2012. június 30., szombat

Katherine Webb:Homály

"Voltam a halál kapujában.És alaposan körülnéztem.Nem volt ott semmi..."

A szerző második könyve jelent meg nálunk az előzőt még nem olvastam de azt hiszem az is tetszeni fog.
A szerző két szálon futtatja a történetet,egy újságírónő exe munkája közben egy halott katonára bukkan,a férfinél levelek vannak...Leah-ra vár a feladta,hogy kiderítse ki a halott férfi és kitől kapta a kétségbeesett leveleket.
1911. Hester  és Albert vidéki parókián élnek,Hester hosszú leveleket ír nővérének ,rengeteg tanácsot kérve házaséletéhez.
Albert a magának való lelkész,hosszú és magányos sétákat tesz ,egy ilyen séta során tündéreket vél látni...ez a látomás pedig ahhoz vezet,hogy végeláthatatlan vendégségbe érkezik hozzájuk Robin Durrant a teozófus aki a rossz nyelvek szerint sok mindennel próbálkozott már, de hírnevet ezidáig nem sikerült szereznie.
Cat pedig az új szolgáló akit Hester  a börtönévek után szeretne jó útra téríteni...

A szép kis kompánia élete napról-napra szövevényesebb lesz,úgy tűnik Robin maga az ördög,mindenkit bűvkörébe von,Hester egyre inkább elveszti lába alól a talajt,miután férje számára csakis a Robin létezik és az ő furcsa teremtménye -tündérek és szellemek.


Egyértelmű volt,hogy a fiatal lány,Cat is kulcsfigurája lesz a parókia életének,de a szerző olyan hihetetlen leleményesen oldotta meg,hogy csak a történet legvégén derül ki,hogy valójában ki is az ördög, a romlott,megtévelyedett....
Összetett és nagyon izgalmas a könyv,ráadásul a szerző minden eseményt, a tündér jelenést,a szüfrazsett mozgalmat-és az ezzel járó borzalmakat mind ismert tények alapján olvasztotta be a történetbe.


Remélem a szerzőtől jelenik meg még nálunk könyv!


Értékelés:5 cseresznye az 5-ből!!

2012. június 25., hétfő

Regina O'Melveny:Téboly és gyógyulás

                                          A szerzőt hazájában az Egyesült államokban eddig költőként ismerhették,most pedig egy lebilincselő regénnyel lepte meg az olvasókat,imádtam minden sorát.
A XVI. században Velencében indul a történet,ahol Gabriella Mondini édesapja nyomdokaiba lépve ellesi tőle az orvoslást. Édesapja sokat utazik,keresi az új betegségeket a gyógymódokat és gyógyfüveket.
Utazásának azonban nem akar vége szakadni és levelei is egyre ritkábbak ,zavarosabbak.Gabriella úgy dönt két szolgálójával apja nyomába ered és hazahozza.
A talpraesett nővel bejárjuk egész Európát,minden egyes országban talál valami apró jelet ami arra utal,apja járt ott, gyógyított aztán tovább állt.Svájc,Skócia,Németalföld,Marokkó vagy éppen a sivatag mind-mind varázslatos hely,Gabriella mégis egyre elcsigázottabb,apjáról ellentétes híreket hall,van ki tisztelettel beszél róla és van aki szerint megtébolyultan bolyong a világban....
Van ahol boszorkánysággal vádolják a gyógyítani tudó nőket így kénytelen férfiruhát ölteni ,van ahol vallási háború kellős közepébe csöppenek,és van mikor a természettel kell dacolniuk,hogy túléljék a következő napot.

Hihetetlen utazásban volt részem,közben megismertem az akkori kor szokásait,az embereket ,betegségeket amit Gabriella szorgalmasan gyűjtött a betegségek enciklopédiájába amit édesapjával terveztek megírni és megjelentetni.

A szerző elhitette velem,hogy Gabriella Mondini valóságos személy volt,hogy valóban megtette ezt a hatalmas utat Velencétől a "világ végéig".

Értékelés:

5 cseresznye az 5-ből!!

Sarah Dessen :Altatódal

                         E kis altató néhány szó,
                        Egyszerű dallam csupán,
                        Halkan szól e kis szobában,
                        Mégis hallod, kicsi lány.
                        Utadat bármerre járod,
                        E dal mindig megtalál,
                       S bár én, hűtlen, cserbenhagylak,
                       Ő örökké társad már…




Dessen valahogy mindig olyan jókat ír,pedig nem valami különleges témákat dolgoz fel,csak az életből merít,főleg fiatalokról ír,de nem feltétlenül csak nekik.Én eddig minden könyvét szerettem,hiába nőttem már ki pár éve a tizenéves korosztályt.
Ebben a könyvében Remy és Dexter szerelmét ismerhetjük meg,na meg Remy anyukáját aki sokadszorra készül az oltár elé állni,nem is sejtve,hogy lánya lelkében minden egyes házasságával milyen pusztítást végez,hiszen ő csak azt látja,hogy nincs igaz, tartós szerelem.
Dextert nem lehet nem szeretni,ahogy Remyt és barátnőit sem. Szeretem,hogy a szerző nem csapja agyon a történetet nyafogással.Igaz Remy már  tizennyolc éves,zsenge kora ellenére azonban  határozottabb mint az édesanyja aki igazán csak akkor önmaga mikor szerelmes regényeit írhatja.
Apja csak egy dal formájában van jelen a lány életében,az a dal pedig az Altatódal.

Szó szerint befaltam a könyvet,annyira szerettem volna tudni,hogy Dexter a különc és kedves srác mennyire tudja felnyitni Remy szemét arra,hogy még maradjon kicsit gyerek ,még ne adja fel minden álmát,és ne akarjon örökké megoldani mindent a családja helyett,főleg az anyja helyett és ,hogy aki pár évvel korábban volt, az már a  múlt, és bármikor újra lehet kezdeni.
Érdekes volt olvasni,hogy mit érez Remy az anyját látva és mit érez valójában az anya,akiben fel sem merülnek lánya kételyei ,aggodalmai.
Bátran olvashatja minden korosztály,Dessen nagyon tud hatni ránk,nőkre.

A borító elegáns,lányos és nagyon szépek a színek, harmónia árad belőle.

Értékelés:

5 cseresznye az 5-ből!!

Petra Nagyova-Dzerengova:Nézz magadra!

                    A családon belüli erőszak sajnos nagyon aktuális téma, a három gyermekes édesanya most ezzel a könyvével is demonstrálja,hogy nem szabad szemet hunynunk az erőszak felett!!
Lydía akár boldog házasságban is élhetne ha férje, a művelt és okos egyetemi professzor nem rajta vezetné le a dühét.De sajnos Lydía nem tud a kedvében járni,vagy az abrosz gyűrött vagy nem elég lelkesen pattan ki az ágyból reggelente.Ok mindig van arra,hogy kezet emeljen rá,hogy meg rugdossa,hogy a falhoz csapkodja a fejét.
Lydía élettere beszűkül, csak két kislánya a lakás falai maradnak neki. Egyre inkább retteg,hogy férje egy nap nem tudja abbahagyni a verést,ő meghal de mi lesz a gyerekeivel??

Lydía élete szép lassan megváltozik édesanyja és nővére is Lydíára szeretnének támaszkodni,miközben sejtelmük sincs,hogy éppen neki lenne szüksége segítségre.
Főszereplőnk élete lassan krimibeillő lesz,minden olyan dolgon átmegy amit ilyenkor egy anya keresztülmegy,egy ideig próbál mintafeleség lenni,lesni férje minden szavát,megalázkodni is csak a gyerekei biztonságban legyenek,aztán mikor már semmi sem segít jönnek a fenyegetőzések,az utcán éjszakázás...

Hosszú és tekervényes út vezet odáig,hogy Lydía segítséget mer kérni,hogy a családja előtt is végre ki merjen mondani dolgokat,hogy rendbe tegye az összes múltbéli sérelmét is ami az anyját és nővérét is távolságtartásra késztette.

Fordulatos és nagyon tanulságos történet.

Arnon Grunberg: Tirza

Bevallom számomra Grunberg ismeretlen volt, pedig már négy könyve is jelent meg nálunk a Tirzán kívül, és díjakat is kapott ez a könyve, sőt film is készült belőle.

A szerző egy német családot boncolgat-szó szerint -az olvasóknak szépen atomjaira szedi őket és mi nagyítóval vizsgálgathatjuk őket kedvünkre-nekem ez jutott eszembe olvasás közben ,mert nagyon nyers és alapos ez a kis tanulmány ami bemutatja nekünk Jörgen Hofmeestert, két lányát, feleségét na meg az olykor beteges kapcsolatukat, dolgaikat.
A család életébe Tirza, a kisebbik lány érettségi bulija előtt toppanunk be mint váratlan vendég.. aztán valahogy az egyik félreeső fotelban ott is maradunk, és mint jól nevelt vendégek nem alkalmatlankodunk csak figyelünk, és minél többet tudunk meg annál kényelmetlenebbül érezzük magunkat....

Látszólag ez egy normális család... és a szerző baromi jól elhitette velünk ezeket az első oldalakon, aztán ahogy halad a jelen mindig kapcsolódik hozzá egy kis múlt is és máris úgy érezzük, hogy itt mindenki látszik valamilyennek, de a felszín alatt nagyon rossz dolgok vannak.

Nekem tetszik a szerző stílusa és maga a regény is nagyon klassz, mert mindig történik valami és az apró mozzanatoknak is jelentősége van.Viszont tele van szélsőségekkel amiket nem minden olvasó tud értékelni, jobban mondva elfogadni. Én sem nagyon tudtam, úgy éreztem a jó részeket agyoncsapja azzal, hogy valami nagyon extra nagyon polgárpukkasztót kell belepréselnie a történetbe.

Sokat agyaltam rajta, hogy vajon csak én nem vagyok-e elég nyitott az ilyen különlegesebb írásokra? Kíváncsi vagyok, hogy mások hogyan látták ezt a családot.

A borító nagyon klassz, és ismerve most már a történetet nagyon beszédes is!

Értékelés:
3,9 cseresznye az 5-ből!!

2012. június 21., csütörtök

Paula McLain:A párizsi feleség

 
Hemingway valahogy nekem mindig is szimpatikus volt,szeretem a könyveit,szeretem,hogy a saját életéből is rengeteget tudott meríteni a könyveihez,hogy a saját élményeit át tudta adni az olvasóknak.

Most a könyv elolvasása után haragszom rá..olyan mint amikor az ember  valakit nem ismer alaposan de megszavazza neki a bizalmat, jó tulajdonságokkal ruházza fel, hogy aztán ha kiderül,hogy milyen valójában nagyobbat csalódhasson.
Hemingway öntörvényű, hiú, érzéketlen ember volt, gyűlölte ha nem ajnározzák,ünneplik természetes volt számára ha csodálták, ha megkaphatott mindent és mindenkit amire csak vágyott.

Huszonegy évesen megismerkedik Hadley-vel , a lány egész kapcsolatuk alatt a szorongó, örökké aggódó fél szerepét töltötte be,túlságosan alárendelte magát Ernestnek a szerelemnek.  később a házasságnak, és benne egy megcsalt feleség megalázó szerepének-ennél a résznél teljesen felháborodtam, Hadley ugyanis elképesztő dolgokat engedett meg, tűrt el csak hogy szeressék,hogy Hemingway mellette maradjon.

Az akkori divat szerint a szerető státuszszimbólumnak számított, a nyitott kapcsolatok korát élték,főleg a művészek, és valaki minél inkább különc volt,annál jobban szerették.
Akkoriban a már befutott írok ajánlgatták a kiadóknak kedvenceiket, így a könyv lapjain is hemzsegnek az akkori nagyok, többek között  Ezra Pound ,Scott Fizgerald és felesége.
Szintén divat volt ezekkel az emberekkel örök barátságot kötni, együtt vakációzni,aztán pedig nem venni róluk tudomást ha egyik kinőtte a másikat és híresebb lett.
Nekem az igazán meglepő volt,hogy azokban az években mindenki alkoholista volt!! A nők ugyanúgy minden áldott este berúgtak,és töménnyel kezdték a napot mielőtt megreggeliztették volna a gyereküket....

Úgy tűnik Hemingway hiába érte el az áhított sikert,sosem volt maradéktalanul boldog,valami olyasmit  hajszolt amit még megnevezni sem tudott.

Értékelés:
5 cseresznye az 5-ből!!

2012. június 15., péntek

Jeffrey Eugenides:Házassági összeesküvés

  Ez a könyv igazi meglepetés volt számomra,és nem csak azért mert én a borító alapján kicsit mást képzeltem bele,hanem azért is mert tulajdonképpen  mire a végére értem már teljesen jónak találtam a borítót és a címet amiknek kissé megkérdőjeleztem a létjogosultságát.

A szerző a 80'-as évekbe kalauzol minket,a helyszín Amerika a megtestesült álom minden embernek,főleg ha főiskolás és a diplomaosztójára készül.
Két fiút és egy lányt választott a szerző,hogy rajtuk keresztül bemutassa mennyi minden akadályozhat meg abban három embert,hogy boldogan élhesse a fiatal éveit.
Madeleine túl normálisnak érzi magát a társai között,nem szeret különcködni ellenben szeret tanulni és nagyon érdekli az irodalom,azon belül is Jane Austen.
Leonard a zseni,aki heteken át képes tanulni,az órákon remekelni,korrepetálni társait,éjszakákon át bulizni alvás nélkül.Népszerű,jóképű és mániás depresszióban szenved.....
Mitchell aki Madeleine barátja,ám évek óta többre vágyik, de csak statiszta Madeleine életében a helyett,hogy a főszereplő lenne.

Minden egyes karakter külön-külön szólal meg a lapokon,Madeleine és Leonard kettősével a párkapcsolati buktatókat vehetjük sorra,és Leonard betegségét ismerjük meg alaposabban,míg Mitchell-el utazunk,bejárjuk a fél világot,és a fiú egyre inkább elhatalmasodó vágyát ,hogy a vallásnak szentelje az életét,miközben képtelen szabadulni Madeleine iránt érzett szerelemtől.

A három fiatal időről időre visszanyúlik a gyerekkorához,vagy éppen a főiskola első éveihez telepakolva a lelki hátizsákjukat a jelenlegi gondjaik mellé még több vívódással és szenvedéssel.
Bár alapvetően a könyv hangulata komor,olyan mint egy októberi esős  hétvége,mégis szerettem olvasni,belépni hozzájuk mert mindig tudtak újat mondani,és sokszor úgy éreztem nem hiábavaló minden erőlködésük. Sokat tesz a történethez a szerző remek stílusa ,szép és letisztult.

Engem Leonard betegsége nagyon megrázott,már több könyvben találkoztam a mániás depresszióval,de itt valahogy annyira nyersen lett leírva,hogy szó szerint én is belebetegedtem.

Lehengerlő módon dolgoztatja meg az agyunkat Eugenides,számtalan kérdés fogalmazódik meg az emberben olvasás közben,amin aztán kedvére töprenghet.Sok kis szál,ami itt talán mellékes-mint család,karrier, érvényesülés,dédelgetett álmok -mind-mind rendkívül sokat alakítanak a történeten, a szereplőkön és rajtunk.

A három fiatal élete olyan vágányokon halad,hogy nekem fogalmam sem volt mi lesz a vége,milyen lesz a vége.Minden esetre azt is mondhatnám,hogy így olvasás után elégedett vagyok a szerző által kínált befejezéssel.

Már korábban is dicsértem a borítót,most pedig  kijelentem,hogy számomra hosszú idők óta ez lett az etalon!! Olvasás közben is sokszor gyönyörködtem benne,simogattam,elképesztően szép és egyedi!!

Értékelés:
5 egyáltalán nem depressziós cseresznye az 5-ből!!!!

2012. június 8., péntek

Hidasi Judit:Április út

Megértem a könyv népszerűségét,én is jót nosztalgiáztam,hiszen Vera akárcsak én a 90'-es évek elején volt kamasz. Egy nyár kezdetével kapcsolódunk be Vera és családja életébe az április utcában,ahonnan Vera még azon a nyáron elmenekül....

Nekem Vera a történet elején végtelenül ellenszenves volt, szerintem elkényeztetett ,lusta,hisztis lány volt. Baromira nem tudtam átérezni a piti problémáit. Én mint szülő most már úgy látom,hogy a gyerek kegyetlenül  kritikus tud lenni a szüleivel szemben,még saját magával szemben ezt valahogy elfelejti megtenni.A szülő nem hibázhat,nem tévedhet,és nem szerethet rosszul...

Szerintem mindenki életében van egy olyan szakasz,lehet csak egy nap,amikor nagyon tudnia kellene ,hogy merre indul,hogyan dönt...Vera döntött,szerintem rosszul és aztán ennek a döntésnek az utóéletét láthatjuk tíz év múlva,amikor ismét csatlakozunk az immár felnőtt Verához.
Nekem kevés volt az az indok arra,ahogyan Vera élt,ami "lett belőle".
Ennek ellenére,hogy Verával nem tudtam azonosulni nagyon tetszett a történet,igazi érzelmi hullámvasút volt.
Vannak emberek akik minden érzésüket sokszorosára nagyítják valahogy a könyvben szereplők is ilyenek voltak,én az ilyen embereket nehezen viselem el.
Az embert számtalan kudarc éri és ha mindegyikbe beleroppan akkor csak lelki roncsok élnének körülöttünk.
Sokszor kell elfogadni és belenyugodni olyan dolgokba amiken nem tudunk változtatni.

A befejezés szerintem kissé túl gyors volt a sok szenvedés után.

Mindenesetre nagyon jól esett egy ilyen színvonalasan megírt regényt olvasni egy magyar szerző tollából!!!

Értékelés:
4 cseresznye az 5-ből!!!

Adriana Trigiani:Életünk legszebb nyara

             "A Mulligan családban erősek a gyökerek,de az ágak már többé-kevésbé elhaltak."

Trigiani a hangulatteremtés nagymestere.Ez a könyve jelent meg elsőnek magyarul 2004-ben. Azt hittem a Szerelmem,Nella marad a szerzőtől az örök kedvenc,hát most ez a könyve megelőzte.
Aki olvasta a Tánc a világ végén-t ,annak ez is "kötelező".

Adva van virginiában egy kisváros Big Stone Gap,benne megannyi kedves ember,köztük a patika tulajdonosa Ave Maria. Imádom ahogy a szerző bemutatja az embereket, az érzéseiket, és hiába ,hogy itt is vannak pletykás vénasszonyok, alkoholista férfiak mégis mindenkit szeretünk,kedvelünk. Mindenkinek megvan a maga szerepe ,teszi a dolgát mi pedig végigkísérhetjük a város lakóit a szürke hétköznapokon,ünnepeken,temetésen,esküvőn.
Ave Maria vénlány-így könyveli el a város a talpraesett ,szeretni való nőt,aki nemhogy vénlánynak,de öregnek sem érzi magát.Vágyik a szerelemre,családra.

Édesanyja halála után egy hónappal, fura dolgokra bukkan.Levelekre amelyekből kiderül egy s más,ami arra készteti Ave Mariat,hogy maga mögött hagyjon mindent....

Kezdem azt hinni,hogy minél "átlagosabb" egy könyv,egy történet,az nekem annál jobban tetszik.Hiszen látszólag nem történik semmi...csordogál az élet egy apró városkában,bekukkanthatunk a függönyük mögé,részt vehetünk az ilyen olyan mulatságokon,és drukkolhatunk,hogy Ave Maria jó döntéseket hozzon és végre szerelmes legyen! És persze közben millió érzelem  vonul el előttünk,amikbe mi is belekóstolhatunk,hiszen mindenki volt már boldog,szomorú ,kétségbeesett vagy tanácstalan.

        "Fiatalságom utolsó pillanatait élem,nem akarok tovább várni arra,hogy fiatal legyek."

A borító és a cím ne tévesszen meg senkit,kicsit úgy tűnik mintha valami kis bájos kamasz szerelem kibontakozása sejlene fel a könyvben,pedig erről szó sincs.

Értékelés:
5 cseresznye az 5-ből!!!

2012. június 2., szombat

Lapozgató

 


  A könyvek mellett a másik nagy szenvedélyem az újság illetve újságok.Imádok újságárushoz járni,válogatni  majd egy vaskos adaggal hazamenni,leülni,ledőlni ,szétteregetni,lapozgatni.Ámulni a pletyka rovaton, a hírességek okos mondatain, elmerengeni az aktuális témán egy-egy jobb cikken.Mindent elolvasok az utolsó betűig.Gyerekkoromban még a dezodoros flakon szövege is érdekesnek tűnt, a mi napig kívülről fújom:Figyelem! A flakonban túlnyomás uralkodik! Felnyitni ,ütögetni,felszúrni,sugárzó hő hatásának kitenni vagy tűzbe dobni még üres állapotban is tilos!

Újságolvasás közben kikapcsolok,percekre lépek be egy-egy történetbe-ez pihentet legjobban ha az aktuális könyv olvasása közben elfáradnék,vagy éppen a napi,heti feszültséget,fáradtságot öt-tíz percre tompítani szeretném, előveszek egy újságot,ha rövidebb tömegközlekedés vár rám akkor könyv helyett egy pihekönnyű újság mellett szoktam dönteni.

Hogy mire is akarok kilyukadni? Hát arra,hogy ha valami könyvekhez,olvasáshoz kapcsolódó cikkre bukkanok azt megosztom itt a Lapozgató -ban egyrészt kedvet csinálok az újságot nem olvasóknak az újságokhoz,másrészt szerzőkről ,könyvekről szóló érdekességek szerintem minden könyvmolyt érdekelnek.

Lássuk hát a heti termést-előfordulhat,hogy nem éppen friss újságcikket ajánlok,persze igyekszem majd,de gyakran előfordul,hogy a hét elején megvett lapot csak hétvégén tudom elolvasni.

Ezen a héten több könyvhöz kapcsolódó cikken is megesett a szemem:

Hölgyvilág 8.szám A Rettenthetetlen Nellie Bly címmel  kétoldalnyi terjedelemben tudhatunk meg többet  Carol MCCleary :A gyilkosság alkímiája könyvével és főhősével kapcsolatban.(K.U.K kiadó)

Nők Lapja 22.szám:A Bronte nővérek életéről,munkásságukról van dióhéjban egy kétoldalnyi cikk, képekkel a családról.

Nők Lapja 21.szám: A Park kiadó jelentette meg Henrietta Lacks örök élete c. könyvet ,ebből találhatunk egy oldalnyi részletet a lapban. A könyvből az HBO filmet készít. A könyv már több mint húsz nyelven jelent meg.

Meglepetés 21.szám:Gail Carriger -Soulless Lélektelen (Könyvmolyképző)  magyarul megjelent könyve kapcsán adott interjút, a cseppet sem átlagos írónő ,aki engem azzal döbbentett meg,hogy parókát hord :-) Juj többet nem árulok el:D