. Arthur hazaviszi a fiatal férfit, nem is sejtve, hogy ez a találkozás végérvényesen tönkreteszi addigi boldog házasságát.

Autumn az egyik pillanatban vénséges öregasszony, aki állandó felügyeletre szorul, a másik pillanatban fiatal és sugárzóan szép. Füzetekbe írja gyónását, szeretne nyugodt szívvel távozni az élők sorából. Megelevenedik az Öreg Farm egykori pompája, a boldog és felhőtlen művészekkel elköltött ebédek, élénk viták és persze Pat Donlon alakja, aki jött, látott és győzedelmeskedett a szív és a józan ész fölött.

"Megnyomott bennem egy gombot, és ismét fiatallá váltam. Ezzel tökéletesen tisztában voltam. Végigsimított a kezemen, az arcomon, a talpamon, és újra iskoláslány lettem, akit az ájulás kerülget."

Lassú és aprólékos Autumn története, nemcsak saját családjáról, gyerekkoráról mesél, de barátai, férje, háza történetét is részletesen megismerhetjük.
Aki gyors, izgalmakkal teli szerelmi háromszöget remél csalódni fog. Erre a történetre időt és figyelmet kell szentelni, lassan teljesedik ki a líraian megírt történet. Akárcsak a szerző másik könyve a  Lovesong  ez is szívbemarkolóan szép. 
Érdekes, hogy minden észérv ellenére sem tudtam utálni Atumn figuráját. Olyan egyértelmű volt a végzete, hogy nem lehet vele vitatkozni, még akkor sem ha több, őt szerető embernek okozott fájdalmat. Valahogy bosszút kellett állnia a családján, a szeretetlenségén, a fiatalkori botlásain. Elvett valamit amiről tudta, hogy sohasem lehet az övé.




"Kinek nincsen háza, már nem épít magának.
  Aki most magányos, mindétig az marad,
  felébred, olvas, tolla levélen szalad,
  s az allén kóborol hosszú éjszakákat
  törékeny lombú, őszi fák alatt."



 Értékelés:
5 szerető cseresznye az 5-ből!!!