A könyv borítója remekül sikerült, valahogy át tudja adni a könyv hangulatát.
Ennek ellenére a kiadó részéről tévedésnek gondolom ezt a könyvet,valahogy nem ez az ő műfajuk, és a fülszöveget sem találták el. Most áldom a kíváncsiságom, csak ezért vettem kézbe ezt a könyvet.
Kevéssel az I.világháború előtt kezdődik a könyv, Riley éppen a szárnyait próbálgatja, próbál többre vágyni mint amit a társadalmi helyzet megengedne, ugyan akkor szülei elismerésére is vágyik, akik viszont úgy érzik fiúknak túl kevesek már ők. Az első komoly szerelem, tévedések, és vágyak közepette köszönt be a háború. Riley úgy érzi csupán egyetlen helyes döntést hozhat.
"Légy bátor, ha nagy bajba kerülsz az életben fiú – mondta neki, – és türelmes ha kicsibe. Légy derűs. Isten ébren van."
A háború a borzalmak kifogyhatatlan tárháza. Az ellenfelek elkeseredett harca, vagy éppen a betegségek felsorolása éppúgy hozzá tartozik a háborús regényekhez mint a puskák és ágyúk, vagy éppen a lövészárkok. Viszont ez a könyv volt az első, ahol a sebesült katonák sorsát is nyomon követhetjük. Hogyan hoznak helyre végtagokat, roncsolódott arcokat.
Minden elismerésem az orvosoknak, na és azoknak akik a rengeteg fájdalom ellenére is próbáltak újra emberi életet élni, még úgy is, hogy életük végéig magukon hordozták a háború borzalmait.
A három nő, és két férfi sorsa párhuzamosan fut a szemünk előtt, mindig van kiért izgulnunk, és ami nagyon tetszett a történetben, hogy senki sem volt tökéletes. Hibát, hibára halmoztak, őrlődtek a saját vágyaik és a vélt vagy valós elvárások között, az emberek azt latolgatták kinek rosszabb, kinek van szánalmasabb sorsa a sajátjánál. Szóval igazi, gyarló emberként viselkedtek.
Felborult a világ, az élet rendje, az otthon ülő és virágot rendezgető úrinőknek hordágyat vagy kormány kereket kellett ragadniuk, kellett valami nekik is, hogy úgy érezzék, ha ők nincsenek a világ sosem lesz többé jó.
Van aki a várakozás apátiájába süllyedt, és képtelen volt a borzalmak között egy normálisnak mondható életet élni. Na és persze ott voltak azok a huszonévesek akik tették amit mondtak nekik, de amint véget ért a háború már senki sem akart az átélt borzalmakról tudni.
"Egy kis szünet. Talán egy idegösszeomlás? Az jólesne."
A történet jó pár valós személyt és eseményt is rejt, ettől még inkább megdöbbentő a könyv.
Bevallom Riley ellenszenves volt a történet elején, de aztán ahogy jobban megismertem elnyerte a szimpátiámat.
Az első pár oldal után majdnem feladtam, furcsán és bizarrul indult, de aztán letisztult és egy nagyon hatásos, megrázó történet bontakozott ki.
Értékelés:
4,9 háborús cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése