2015. augusztus 17., hétfő

Joel Dicker: Az igazság a Harry Quebert ügyben

"Álom volt, hogy maga meg én, most már fel kell ébredni."


Nagyon ritkán olvasok krimit, általában az ismerősök, barátnők ajánlására szoktam egyet-egyet kézbe venni. Most is simán kihagytam volna ezt a könyvet. Mikor kézbe vettem kicsit megrettentem, mert elég vaskos, bő hatszáz oldal izgalom.
Aztán az első oldalak után már nem tépelődtem, csak faltam az oldalakat.


Mint minden valamirevaló amerikai kisvárosnak, úgy Aurorának is megvannak a szereplői. A tiszteletes, egy híres író, egy étkezde tulajdonosnője, a rend éber őrei és a többi.
A fent nevezett kisváros szörnyű emléket őrizget. 1975 augusztus 30-án egy a kisváros szélén élő idős egyedülálló nő, egy fiatal lányt lát befutni az erdőbe, akit egy férfi üldöz.
2008 -ig senki sem tudja hová tűnt a férfi na és Nola Kellergan a tizenöt éves helyi lány, aki mellesleg a tiszteletes egyetlen gyermeke.
2008-ban Harry Quebert a köztiszteletnek örvendő híres író, és egyetemi tanár hortenziákat szeretne ültetni. Ám a munkások földi maradványokat találnak és egy bőrtáskát, amiben Harry Quebert nagy sikerű regényének kézirata lapul.

Marcus Goldman egyetlen barátja Harry Quebert. A fiatal író nem mástól tanulta az írás nehéz mesterségét mint Harry-től, akit apjának tekint.
Bár Harry sosem mesélt részletesen az életéről, Marcus azt hiszi valamelyest mégis ismeri a hatvanhét éves férfit, akiről azt állítják, hogy a kertjében megtalált tizenöt éves lánnyal viszonya volt az akkoriban még harmincnégy éves híres írónak.

Mi történt harminchárom évvel ezelőtt?
Ki volt Nola? Egy csábító tini, aki hamvasságával lépre csalta Harryt?
Mit tudnak a kisváros csendes lakói, akiknek mind megvan a maga történetük Noláról és Harryről?
És ki Harry?

Marcus éppen írói válságban van, első könyve után újat kellene írnia, ám ahogy megtudja milyen bajba került Harry, Őt igyekszik menteni.
És mi mást írhatna meg Marcus mint Harry történetét?

Annyira feszes és izgalmas a történet, hogy alig-alig tudtam közben okoskodni, hogy vajon ki a tettes.
Nagyon sokan pályáztak a gyanúsított címre, jó sok embernek lett volna oka eltüntetni Nolát.
Néha már idegesített, hogy szinte oldalanként derült ki újabb és újabb turpisság, vagy egy újabb nyom.
A szerző nagyon szépen szövögette a szálakat. Az utolsó oldal is tartogat meglepetést.
Én mégiscsak négy cseresznyével tudom jutalmazni. Néhol ismételte önmagát, és már túl sok volt a bonyodalom és a titok.
Kicsit kevesebb csavarral szerintem nagyobbat szólt volna.
A szerelmi szál nekem túl hihetetlen volt. Nem is a szereplők kora miatt, hanem ahogy el lett mesélve. Én nem éreztem ki belőle semmilyen érzelmet. Csak nagy tirádák voltak.
A szereplők jellemét viszont szépen kidolgozta a szerző. Ijesztő, hogy egy ember mennyire fel tud venni egy szerepet, azt sugallni amilyen lenni szeretne, játszani évtizedeken keresztül, csak nehogy kiderüljön mi (ki) van a felszín alatt.

A könyv  másik remek oldala maga az írás rejtelmeibe való betekintés. Hogyan alkot egy író, milyen a könyvkiadás  könyörtelen világa. És jó sok tanács, hogyan írjunk remekművet.


Értékelés:
4 álarcos cseresznye az 5-ből!!!




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése