"Kinyitottam, és a doboz belsejében egy piros-fehér-kék szalagra felfűzött csillag alakú medál lapult.
-Charlie Wyatt Ezüst Csillaga - mondta Al néni."
Nagyon aranyos, bájos, és tanulságos történetet írt Walls. Ám nekem mégis maradt némi hiányérzetem. Nem is azzal van bajom, hogy tudtam mi lesz a befejezés, hanem az egésszel ami majdnem tökéletes, mégis hiányzik belőle valami.
A karakterek vagy jók, vagy rosszak. Aki jó az nagyon jó, és szerethető. Aki rossz az meg a velejéig romlott. A kettő között nincs átmenet.
A testvérpár Liz és Jean ( Bean) is kedvesek, édesek, szerethetők.
Ahogy a Virginiai Byler lakói is rögtön megkapják a besorolást és kész.
Lehetett volna ezt a történetet sokkal hitelesebbre és hihetőbbre formálni.
Adva volt hozzá minden, egy idegileg kifáradt anyuka a 70' -es években. A Vietnami háború. Fehérek és színesek konfliktusai. Családi titkok, amelyek nem is voltak olyan rettenetesek.
Mindenkinek van múltja, története ezerféleképpen el lehet ezt mesélni.
A szerző ugyan ügyesen kitalálta a történetet, kutyult bele varázslatot, némi egyediséget is, de nekem kevésnek bizonyult.
Ennek ellenére olvasmányos, szerethető történet.
"Nem szeretem a terveket - mondta anya. - A lehetőségeket szeretem."
"Az emberek általában olyankor kérnek tanácsot, amikor már tudják, mit kéne csinálniuk, csak szeretnék valaki mástól is hallani."
"Számíthatsz rá, hogy történni fog valami, ha beülsz a főnököd mellé a hátsó ülésre."
Értékelés:
4 kisvárosi cseresznye az 5-ből!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése