2013. október 12., szombat

Sara Rattaro : Tiéd az életem


Gyors sodrású, lényegre szorítkozó történet, vékonyka kötet tele egy család életének kis film kockáival.
Viola , Carlo és lányuk Luce, akár egy átlagos család is lehetnének, de nem azok.
Viola szeretőket tart, Carlo a világ legszerelmesebb és legnyugodtabb férje, Luce, pedig a lehető legjobban szeretett, elkényeztetett  kamaszlány.

Viola éppen aktuális szeretője ágyában van akkor is mikor lányukat baleset éri. Amíg Viola a kórházhoz ér sok minden eszébe jut, Carlóval való megismerkedésük, az esküvőjük, anyósa, akivel szívből gyűlölik egymást, Luce születése, és az ahogyan évről -évre Viola eltávolodik a családjától, kialakítva magának egy másik életet amivel egy cseppet sem boldog.

A hazugsághoz két ember szükséges: Aki mondja, és aki hallgatja.

Azt hiszem Viola a tipikus példája annak, hogy ha nincs gondod, akkor csinálj magadnak! Mindene megvolt amit csak egy ember kívánhat, biztos anyagi háttér, egy hivatás amit imád, egy férj aki bálványozza gyönyörű feleségét, és egy meseszép lány, aki kamaszodása ellenére is szót ért a szüleivel.

A kórházban történtek, és a múlt váltakozva jelenik meg a könyv lapjain. Kiderül, hogy Luce sem az az ártatlan kislány akinek szülei, főképp apja hitte, és nem is a baleset a legfőbb gondja, sürgősen donorra van szüksége...

Amivé és amilyenné Viola lett, ahhoz nekem kevés volt az ok, amit állandóan felhánytorgatott...más is elviseli rideg anyósát, más is érzi néha, hogy gyereke szívében nem mindig ő áll az első helyen. De ez még nem ok arra, hogy állandóan alkalmi partnerek vigaszát keresse pár órára és egy olyan ember után sírjon aki sosem szerette.

A történet tartogat pár meglepetést is, igazán remek a stílusa, a rövidsége ellenére nem éreztem, hogy hiányozna valami, vagy , hogy összecsapott lenne.
A szerző remekül görgette a cselekményt, nyúlt vissza a múltba.

A történet végén a férj is megszólal, ami még inkább különlegessé teszi a könyvet. Sokan talán  nem fogják szeretni ezt a könyvet, pont a főszereplő Viola miatt, bevallom nekem is nehéz úgy olvasni egy könyvet, hogy a főszereplő egyetlen megmozdulásával sem értek egyet.

A könyv borítója nagyon szép lett.


Értékelés:
4,9 cseresznye az 5-ből!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése