Ismét egy olyan történetet kapunk Picoult tollából, ami nem mindennapi, mégis valóságos, kézzel fogható. Aki szereti a szerző könyveit, megszokhatta, hogy mindig különleges témákhoz nyúl, nyíltan minden kertelés nélkül járja körbe az adott témát.
Ez a könyve kicsit mégis más mint az előzőek, ugyanis a történet egyik szála egészen a II. világháborúig nyúlik vissza.
Korábban olvastam egy lebilincselő könyvet a témában: Clara Sánchez : A láthatatlanok - ebben a könyvben egy munka tábort megjárt idős férfi keresi azt aki megnyomorította az életét.
"Mindnyájunkban él egy szörnyeteg, és mindnyájunkban él egy szent. A kérdés csak az, melyiket tápláljuk-melyiknek engedjük, hogy a másik fölé kerekedjen."
Picoult még ezen is csavart egyet itt ugyanis egy volt náci tiszt szeretne egy olyan embert találni aki megszabadítja őt az évtizedek óta tartó élettől, szenvedéstől.
A történet több szálon, fut, Picoult jól bevált módszere, hogy felváltva szólalnak meg a szereplők, így az is egészen különleges és felkavaró volt ahogy a régi katona aki több száz ember halálért volt tevőlegesen felelős elmeséli, ő hogyan látta azokat az időket ott azon a borzalmas helyen.
A történetben van egy mese, egy fiatal nő Sage, aki szülei halála után viaskodik a bűntudatával, miközben éjjelente több tucat kenyeret süt, Sage nagymamája Minka, aki túlélő, és akinek karján egy szám örökké emlékeztetni fogja a háború szörnyűségeire, Leo aki háborús bűnösökre vadászik, miközben anyukája a távolból állandóan feleséget keres neki, és Josef aki túl sok szörnyűséget tett és képtelen meghalni.
"Mi vagyunk az igazi nácivadászok, bár közel sem olyan izgalmasak, mint ahogy a moziban vagy a tévében látni. Én sem vagyok Daniel Craig, Vin Diesel, vagy Eric Bana, csak a jó öreg Leo Stein."
Ezek a szereplők szépen, sorban kibontják ezt a történetet, ezúttal a szokásos ügyvédi had, és bírósági épület nélkül.
Szerintem ez az a téma, amit nem lehet elégszer leírni, nem lehet elégszer emlegetni. Tudatosítani kell újra és újra, hogy ehhez hasonló szörnyűség, soha többet nem történhet meg.
"Ha a történelem tényleg ismétli önmagát, nincs szükség egy utóvédre, aki figyelmezteti a mögöttünk jövőket? S ha én nem teszem meg, akkor ki?"
A könyv felétől volt egy fura sejtésem, egy hirtelen bevillanó dolog, ami a történet végén igazolást nyert, hogy jól éreztem, értettem meg a történetet!!
Bár nem egy vékony kötet, aki neki kezd számítson arra, hogy nem fogja tudni letenni amíg a végéhez nem ér, hogy aztán napokig töprengjen rajta.
Nagyon ritka, hogy könyvekben szereplő férfi karakterek megfogjanak, ezúttal azonban Leo remek figura volt, nagyon megkedveltem.
Értékelés:
5 nem felejtő cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése