2014. január 30., csütörtök

Tamara Ireland Stone: Elválaszt az idő

 
Nagyon aranyos kis történet! Újdonságként hatott ez az idő utazásos szál, pedig azért van pár ilyen könyv. Én reménykedtem benne, hogy picit olyasmi lesz mint a Ház a tónál c. film, ahol Sandra B. és Keanu R. olyan édesen kerülgetik egymást az időben. Valahol a közepétől ilyen is volt, és mind Anna mind Bennett nagyon szimpi szereplők voltak. 

Anna középiskolás, épp az érettségire készül. Egyik reggel futás közben egy ismeretlen fiút vesz észre a futópálya mellett, akiről kicsit később kiderül, hogy Anna új osztálytársa, viszont a röpke találkozás tényét tagadja...



Lassan de biztosan kialakul kettejük között valami, de persze ez sem könnyű tekintve Bennett titkát, amibe Annát szép lassan beavatja...Anna immáron Bennett titkának tudójaként elkísérheti a fiút az utazásaira, sőt olyat is kérhet tőle ami átírja a múltat...

"Bárhová elvihetsz. Vagy sehová. Egy a lényeg: ahol te vagy, ott akarok lenni én is."


Egyetlen gondom a történettel, Bennett családi szála, ami tulajdonképpen kulcsfontosságú mégis elvarratlan maradt. Ez okozott némi hiány érzetet.

Tetszett, hogy a szerelem mellett annyi minden másról is szólt ez a könyv. Egy csomó eredeti és új dolgot is beleszőtt a szerző.

A könyv borítójával viszont nem sikerült megbarátkoznom, 1995 évet idézi a lány és a ruhája, nos kérem azért 95' nem olyan rég volt, biztosan emlékszem rá, hogy ilyen függönyt nem hordott senki. És a lány bár nagyon ari a borítón, a keze olyan furán van megcsinálva mintha egy horror film kelléke lenne, szinte önálló életet él.



4,99 időutazó cseresznye az 5-ből!!!

2014. január 28., kedd

Házasság Hete a Harmat Kiadónál


A Harmat Kiadó  magazinjának van egy ingyenes különszáma, a Házasság hete rendezvénysorozat részeként.

A Honlapon rengeteg információ és programajánló található.


www.hazassaghete.hu

Adam Makos: Felettünk a csillagos ég

"Németországban az Alpok lábánál, Garmisch település temetőjében áll egy sírkő a hegyek előterében. A sírkövön pocelánkeretbe foglalt fénykép látható: tehén nyakát átölelő farmerfiú. A második világháború idején ölték meg.Ez a könyv az ő emlékének tiszteleg és mindazoknak, akik a haza hívó szavára harcolni mentek, de sosem akartak háborút."




Nem egy klasszikus háborús regény. 

Igaz történetet dolgoz fel a könyv, két világháborús pilóta nagy találkozása akik ellenségek voltak ugyan de a bajtársiasság felülírta azt, hogy csupán ellenségnek tekintsék egymást.
Nem mindennapi dolog, hogy a harctéren a katonáknak eszükbe jut másként cselekedni mint ahogy felesküdtek rá, vagyis, hogy megvédik a hazájukat. Valahol szerintem erről is szól a háború, az irgalmasságról, a bajtársiasságról, arról, hogy nem felejtik el a résztvevők, hogy egyszer minden háború véget ér amit majd fel kell dolgozniuk, el kell számolniuk a lelkiismeretükkel.

"A második világháborúban bevetésen részt vett huszonnyolcezer német vadászpilóta közül csak ezerkétszázan élték túl a háborút."

Mivel konkrétan két ember miatt lett írva a könyv, nekem hiányérzetem volt. Néhol túlságosan is sok volt az információ, másszor túl kevés.
Nem bántam volna ha cselekmény dúsabb, olvasmányosabb a könyv, sajnos nem tudtam magam eléggé beleélni a történetbe.
Aki rá van kattanva a repülőgépekre, bombázókra, felderítő gépekre  annak igazi csemege lehet ez a könyv.


Ami viszont nagyon tetszett a szerző előszava, vallomása, az az, hogyan jutott el addig míg meg nem írta ezt a könyvet. Mit gondolt az "ellenségről", mennyire volt előítéletes.

A könyv végén szereplő több tucat fényképet viszont imádtam!! Kész időutazás volt végigböngészni a régi, fekete fehér fotókat.


Értékelés:
4 repülős cseresznye az 5-ből!!!

2014. január 24., péntek

Sándor Erzsi: Szegény anyám, ha látnám



"A nem kell mindig jól járni filozófiája nálunk olyannyira kódolva van családilag, hogy a mindiget bátran kicserélhetjük sohára."



A könyv első tíz-húsz oldalát akár én is írhattam volna... mintha az orvosok a tehetetlenségre és uram bocsá' nem hozzá értésre is külön protokollt alkalmaznának. Első körben  nem veszik észre, hogy az újszülött gyerekkel valami baj van. Második körben az érdeklődő szülőt, finoman de határozottan hülyének nézik. A harmadik kör az, mikor végre belátják, hogy valami baj van, de segíteni nem tudnak. Majd jönnek a bónuszok olyan formában, hogy vagy végleg elkeserítik az amúgy is padlón heverő szülőt, vagy olyan megoldást kínálnak, amitől minden jóérzésű emberben felmegy a pumpa.
Hihetetlenek voltak az egybeesések, az orvosi hozzáállás. Nálunk is mindenáron valamilyen szindrómával akarták ellátni a gyereket, a genetikai vizsgálaton egy doktornő folyamatos kérdésekkel bombázott minket. Nem süket? ( A hathetes vizsgálaton azt mondta az orvos, hogy igen, mert az ordító gyerek nem figyelt az orvos tapsikolására, a szerzőnél kísértetiesen hasonlóan zajlott le ez a vizsgálat.) Nem beteg a szíve, veséje, mája? -Nem! A doktornő az orvosi lexikonokat  hívta segítségül, de a gyerekem egyik betegségbe sem fért bele :S )

Így indul Sándor Erzsi könyve is, ami második gyerekével történteket tárja elénk. Kislánya születése után, úgy érzik jöhet a következő gyerek, ám a szülés és a kórházból való távozás után Erzsi már érzi, látja a gyereken, hogy valami nem stimmel. ( Ami nekem furcsa volt, hogy a sebész orvos férj sem vett észre semmi rendkívülit a gyereken.)

Nagy nehezen végre azonosítják a betegséget, és elkezdődik a versenyfutás az idővel, hogy azt a pici, apró látásképességet megtartsák Tomi számára. Arról már nem is ejtek szót, hogy miközben ezer orvosi váró, és vizsgálat vár rájuk, még meg kell birkózniuk a hétköznapokkal is, na meg egy újszülöttel. Amíg magam is bele nem kerültem a kórházi körforgásba, addig én sem tudtam elképzelni, hogy egy kisbaba mellett hogyan marad még idő akár egy otthoni takarításra is?

(Persze ilyenkor ezek a dolgok teljesen másodlagosak lesznek, kit érdekelnek a porcicák mikor a gyereket hétfőn műtik, illetve műtenék, de az orvos közli, hogy ilyen rossz vérképpel műtétről szó sem lehet... a nagy nehezen talált műtéti időpont, rá készülés, röntgen, vérvétel, belgyógyászat mind hiábavaló volt, ráadásul a férjnek is szólni kellene valahogy aki már munkába igyekszik, valahol Pest kellős közepén, hogy forduljon vissza értünk...) 97'-ben született a gyerekem akkor még nem nagyon volt mobil, meg internet. Kártyás telefon -egy darab a kórház folyosóján, ott álltunk sorban minden este, hogy hazaszóljunk mi újság... vagy éppen a kórházi készüléken szóltunk haza, ha megengedtek egy gyors hívást, ha éppen elfelejtettünk telefonkártyát venni a nagy rohanásban.)

Ami a könyvben és a saját életünkben is átsegíti az embert egy ilyen élethelyzeten, az az elfogadás mellett mindig csak az aktuális problémával való foglalkozás, eszünkbe nem jutott hónapokra előre gondolni, mindig csak az aktuális műtéten, kezelésen, gipszelésen vagy éppen csontvelőgyulladáson legyünk túl. A másik dolog pedig a humor. Ha mindig csak sírtam, siránkoztam volna, már tuti a sárga házban lennék. Ráadásul nem hat éppen jól a gyerekre, mikor 5-6 évesen egy műtét után az a feladat, hogy újra megtanuljon járni. Persze én is sírtam néha, vagy éppen úgy éreztem, hogy még egy hét a kórházban nem fog menni, képtelen vagyok újra és újra az altatásból ébredező, hányó gyerekemre mosolyogva nézni, amikor tudom, hogy órákon belül iszonyatos fájdalmai lesznek, és egész éjszaka az ügyeletes nővért fogom szekálni újabb és újabb fájdalomcsillapítóért. ( a fiam ettől függetlenül 40 fokos lázzal nagyon szeretett Gazdálkodj Okosan-t játszani!!!)

Erzsi és Tomi na meg a család története kapaszkodó lehet azoknak akik éppen most vannak olyan helyzetben, hogy egy új élet kezdetkor kaptak egy plusz feladatot, és nemigen látják a kiutat ebből.
Akinek pedig egészséges gyereke született, sétagaloppnak fogják érezni az első időszakot.

"De nem tapasztaltam meg a világot elrendező isteni mérlegelést, amelyik ha az egyik kezével elvesz, a másikkal ad. Azt láttam, hogy ha elvett, akkor az jól el lett véve."

Ahogy a szerző én is rájöttem hogy néha a szülői megérzések többet érnek mint az orvosi vélemények. Írom ezt annak ellenére, hogy a mi orvosunknak örökké hálás leszek, hogy járóképessé tette a gyereket, de míg hozzá eljutottunk megjártuk a poklot.

Jó volt, hogy a könyv teljes, átfogó képet ad az ilyen nem mindennapi esetekre. A közösségbe való beilleszkedés, elfogadtatni a gyerekkel a környezettel, hogy ez van, mi picit mások vagyunk. Helyén kezelni a hülye kérdéseket és kérdezőket, nem odafigyelni a lesett állal bámuló emberekre az utcán, vagy éppen az állatkertben ahová combig gipszben viszed be a gyereked, mert tulajdonképpen átlagos család vagytok, így állatkertbe is mentek, viszont a közönség minket sokkal jobban szeretett figyelni mint a majmokat...gondolom azt hitték, mi, borzalmas szülők törtük el a gyerek mindkét lábát és az állatkerttel szerettük volna kiengesztelni a bántalmazott gyereket...
A mai napig furcsa, hogy én sokkal nehezebben viselem a hülye, és otromba kérdéseket és a bámulást mint a gyerekem...


Azt hiszem kicsit sok minden jutott eszembe a könyv kapcsán a saját életemről, ezért elnézést kérek azoktól akik egy szimpla könyvajánlót vártak.
Mindenképpen ajánlom ezt a könyvet, mindenkinek!!!


Értékelés:

5 életerős cseresznye az 5-ből!!!

Joyce Maynard: Nyárutó


1987-ben járunk egy álmos kisvárosban él a tizenhárom éves Henry az anyjával aki kissé megkeseredett, de a fiát nagyon szereti. 
Ritkán mozdulnak ki otthonról, balszerencséjükre vagy éppen szerencséjükre azon a meleg nyári napon muszáj volt bevásárolniuk az iskolakezdésre.
Itt botlanak bele Frankbe aki kissé vérzik és a  segítségüket kéri...

"Tudtam, hogy végül majd csak történik valami az életünkben. Rossz vagy egyenesen szörnyű dolog is akár. Egyvalami biztos: ezután semmi sem lesz a régi."

Mindig is csodáltam az ilyen szerzőket akik egy ilyen normál lélegzetvételű könyvbe ennyi életet bele tudnak sűríteni úgy, hogy minden szereplőről teljes  képet kapunk, nem érezzük sem rövidnek, sem összecsapottnak, és az apró pici dolgokra is figyelve van.

Hat nap történése Henry szemén keresztül. 

Attól függetlenül egy remek könyv, hogy valóságban olyan férfi mint Frank nem létezik, aki ha kell pitét süt, javít, megszerel, szelíd mint egy őzike, és a szeretett nőnek még a körmeit is boldogan kilakkozza.

Adele állt tőlem a legtávolabb, bár teljesen megértem, hogy miért lett olyan amilyen. Ettől függetlenül nekem a csodabogár kategória az ilyen emberek.
Henryt a történet végére nagyon megszerettem, jó volt olvasni, hogy az a gátlásos, örökké töprengő kiskamasz milyen klassz érzékeny felnőtt lett.


A sztori nagy tanulsága, hogy az átlagos emberekkel is történhetnek meghökkentő dolgok.


Nem igazán tudom milyen műfajban íródott ez a könyv, akár thriller is lehetne, volt benne annyi feszültség és kis borzongás.

Kivételesen nem zavart a filmes borító, egész jól át tudja adni a könyv hangulatát. A filmre is nagyon kíváncsi vagyok.


Értékelés:
5 nyári cseresznye az 5-ből!!!

2014. január 21., kedd

Magyar e-kultúra Napja kedvezmenyékkel


 A holnapi napra esedékes Magyar Kultúra Napja alkalmából nagyszabású, 3 napon át tartó e-könyves promóciót hirdetünk, ahol több mint 450 klasszikus elektronikus könyvet 99 Forintért, valamint több száz kortárs és bestseller címet akár 50% kedvezménnyel teszünk elérhetővé.


Az esemény webes felületen az alábbi címről érhető el: 
http://bookandwalk.hu/magyar-kultura-napja.html

2014. január 20., hétfő

Emma Garcia: Szerelem első kattintásra


 "Ha elhagysz, hátrálva menj, hogy azt higgyem jössz felém."

Nagy izgalommal vágtam bele ebbe a könyvbe, a fülszöveg nagyon ígéretesnek tűnt. Az elejével és a végével nem is volt gondom, kellően aranyos volt és izgalmasnak is mondanám.

Viv harminckét éves - sajnos ez sokszor nem jött le, sőt ha lenne egy ismerősöm aki ennyi idősen ilyen hülyeségeket csinál tuti megcsapkodnám párszor- tűrhető munkája van, két borzalmas főnöke, és egy vőlegénye aki öt éve hitegeti, és háromszor futottak neki illetve futottak az oltár elé, de egyszer sem jutottak el odáig. 
Viv rendelkezik még egy aranyos nagymamával, és egy igaz baráttal, Ő Max, aki mindig kéznél van, ráadásul gyönyörűen fest, és rajzol.

Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy Rob nem a tökéletes férj jelölt, Max pedig több lesz mint egy barát.Ez a két összetevő elég egy egész könyvnyi sztorihoz, huzavonához.

Viv nem lett nekem szimpatikus, nem tudtam együtt érezni vele, állandóan hülyeségeket tett, és mondott mint valami kamaszlány.

Max szerethető volt, de ő is eléggé megrekedt a kamasz évei elején. 

Ami a weboldalt illeti, alig jutott neki szerep a történetben, habár a fülszöveget erre építették, elenyésző szerepet tölt be a történetben.

Ebben a műfajban olvastam már rosszabbat is, így ha olyan könyvet szeretnénk amin nem kell agyalni, csak sodródni a történtekkel, na meg drukkolni a szerelmes szíveknek, akkor tökéletes választás.


Értékelés:
3,9 szirupos cseresznye az 5-ből!!!

2014. január 18., szombat

A háború vonzásában

Valahogy mostanában vonzom a háborús könyvek, pedig magát a háborút az értelmetlen öldöklést nem szeretem. Mégis egyre másra akadnak a kezembe ezek a könyvek. Azt gondoltam, hogy ebben a témában ha az ember elolvas egyet akkor elmondhatja, hogy mindet olvasta, hát tévedtem. Millió sors, variáció, szemszög létezik ebben a témában is. Arról nem beszélve, hogy sajnos nemcsak egyetlen háborúról lehet írni.
Úgy gondoltam itt összefoglalom azokat a könyveket amiket elolvastam és szívesen ajánlanám másoknak is. De szívesen veszem az ajánlásokat is, ha valaki olvasott egy remek háborús könyvet, ami nem hatásvadász és kellően tárgyilagos, ugyan akkor van benne emberség, bajtársiasság, ami reményt ad arra, hogy a háború is csak egy a borzalmak közül, ami egyszer véget ér, akkor írja meg bátran.

Íme a kedvencem, a könyv a vietnami háború idejében játszódik:




"Halk szél sugdolózott a köddel valahol a dzsungelben."

Ez volt az első háborús regényem, nem tudom miért pont ez szólított meg, már maga az a tény, hogy egy veterán katona írta, előre vetítette, hogy tényszerű , emlékekből építkező történet lesz.
Mindegyik fiatal szereplőt megkedveltem, hogy aztán sorban elsirassam őket.
Évről ,évre megvannak minden háborúnak a maga évfordulói, a hétköznapokban ritkán jut eszünkbe a háború…pedig a sok ápolt parcella, a sok, fehér keresztjével ma is ugyanott van.
És akiket a keresztek jelölnek, ma is ugyanott vannak. Tizennyolc, tizenkilenc évesen részt vettek valamiben, amit maguk sem láttak át, tették amit mondtak nekik, féltek, reménykedtek.

Mindez benne van ebben a könyvben, amit egy olyan ember írt, aki látta az élet sötét oldalát.
Nem mindenki harc közben halt meg, és volt olyan is , aki a saját bajtársa által, volt aki megsajnálta az ellenséget, és olyan is aki kardot is vitt a csatatérre. A statisztika örök divatja, ott is kivívta az elsőbbségét. A lényeg, hogy papíron minden jól mutasson…


Második kedvenc:


 
Hirtelen ötlettől vezérelve kaptam le a polcról. Azt hittem, hogy a Matterhorn után nemigen lesz háborús könyv ami fenn tartja majd az érdeklődésem, de elkezdtem és annyira drukkoltam Tristan-nak, és annyira sajnáltam ezt a fiatal srácot, hogy nem tudtam letenni.
A háború kegyetlenkedése mellett előtérbe kerül egy kényes téma is, a másság még napjainkban is kerülendő téma, gondoljunk bele, hogy akkor 1916. környékén, hogy viszonyultak ehhez az emberek vagy éppen a család…
A történet elején azt hittem, hogy Will lesz az akit majd sajnálni fogok, de a történet végének ellenére is megértem mi mozgatta Tristan-t.
A váltakozó időrendben történetek még izgalmasabbá tették a könyvet.

 
A háború a borzalmak kifogyhatatlan tárháza. 

Három nő és két férfi sorsa, hányattatásai, szenvedései az I. világháború alatt.
Az első pár oldal után majdnem feladtam, furcsán és bizarrul indult, de aztán letisztult és egy nagyon hatásos, megrázó történet bontakozott ki.
Néhol túlságosan belebonyolódott a mondanivalójába, ezért a fél csillag levonás.
A történet jó pár valós személyt és eseményt is rejt, ettől még inkább megdöbbentő a könyv.

A kiadó részéről tévedésnek érzem ezt a könyvet, valahogy nem ez az ő műfajuk, és a fülszöveget sem találták el. Most áldom a kíváncsiságom, csak ezért vettem kézbe ezt a könyvet.

Régen olvastam már,de még mindig emlékszem rá:

Frances Itani: A csend fogságában

 






 

Most olvasom:












Elolvasásra vár:


2014. január 13., hétfő

Louisa Young: Drágám tudatom veled...


A könyv borítója remekül sikerült, valahogy át tudja adni a könyv hangulatát.
Ennek ellenére a kiadó részéről tévedésnek gondolom ezt a könyvet,valahogy nem ez az ő műfajuk, és a fülszöveget sem találták el. Most áldom a kíváncsiságom, csak ezért vettem kézbe ezt a könyvet.


Kevéssel az I.világháború előtt kezdődik a könyv, Riley éppen a szárnyait próbálgatja, próbál többre vágyni mint amit a társadalmi helyzet megengedne, ugyan akkor szülei elismerésére is vágyik, akik viszont úgy érzik fiúknak túl kevesek már ők. Az első komoly szerelem, tévedések, és vágyak közepette köszönt be a háború. Riley úgy érzi csupán egyetlen helyes döntést hozhat.

 "Légy bátor, ha nagy bajba kerülsz az életben fiú – mondta neki, – és türelmes ha kicsibe. Légy derűs. Isten ébren van."

A háború a borzalmak kifogyhatatlan tárháza. Az ellenfelek elkeseredett harca, vagy éppen a betegségek felsorolása éppúgy hozzá tartozik a háborús regényekhez mint a puskák és ágyúk, vagy éppen a lövészárkok. Viszont ez a könyv volt az első, ahol a sebesült katonák sorsát is nyomon követhetjük. Hogyan hoznak helyre végtagokat, roncsolódott arcokat. 
Minden elismerésem az orvosoknak, na és azoknak akik a rengeteg fájdalom ellenére is próbáltak újra emberi életet élni, még úgy is, hogy életük végéig magukon hordozták a háború borzalmait.

A három nő, és két férfi sorsa párhuzamosan fut a szemünk előtt, mindig van kiért izgulnunk, és ami nagyon tetszett a történetben, hogy senki sem volt tökéletes. Hibát, hibára halmoztak, őrlődtek a saját vágyaik és a vélt vagy valós elvárások között, az emberek azt latolgatták kinek rosszabb, kinek van szánalmasabb sorsa a sajátjánál. Szóval igazi, gyarló emberként viselkedtek. 
Felborult a világ, az élet rendje, az otthon ülő és virágot rendezgető úrinőknek hordágyat vagy kormány kereket kellett ragadniuk, kellett valami nekik is, hogy úgy érezzék, ha ők nincsenek a világ sosem lesz többé jó.
Van aki a várakozás apátiájába süllyedt, és képtelen volt a borzalmak között egy normálisnak mondható életet élni. Na és persze ott voltak azok a huszonévesek akik tették amit mondtak nekik, de amint véget ért a háború már senki sem akart az átélt borzalmakról tudni.

 "Egy kis szünet. Talán egy idegösszeomlás? Az jólesne."

A történet jó pár valós személyt és eseményt is rejt, ettől még inkább megdöbbentő a könyv.
Bevallom Riley ellenszenves volt a történet elején, de aztán ahogy jobban megismertem elnyerte a szimpátiámat.

Az első pár oldal után majdnem feladtam, furcsán és bizarrul indult, de aztán letisztult és egy nagyon hatásos, megrázó történet bontakozott ki. 

Értékelés:
4,9 háborús cseresznye az 5-ből!!! 

Jean Webster: Erre csak Patty képes


Sajnos a szerzőnek összesen négy kötete jelent, meg így nem túl nagy kihívás végig olvasni az életművét.

A Kedves Ellenségem  és a Nyakigláb apó kedvenceim lettek, mindkét kötet csordultig van kedvességgel és szeretettel.

Ebben a könyvben egy picit más vizekre  evezünk. Patty, Conny és Priscilla a Szent Orsolya-intézet  növendéke. A három lány elválaszthatatlan barátnő, ezt már a könyv elején a tanároknak is be bizonyítják, mikor a három gráciát nevelő szándékkal külön költöztetik.

Bár nagyon aranyos és kedves ez a kötet is, de valamiért ez nem lett akkora kedvenc mint a szerző korábbi könyvei. Patty és barátnői igazi egyéniségek, de néhol nekem túlzottan kotnyelesek voltak.
Minden esetre érdemes azért kézhez venni ezt a könyvet is, ugyan olyan kortalan, mint Webster összes könyve.
Ami nagyon hiányzott a könyvből, azok a vicces rajzok. És inkább novella féleség mint egy összefüggő regény, de azt hiszem, hogy anyukáknak és lányaiknak ez egy közös, és nagyon kedves olvasmány lehet.


Értékelés:
4 iskolás cseresznye az 5-ből!!!

2014. január 8., szerda

Alma Katsu: Megtorlás


 "Ez tehát Jonathan, a havas észak mesebeli hercege...
Fogalmad sincs róla, milyen régóta várom, hogy találkozzunk. -Jude kezet nyújtott zilált vendégének, de mintha meggondolta volna magát, amint hozzáért Jonathan újjáélesztett bőréhez. - De egyáltalán nem úgy nézel ki, ahogy elképzeltelek...
- Azért, mert egészen ma estig bezárólag, három hónapig halott volt."


Aki még nem olvasta ezt a könyvet, de az első részt már igen- Halhatatlan - az most ne olvasson tovább.

Nagyon vártam már ennek a könyvnek a folytatását, persze mint minden valamire való folytatás, ez is egy kulcsfontosságú eseménnyel ért véget.

Lanny és Jonathan miután mindent bevetettek, hogy örökre eltüntessék Adairt, Jonathan is kér valamit Lannytől...

Ez a rész Lanny meneküléséről szól, néhol felidézve a régmúlt eseményeit, ami nem azt jelenti, hogy az első részt emlegetik fel, új dolgokat tudhatunk meg a szereplőkről, helyekről ahol éltek.

Lanny felkeresi a Adairt körülvevő embereket, akikkel hosszabb-rövidebb ideig együtt éltek, hogy segítsenek neki végleg megszabadulni Adairtól. Látszólag mindenki nagyon előzékenyen fogadja Lannyt, de végig kétséges marad, hogy ki is az aki valóban segíteni  szeretne neki.

Lassan de biztosan haladunk a végkifejlet felé, ami a végén már elég hosszúnak tűnt, de azért izgalmas is volt. A vége valahogy olyan fura volt nekem, mintha az írónő sem lett volna biztos benne, mi is legyen a vége... minden esetre nyitva hagyta a dolgot, olyan szempontból, hogy akár harmadik része is lehet a sorozatnak.

Számomra nem volt csalódás ez a rész sem. és nem nagyon bánnám ha lenne harmadik rész is, már ha a szerző ki tud még hozni valamit a szereplőiből.


Értékelés:
4,9 misztikus cseresznye az 5-ből!!!

2014. január 6., hétfő

Jojo Moyes: Akit elhagytál

 
A szerző különleges nevével először a Tiltott gyümölcs című könyve kapcsán találkoztam. Nálunk jó darabig ez volt az egyetlen megjelent könyve, szerencsére a Cartaphilus Könyvkiadó látott benne fantáziát, és ez már a harmadik könyve amit rövid időn belül kiadtak. ( Az utolsó szerelmes levél, Mielőtt megismertelek)

Mindhárom regénye  nagyon tetszett, igazi női irodalmat ír, de szerencsére kerüli a bóvlit és a kliséket.

Ez a történet 1916-ban, egy Francia kis faluban kezdődik ahol Sophie testvéreivel együtt próbál talpon maradni a Német megszállás alatt. Férje valahol a fronton harcol, és a régi életükből nem maradt meg semmi Sophie számára mint egy kép, amit festő férje róla festett.

A másik szál 2006-ban játszódik, Liv négy éve férjét gyászolja, a különleges háza mellett csak egy festmény az amihez Liv mindennél jobban ragaszkodik.

Elkerülhetetlen, hogy a festmény kapcsán Liv megismerje Sophie-t és családját, na és persze a festmény készítésének körülményeit.

Nekem valahogy az 1916-os szál jobban tetszett, sokkal érzelemdúsabb, izgalmasabb volt mint a mai szál.
Talán azért tetszett kevésbé ez a könyve a szerzőnek mert kitaláltam a végét, és nem rágtam le mind a tíz körmöm mit az előző köteteinél.
Ettől függetlenül Moyes az egyik nagy kedvencem! Nagyon jól ír, ráadásul sosem egy kaptafára, élénkek, szerethetőek a karakterei. 

Értékelés:
4 festői cseresznye az 5-ből!!!
 

2014. január 5., vasárnap

Melanie Benjamin: Az Aviátor felesége


Biztosan nem én vagyok az egyetlen akinek egy -egy név ismerősen cseng, mégsem tudja hová tenni, nem tud hozzá kötni semmit, de hallotta már. Nekem ilyen volt Charles Lindbergh neve vagy éppen a Lindbergh - bébi kifejezés.

Megláttam a könyvet és tudtam kell nekem, végre összekötöm a sok fél igazságot a tényekkel.
A történet nem éppen egy hős eposza, aki ráadásul tökéletes férj, és apa...már az elejétől kezdve ellent mondásos Anne Morrowval való kapcsolata. Bár Anne rajong érte, és szó szerint mindent felvállal férje miatt, többek között az átlagos, szürke kisegér Anne megtanul repülőgépet vezetni, sikló ernyőzik, morzejeleket magol és egész egyszerűen feláldozza magát férje hivatásának.


1927-ben Charles Lindbergh az első ember a világon aki sikeresen átrepüli az Atlanti- óceánt, 25 éves ekkor, és az egykori postaküldönc egy csapásra hős lett. 1929-ben feleségül veszi egy gazdag diplomata lányát, Ő Anne.
Anne aki gyakorlatilag semmihez sem ért, és sosem tudta mi is szeretne igazán lenni, feleség, és másodpilóta lesz férje oldalán aki sosem tűr ellenkezést. Nekem úgy tűnt, mintha feleségét nem partnerként, hanem hol gyerekként, hol ügyintézőként kezelte, mikor mire volt szüksége.

Addig sem unalmas életük még inkább felbolydul mikor Anne várandós lesz. Állandó szereplések, meghívások tömkelege, irigyeik éppúgy akadnak mint csodálóik.
A legmegrázóbb része a könyvnek az mikor 1932-ben gyermeküket elrabolják...
Bevallom itt teljesen kiakadtam, a házaspár ebben az időben már saját otthonnal rendelkezik, korábban Anne szüleinek házában éltek ahol testőrök vigyáztak rájuk, tekintve a  számtalan fenyegetést kaptak már akkor is arra nézve, hogy elrabolják a gyereküket... az új házban azonban fittyet hánynak erre, sem őrség, sem egy árva kutya sincs a háznál, ráadásul a kisfiút teljesen egyedül hagyják éjszakára!!! Még a dada is külön szobában fekszik le, a gyerekszoba ablakát pedig nyitva hagyja!!!!!
Egész egyszerűen nem értettem mi mozgatta őket akkor, mikor a nagy féltésből hirtelen ez a hányaveti felelőtlenség lett??? Belefáradtak a félelembe? Esetleg mivel a sok fenyegetés üres szólamnak tűnt csupán, úgy gondolták mindegyik fenyegetőző csak szájhős?
Minden esetre elkövetik életük legnagyobb hibáját.
Hiába fizetik ki a váltság díjat, hiába ajánlja fel segítségét nekik maga Al Capone, a kisfiú már csak holtan kerül elő.

Anne még ezek után hat gyermeket szül férjének, de házasságuk továbbra is inkább Anne jóindulatának köszönhetően működik, aki előbb-utóbb mindig meghajlik férje akarta előtt, bármiről is legyen szó.

"Persze szót fogadtam neki, mint mindig. A néma ellenszegülésem olyan volt, akár egy szakadás a házasságunk szövetén, de olyan szakadás amit csak én láttam."
 
Lindbergh maga, számomra egy percig sem volt szimpatikus, sem mint férfi, sem mint férj. Önző és egoista embert ismertem meg, aki újabb és újabb álmait váltotta valóra, csakhogy állandóan bizonyíthasson. Ha valakit hősnek kiáltanak ki nehéz helytállnia, hiszen újra és újra be kell bizonyítania, hogy nem a puszta véletlen tette hőssé, és képes rá, hogy ismét valami olyat tegyen amire senki más nem képes.
Úgy gondolta akármiről is van szó, az ő véleménye, az ő igaza az ami elég jó, ami elfogadható. Ez nemcsak a repülésekkor nyilvánult meg de a gyerek nevelés terén is, sokszor elég kegyetlen dolgokat tett nevelő célzattal, például kitette a gyerekét járókájában a kertbe és akkor sem engedte Anne-t a gyerekükhöz mikor az sírni kezdett, mondván meg kell tanulnia, hogy csak magára számíthat...egy egyéves gyerek!!!!

1936 -ban részt vesznek az Olimpia megnyitóján. A férfi szimpatizál a nácikkal, gyakran vendégeskedett Németországban... sok ember számára felháborító módon nyilatkozik.

A könyv néha átvált 1974-re, Lindbergh haldoklik, felesége pedig úgy látja, eljött az idő, hogy férje fejére olvassa bűneit...a hős körül megrepedezik a máz...
Azt hiszem elég beszédes ha "csak" annyit említek meg, hogy Anne negyvenöt év házasság ellenére megtagadta, hogy halála után férje mellé temessék.

Nem szeretek mások felett pálcát törni, most sem teszem. Az viszont szomorú, hogy mennyi mindent elviselünk, eltűrünk attól akit szeretünk.
Nem volt könnyű életük, hiába voltak népszerűek, sikeresek ennek az életnek rengeteg árnyoldala is volt.

Értékelés:
5 repülni vágyó cseresznye az 5-ből!!!



2014. január 3., péntek

Arató Mónika : Lélekcsemegék


"Ne törődj vele, hogy mit gondol rólad a világ!"

A nem éppen kicsi, lila könyv egy egész évre elegendő jó tanácsok tárháza, pontosan 365+1 lélekcsemege.

Ezek az írások nem idézetek, nem is bölcsességek, inkább rövid iránymutatók , nagyobb lélegzetvételű tanácsok a mindennapokra. Hasznos útmutató a vágyaink, céljaink eléréséhez.

Aki az élet számos területén szeretne változtatni, és ehhez úgy érzi kell némi lelki segítség annak nagyon hasznos lehet ez a kötet. Elég szerteágazó a könyv, mert lelki, testi síkon is foglalkozik a gondokkal. Így ha nem is használjuk, hasznosítjuk minden nap, arra is kiváló, hogy csak a minket foglalkoztató dolgokról olvassunk.
Mit kell tennünk, hogy ne térünk le az általunk kijelölt útról?
Régi berögződések elhagyása.
Testképünk, önmagunk elfogadása.
Ösztönösség, megérzés, ha úgy tetszik a hatodik érzékünkre való hagyatkozás.
Önmagunkkal szembeni elvárások.

Többek között ezeket a témákat is érinti a könyv, én valahogy próbáltam kimazsolázgatni azt ami engem érdekel. Vannak benne olyan spirituális dolgok, amikben nem igazán hiszek, ilyen a bevonzása a jónak, pénznek, gondtalanságnak...a gondolat teremtő ereje és hasonlók.  Biztosan van akinek ez remekül megy, bevallom én türelmetlen típus vagyok, azokkal a dolgokkal kapcsolatban amihez el kell mélyülni, azokhoz meg pláne.
Aki már gyakorlott az ilyen dolgok terén az könnyedén lubickolhat, találhat új tanácsokra  ezekben a témákban is.





A könyvről bővebben itt olvashatsz: http://www.kulturbutik.hu/arato-monika-lelekcsemegek.html?category_id=0&search_string=l%E9lekcsemeg%E9k&search_category_id=0

2014. január 1., szerda

Lauren DeStefano: Hervadás


Ritka az az utópisztikus könyv ami elhitet velem egy - egy vészjósló jövő képet. Nos a Csodák kora volt az egyik olyan könyv ami nagy hatással volt rám, elhittem , hogy a szerző által felvázolt fikció egyszer megtörténhet.

Ebben a történetben, ami egy trilógia első része, a harmadik világháború után járunk.  Az emberiséget  egy vírus támadta meg, a nők csupán húsz éves korukig élnek, a férfiaknak öt évvel több jut. Genetikusok tucatjai futnak versenyt az idővel.
Amíg a szegényeknek nincs más választásuk mint elfogadni az elfogadhatatlant, addig a gazdagok akár több feleséget is szereznek fiúknak, hogy a röpke pár év alatt a lányok fiatalságuk teljében minél több gyermeket szüljenek.
Egy idő után egyértelművé válik, hogy a csecsemők nemcsak az emberiség gyarapodása miatt kellenek, hanem a gyógyszer kísérletekhez is.

Rhine a bátyjával él, egy nap munka reményében megy el egy címre, ott viszont foglyul ejtik, és egy gazdag család fia felesége lesz. Vele együtt aznap még két új lány érkezik a házba , miközben a fiatal fiú első felesége már haldoklik...

A történet végig nagyon izgalmas és baljóslatú, a szerzőnek remek stílusa van és a sztori is logikus, így nem nehéz bele élnünk magunkat az olvasottakba. Maga Rhine is remek karakter, szimpatikus és a szerző rajta keresztül remekül ábrázolja az érzelmeket egy olyan helyzetben amiből senki sem kerülhet ki győztesen.

Ami nem tetszett a történetben, illetve mostanában már gyakori a többi hasonló történetekben a gazdagság, az elszigetelt óriási rezidencia- bár meg kell jegyeznem itt is voltak azért eredeti dolgok - a gyönyörű ruhák, estélyek és a kikényszerített házasság ellenére a szimpátia ami előbb-utóbb megjelenik a férj és feleség között. Vajon miért nincs soha egy gazdag ám de átlagos fiú??? Miért kell mindegyiknek jóképűnek lennie?

Annyi minden történhet az emberiséggel, hogy ez a variáció is egy lehet a sok közül. Annyi betegség, melegház hatás, olvadó hó sapkák, élő világok eltűnése, szélsőséges időjárás, titkos kísérletek terhelnek minket és a Földet is, hogy már semmire sem mondhatjuk, hogy túlzás. Ez egy elég szörnyű jövő lenne, ahol előbb-utóbb a fennmaradásért való küzdelem is üzlet lesz, és az marad életben, annak lesz családja akinek elég pénze van és mellé elég gátlástalan is.

A könyv címe és a borító remekül érzékelteti a könyv tartalmát. Nem mellesleg a borító nagyon szép!!

Értékelés:
4.9 vészjósló cseresznye az 5-ből!!!