2013. április 4., csütörtök

A.O.Esther :Összetört glóriák -Hívogat a fény 2.


Bajban vagyok ezzel a könyvvel,na nem azért mert ez a rész kevésbé tetszett volna,hanem azért mert nem tudok mit írni róla....az első résszel megvett magának a sorozat és kész!
Annyira élénk,eleven,színes történetet varázsolt elém a szerző,hogy semmi más dolgom nem volt,csak falni az oldalakat ,belakni a könyvet,élvezni a történet folytatását.Talán még sosem volt olyan könyv vagy sorozat amire ennyire megvett volna magának,amit ennyire élveztem volna olvasni.Személyes kis kedvencem lett.
Sokszor hallom,olvasom,hogy a felnőtteknek is kell a mese,az a varázslatos világ ami kiszakít a szürke,sokszor lehangoló hétköznapokból,ez a könyv pont ilyen! És bár sosem voltam rajongója a fantasy műfajnak,ebben az esetben örömmel fedeztem fel a manókat,tündéreket,angyalokat,boszorkányokat.
 Az összes szereplőt kedvelem valamiért,olyan fura ez a könyv ,egy olyan világba enged be ahol jó nézelődni,mintha egy jó filmet néznék.

Hogy kicsit konkrétabban is essen szó erről a részről:

A második kötetben két szálon fut a történet tovább,egyrészt Sophiel-t követjük,másrészt új szereplők bukkannak fel Sahranfer rokonságából,akik jócskán megnehezítik nemcsak Sophiel  de Elijah  dolgát is.
A szerelmesek kénytelen elviselni egymás hiányát,miközben megvan a maguk baja is,Sophiel egy kemény csata után elveszíti angyali nyakláncát,ami itt a földön életben tartja,Elijah pedig a lány döntése miatt kétségek közt gyötrődik.
Persze nem sok idejük van egymással törődni,a Mindenség Térképét szeretné megkaparintani Sahranfer és kedves családja....

 "És mennyi,mennyi út visz a pokolba,míg a mennyekbe csak egyetlen egy vezet!"

Ami picit hiányzott ebben a részben nekem ,az Sophiel talpraesettsége,az első részben mintha bátrabb,vagányabb lett volna.És bevallom nekem a boszorkányok szépségének ecsetelése is túl sok volt,kevésszer leírva sokkal nagyobb jelentőségű lett volna.

De mindent összevetve számomra tökéletes történet.Részletgazdag,aprólékos,és annyira érződik rajta a könnyedség,hogy nem kellett vért izzadnia a szerzőnek,hogy megalkossa ezt a világot,mintha a kisujjából rázta volna ki.

A borítót és magát a könyvet már az első résznél is dicsértem,most sem tudok mást írni csak azt,hogy tökéletes! Gyönyörű kívül-belül és igényes.
Nagyon tetszett,hogy a könyv végén az összes szereplő,helyszín egy kis útmutatóban fel lett sorolva,így sok minden jobban átlátható,érthető.
A legutolsó lapok pedig az olvasóknak a rajongóknak lett fenntartva,ide gyűjtötték össze az első részről íródott kritikákat,dicséreteket,mondanom sem kell,hogy hangos sikítással jeleztem tetszésemet,mikor a saját soraimra bukkantam.

A harmadik rész Az Életfa májusban jelenik meg,és egyáltalán nem biztos,hogy ez lesz az utolsó rész.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése