2014. április 28., hétfő

Anne Rivers Siddons: Hattyúk szigete

 
A Magyar Könyvklub kiadó számomra kész nosztalgia utazás. Kamaszként alig vártam, hogy a postás hozza az újabb katalógust, válogathassak, rendeljek, majd örömködjek és olvassak. 
Persze nagyon tudom értékelni a mai kor vívmányait, de annak kétségtelenül volt egy hangulata, ahogy akkoriban működött a könyv rendelés.

Sajnos a Magyar Könyvklub a múlt homályába veszett (ha jól tudom) de azért néha még felbukkan pár könyvük, amiket érdemes elolvasni. 

Számomra igazi csemege volt ez a könyv. A címe szerintem jó, de a borító nem igazán fogja meg az olvasót, szintén egy olyan könyv amit nem olvastam volna, ha nem ajánlja olyan emberke akinek adok a véleményére.

Adva van egy átlagos Atlantai család, ahol az apa dolgozik, az anya pedig vezeti a családot a mindennapok tengerén, közben jótékonykodik, és a férje vállalatánál minden családdal jóban van. Piknik, bulik, hajókázás…az egész cég egy nagy család ( Coca-Cola) Aztán robban a bomba, a férj a cég új üdvöskéjével kavar.
Molly élete darabokra hullik..pletykák, jó tanácsok, sutyorgások a háta mögött. Fia Washingtonig menekül, lánya Memphisi otthonából szidja az anyát, amiért hagyta, hogy az apuka lelépjen.


Mollyt barátnője viszi el a kis szigetre, Martha's Vineyardra hogy egyedül tudja átgondolni mihez kezd az életével.

A szigeten viszont nem a magány várja, hanem két habókos öreg, hisztis hattyúk, és egy rákos férfi aki még a családjával sem áll szóba…
És, hogy Molly ne unatkozzon karácsonyra megérkezik depressziós apja, aki képtelen elengedni halott feleségét.


Nem is gondoltam, hogy a szigeten töltött idő milyen jelentőséggel bír a könyvben. Az ott élők, főleg Molly gondjaira bízott idős nők, és férfi élete összefonódik Molly életével.


Molly birkózik a jelennel, és próbálja feldolgozni a múltat. 

Milyen érzés lehet eltemetni egy házasságot, asszisztálni férjünk új szeretőjéhez, hallgatni a látszólag együtt érző szólamokat, holott tudjuk titkon minden ismerős arra gondol, milyen jó, hogy nem velünk történt. Milyen érzés végig nézni, ahogy egy fiatalabb, szebb nő beköltözik abba a házba, ahol tíz-húsz évig mi laktunk, a mi családunk menedéke volt, ahol mi ültettük a virágot, mi választottuk a tapétát. És milyen érzés, hogy szeretett férfi már nem ránk néz szerelmesen...
Milyen érzés egy olyan anya lányának lenni, aki mindig csak lehúz, de sosem dicsér. Aki szerint az átlagostól is csúnyábbak, tehetségtelenebbek vagyunk, aki szerint mindent rosszul csinálunk.

Nagyon jól megírt regény egy nőről, aki mindenkinek szeretne megfelelni, akinek egyik pillanatban még mindene megvolt, a következő percben már egy elhagyott sziget kicsiny házában sírja álomba magát.
Mondhatnánk átlagos mindennapi történet, mégis a szerző valami hihetetlen sokat ki tudott belőle hozni, remek stílusa van, és nagyon együtt tudtam érezni a főszereplővel.

Annyira megszerettem a szerzőt, hogy gyorsan utána néztem, hogy magyarul van-e még több több könyve, sajnos csak egyet találtam, Nora címmel, ami antikváriumokban még kapható.

Sajnálom ezt a szerzőt, illetve inkább magunkat az olvasókat, hogy mostanában egyik kiadó sem érdeklődik a könyvei iránt. 1999-ben adták ki a szerző ezen könyvét, hát nem most volt. 

Értékelés:
5 szigeti cseresznye az 5-ből!!!



Rebecca Donovan: Visszafojtott lélegzet

 
Kétségtelen, hogy ez is akárcsak az első rész nagyon izgalmas volt, de azt hiszem kicsit túlzásokba esett a szerző. Olyasmi érzésem volt, hogy a szerző még izgalmasabbra, brutálisabbra szerette volna venni  a figurát, mint az első részben. Így minden percben azt vártam, mikor ugrik ki valaki egy ajtó mögül, vagy támadnak Emmára, ha sötétedés után indul haza.
Oké, hogy Emma eddig nem volt túl szerencsés a körülötte élőkkel, de könyörgöm ne essen már hasra percenként egy-egy újabb őrült elmébe. 
Az első rész nagyon hatásosan lett befejezve, nekem kicsit hiányzott, hogy nem nagyon lett részletezve, hogy mi is történt azután, hogy becsuktam az első könyvet, és kinyitottam a másodikat.
Persze vannak benne utalások, és majdnem a könyv végén pár szóban azért meg lesz említve az első rész végén történtek, de nekem ez kevés volt.

Emma túl egy brutális eseményen próbál testileg és lelkileg is kilábalni a sokkból. Jelenleg barátnője családjánál él, és az érettségire készülnek. Evan és Sara még mindig biztos támasza a lánynak, és persze Sara szülei is.
Ezért is volt furcsa, hogy Emma gyors döntés után anyjához költözik- természetesen tisztában vagyok azzal, hogy mindenki családban szeretne élni, tartozni szeretne valakihez, ha pedig valaki vér szerinti hozzátartozó akkor még inkább. Ennek ellenére nekem ez fura döntés volt…tekintve, hogy milyen (semmilyen) kapcsolatuk volt évekig.Anyja alkoholista mivolta pedig végképp érthetetlenné tette Emma döntését.
Annyit elárulok, hogy Emma újabb vesszőfutása szorosan az anyjához kötődik.

A többi része a sztorinak jó volt, de azt hiszem lehetett volna ezt pörgősebbre írni, voltak szálak amiket nagyon elhúzott a szerző. Van olyan amin túl sokat pörögnek a szereplők. Sokszor éreztem, hogy egy helyben toporog a sztori, olyan dolgokkal, mint például, hogy Emma és Evan találkozója mindig meghiúsul valami miatt. Egyszer-kétszer az ilyen momentumok izgalmassá teszik a történetet, de sokadszorra olvasva unalmassá válik.
Számomra Emma az első részben sokkal szimpatikusabb volt, valahogy most mindig rossz döntéseket hozott, és szegény Evan igencsak hanyagolva volt. Gondolok itt arra, hogy szerintem ha valaki ilyen traumán esik át, és van egy szerelme aki mellette áll, segíti stb. akkor az illető elől nem tudnék többet eltitkolni semmit, sőt ő lenne az első akinek elmondanám, ha újból gondjaim lennének...többek között erről is szól egy kapcsolat.

Új szereplő is felbukkan, Jonathan személyében, akit Emma anyja fűz be a sztoriba.
Az elejétől éreztem, hogy nem frankó ez a Jonathan csávó:S Ez is elég kiszámítható adaléka volt a könyvnek.

Persze a könyv vége megint úgy lett megírva, hogy várjuk a folytatást. Mondjuk nekem az első rész vége jobban ütött.

Nem tudom mikor jelenik meg a harmadik rész, de most már tudni szeretném, hogy Emma mikor nyugodhat meg.

A szerző nagyon beleragadt egy-két kifejezésbe, ilyen volt például: Elakadt a lélegzetem, mosolyra ívelt a szája, felhördült- ezeket már nagyon untam:S


Értékelés:
4 újabb csapdába esett cseresznye az 5-ből!!!

2014. április 23., szerda

Könyvfesztivál otthon






Nem nagyon keseredtem el amiért ki kell hagynom az idei Könyvfesztivált. Bár elég sok lesz az új megjelenés, a kiadók próbálták tartalékolni az újdonságaikat, és pont április 24-től bemutatni az új könyveiket, minél többet kihozva az eseményből.



A Könyvmolyképző kiadó a Könyvfesztiválra ígér több megjelenést is, nos remélem, hogy valóban elérhetőek lesznek, mert a nagyobb webáruházakban a megjelenések dátuma a hónap utolsó napjai... ezekre bevallom elég türelmetlenül várok.
Ha már a Könyvmolyképzőt említettem, akkor velük kezdem a sort, mik után is vágyakozom:


Vakáció Mr.Darcyval


Jane fiatal New York-i nő, aki mintha képtelen volna rátalálni az igazira – talán azért, mert titokban megszállottan rajong Mr Darcyért, ahogyan Colin Firth játszotta a Büszkeség és balítélet BBC adaptációjában.
Ám amikor egy jómódú rokona örökül hagy rá egy Austen-mániás nők számára kitalált, angliai vakációt, Jane ábrándjai arról, hogy megismerkedjen a tökéletes, régensség korabeli úriemberrel, hirtelen valóságosabbá válnak, mint azt valaha is képzelte volna.
Vajon ez a hamis austeni világba tett utazás elég lesz-e ahhoz, hogy Jane mindörökre lerázza magáról megszállottságát? Vagy álmai esetleg valóra válnak, és megleli a maga Mr Darcy-ját?
A történet magával ragadó, elbűvölő és csupa empátia. Shannon Hale mindnyájunkból kihozza a benne szunnyadó Jane Austen rajongót.

Tetszik az egész úgy ahogy van, a borító szerintem nagyon jópofa lett.

Sanoma kiadó pedig szerencsére nem hagyta abba Isabel Wolff könyveinek kiadását, íme az újabb gyöngyszem a szerzőtől, amit már egy-két webáruházban lehet is kapni!!!

   Séta az időben


Izgalmasan elegyíti a múltat és a jelent. A létezőt és a visszahozhatatlant. Vonzza az olvasót, szellemeket idéz, hiszen az írónak ez a dolga. Hát még, ha bértollnok vagy szellemíró, mint Jenni Clark, aki talán éppen azért írja meg mások emlékiratait, mert a saját emlékei túl fájdalmasak hozzá. Mert kisgyerekként átélt egy olyan traumát, melynek feldolgozásában egy idős holland asszony gyerekkorának megidézése segíti.
Az asszony, akit Klarának hívnak, Jáva szigetén éli át a második világháborút, az édesanyjával és az öccsével a japánok fogságába kerül, egy civileket gyűjtő koncentrációs táborba, amely semmivel nem jobb más koncentrációs táboroknál. Paradicsomi állapotokból, egy gyönyörű jávai kert idillikus békéjéből csöppen oda. Túléli, és addig nem nyugszik, míg egészen más égtájon meg nem teremti újra a „paradicsomkertet”. Amit kívül vagy belül mindannyian keresünk, míg rá nem jövünk, hogy csak magunk építhetjük fel, valódi fájdalomból és örömből.


A Maxim kiadó egyik sorozata, nekem az Elakadó lélegzet nagyon bejött, várom a folytatást!!!

 Visszafojtott lélegzet

 
  Weslynben most mindenki tudja Emma titkát, de Carol már nem bánthatja. Vannak, akiket még mindig kísértenek annak az éjszakának a borzalmai, és vannak, akik kénytelenek szembenézni döntésük következményeivel. Emma csak most kezd visszatérni az igazi hétköznapokba, és ebben segítségére van életének két legfontosabb személye, szerelme, Evan és legjobb barátnője, Sara. A lány úgy dönt, hogy itt az ideje, hogy anyjával is szorosabbra fűzze a viszonyát, ennek előmozdítása érdekében hozzá költözik. De biztosan ez a legjobb döntés? Képes lesz – e szembenézni mindazzal, amit múltja rejteget?


Gillian Flynn úgy tudja borzolni az idegeket, hogy még én sem tudok neki ellenállni, pedig nem nagyon szeretem az ijesztgetős könyveket. A Holtodiglan után itt az újabb izgalmas thriller.
A megjelenés elvileg még ebben a hónapban várható.


  Sötét helyek


Libby Day hétéves volt, amikor az anyját és két nővérét meggyilkolták a kansasi Kinnakee-ben. Libby túlélte a mészárlást, és nagy port kavaró vallomásában azt állította, hogy tizenöt éves bátyja, Ben volt a tettes.
Huszonöt évvel később a Gyilkosok Klubja – egy hírhedt bűnügyekkel foglalkozó titkos társaság – felkeresi Libbyt. Azt remélik, bizonyítékot találnak Ben ártatlanságára. Libby anyagi haszon reményében együttműködik velük: felkeresi azokat, akik akkor éjjel ott voltak a házukban, és beszámol a klubtagoknak mindarról, amit megtud. A nyomozás során lepusztult sztriptízbárokban és elhagyatott városokban keresi az igazságot, és miközben lassan fény derül az elképzelhetetlenre, ugyanabba a helyzetbe kerül, mint amikor minden elkezdődött: újra egy gyilkos elől menekül. 

 Rosoff előző könyve- Majd újra lesz nyár- nekem igazi csemege volt, és már kapható is az újdonság tőle.

 Sorsbújócska


 Hogyhogy ez még sosem jutott eszébe? Belezuhanhat egy szerelőaknába, összeeshet szívrohamban. Autóbalesetben eltörhet a gerince. Elkaphatja a madárinfluenzát. Rádőlhet egy fa. Jöhet üstökös. Gyilkos méh. Ellenséges hadsereg. Árvíz. Sorozatgyilkos. Eltemetett nukleáris hulladék. Etnikai tisztogatás. Idegen lények inváziója.”
És ez csak néhány módja annak, hogyan sújthat le ránk a Sors. Rémes. Hogyan tudjuk kicselezni? Mondjuk úgy, hogy egyszerre mindig minden eshetőségre gondolunk, és akkor nem marad fogása rajtunk, és békén hagy? Ki tudja… de a biztonság kedvéért csak meg kell próbálni! Valahogy így okoskodik Justin, akit korábban Davidnek hívtak, miután a fejébe veszi, hogy a Sors a fejébe vette, hogy végez vele. Első körben nevet és stílust változtat, aztán örökbe fogad egy képzeletbeli kutyát, akivel aztán nekivág, hogy elmeneküljön Sorsa elől…


A Könyvmolyképző kiadótól még ezekre is szemet vetettem:




2014. április 21., hétfő

Cecelia Ahern: A szerelem kézikönyve

 
Ahern nálam elég felemásan teljesít, de reménykedtem, hogy ez a könyve azok között lesz, amikre azt tudom mondani, hogy tetszett. Tulajdonképpen mondhatom is, bár ez a mentsünk meg valakit stílus más könyveire is jellemző. 
Olvasmányos volt, egy hosszabb hétvégére ideális olvasnivaló. A fülszöveg kissé titokzatos és zavaros is egyszerre.
Christine már nem találja a házasságában a boldogságot, ezért máshol kezdi keresni, befoltozván a szerelmi életében keletkezett hiányt. 

"Aki azon kapja magát, hogy irigyli  mások kútba esett házasságát, tudhatja, hogy az övé még nagyobb bajban van."

A keresgélés közben pedig nem megnyugvásra hanem megmentésre várókra bukkan. Először Simon személyében, majd Adam is színre lép. 
Christine az élet minden területén talál segítségre szorulókat, ilyen Oscar is, akinek ugyan munkát kellene találnia, de mivel a férfi tömegközlekedés okozta fóbiával küzd, az első lépés az, hogy ezt a fóbiát győzzék le.
A sok segélykérő kéz mellett, ott van Barry a férj, aki képes napi huszonöt üzenetben szembesíteni a lányt azzal, hogy Barry szerint egy ribanc, ott  az apuka a két lánytestvérrel, akik Christine kivételével mind egy cégben dolgoznak. Erre még jön a magányos barátnő, akinek eseménytelen élete egy csapásra felbolydul egy levél miatt.

Szereplőink közül Adam van a legrosszabb helyzetben. Christine épp egy hídról lógva találja meg. Hamarosan kiderül, hogy a sikeres és jóképű férfit élete minden területén kudarc érte.
Alkut kötnek. A lánynak két hete van arra, hogy meggyőzze a férfit, hogy érdemes élnie. Ha ez nem sikerül Adam nyugodt szívvel lehet öngyilkos a harmincötödik születésnapján.

Ahogy halad a történet, Christine életéről is egyre többet tudunk meg, többek között azt is, honnan ez a görcsös segíteni akarás másokon. Persze a lány nem profi lélekgyógyász, ismereteinek nagy részét önsegítő könyvekből szerzi, amiből kész kollekció áll rendelkezésére. 

Persze nem megy minden simán, inkább döcögősen halad a terv, mintsem simán, és persze az önzetlen segíteni akarás közben sem szabad elfeledkeznünk a szívről, aminek parancsolni nem lehet.

Az elejétől kezdve tetszett a könyv. Egyetlen gondom az volt, hogy a vége felé már percenként történt valami katasztrófa, amit csak Christine tudott megoldani.

Ahern maradt a laza stílusnál, bár a téma nem nevetésre ingerlő, mégis úgy tudta bemutatni egy-egy ember rosszabb életszakaszát, hogy nem húzott le, hanem arra sarkallt, hogy olvasás közben is másképp lássuk a rossz helyzeteket. Reménykedjünk, és mindig a jót várjuk.

Az Athenaeum kiadó új köntösben jelenteti meg a szerző könyveit. Nekem kifejezetten tetszenek ezek a borítók.


Értékelés:
4,5 önsegítő cseresznye

2014. április 18., péntek

D. Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak

 
Simán elmentem volna ezen könyv mellett, de a rengeteg pozitív értékelés, és az ismerősök meggyőztek, hogy nekem való. Ez annyira jól sikerült, hogy kedvenc lett. Sajnos előítéletes vagyok, ha egy ismert ember könyvet ír, már fel sem kapom a fejem. A Lola mesék is kimaradtak, azon okból, hogy a gyerekem már nem kicsi, és nem is lány.

Bár ebben a könyvben a szerző életébe pillanthatunk bele, Kriszta itt csak mellékszereplő, és szerencsére nem azt tudhatjuk meg a kötetből, hogy kivel, mikor, milyen kapcsolata volt, és a többi, szokásos idegborzoló baromságot. Édesanyja életét ismerhetjük meg, aki túl korán hagyta magára a gyerekeit.

"Miért nem szólt valaki időben, hogy vegyem komolyan magam, amikor harmincöt évesen, boldogan, gyerekekkel, házassággal, szép nagy tanácsi lakással ott álltam a tükör előtt a Kossuth Lajos utcai fürdőszobában, és azt kívántam bárcsak ne öregednék meg. Hát, nem fogok. 45 és fél évesen halok meg."

Imádtam minden sorát, végre egy olyan ismert ember aki tud is írni!!! Ráadásul annyira őszinte, hogy le a kalappal előtte, amiért úgy írt édesanyja nevében, hogy nem kozmetikázta ki a valóságot. Bora és Miki egy a milliónyi fiatal párból akiknek sorsát nyomon követhetjük.
Miről álmodik a lány, és mi az amit végül meg is kap belőle?
És hiába bukkan fel egy herceg…
Most olvasás után sem tudom eldönteni, hogy jó volt-e Bora részéről a boldog tudatlanság, vagy előbb rá kellett volna keresni arra a bizonyos névre.


Az biztos, hogy tulajdonképpen abból amire Bora vágyott, egy kis szeletét megkapta belőle a hercege révén. 

"Ott lett volna neked a nagyvilág, a kaland meg minden, amit megérdemeltél volna. Nem kellett. Neked ez kellett, és most megkaptad."

A szerző nagyon jól ír, van stílusa.Bár egy cseppet sem vidám a történet, Bora szarkasztikus humora nagyon jól oldja a szorongást és a szomorúságot.

Van-e tanulsága Bora életének? Biztosan. Én sokat tanultam tőle.


Értékelés:

5 hercegi cseresznye az 5-ből!!!

2014. április 11., péntek

Peter Heller: Kutya csillagkép

 
A világvége opciók közül mindig azokat félem jobban olvasni, ahol megfagyunk, megsülünk, vagy mint a Csodák kora c.könyvben végül soha nem megy le a nap... ezeknél már csak az a rosszabb ha kitör valami járvány. Ezúttal az unalmas influenza vírus kiírtja az emberiség nagy részét. Olvasás közben gyakran eszembe jutott az ismert sorozat, amit én is nézek- The Walking Dead. Kivétel ez a zombis, ijesztgetős, világvége filmek között, amiket elkerülök, mert nem igazán szeretek rettegni.

Hig másodmagával él egy elhagyott repülőgép hangárban. Szomszédja Bangley, akivel tisztes távolságot tartanak, tulajdonképpen a kényszer tartja életben a kapcsolatukat.
Bingley a földön védelmezi az életüket, Hig pedig a levegőben teszi a köröket, hogy még időben észrevehessék a betolakodókat, na meg néha elrepül feltölteni a kóla készletüket is.

A történet kellően pofán vágott néha, valahogy apró dolgok nagyítódnak fel, az ilyen helyzetekben. Nekem például ilyen sokk volt az, mikor azzal szembesültem, hogy mit eszik Hig kutyája...

Persze a világ vége sosem vidám, minden nap a túlélésről szól, és arról a parányi remény sugárról amit minden túlélő dédelgetni próbál az idők végezetéig, vagy addig amíg be nem bizonyosodik, hogy volt miért/miben reménykedni.

Ami zavart a könyvben az a párbeszédek tördelése, vagyis rendes szövegként olvashatjuk, engem sokszor megakasztott, hogy olvastam a szöveget, például- A szél nyugatról fújt, megrezegtetve a hullám lemezeket a házak tetején. Egyszer Bingley azt mondta, sosem lehet tudni, hogy a szél miatt rezeg, vagy azért mert jár rajta valaki. Erre én azt válaszoltam, hogy... Az összes párbeszéd így van megjelenítve. Engem ez alaposan kizökkentett olvasás közben.

Vannak a könyvben izgalmas jelenetek, de összességében én ettől a műfajtól több pörgést várok el.

A könyv érdemében legyen mondva, rendesen el tud mélázni rajta az ember, olvasás alatt és után is. Persze akármit is gondolhatunk egy ilyen helyzetben csak akkor tudjuk mit tennék, ha már benne vagyunk. Remélhetőleg az emberiség lesz mindig annyira okos, vagy szerencsés, hogy elkerülje ezeket a végzeteket.

Értékelés:
3 magányos cseresznye az 5-ből!!!





Petrik Adrien: A hideg szóda élvezete

 
Nem is tudom mikor vettem kézbe utoljára ilyen gyönyörű albumot, ami ötvözi a fotóalbum a klasszikus könyv, és receptgyűjtemény jellegzetességeit. Tömör, de érthető, átlátható, már azt is élvezi az ember ha csak átlapozza.
A szerző harmadik könyve, Az asszony és háza, Másik Kert után itt a szódás könyv. A címekből kiderül, hogy ház építés és kert építés után jöhetnek azok a dolgok amik sorra kerülhetnek ha már van házunk és van kertünk.
Mindig irigyeltem az ilyen sokrétű, tehetséges és buzgó embereket. Bevallom még ha lenne is kvalitásom mondjuk vesszőt fonni, vagy megunnám menet közben, vagy átgondolva a munkát lustaságra hivatkozva el sem kezdeném.
Persze tudom jó dolog a saját kis élet terünkben a saját kezeinkkel bővíteni, szépítgetni azt sokkal nagyszerűbb mint elszaladni és megvenni a kész vessző kerítést vagy a kandírozott gyümölcsöt.
Úgyhogy én a kezdeti irigykedés után csupán élveztem, hogy vannak olyan klassz emberek akik nemcsak álmodoznak de tesznek is azért, hogy olyan helyen éljenek ami nemcsak gyönyörű, de meg is dolgoztak érte.
A könyvben iszonyat sok mindent elsajátíthatunk, ahogy fentebb írtam vesszőt fonunk, kandírozunk, medvehagymát, gombát szedünk és főzünk, Thai konyhával ismerkedünk, tervezünk, falat festünk, kimegyünk a piacra.
Lényegében Adrien lépésről-lépésre dokumentálja az életüket, hogyan alakul az üvegház, mi van ha leesik a hó, és mi újság az állatokkal- a sok gyönyörű fotó között nekem az kutyás-macskás részek voltak a kedvenceim. Az állatkákról egyszerűen süt a boldogság és az elégedettség. Tisztában vannak vele, hogy a lehető legjobb helyen élnek, ahol szabadon kószálhatnak, az ágy éppúgy az ő helyük mint  a kert.

Ha a sok kétkezi munkától kidőltünk jöhet egy finom banánturmix vagy egy jó leves-receptek a kötet végén!




2014. április 7., hétfő

Jonathan Tropper: Mielőtt végleg elmegyek - Felkavaró vallomás a férfilélekről

 
A könyv alcíme miatt lettem kíváncsi a könyvre. Néha jó lenne biztosat tudni a férfiakról. Hogy mit éreznek, mit gondolnak, nemcsak rólunk hanem úgy általában a világról, az életről.

Kicsit mást kaptam amit vártam, vagyis nem mást, nekem inkább a hangulatával volt bajom, ez az örökös siránkozás és negatív hozzá állás nagyon nem jön be.
Ha nem a múlt miatt ment a rinyálás, akkor a jövő miatt. 
Mindig akadt valami amin Silver, a főszereplő siránkozhatott, legyen az egy elrontott zenei karrier, vagy éppen a fiatalság mulandósága.
Talán ez a könyv is olyan tipikus férfi irodalom, amit csak a férfi érthet meg, mi nők túl optimisták és vidámak vagyunk az ilyen könyvekhez.
Kicsit hiányoltam azt, hogy a szereplők komolyan is gondolják amikor magukat okolják az elszalasztott lehetőségek, a nem nevelt gyerekek, és a kifulladt kapcsolataik miatt. De ahogy kicsit is belegondoltak a saját szerepükbe a történtek alakulása miatt, rögtön a pohár után nyúltak, vagy megjelent a színen valamelyik haver aki még az illetőnél is lúzerebb.

Ha úgy tetszik Silver kap egy lehetőséget a sorstól, hogy másképp élje az életét, na és, hogy talán másképp gondoljon vissza azokra az évekre, amik szerinte pocsékba mentek.

A könyvtől eltérően szerintem a film nagyon jó lesz, valahogy azt hiszem ez a hangulat, na meg a karakterek, valahogy a filmvásznon fognak igazán kibontakozni.

Értékelés:
3,6 negatív cseresznye az 5-ből!!!


Emily Giffin: Szerelem kölcsönbe



2011-ben jelent meg nálunk ez a könyv, és én azóta kerülgettem. Ami vissza tartott az a cím és a rémes borító. Ennél inger szegényebb és fantáziátlanabb  már nem is lehetne. Vannak esetek mikor a filmes borító még előnyt is élvez nálam, de ez nem az az eset.
 Végül úgy került hozzám a könyv, hogy elcseréltem egy másik könyvre, így már nyugodt voltam, hogyha nem is tetszene, pénzt akkor sem adtam érte.
Nos tipikusan az az eset, mikor minden a könyv ellen szól mégis a végén bánjuk, hogy nem próbálkoztunk vele előbb.
Igazán nem egy szenzációs sztori, mondhatnánk tucat történet, mégis tetszett, jól lett megírva.

Rachel és Darcy kislány koruk óta barátnők, Darcy a laza csaj akinek minden sikerül, különösebb megerőltetés nélkül tartja a súlyát, mindig volt aki körülrajongja legyen az szerelmes férfi vagy a barátnői, remek állása van, egyszóval a szerencse lánya.
Rachel is igazán elégedett lehet(ne),ha nem közeledne a harmincadik születésnapja, ha nem kellene végig néznie ahogy Darcy hozzámegy a legjobb barátjához Dexterhez, és ha olyan munkája lenne ami nemcsak jól hangzik, de élvezi is.

Aztán egy este, mikor Rachel születésnapját ünneplik megtörténik az, amire titkon sokan gondolnak, megtenni talán már kevesebben merik, lefekszik barátnője vőlegényével...
Rachel nekem nagyon szimpatikus volt, mindig olyan döntéseket hozott, amit hasonló helyzetben én is megléptem volna-persze ez alól kivétel, hogy a legjobb barátnőm vőlegényével folytatott viszony.

"Belém hasított a felismerés, hogy a bűntudat olyan kétélű fegyver, aminek mind a két éle engem vág."

Ugye lerágott csont  a téma? Nem is ez miatt jó a könyv, hanem a háttere miatt nemcsak a jelen eseményeit követhetjük nyomon, de egészen a kezdetektől megismerjük Rachel és Darcy barátságának alakulását, jellemeiket, és azokat az apró de nem elhanyagolható részeket amik odáig vezettek, hogy Rachel egyszer olyas valamit akar ami Darcyé.

"Darcyval két nagyon fontos dolgon osztoztunk: a múltunkon és Dexen."

Ami Dextert illeti, tipikus férfi. Addig amíg nem túl kényelmetlen számára a helyzet nem dönt.Valahogy ez az önzőség is olyan tipikus férfi tulajdonság. Mármint az ilyen szerelmi háromszögek esetében. Hiszen legtöbbször nem azért, és akkor dönt a férfi mert belegondolt szeretőjének érzéseibe, hanem azért dönt így vagy úgy mert már muszáj.

Bár a történet le lett zárva, van második rész is -Szerelem örökbe- hasonlóan remek címmel és borítóval:P

Értékelés:
5 félrelépő cseresznye az 5-ből!!


2014. április 5., szombat

Alissa Nutting: Tampa


Azért  voltam kíváncsi erre a könyvre mert úgy tűnt, szakítva a szokásos klisés erotikus sztorikkal, itt kicsit a fejébe és a lelkébe pillanthatunk be egy nimfomániás nőnek. Engem mindig érdekelt egy-egy "betegség" lelki, pszichés háttere, a mozgató rugója.

 Celeste huszonhat éves és tanár. Ezt a pályát nem azért választotta mert annyira szeretné átadni a tudását, mondjuk azt is, csak  ő éppen más tudását szeretné megosztani fiatal fiúkkal, akik a gyengéi. Minél elesettebb, vékonyabb, kisfiúsabb tizenévesekre bukik.
Celeste egyébként férjnél van- muszáj már most kiírnom magamból, hogy ennek a karakternek minimum vaknak kellett volna lennie (nem volt az) , hogy ennyire ne lássa mi történik körülötte. Iszonyat ellenszenves volt nekem a férj.

Az erotikus felhangot még elviseltem volna, de sajnos a történet túlságosan is sok információt oszt meg velünk, egyszerűen túlzásokba esett, legalábbis én így éreztem. Mondjuk nincs tapasztalatom abban, hogy egy ilyen szociopata személyiség napi szinten mennyi időt áldoz a furcsaságainak, nekem nemcsak, hogy ez sok volt de sokszor gyomor forgató is. És egyszerűen hihetetlen, hogy egy -egy ilyen betegség, mánia mennyi uralja az illetőt. Celeste esze reggeltől estig a szexen, a fiúkon, a pozitúrákon jár. Ha éppen nincs partnere akkor is kitölti az időt...

Celestétől függetlenül nekem az összes szereplő furcsa volt, valahogy olyan hangulata volt, mint egy thrillernek, ami egy olyan városban játszódik ahol mindenki sorozat gyilkos.
Azt hiszem ha kicsit több háttér munka lett volna benne, értem ezt Celeste lelkének és agyának feltárására, akkor valóban érdeklődve olvastam volna. Ebben az esetben úgy olvastam, hogy a sokadik fetrengést, autóban szexet átlapoztam..

Annak azért örültem, hogy Celeste azért nem tudta büntetlenül folytatni kétes tevékenységeit.


Értékelés
3 ártatlan cseresznye az 5-ből!!!


2014. április 2., szerda

Helen Fielding: Bridget Jones naplója 3. Bolondulásig


Elég nagy a káosz bennem a könyvvel kapcsolatban. Egyrészt nagyon olvasmányos volt, a terjedelme ellenére villámgyorsan olvastam, mit olvastam, faltam a lapokat mert mindig történt valami. Másrészről viszont nekem teljesen mellékes volt, hogy ez egy sorozat harmadik része, és, hogy még mindig a jó öreg Bridget a főszereplő, akárki másról olvashattam volna, annyira nem tudtam már ismert szinglit egy ötvenes nőhöz kötni akinek már két gyereke is van. És ez nem azért történt mert nem tudtam elképzelni, hogy Bridget Jones is öregszik nem csak mi, hanem azért mert annyival más a hangulata ennek a kötetnek mint a két korábbinak, ha pedig a filmeket vesszük alapul még feltűnőbb a különbség. 
Olvasás közben sokszor nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek. Megmaradt a humor és a hajmeresztő szituációk amik jellemzik B.J. karakterét, ugyan akkor rengeteg olyan dolgot is beleírt Fielding a könyvbe ami cseppet sem passzol ehhez a vígjáték hangulathoz. 
Gondolom a szerző el szerette volna kerülni, hogy unalmas, egysíkú legyen ez a rész, nekem ezzel kapcsolatban a drasztikus szó jutott eszembe. Ha pedig a humoros része akkor a túlzás... na meg az, hogy nekem kicsit hihetetlen, hogy egy ember nem fejlődik... egy érett nőhöz képest Birdget túl gyerekes, túl felelőtlen és még sorolhatnám.

Bridget ötvenegy !!! éves, két gyermek hol boldog ,hol boldogtalan anyukája. 
Mark Darcyt hiába is keressük, egy tollvonással el lett szegény intézve. Az immár több mint négy éve tartó magány kezdi megőrjíteni főszereplőnket, nem beszélve a két édes gyermekéről, na meg a régi barátokról- Jude, Tom, Talitha- akik az élet viharos vízén is kitartanak egymás mellett. És az elmaradhatatlan Daniel Cleaver is feltűnik pár perc erejéig.
A káoszban Bridget még forgatókönyvet is ír, vagyis dolgozik mint minden elfoglalt anya. 
De azért mindig van ideje, berúgni, hosszú órákon keresztül a  Twitter oldalon lógni, párkereső oldalakon szörfözni, és felírni minden nap kilói számát, Twitter követői számát és az elfogyasztott kalóriákat.
(Néha úgy éreztem, hogy Bridget csupán karikatúrája régi önmagának)

 Ami fiatalon jól áll az embernek, a társkeresés buktatói, nyavalygás a férfiak miatt, aggódás ha a kiszemelt fiú/ férfi nem hív fel, kínos szituációkba kerülni, mind-mind a huszonéves kor velejárója, de egy ötven feletti nőnél már nem vicces ha azon aggódik írjon -e sms-t a férfinak akivel randizik, vagy sem.. és másnaposan ágyban maradni amíg a gyerekcsősz iskolába viszi a gyerekeinket.

A társkeresés áll a középpontban, barátai szerint ideje, hogy Bridget újra elveszítse a szüzességét. Ez olyannyira jól sikerül neki, hogy egy tizenhét!!! évvel fiatalabb férfi lesz a befutó...
Aztán persze jön a kínlódás a kesergés, hogy meg is tudja tartani a pelyhedző szakállú lovagot...
A történet vége úgy alakult ahogy vártam nem okozott meglepetést.

Nagyon kíváncsi leszek, hogy a film mennyire marad hű a könyvhöz.




Értékelés:
3 éretlen cseresznye az 5-ből!!!