2015. május 17., vasárnap

Paula Hawkins: A lány a vonaton


Úgy esett, hogy a fülszöveg jobban sikerült mint maga a történet. 
Pedig a könyv feléig teljesen lekötött, lazán belekocogtunk a sötét sztoriba. De aztán már sejtettem, hogy vagy A vagy B lesz a tettes, Rachel emlékezetkiesései pedig az agyamra mentek.
Rém egyszerű ám a történet, de a szerző úgy intézte, hogy a főszereplő Rachel alkoholista legyen, így minden túl későn jut szegénykének az eszébe.

Adva van tehát Rachel. Középkorú, megkeseredett, megtűrt lény. Minden reggel Londonba vonatozik egy sivár kis külvárosból. Minden nap vágyódva nézi a sínek melletti házikókat és a benne lakókat.
Van egy számára igen kedves házikó ahol egy szimpatikus pár él, és akik néha tudtukon kívül bepillantást engednek az életükbe.
Rachel így láthatja őket, amint a teraszon kávéznak, vagy ölelkeznek.
Ám egy nap Rachel álomvilága összeomlik, ugyanis az álompár női tagja, nem a szokott "Romeót" csókolja...

Rachel életének egyetlen színfoltja is kifakul. Ráadásul egy újabb alkoholba fulladt éjszaka után szembesül azzal, hogy nemcsak volt férjét zaklatta (megint) de a csalfa "Júlia" akire okkal haragudott meg, eltűnt...
Rachel végre feladatot kap. Ez pedig nem más, mint a szenvedő Romeo megsegítése, némi információval. Hiszen ki más szöktethette, vagy rabolhatta el Júliát mint az ismeretlen csókkirály?
Ahogy lenni szokott segítség helyett még inkább összekuszálja a szálakat, a saját élete hazugságairól nem beszélve.

Lehetett volna ez egy jó kis thriller, de nem lett az. Olyan jó volt ez az ötlet. Bepillantunk emberek életébe, egy idő után azt gondolva ismerjük őket. A másik oldalon pedig mikor azt hisszük egyedül vagyunk, és a titkunk csak a miénk, meglesnek minket, és egy mozdulattal megváltoztatják az életünk.

Túl egyszerűek voltak a karakterek, mindenki ugyan olyan laza erkölcsű, felszínes és beteges agyú.

Értékelés:
3 alkoholba mártott cseresznye az 5-ből!!!

4 megjegyzés:

  1. Jaj, nem tudom, mit gondoljak erről a könyvről, már annyifélét írtatok! :) Megvenni már tuti nem fogom, majd talán könyvtárból, ha épp kedvem lesz hozzá. A züllött emberekkel mondjuk nincs bajom, mármint olvasok én róluk, ha épp ők a szereplők :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem túl kevés volt a csavar, vagyis nem is nagyon volt benne.
      És kicsit unalmas volt olvasni, hogy a csaj minden nap matt részegre issza magát:S
      Én megvettem!!! :-( A fülszöveg alapján sokkal jobbra számítottam.

      Az biztos, hogy vannak ennék sokkal jobb könyvek a thrillerek között.

      Törlés
  2. Számomra nem a csavar volt a lényeg, hanem a lélektan, és az atmoszféra. Ahogy egyre jobban megismertem - legfőképpen Rachelt, gyengeségének okait, előzményeit.
    Az igaz viszont, hogy a többi - pláne a férfi karakterek - eléggé elnagyoltak voltak, mert nem rájuk koncentrált a történet.
    De ez sem zavart, mert olyan erős a hangulata, hogy azonnal beszippantott, nemigen tudtam letenni, még ha a 3/4-étől tudtam is, ki a hunyó, így is szinte megrázó volt.
    Ajánlom Nektek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy megírtad a véleményed!

      Van abban igazság amit írsz, én egy picit többet vártam a könyvtől.

      Viszont most jutott eszembe, hogy van egy mondat a könyvben amire akár lehetett volna egy csavart is építeni, mégsem lett belőle semmi.

      Törlés