2014. május 31., szombat

Rachel Hawkins: Hex Hall

 
"Ne menj, szól anyám intése;
Tükör közelébe;
Kis boszorkányt látnék benne;
Vörös szája titkot suttogna,
Melyről tudnom szabad sem volna."

/Sarah Morgan: Bryan Piatt/ 


Ösztönösen váltogatom a nehéz témájú könyveket a laza ifjúsági irodalommal. Kishitű vagyok ezekkel a könyvekkel kapcsolatban, pedig a nagyon laza szórakoztatóak között is van olyan amit érdemes elolvasni, mert kikapcsolja és feldobja az olvasót.
Ez a könyv is ilyen röhögcsél rajta az ember, de nem unatkozik egy percet sem, sőt a könyv a  vége felé eléggé komolyra fordul.

Sophie boszorkány, az utolsó stiklije után apja a Hex Hallba küldi javulni. 
Az iskolában ami tulajdonképpen javító intézet, csintalan tündérek, alakváltók, boszorkányok, vámpírok iskolája. 
Attól függetlenül, hogy a társaság tagját összeköti a furcsaságaik mégsem haverok sőt, a vérfarkasok fújnak az alakváltókra a tündérek a vámpírokra, mondjuk a vámpírokat mindenki utálja...kivéve Sophiet ugyanis pont egy vámpír lesz a szobatársa. Jenna egy boldogtalan vámpír...nem szereti vámpírlétét, ráadásul korábbi szobatársa is rejtélyes halált halt.

Sophiet hamamrosan megkörnyékezi három boszorkány, hogy csatlakozzon körükbe.
Az egyik boszorkány fiúja pedig Sophie érdeklődését kelti fel...

Nem kell sokat várni a történettől, és azt hiszem pont ezért tetszett ennyire mert semmi mást nem néztem ki belőle, egy kis hókuszpókuszon kívül.
Nemcsak a karakterek nagyon jók, de Sophie beszólásian nagyokat lehet röhögni, és a szerző remekül építette fel a sztorit.
Mindent elhittem és bevettem, logikusnak hat a történet.
Tetszett, hogy Sophie olyan középszintű boszorkány volt, így volt még mit tanulnia de nem tűnt lúzernek sem.
A báli ruha varázslása nagyon jópofa volt. Ahogy az összes többi boszi kunszt is.
A könyv vége miatt elszomorodtam, de remélem, hogy lesz folytatás- ilyet sem gyakran kívánok!

Értékelés:
5 Hex Hall cseresznye az 5-ből!!

 

2014. május 29., csütörtök

David Benioff: Tolvajok tele


Néha furcsa dolgok késztetnek egy- egy könyv elolvasására. 
Erre a könyvre azért figyeltem fel, mert a Benioff az aki a Trónok harca sorozat alkotója, producere, forgatókönyvírója. És aki ilyen jól tudja ezt csinálni, az biztosan jól is ír- gondoltam én, és gyorsan megvettem a könyvét. Aztán picit pihent a polcon, és miután elolvastam Merle gyönyörű Utolsó nyár Primerolban könyvét, gondoltam a háború akkor legyen háború, jöhetnek az oroszok. 
Valahogy az Orosz szerzők, könyvek, maga az egész orosz dolog úgy ahogy van, mindig is távol állt tőlem. Féltem, hogy olyan oroszokról fogok olvasni akik teát vedelnek és harmonikát nyekeregtetnek.

Lev és Kolja viszont az a két szereplő volt akikről azon nyomban elfeledtem, hogy oroszok. Főleg Kolja volt az, aki levett a lábamról. Egy háború kellős közepén is, még a legdurvább helyzetben is higgadt és derűs tudott maradni. Valahonnan a lelke legmélyéről mindig előásta azokat a jó dolgokat amik életben tartották, és nemcsak őt hanem Levet is.

Ki tudja mi rejlik egy -egy emberben? 

A két fiú különös módon kap kegyelmet börtön és kivégzés helyett. Az ostrom alatt álló Leningrádban fel kell kutatniuk egy tucat tojást. Már maga a tojás létezése is egyenlő a lehetetlennel, de az, hogy el is kell indulniuk valamerre érte a háború kellős közepén az még képtelenebbnek tűnik.
A tojásvadászat közben aztán számtalan veszély, és borzalom vár rájuk. Ebben a borzalmas, néha szürreális helyzetben drukkolhatunk hol Levnek aki tizenhét éve ellenére is tisztában van saját gyengeségeivel, és szerelmesedhetünk bele Koljába, a ki néha túl nyers, sőt ízléstelen, de mégis képtelenek vagyunk nem csüggeni minden szaván.

" Kolja nem hitt Istenben, a túlvilágban, nem hitte, hogy jobb helyre tart, vagy, hogy egyáltalán tart bárhová. Őt nem várták angyalok."

Voltak részek amik nagyon megráztak, néha azt gondoltam nem nekem való ez a könyv, félbe kell hagynom. Persze győzött a kíváncsiságom, na meg a túlzott szimpátiám és szeretetem nem hagyhattam magára a két fiút, így aztán loholtam mögöttük, fáztam velük, féltettem őket.
Sosem tudom ép ésszel felfogni, hogy egy -egy háború alatt, hol és mikor veszti el némely ember az emberségét?
Akárhány háborús könyvet olvasok mindig van benne újabb borzalom, újabb embertelenség, kínzás amikre nem vagyok felkészülve.

Mégis azt hiszem a háborús könyvek még inkább az emberségre tanítanak,számomra ők az igazi hősök, embernek maradni még a legborzalmasabb helyzetben is, ennél nincs nehezebb.


Értékelés:
4,9 Pityeri cseresznye az 5-ből!!! 

2014. május 28., szerda

Jenny Han : A nyár amikor megszépültem

 
A könyv címén mintha az érződne, hogy nehezen született meg, mi is lenne jó cím a könyvnek. Bár nekem lövésem sincs mi lett volna ütős.

A történettől semmi extrát nem vártam, nyár, lötyögés. A fülszöveg beharangozta, hogy főszereplőnk Belly három fiú között találja magát, na nem úgy!!!
A nyár és a gondtalanság szavakat együtt látva, hallva mindenkinek a gyerekkori illetve kamaszévei nyara jut eszébe. Amikor még nincs annál nagyobb gondunk, minthogy Pali vagy Feri szemeibe merüljünk el a vízparton napozás közben.

Belly anyja és bátyja évek óta ugyanabban a nyaralóban töltenek két hetet Cousins Beachen, Belly anyjának  barátnőjénél.
Amíg kisebbek voltak a három fiú- Belly bátyja valamint Conrad és Jeremiah egy emberként hugicaként szerették vagy éppen utálták a lányt. 
Ez az év azonban sok szempontból is változásokat hoz.
 Ez az első nyár amikor Belly már kezd nőiesedni, kamasz évei elején járva vágyik arra, hogy szerelmes legyen.
 Kislánykora óta Conrad az aki iránt plátói szerelmet érez. Jeremiah az igaz barát, a bátyját pedig kénytelen elviselni.

Ez lesz az a nyár amikor Belly reményei szerint a fiúk nem hagyják ki semmiből, legyen az medencés parti vagy bármi más.
És ez az az év amikor a felnőttek életében is olyan fordulatokat hoz az élet ami mindhárom gyereket érinti.
Ráadásként Belly már nemcsak a két haverját veszi észre mint fiút hanem egy kívülállót is, aki végre nőként tekint Bellyre nem pedig kislányként...

Belly kicsit olyan mint anno én voltam tizenévesen. Sajnos nyaralónk nem volt, de idegesítő testvérem igen… valahogy Belly tétovázása, választásai is olyanok voltak mint nekem, ezért számomra ez a könyv egy nagyon aranyos nosztalgiázás volt.
Végre olyat olvastam ebben a műfajban, ahol az érzéseknek tartalmuk is volt, nemcsak azért aléltak el egymástól a fiatalok mert külsőre ilyen -olyan dögösek voltak. Felszínességnek nyoma sincs, és ez nagyon tetszett.

Most szembesültem a ténnyel, hogy trilógia, de nagyon nem bánom.
A könyv azért kapott öt cseresznyét, mert a háttér, a családok élete miatt nemcsak egy szimpla nyifinyafi YA könyv!!!


Értékelés:
5 nyári cseresznye az 5-ből!!

2014. május 23., péntek

Joy Fielding: Furcsa szeretet


 A Magyar könyvklub kiadós könyvet mindössze ezer forintért vásároltam meg.
Meglepően jó állapotban  van ez az antikvár példány. Az jutott eszembe, hogy manapság ritkán adnak ki olyan könyvet ami több mint tíz év után, és ki tudja hány tulajdonos után még ilyen jó állapotban van... azt hinné az ember, hogy a nyomdák is fejlődnek. De elnézve a manapság kiadott könyveket nem ez érződik a könyveken. A  könyv gerince egyetlen elolvasás után már elferdül, a borító gondos kezek lapozása mellett is gyűrődik.
Bezzeg ez a könyv, kis kő sziklaként állta az olvasó kezek rohamát, a picit sárgálló lapokon kívül kutya baja! Hihetetlen. És ez elmondható az összes régebbi Magyar Könyvklub kiadós könyvről.

1988. Négy kisgyerekes anyuka összefut a játszótéren.
Míg a kislányok homokoznak az anyukák rögtön egy hullámhosszra kerülnek.
Barbara, Susan, Vicki és Chris évtizedekig kísérik egymást az élet viharain.

Barbara az örök vívódó, aki  férje és kislánya mellett ideje nagy részét aggódással tölti. Az egykori szépségkirálynő minden nappal csúnyábbnak, öregebbnek látja magát...

Vicki a talpraesett ügyvédnő, aki jó pár évvel idősebb férje oldalán is megtalálta a boldogságot, főként úgy, hogy néha kollégái közül választ szeretőt..

Susan aki úgy érzi két lányát két külön anya szülte, az egyik lány maga a megtestesült kedvesség és báj, míg a másik az örök lázadó. Férjével kivételesen boldogok, bár a látszólagos boldogság inkább unalom...

Chris - két gyereke mellé férje egy harmadik babára vágyik, a nő viszont úgy érzi, hogy ereje végén jár. Ráadásul férjét kirúgják a munkahelyéről, sérelmeit pedig feleségén veri le...


Nyugisan, már-már unalmasan kezdődik a négy barátnő története. Az élet számos kérdései felvetődnek a könyvben. Karrier, család, gyerek vállalás, házasság.

A könyvben felváltva lépünk be egy-egy nő életébe. Így még inkább testközelinek érezzük a problémáikat. 
Mindegyikük szimpatikus volt nekem, mind a négy nőben volt valami olyan tulajdonság amiért kedvelhetőek, legyen szó akár a kíméletlen és törtető Vickiről vagy Barbaráról, aki félelmetesen rögeszméssé vált.
Chris élete volt a leginkább felkavaró, és végig azt hittem az Ő vesszőfutása fog kiteljesedni a könyv végére. Nagyot tévedtem.
Utána nézve Fielding többi könyvének jöttem rá, hogy a szerző csavaros igazi női krimiket és thrillereket ír, ami mellőzi a sablonosságot.

Ezúttal is kapunk egy jó adag izgalmat félelmet és dühöt.
Bár ez a műfaj nem kifejezetten a kedvencem mégis azt mondom, hogy érdemes volt elolvasni.
Attól a ponttól kezdve, addig, hogy hová jutott a négy nő több mint két évtized alatt, az emberben felmerül a gyanú, hogy nincsenek véletlenek.

Értékelés:
5 Anyai cseresznye az 5-ből!!!


Egy kis Kirsty Mitchell

Kirsty Mitchell, Wonderland fotósorozatából pár darab gyönyörűség.







Robert Merle: Utolsó nyár Primerolban


Primerol egy békés kis tengerparti hely. Egy maréknyi nyaraló álma, szállodával, éttermekkel, piciny színes nyaralókkal.
1939. nyara. Az újságok és a rádió már borongósan adja hírül a következő háború lehetőségét.
Mindeközben Primerolban tombol a nyár, béke van- erre gondol a hadifogságba esett Francia férfi.
Ezek az utolsó képek éltetik, miközben éhesen fekszik kemény priccsen, lélekben Primerolban jár, ahol akkor még minden tökéletes volt.

Hihetetlen jól teremt hangulatot a szerző, olvasás közben ugyan úgy szorongtam én is, ahogy a tartalékos gyalogsági őrmester. 
Egyik lábát még stégről lógatja a vízbe, másik lábával már a harctéren fut az életéért.
Nagyon jól ábrázolja a (volt) katona lelki vívódásait,

kiszolgáltatottságát.

"Túlságosan élénk fantázia szorult belém ahhoz, hogy valaha is jó katona váljék belőlem, hiszen el tudtam képzelni a saját halálomat. Nem csak másokét."

Merle legelső irodalmi alkotása a szerző halála után került elő. Az önéletrajzi ihletésű műben a neveket ugyan megváltoztatta, de minden bizonnyal saját életének egyik jelentős történését örökítette meg.

Értékelés:
5 Primeroli cseresznye az 5-ből!!!

2014. május 19., hétfő

Amélie Nothomb: Vádirat

 
A vékonyka kötet ideális egy hosszabb vonat vagy buszútra, esetleg egy esős hétvégére.

A furcsa történet nagyon is egyszerűen indul. A nyugdíjas középiskolai tanár, feleségével akit hatéves kora óta ismer, elköltözhetnek a világ zaja elől. Végre lehetőségük nyílik arra amire egész életükben vágytak, egy olyan helyre költözni ahol egyedül vannak. A ház amit megvásárolnak minden álmukat megtestesíti, messze van mindentől, csendes, csupán egyetlen szomszédjuk van.

Épphogy elhelyezkednek álmaik lakásába, mikor egyetlen szomszédjuk udvariassági látogatást tesz náluk. A hetvenéves, testes orvos fura figura. Szótlan, a kérdésekre kurta és mogorva válaszokat ad. Az első vizit a kényelmetlen helyzet ellenére két órán át tart.
Aztán másnap újra megjelenik a szomszéd, ugyan abban az időpontban, és ismét két óráig tart a kellemetlen látogatás.

Bernardin doktor néma, ám annál hatékonyabb terrorja  zavarba hozza a házaspárt. Mikor világossá válik, hogy a szomszéd jogot formál a napi két órára, amit némán, ugyanabban a fotelben ülve tölt el, kétségbeesés uralkodik el a házaspáron.

"Szembeszállni egy fecsegővel valóban erőt próbáló. De mit lehet tenni azzal, aki azért kerít hatalmába, hogy a szótlanságát erőltesse ránk?"

 Egyik tervet szövik a másik után, ám úgy tűnik a doktoron nem lehet kifogni.
Egyszerre nevetséges és borzongató, hogy egy mindennapi szituációval kicsit másképp találkozunk, mennyire nem tudunk vele mit kezdeni.
Természetesen sokat számít, hogy milyen típusú emberek vagyunk, talán még a kor is számít.
Menyire érezzük magunkat veszélyben, mennyire tudunk szót érteni az illetővel stb.

Nagyon kíváncsi voltam mit lesz hármasunkkal, milyen megoldás létezik a kellemetlen szomszéd ellen.
Egyedül a befejezéssel voltam elégedetlen, szerintem nem illett teljesen a történethez.
Ennek ellenére a szerző könyveit csak ajánlani tudom, igazán egyedi ahogy mondani szokták van stílusa.

Értékelés:
4 szomszédos cseresznye az 5-ből!!!

2014. május 18., vasárnap

Horváth Judit: Rózsák hercegnője - Történetek Magyar hercegnőkről és királylányokról

 
Gyakran láttam itt-ott ezt a gyönyörű borítót, és egyre kíváncsibb lettem a kötetre.

Gyerekek és gyermeklelkű felnőttek nagy élvezettel fogják olvasni ezt a kötetet, és gyönyörködni a szép illusztrációkban.

Bár a világ minden tájáról ismerünk a hercegeket és királyi családokat, kis hazánk hercegnői és királylányai kicsit háttérbe szorultak.
Itt az idő bepótolni, és megismerni  a magyar előkelőségeket.

Minden szépséges történelmi személyiséghez tartozik egy -egy mese, amiből megtudjuk hol éltek, milyenek voltak. És persze azt is, hogy miután férjhez mentek hol uralkodtak tovább.

A kötet végén összefoglaló található a Magyar uralkodóházak hercegnőinek rövid ismertetése.

Nekem kislánykoromtól kezdve Margit volt a kedvenc hercegnőm, az Ő neve után választottam a bérmálkozáskor a nevemet. (1943-ban avatták szentté, Ö a magyar lányok védőszentje! )

Értékelés:
5 hercegnői cseresznye az 5-ből!!!

2014. május 16., péntek

Robert James Waller: Madison megye hídjai


1989-ben egy írót, egy testvérpár keresi meg azzal, hogy a szerző számára van egy nem mindennapi történetük. Az író úgy dönt megírja a testvérek édesanyjának történetét.

"1965. augusztus 16-án kanyarodott az Iowa 92-es útra, és tartott a Madison megye és az ottani fedett hidak felé."

A könyvből készült filmet nem láttam, sokak szerint jól sikerült. Valamennyire rémlett a történet, sokszor beleszaladtam a könyv címébe, és a gyönyörű új kiadásnak nem tudtam ellenállni.

Robert Kincaid  a Madison megyei Iowába érkezik pár napra. A National Geographic fotósa a megyében található fedett hidakat fotózza.
Az utolsó hidat nem találva egy helybéli asszonytól kér segítséget. A táj gyönyörű, vad mezők, rétek, farmok mindenhol, legelésző marhák, és erdők.
Francesca egyike az ott élő farmerfeleségeknek.

Ahogyan a férfi belép a nő életébe, -aki ekkor negyvenöt éves, férjnél van, két gyermek anyja - úgy érzi a férfi valami olyat hozott magával, amire mindig is vágyakozott. 
Robert az a férfi, aki kívül belül tökéletes. Érzékeny, verseket ír, hasonlóan vonzódnak a költészethez, és persze remek szerető.


A történet egészen addig tetszett amíg át nem léptek egy bizonyos határt. Négy napig Francesca egyedül marad a farmon, Robert tehát épp jókor toppan be.
Miközben Robert és Francesca egymás körül táncol kiderül, hogy a férfi mindig is egy magányos farkas volt, bár nem tagadja, hogy ez az állapot inkább kényszer, mintsem szabad választás.

Francesca pedig elénk tárja, hogy Ő tulajdonképpen elégedetlen az életével, utálja a csodaszép farmot, a költészet nélküli életét, a segítőkész ám egyszerű ismerőseit, akik nem tudják mi fán terem a művészet, a költészet, unja a férjét aki egyszerű mint az ék.
Az Olasz lány anno nem szerelemből házasodott, és úgy érzi Robert felbukkanásával kárpótolja a sors a rossz választásáért.

Robert karaktere végig szimpatikus volt nekem, még azt is mondhatom, hogy tisztességesen viselkedett, hiszen ha nő nem erőlteti az ismerkedést, szerintem a dologból nem lett volna semmi.
Ráadásul Robert szabad emberként senkinek sem okozott fájdalmat.

Elolvastam pár értékelést a könyv elolvasása után, és kicsit meglepődtem, hogy jó pár ember szerint ez egy gyönyörű szerelmi történet, jó adag romantikával fűszerezve. Szerintem pedig egy szépen előadott megcsalás, árulás krónikája, ahol egy lelkiismeretet nem ismerő, középkori válságban szenvedő nő eljátssza a végzet asszonyát.
Négy napért elárulja a férjét, a gyerekeit. 
A család házában szeretkeznek, abban az ágyban ahol több éve a férjével is, abban a konyhában ahol  a családdal összegyűlnek, és még folytathatnám.

Elárulta a férjét, elárulta a szeretőjét, aztán arra hivatkozva, hogy Ő tisztességes asszony marad az utált farmon, és sóhajtozik még vagy húsz évig. Aztán halála előtt még levelet ír a gyerekeinek, leírva, hogy mekkorákat hempergett!!! egy idegen férfival a házukban, és, hogy mennyire más volt ez a férfi mint az apjuk...

Ha ezt valaki az ismerősünkként meséli el, mit mondanánk neki?? Hogy de jó, de szép!! Gratulálok!!!
Biztosan nem.

Robert viszont igazán megszenvedte, hogy a nő nem tartott vele, élete végéig azért utazott a világ számos tájára, nehogy újra Madison megyében találja magát.

Úgy gondolom négy napig nagyon könnyű tökéletesnek látni valakit, nagy érzéseket megélni, lángolni.
Talán a nő is ezért félt helyesen dönteni. Félt, hogy mégsem akkora ez a szerelem, mint ahogy azt megélte. És amit aztán aztán évekig dédelgethetett. 
Mondhatni kényelmes volt ez szegény farmerfeleségnek.

Francesca karaktere, viselkedés, stílusa miatt elég nagyot zuhant a történet a szememben.



                    Madison megye, Roseman híd


Értékelés:

3,5 Madison megyei cseresznye az 5-ből!!!

2014. május 15., csütörtök

Isabel Wolff: Séta az iőben - Egy szellemíró története


Ki sem néztem volna ebből a könyvből, hogy ennyi minden belefér.
Olyan sűrű, és olyan sok minden történik benne, hogy az ilyen történetek általában ötszáz- hatszáz oldalasak, kemény fedelű fényes borítós kötetek.
Már az elején meg kell, hogy dicsérjem a borítót, kézben tartva látható, hogy milyen aprólékos. Gyönyörű tájat ábrázol.

Két nő, Jenni és Klara történetét ismerhetjük meg.
Klara, aki gyerekkorát Jáván töltötte, úgy érzi ideje, hogy családja megismerje a gyerekkorát, és ezt egy könyv formájában képzeli el.
Jenni aki mások helyett ír, pedig lejegyzi Klara történetét. Az elején még nem is sejtve, hogy mennyi közös van bennük.
Klara lélekben visszautazik gyerekkora színhelyére, ami előbb maga az éden, aztán pedig pokol lesz.
Jenni pedig ténylegesen arra a helyre utazik ahol végérvényesen lezárult a gyerekkora.

A Bennink család Hollandiában él, az apa a II. világháború kitörése előtt Jáván kap  munkát egy gumifaültetvényt kell igazgatnia. Az egész család Jávára költözik, ekkor még nem sejtik, hogy közeleg a háború.

Hamar otthon érzik magukat a gyönyörű helyen, Jáva maga az Éden. Egzotikus állatok és növények sokasága, egy gyönyörű ház, és más Holland telepesek barátsága teszik kerekké a család életét.

Aztán a II. Világháború eléri Jávát is, először az apát hurcolják el a Japánok, később az egész családot kitelepítik, táborba hurcolják. Klara anyjával és öccsével Péterrel évekre elszakad a családfőtől és borzalmas körülmények között várják a háború végét.

Jenni  munkájába menekül, mások életét éli, mások emlékeit dolgozza és örökíti meg a sajátja helyett.
Egy nyáron anyjával és öccsével Polvarthban nyaralnak, anyja új párja teljesen elvonja figyelmét két gyerekéről. Jenni gondtalan gyerekkora egy tengerparti séta alkalmával egycsapásra véget ér.

A sors furcsasága, hogy Klara aki hamarosan nyolcvanéves lesz, épp Polvarthba hívja Jennit, megbízva, hogy megírja a Klaraval történteket.

Rengeteg könyv szól a II. Világháborúról, koncentrációs táborról éppúgy mint harctérről. Nekem ez a történet mégis sok újat tudott adni, ez esetben egy rossz helyen lévő, ártatlan család kálváriáját követhetjük nyomon, akik egy idegen országban rekedtek.
Számomra felfoghatatlan, hogy hány és hány gyereket fosztott meg a háború a gyerekkorától, a szüleitől, magától attól az ártatlan korszaktól ami nekik az önfeledt játékról, tanulásról és szülői szeretetről kellett volna, hogy szóljon.

A családon kívül még lett pár kedvenc szereplőm, ilyen volt Kirsten vagy éppen Arif.

Értékelés:
5 egzotikus cseresznye az 5-ből!!!




2014. május 12., hétfő

Vivien Shotwell: Mozart múzsája

 
Olyan szép ez a könyv mint egy doboz bonbon.

A történet 1700-as években Londonból indul, de  rövid időn belül eljutunk Nápolyba, Milánóba és Bécsbe is.

Anna  Selina Storace tizenegy éves, több hangszeren is játszik, de igazi tehetsége az énekléshez van.
Bátyja Stephen hegedűlni tanul egy nápolyi konzervatóriumban, apjuk pedig nagybőgön játszik.
A család tehát muzikális, és a szülők örültek, hogy gyermekik is követik a családi hagyományt.
Ám az édesapa hirtelen halála nehéz helyzetbe hozza a családot.

Anna az újabb és újabb sikerek és szerződések reményében  utazik oda ahol szerződést kínálnak neki.
Nemcsak Anna karrierjét követhetjük nyomon, hanem egy kislány nővé érését is, aki naiv és vágyódik a szerelem után. 

Türelmetlen típus vagyok, így úgy éreztem sokat kellett várni Mozart felbukkanására a könyvben, ez úgy a hetven -nyolcvan oldal között történik meg, amikor is Anna II.József udvarába érkezik. De még ekkor sem kerül annyira előtérbe, sajnos sokáig mellékszereplő, aztán a könyv vége felé kap nagyobb teret, és tudhatunk meg róla többet.
II.Józsefről is kiderül egy s más.
Többek között az, hogy nagy csokoládérajongó (függő). 

"-Gregor - mondta kurtán -, miért nincs csokoládém? Talán állami válság következett be? Netán forradalom tört ki? Vagy leszakadt az ég? Esetleg csődbe mentünk? 
Gregor elsápadt motyogott valamit arról, hogy megöli magát, és kisietett."

Néha úgy éreztem túl nagy léptekkel halad a történet, szívesen olvastam volna többet az operák világáról, az éneklésről, szóval magáról a szakmáról.

Annának pedig nem vált előnyére az idő múlása, elérvén a felnőttkort is maradt az a tizenéves kislány aki a történet elején. Azt hiszem ez nagyrészt anyjának köszönhető, aki olyan volt mintha nem is lett volna. Egyáltalán nem érdekelte Anna, történhetett a lányával bármi, akár jó, akár rossz, semleges maradt.

Anna és Mozart szerelmi kapcsolata a szerző képzeletének műve, de sokan úgy gondolják, hogy a két embert gyengéd szálak fűzték egymáshoz.
Mozart első operája, a Figaro házasságának próbáin kerülnek végzetesen közel egymáshoz.
Bár lényegében Annáról szól a könyv, engem mégis Mozart fogott meg a történetben, nagyon kíváncsi lettem rá, remélem találok, kifejezetten Mozartról szóló könyvet.

Anna, bár sikeres operaénekes, magánéletében annyi kudarc, fájdalom éri, hogy karrierjének sem tud teljes szívvel örülni.


                                                      Anna Storace



Értékelés:
4 operában szereplő cseresznye.





2014. május 9., péntek

Hadas Krisztina: Egy tökéletlen anya naplója

 
Hadas Kriszta nekem sem ellenszenves, sem  kifejezetten szimpatikus sem volt. Csak annyira ismertem amennyit a tévéműsorokból láttam belőle.
Mikor megláttam a könyvét gondoltam megnézem magamnak, milyen egy ismert, tévés anyuka, aki kivételesen nem szakácskönyvet írt, hanem nyíltan, őszintén mesél arról, hogy milyen az Ő élete, vagyis az életük.

Engem idegesítenek azok az ismert nők akik úgy adják el(ő) magukat, hogy tökéletesek. A gyerekük élete első napjától végig aludja az éjszakát, saját kézzel készíti minden áldott nap, napi ötször a bébi bio ételét, fáradtságot nem ismerve turmixol, aprít, párol. Persze közben a frizurája tökéletes, az alakja kifogástalan. Miután a munkahelyén is helytállt, rohan haza, hogy kosztümben megfőzze a vacsorát, és mire a jóképű, sikeres férfi hazaér, már a gyertyák is az asztalon vannak. Blöeeeee.(Tudom, irigy vagyok.)

Nos Hadas Kriszta ezzel szemben vállalja, hogy nem tökéletes, sem Ő sem az élete. Nemcsak a hétköznapi nyűgökről ejt szót, hanem  életének azokat a pillanatait is elmeséli, amikre még emlékeznie is fájdalmas.

Könnyű vele azonosulni, mert életútja több tucat másik emberben is azt az érzést kelti, hogy velem is ez történt, én is jártam ebben a cipőben.
Válás, újrakezdés, társkeresés, szülés, gyerekek, egy pici fiú és egy kamaszlány.
Igazi kaotikus egyveleg egy családról, egy anyáról akivel könnyű együtt érezni.
Na és persze nem tagadom, bennem él egy adag egészséges kíváncsiság, hogy mások hogyan élnek? Milyen szokások mentén élik a mindennapjaikat? Másokhoz képest mennyire vagyok normális vagy éppen nem normális? Más hogyan oldja meg a napi problémákat, és még sorolhatnám.

A kötet nem nélkülözi a humort sem, sőt aranyos, vicces karikatúra szerű rajzok is szerepelnek a fejezet végén,ez nagyon feldobja a könyvet.

Nekem picit hiányzott a sorrend a történetekből, nem időrendben vannak megírva a fejezetek.


Értékelés:
4 szuper anyu cseresznyéje az 5-ből!!!

2014. május 7., szerda

A könyvek sosem alszanak


Úgy tűnik csak néhányan alszunk, a könyvek a kiadók, és a nyomdák kivételek ilyen szempontból. Azt gondoltam, hogy a Könyvfesztivál után és a Könyvhét előtt csendes, pihenős időszak következik, hát nagyot tévedtem.
Sajnos vagy sem, valahonnan folyamatosan ömlenek a könyvek :D
Én pedig folyamatosan vitatkozom a másik énemmel, hogy akkor mi legyen?? Csak könyv? Vagy esetleg ruha, cipő is szóba jöhet?

Íme az AKAROM -lista:

 A nap túloldalán:


Az orosz szerető és A vörös sál szerzőjének új regénye valós történelmi személyekkel, és megtörtént eseményekkel átszőtt, idilli környezetben játszódó izgalmas történet.
A Bahama-szigetek maga az édenkert a gyönyörű kék egével, homokos tengerpartjaival és a ragyogó napsütéssel. 1943-ban azonban háború dúl, és még az éden sem elég biztonságos.
A 22 éves Dodie azt hitte, maga mögött hagyta a zavaros időket. Mikor azonban egyik este sebesült férfira talál a sikátorban, és elhatározza, hogy segít neki, az élete újra a feje tetejére áll.
Nassau másik végében Ella Stanford, a vagyonos diplomata felesége jótékonysági munkába temetkezik, igyekszik könnyíteni a város szegényeinek sorsán, és szórakozási lehetőségeket teremt a szövetséges katonák számára.
Mikor azonban a világ egyik leggazdagabb emberét holtan találják, ez a két nagyon különböző nő, a félénk, introvertált Dodie és a magabiztos, társaságkedvelő Ella útja összefonódik. Mindkettejük élete darabokra hullik, és senkire nem számíthatnak, csak egymásra.


I.P.C. Kiadó


A parfüm titka:


Egy levél és egy váratlan örökség – az illatok rejtélyes világa Párizsban. Gyönyörűen megírt, különleges regény vágyakról, titkokról, emlékekről, szenvedélyről.
Egy francia ügyvédi iroda levélben értesíti a Londonban élő Grace Munroe-t, hogy a módos parfümmúzsa, Madame Eva d'Orsey ráhagyta a vagyonát. Csak egy probléma van: Grace sosem ismerte az örökhagyót. Innentől kezdetét veszi a kalandos és fordulatos utazás, amely során Grace felfedezi, ki lehetett a jótevője, aki megbabonázta a párizsi és a New York-i felső tízezer életét az 1920-as évektől kezdve. Ki volt valójában Eva d'Orsey, aki mindent önmagától ért el, csakis a saját tehetségéből, és végül milyen árat fizetett a sikerért? Mire kiderül az igazság, Grace Munroe élete örökre megváltozik. Nemcsak arra jön rá, miért éppen ő örökölte a vagyont, hanem tanulva Eva d'Orsey sorsából, döntenie kell: azt az életet éli-e tovább, amelyet mások elvárnak tőle, vagy azt, amelyet a szíve diktál..

Kulinária kiadó


 A Fattyú :
 
Rachel Crofton, a magányos fiatal nevelőnő elfogadja Richard Weekes, a jóképű borkereskedő házassági ajánlatát, és beköltözik a férfi nagyvárosi házába, Bathba. Rachel leghőbb vágya, hogy miután elvesztette szüleit, öccsét és a tragikus körülmények között vízbe fúlt ikerhúgát, végre meglelje a családi boldogságot. Lassanként ráébred, hogy Richard számára fontosabbak a kocsmában és a játékasztalnál kötött ismeretségek, és a feleségétől mindenekelőtt azt várja, hogy társasági kapcsolataik ápolásával segítse üzleti előmenetelét. Így Rachel a férje legfőbb támogatója, az előkelő Mrs. Alleyn ajánlatát elfogadva társalkodónőként látogatja az asszony fiát, a háborús emlékeitől és szerelme, Alice elvesztésétől búskomorságba esett Jonathan Alleynt. A ház egyik cselédje, Starling, akit Alice annak idején fogadott húgaként nevelt fel, hosszú évek óta konokul igyekszik bebizonyítani, hogy a nővére gyilkosság áldozata lett, és hogy azt is tudja, ki oltotta ki az életét szerelemféltésből. Az Alice-re kísértetiesen hasonlító Rachel megjelenésével a ház minden lakójában újra felkavarodnak a nehéz, elfeledni kívánt emlékek, és lassanként szörnyű titkokra derül fény.
Katherine Webb (Az elfelejtett dal, Homály, Örökség) legújabb regényében két nő szövetséget köt, hogy fényt derítsen egy már-már elfeledett ügyre. Elszántságuk nyomán lehull a lepel a múlt sötét árnyairól, hogy új élet kezdődhessen a szenvedők számára…


General Press. 



Csak egy nap :

Allysont, a burokban nevelt amerikai lányt érettségi ajándékként a szülei befizetik egy nyugat-európai körútra. Londonban, egy szabadtéri Shakespeare előadáson találkozik Willemmel, a lezser holland színésszel, és azonnal kipattan közöttük a szikra. Amikor a sors másodszor is összehozza őket, Allyson rá nem jellemző módon letér a járt útról, és követi Willemet Párizsba. A szikrából egyetlen nap alatt fellobban a láng… amíg Allyson arra nem ébred az együtt töltött viharzó nap után, hogy Willem elment.
A sorsfordító napot az önmegismerés éve követi: Allyson megszabadul a belé nevelt korlátoktól, hogy megtalálja igazi szenvedélyeit és talán az igazi szerelmet.
Ciceró kiadó.
 

Sorsfordítók:

Egy volt a végzetük, más lett a sorsuk
Tizennyolc éven át egymás mellett laktak. Mindent tudtak egymás viselt dolgairól. A Hart és a Gold család élete elválaszthatatlanul összefonódott. A gyermekeik is együtt nőttek fel, nem csoda, ha Chris és Emily barátsága a középiskola évei alatt szerelemmé érett. Valódi lélektársak voltak de egy nap szörnyű hír érkezik a helyi kórházból. Emily öngyilkos lett. A halálos lövés Chris édesapjának fegyveréből származik. A fegyverben maradt még egy golyó, ezt Chris elmondása alapján neki szánták. Ugyanis a két kamasz titkos egyezséget kötött. A különös tragédia széttépi a két család közti szoros köteléket. Chris az egyetlen, aki tudja a titkot az egyezségről, de vajon az igazság megmentheti-e a barátságot, és van-e feloldozás? Megrendítő és elgondolkodtató regény a családi kötelékekről, és a legnagyobb áldozatról, amit a szerelemért hozhatunk.

Athenaeum kiadó. 


A Sátán lányai :

Húsz évvel ezelőtt egy forró nyári reggelen három kislány végzetes játékba kezdett. A nap végére csak ketten voltak életben közülük. A két gyilkos. Kirsty Lindsay sikeres oknyomozó-újságíróként egy sorozatgyilkos nyomába ered, és a nyomok különös módon saját hétpecsétes titokként őrzött múltjába vezetnek. Kirsty és Amber, az egykori két kislány immár családosan, új identitással, távol mindattól, amit egykor együtt átéltek új életet kezdtek, ám amikor találkoznak, a múlt sötét árnya ismét föléjük tornyosul. El lehet hallgattatni az egyre hangosabban üvöltő belső hangot? Meddig lehet tagadni a szörnyű bűnt? És ki a felelős a tragédiáért egyáltalán? Sötét és veszélyes utazásra hív, letehetetlen.

Athenaeum kiadó.

 

2014. május 6., kedd

Jacquelyn Mitchard: Az Óceán mélye

 
Ismét egy régebbi (1999) Magyar Könyvklub kiadós könyv. Ebben sem kellett csalódnom.

Jodi Picoult jutott eszembe a szerzőről. Imádom Picoult stílusát , mégis ezúttal Mitchard jobban megfogott olvasás közben. Nem olyan széles gesztusokkal ír, sokkal inkább az érzelmeinkre hat.

Ilyen is ritkán történik, de minden szereplőt megkedveltem. 


1985. június 3-án a hároméves Ben eltűnik egy szálloda halljából, két testvére és anyja, Beth Cappadora mellől. Az a pár jel ami Ben után marad, arra utal, hogy elrabolták. Vincent hét, Ben épphogy három éves, Kerry még csecsemő.

Beth összeomlik, egy ideig az ominózus szállodában maradnak, de aztán értelmét vesztve az ottani várakozás haza mennek. 
A férj összetartó Olasz családja egy emberként áll Pat és Beth mellett. Még Beth altatóktól eltompulva napokig alszik, addig a nagyszülők, nagybácsik, keresztanyák nevelik Vincentet és Kerryt. Pat pedig tovább dolgozik a családi étteremben.

A végeláthatatlan reménykedés, harc, lemondás, beletörődés története ez a könyv.
Túl lehet-e lépni bármikor egy ilyen traumán? Mikortól lehet azt mondani, hogy el kell engedni a reményt? Egy, esetleg öt év múlva?
Hogyan hullik szét egy család, majd találnak egymásban újra vigaszt, hogyan lesz egy nyomozóból családtag, hogyan maradjunk józanok, és ne őrüljünk bele a tudatba, hogy még két gyerekünk velünk élhet,a harmadikról semmit sem tudunk.
Mit tehet ilyen helyzetben az ember? Hogyan lépjen túl? Hogyan hitesse el egy szülő a  gyerekeivel, hogy őket ugyanúgy szereti mint az eltűnt testvérüket.


Egy idő után Vincent is bekapcsolódik a történetbe, az Ő szemén keresztül is megismerkedhetünk a család helyzetével, és azzal miként gondol Vincent a saját szerepére testvére eltűnésében.

A szerző remekül mozgatta a szálakat, annak ellenére nem tudtam letenni a könyvet, hogy a szerző másik könyvében az Arc nélküli lány-ban tulajdonképpen el lett mesélve Ben története. Mégis, hogy tudtam a végszót, még így is szív dobogva olvastam a Cappadora család kálváriáját.


Értékelés:
5 elveszett cseresznye az 5-ből!!!