2012. január 30., hétfő

Laurie Halse Anderson:Jégviráglányok

"...és a sarokban rakásba gyűlnek a dühös szavak."

Anorexia-egy betegség mely lányok tucatjait táncoltatja az éhhalál szélén.
Főszereplőnk Lia aki már nem gyerek,de még nem is felnőtt.Mindkét szülő orvos,mégis Lia egyedül érzi magát ,magányos,retteg.Barátnője tragédiája csak még mélyebbre taszítja-hazudik,csal,koplal,hashajtót szed....
Furcsa stílus,nyelvezet,fogalmazás jellemzi a könyvet.Az elején nehezen álltam át "Lia" üzemmódra aztán már kézen fogva haladtam vele a betegség sikátoraiban,ahonnan mindig újabb és újabb szörnyek vetették ránk magukat.Féltem,hogy egy idő után képtelen leszek lépést tartani vele és inkább visszafordulok,mintha sosem nyitottam volna ki ezt a könyvet..de aztán megkedveltem Liát és úgy gondoltam ha elég erősen akarom sikerülni fog neki.

Az anorexia számomra megfoghatatlan betegség..érthetetlen...
Eddig abban a hitben éltem,hogy az anorexiások nem kívánják az ételt!Dehogynem,majd elepednek,hogy érezzék az ízeket de a betegségükből eredő bűntudat miatt úgy érzik,nem érdemlik meg.Nehéz átérezni ezt a betegséget de nem lehetetlen.Ajánlom minden szülőnek ezt a történetet,nemcsak azért,hogy idejében észrevegye ha baj van a gyerekével ,hanem azért is mert remek tükröt tart elénk,hogy,hogyan viszonyulunk egy beteg emberhez,egyáltalán valakihez akinek fáj az élet.

Értékelés:

4 jeges cseresznye az 5-ből!!

2012. január 27., péntek

Walter Lord:A Titanic pusztulása


"Egyetlen csónak maradt ,47 férőhellyel 1600 ember számára!"

2012. április 15-én lesz a Titanic 100. évfordulója,hihetetlen ez a 100 év,felfoghatatlan távolság.
A 2002-ben elhunyt történész könyve a harmadik kiadását érte meg.A szerző több mint 60 túlélő segítségével számol be a csodahajó tragédiájáról és a sok véletlenről,amely következménye,hogy egy gyönyörű,gigantikus elsüllyeszthetetlen hajónak kikiáltott csoda a mélybe merült magával rántva több mint 1500 embert.

A könyv nemcsak a tényeket közli,de a mai szemmel is felháborító dolgokról számol be többek között a gazdag utasok ostoba viselkedéséről akik csak a kutyájuk miatt aggódtak,vagy éppen a mentőcsónakban azon veszekedtek,hogy egyes férfiak káromkodnak a hölgyek előtt-jesszusom!!!

A prominens személyek között volt gyógyszerész,ügyvéd,katona,áruházlánc tulajdonos és mikor már biztos volt,hogy a jéghegy végzetes sebet ejtett a hajón bosszankodni kezdtek a várható késés miatt!!!

A tragédiát hanyagságok sora idézte elő-a jéghegy jelentések semmibe vétele,a tétlenkedés az ütközés után,majd a kapkodás aminek következménye ,hogy egyetlenegy mentőcsónak sem volt tele!!!
Hiába ennyi év már akkor is ugyan úgy működött a bulvársajtó mint manapság,egyik marhaság után írták a másikat a tragédia után.

Elképzelhetetlen pompa és felszereltség jellemezte a hajót,gondoljunk bele 100 évvel ezelőtt már volt ha hajón ,könyvtár!! posta,pálmakert,istálló (friss tej miatt)tenisz szoba és rengeteg étterem,szalon,minden új volt a fényes porcelánok és a sok száz bútor is.
Rengeteg újdonságot is megemlít a könyv,de persze nem szeretnék mindent elárulni,ami meglepő,hogy a Titanic volt az első hajó ami leadta a nemzetközi S.O.S jelzést,előtte a CQD kód volt érvényben ,ez volt az általános segélykérő ,mikor Smith parancsnok kiadta a rádiósnak ,hogy váltson S.O.S jelzésre el sem akarta hinni...


Mindent összevetve egy remek tényfeltáró,őszinte könyv amely nemcsak ennek a csodálatos építménynek állít emléket hanem minden olyan embernek aki akár névvel, akár névtelenül áldozata lett a jégheggyel való találkozásnak.
(A szobalányok,inasok,harmadosztályú utasok nem szerepeltek az utaslistán!! Nem számítottak sem akkor,sem a mentés közben)

A Titanic című film hitelessége most derült ki számomra.A könyvet olvasva sok filmkocka elevenedett meg előttem. Rose és Jack szerelme ugyan nem szerepel a könyvben de a sok rejtélyhez ezt is hozzáadhatjuk.










Értékelés:
5 fagyos cseresznye az 5.ből!

2012. január 25., szerda

Amiee Bender: A citromtorta különös szomorúsága


Történt egyszer Rose születésnapján,hogy az édesanyja által sütött citromos csokoládétortába fura ízek keveredtek...nem odaillő hozzávalót érzett Rose hanem egészen mást..emberi érzéseket amiktől megijedt,ugyanis anyukája éppen se nem volt boldog ,se nem volt vidám...
Rose harca az ízekkel és az érzésekkel elkísérték ahogy cseperedett. Egyre inkább elfogadta ezt a furcsa adottságot,bár boldogabb nem lett tőle.
A történet néhol csapongott,úgy a könyv feléig,ez kicsit idegesített.De aztán amilyen izgalmas,és különös lett a történet-nem mintha már az elején nem ilyen lett volna-teljesen megbabonázott és már nem érdekelt,hogy enyhén novella íze van ennek a remek könyvnek.
Rose és családja- alig van szereplő,csak Rose beszél,mégis annyi mindent elmesél ez a történet.
Ijesztő lenne tudni szeretteink minden érzését,titkát,fájdalmát,vágyát.Mégis mióta a könyvet olvasom fürkészem a joghurtot és a bolti pogácsát,hogy vajon milyen emberek készíthették?? És a saját főztömben vajon megérzem az érzéseimet???

Számomra a könyv vége elég nagy meglepetést tartogatott!!!

Értékelés:

5 cseresznye az 5-ből!!

2012. január 24., kedd

Michelle Richmond:A köd éve


Egy újabb nagyszerű könyvet olvashattam Richmond tollából,valahogy nekem olyan mintha Jodi Picoult stílusában írna ami nem baj,sőt! Mindketten nagyon jó történeteket alkotnak,nem mindennapi témákban,mégis a könyvekben történtek bármelyikünkkel megtörténhetnek.Ez egyszerre nagyon elgondolkoztató,és rémisztő.

Abby egy átlagos napon sétálni viszi vőlegénye kislányát Emmát.Miközben a kislány a ködös San Fransiscói tengerparton sétál,Abby fényképez-egy perc talán annyi sem még egy halott fókakölyköt lefotóz,mire felnéz Emma már eltűnt....

Majd egy év történéseit öleli fel a közel 500.oldal,rendkívül megrázóan,alaposan,izgalmasan megírva ,hogyan változik meg az ember élete egy pillanat alatt.Abby és Jake kutatócsoportot szervez,naponta több ezer szórólapot oszt szét Emma fényképével,adataival,újságban,tévében szerepelnek,de csak telnek a napok,hónapok anélkül,hogy akár egy pici nyomot találnának,hogy mi történhetett Emmával.Abby belebetegszik abba,hogy Emma miatta tűnt el,Jake bár sosem mondja ki,némán vádolja Abbyt,egyre távolabb kerülnek egymástól.Abby mindent bevet,még hipnózis is vállal ,hátha így rábukkan egy olyan információra ami már a tudatalattijába merült...könyveket olvas az emlékezésről..

"Ahogy Mark Twain mondta:Nem az a megdöbbentő,hogy mennyi mindenre emlékszem hanem az,hogy mennyi mindenre emlékszem ami nem úgy volt."

Egy idő után előkerül egy nyom...Emma cipője...Jake úgy érzi ideje elengedni Emmát ,elfogadni,hogy meghalt.Temetést rendeznek üres koporsóval...Abby egyáltalán nem érti,Jake hogyan adhatja fel??

Dél-Amerikába utazik,azok után a nyomok után amikről Abby úgy gondolja még segíthetnek,de egyben szakítás is Jakkel aki válaszút elé állítja a lányt.

Abby karaktere nagyon szimpatikus volt,hihetetlen erős személyiség.Az apa előbb feladta a lányáért való harcot,mint Abby akihez semmilyen vérségi kötelék nem fűzte.Egyedül,támogatás nélkül viaskodott a bűntudattal.

A könyv alaposan,és remekül körbejárja az emlékezés csodás adottságát.

A könyv 2007-ben megkapta a z Év könyve díjat.

Értékelés:
5 cseresznye az 5-ből!

Kate Morton:Felszáll a köd


"......azt mondta húzzak egy lapot. De amikor odaadtam, visszatette a pakliba, újra megkeverte, és azt mondta húzzak újra. Az arcáról láttam, hogy megint ugyanaz a kártya, és tudtam mi az. A halál."


Bajban vagyok, mert annyira összetett és remekül megírt Morton regénye, hogy nem tudom mit is emeljek ki belőle??
Grace Bradly 98 esztendős, egy otthonban él, egy filmrendező keresi fel, hogy Grace segítségével filmre vigye a Riverton házban történteket, ahol Grace cselédként szolgált.

A házban aznap estélyt rendeztek, mikor a tóparton pisztolylövés dördült.... Grace eltemette a fájó emlékeket, de most úgy döntött végleg megszabadul a bűntudattól,de nem a rendezőnek árulja el az igazságot, hanem unokájának Marcusnak aki eltűnik...Grace kazettára mondja életét,egészen onnan amikor tizennégy évesen a Riverton házban szolgálni kezdi a Hartford családot.
Hannah az idősebb Hartford lány sorsa összefonódik Grace életével,Grace észrevétlenül olvad bele, a titkokkal, gyűlölettel,szerelemmel teli ház minden napjaiba, miközben anyja régóta dédelgetett titkát is igyekszik megfejteni.

A remekül ábrázolt érzelmek, a szép nyelvezet, és feszültség elegyét remekül adagolva a szerző lebilincselő történetet írt. Már kezdtem kissé dühös lenni, hiszen a könyv 500. oldaláig sem unalmas, de a lényeg az öngyilkosság és az ahhoz vezető útról nem igazán esik szó,de a könyv nagysága is ebben rejlik, hiszen az elszórt mondatok, utalások, csak ekkor nyernek igazán értelmet.A szerelmesek száguldanak a végzet felé, amihez Grace asszisztált. De a regénynek hála belekóstolunk a nemesek életébe, a kötelességek abroncsába zárt kisasszonyok életébe, a cselédek láthatatlan mivoltába, az I. világháború borzalmaiba, veszteségeibe, és azt az követő dorbézolásba.

Legszívesebben egész fejezeteket másolnék ide, amik annyira jók, tele vannak fantáziával, érzelmekkel, amik mind-mind remekül átköszönnek a könyv lapjain.

"Felmentem a lépcsőn a szobámhoz,és erőteljesen becsaptam elmémben a szörnyűséges ajtót,amelyen át egy másodpercre férjet,otthont,gyermekeket pillantottam meg-mindent ami valamikor az enyém lehetett volna."

Értékelés:
5 cseresznye az 5-ből!!

Mark Seal:Vadvirág


Ezt a könyvet nemsokkal a Volt egy farmom Afrikában után szereztem be,és most jött el az idő,hogy újra szafarira induljak.

A könyv Joan Root életét,és munkásságát öleli fel,és egy szörnyű gyilkosságot,amelynek következtében a világ egy olyan emberrel lett szegényebb,aki mindent szerelmének a Naivasha tó megmentésének szentelt.

Az Afrikában született kislánynak az volt a természetes ha vadállatokat simogat a házi macska helyett.Fiatalon ment férjhez Alan Roothoz ,aki már akkor filmezett,Joant magával ragadta a dokumentarista filmek varázsa,Ők ketten úttörők voltak az állatok viselkedésének filmezésben.Hónapokat ,éveket öltek egy-egy filmbe,de legyen szó vízilovakról vagy hangyákról ugyanolyan profizmussal végezték a dolgukat.a 70'-80' években még nem voltak olyan technikai eszközök a természetfilmesek kezében,amikkel gyors,látványos és kevésbé fáradtságos módon forgathattak.

Ők vezették el a gorillákhoz, a fiatal és lelkes Dian Fosseyt is-akit szintén brutálisan megöltek.

A sok film , a siker,az együtt eltöltött évek nem bizonyultak elégnek ahhoz,hogy ez a két ember együtt maradjon...Joan elveszett férje nélkül,aki újra nősült...Joan sokáig önmagát okolta ,és a betegségét,melynek következtében nem szülhetett.

Férje elhagyta Afrikát,Joan viszont Nairobiban telepedett le,immáron egyedül abban a házban amely egy hatalmas tóra nézett,és a létező összes afrikai állat állandó vendég volt.Joan élete a filmezéstől a természet megóvása felé fordult,próbálta szeretett tavát az orv halászoktól,és orvvadászoktól megvédeni.Az egyedülálló,védtelen Joannak esélye sem volt velük szemben....2006 január 12-én megölték,életének 69.évében.

És hogy milyen volt Joan Root? A könyv borítóján szereplő képnél nem kell beszédesebb.

Megrázó,de végtelenül szép történet,gyönyörű tájleírásokkal,és seregnyi állatot felvonultató részekkel.

Joan életét filmre vitték,Joant Julia Roberts játszotta.

Értékelés:
5 cseresznye az 5-ből!

Donna Jo Napoli:A mosoly


"Négy évbe telik, amíg a festmény elkészül. Először vázlatok készülnek. Úgy érzem mintha Leonardo ezer vázlatot rajzolna. Aztán ülnöm kell. Ülni, miközben Leonardo csak figyel engem. Ülök reggel, napfényben, és holdfényben, és ülök nyári, őszi, téli, és tavaszi fényben. És az évszakok ismétlődnek, újra és újra és újra."

A 15. századi Firenzében a tizenöt éves Monna Elisabetta éli a jómódúak életét, gazdag selyemhernyó tenyésztő szülei épp bált terveznek lányuknak, hogy gazdag és lehetőleg özvegy férjet szerezzenek neki.

Furcsa, de egyúttal nagyon jó volt hétköznapi emberként megismerni olyan művészeket mint Leonardo da Vinci, Ghirlandio, Raffaello.

És persze a híres Medici család is helyet kap a történetben: a legkisebb Medici fiú szerelemre lobban Elisabetta iránt. A szerelem kölcsönös, ám Firenze első emberének, Giulianónak bátyja iránt érzett gyűlölete egyre inkább romba dönti a gyönyörű, nyüzsgő, kultúrával teli várost, és a két fiatal elszakad egymástól...

A könyv Elisabetta életét követi nyomon, de sokrétű, és helyet kap benne minden fontos, ami akkoriban történt. A történelmi mozzanatok pontosak, csak a festmény köré elképzelt történet nem. Napoli egy újabb és kedves, szívmelengető történetet varázsolt ama bizonyos mosoly mögé.

"...De előbb..-bólint Giuliano Leonárdónak, aki egész idő alatt itt volt, és tanúja volt bizalmas együttlétünknek!-Ez az. Ezt a mosolyt fesse meg nekem, hogy akármerre is állok mindig rám mosolyogjon."

Rebecca Miller:Pippa Lee négy élete


"Az udvarlás romantikus.A házasság...már az akaraterő győzelme."

Pippa ötvenéves, férje Herb nyolcvan mikor egy időseknek kialakított lakóparkba költöznek, ahogy Ők hívták ráncfalvára. Pippa remek feleség gondos, türelmes,alázatosan szolgálja férjét aki két infarktuson is túl aktív életet él, egy könyvkiadó igazgatója folyvást keresi a jobbnál jobb kiadásra váró kéziratokat.

Pippa nincs jól, bár a lakók között fiatalnak számít, egyre inkább úgy érzi maga alá temeti az öregedés csak ül és várja, hogy Herb vagy Ő meghaljon. Éjszakánként holdkórosként bolyong a házban süt, főz, kocsit vezet, cigarettázik-mindezeket reggelre elfelejti, végül a házban felszereltetett kamera szembesíti Pippát a valósággal.

Érdekes volt szembesülni Pippa múltjával. Az idős Pippát kedveltem, fiatalkori Pippától viszolyogtam olvasás közben.Tizenhat éves mikor megissza élete utolsó cumisüveg tejét és megszökik otthonról, különös érzékkel csapódik mindig rossz emberekhez akik a szex, drogok és az alkohol örökös körforgásába Pippát is bevonják.
A történet vége felé rajzolódik ki Pippa gyermekkora, anyjához fűződő különös kapcsolata amely mindkettejük számára így vagy úgy, de végzetes lesz.
Miközben kitisztul a múlt, a jelen kuszálódik össze olyannyira, hogy Pippa másodszor is lerázni készül a múltat.

Elena Ferrante nyíltságával, és kegyetlen mondataival találkozunk,bár kissé szebben tálalva, finomítva. Különös történet anya, lánya kapcsoltról, a házasságról, és arról, hogy bármit eljátszhatunk egy életen át.

A borítón a regényből készült film egyik jelenete látható. Ritka kivétel mikor jónak tartom a filmet és a könyvet így összekapcsolva látni.

"Éveken át koplalt, mondta Chester bánatosan rázva fejét. A kövér Sally nagyi jutott eszembe.....azért kezdte el szedni a szert, hogy ne legyen éhes... tökéletes anya, tökéletes feleség akart lenni."

Értékelés:
5 cseresznye az 5-ből!

W.Somerset Maugham: A Színes fátyol


"Kittynek úgy tűnt,mintha hébe-hóba egy lepel széle egy pillanatra félrelibbenne,s egy-egy röpke pillantást vethetne egy olyan világba,amelynek szépségéről,és jelentőségéről addig nem is álmodott."

Teljesen véletlenül bukkantam rá az íróra,és a könyv felénél már rajongója voltam.Olyannyira,hogy a molyon már eseményt is kapcsoltam az íróhoz és a többi mollyal együtt olvasom el a lehető legtöbb könyvét.



A történet a 30'as években játszódik,Kitty megcsalja férjét,és naivan azt reméli a nős férfi és Ő hamarosan egymáséi lesznek.Férje rájön az árulásra és választás elé állítja feleségét...Kitty legnagyobb bánatára férje magával hurcolja Kínának egy részébe ahol kolera járvány tombol,férje talán halálát kívánja feleségének,mégis mindenki úgy tudja,hogy Kitty biológus férje oldalán szeretne maradni még ilyen szörnyen veszélyes helyzetben is.

Innentől kezdve ha lehet még izgalmasabb,lenyűgözőbben alakul a történet.A karakterek fejlődnek,változnak és ez annyira leköti az ember figyelmét,hogy lehetetlen Maughammal lépést tartani.Elég sok verzió megfordult a fejemben olvasás közben és örömömre szolgált,hogy Maugham túljárt az eszemen.

"-Sajnálom,hogy nincs megelégedve a külsőmmel.Annak,hogy boldogtalannak látszom csak az az oka,hogy már tizenkét éves koromtól fogva tudom,hogy kissé hosszú orrom van.Titkos bánat mindig érdekessé teszi az embert..."

Egyik percben hevesen együtt éreztem Kittyvel,és szántam a férjét,A következő oldalon elítéltem és mindenféle negatív jelzővel illettem.Pár oldallal később rettegtem férjétől és az agyfúrtságától.

Ami nagyon megragadott az a férj jelleme,karaktere.Alig van jelen a könyvben, mégis minden sor mögül minket néz.

Egészen eddig a könyvig féltem,hogy a klasszikus irodalom nem nekem való,túl buta vagyok hozzá.Maugham bebizonyította,hogy lehet olyat írni ami örök érvényű és élvezhető.Férfi létére elképesztő milyen átérzéssel,érzékenységgel ír,lát bele a női lélek rejtett zugaiba.
Alig várom már,hogy megnézzem a filmet is amit 2006-ban mutattak be Edward Norton főszereplésével.1934-ben pedig Greta Garbo alakította Kitty szerepét.

Értékelés:
5 tökéletes cseresznye az 5-ből!

Colleen McCullough:Missalonghi Hölgyei

Ausztráliában járunk az 1900-as években.Byron városában éldegél Missy édesanyjával és nagynénjével úgymond tisztes szegénységben.Missy már harminchárom éves, a férjhez menésről már rég letett,sivár szobájában az éj leple alatt a halálról ábrándozik,napközben pedig igyekszik minél többet olvasni és leszökni Unához az új könyvtároshoz aki újabb és újabb szomorú,szívszaggató szerelmes köteteket nyom Missy kezébe.

"Missy számára az olvasás jelentett minden vigaszt és örömet.....Ha elvégezte munkáját-és igen kifogástalanul ,-hát kedvére olvashatott....Drusila szigorúan meghagyta Livillának,hogy csak tisztességes lányhoz illő könyvet kölcsönözzön.Semmi trágárság,semmi erotika.."

A 189 oldal alatt kibontakozik Byron városa,lakói a gazdag Hurlingfordok akik az egész várost uralják.Missy és családja hiába Hurlingford férfi híján azon szegény nők közé tartoznak akik csak tengetik az életüket.Sorsa betegségének kapcsán fordulni látszik.

Missy elég nagy változáson megy keresztül,a mindig csendes,örökké barnában járó vénkisasszony kezébe veszi a sorsát,és vakmerő dolgokra ragadtatja magát.


Itt-ott egy két csattanó,fordulat,remek elbeszélés.Sajnáltam,hogy ilyen rövid volt,és Missy élete ilyen hamar megoldódott.Véleményem szerint sokkal többet ki lehetett volna még hozni a történetből.Kár volt ennyi jó szereplőt,és ilyen remek helyszínt ilyen sietve otthagyni,szinte látom,ahogy Byron lakói értetlenül bámulnak McCullough után.

Olvasás közben Jane Austen jutott eszembe és kedvet kaptam a hasonló olvasmányokhoz,ahol ugyan piti dolgokról folyik a nagy merengés-teadélutánok,csalfa kérők,csipkés ruhák utáni álmodozás-mégis olyan jól meg tudja ragadni az embert,élvezettel olvastam a párbeszédeket is.A korra jellemző körmondatok,kifejezésmódok mindig megnevettetnek.

Értékelés:
5 cseresznye az 5-ből!

Diane Setterfield:A Tizenharmadik történet


" Talán jobb, ha az embernek nincs is története ,mintha olyan van,amely állandóan csak változik."

Ez a mondat passzol legjobban a könyvhöz,szinte minden benne van ami lényeges.

Margaret éli nyugalmas vénkisasszonyos életét édesapja könyvesboltjában,egy nap levelet kap Vida Wintertől a híres írónőtől,hogy írja meg életrajzát.

A munka nem tűnik különösebben izgalmasnak,bár tény,hogy Miss Winter mindig is titokzatos életet élt,sok cikk jelent meg róla,mégsem árult el magáról szinte semmit.

Miss Winter mesélni,Margaret jegyzetelni kezd.Ahogy megelevenedik a múlt úgy bukkannak elő a kísértetek mind az írónő,mind Margaret életében.A családi házból,kiságyból,szekrényekből előlépnek a csontvázak igazságot,helyet követelve a történetben.

Margaret sírfeliratokat böngész,levéltárakban kutat,Miss Winter pedig mesél....

A történet végig nagyon izgalmas ,lebilincselő a végkifejlet pedig még tartogat slusszpoént is.A mellékszereplők felbukkanása,szerepe pedig még csavarosabbá teszi a könyvet

.A Tizenharmadik történet végére a szellemek megnyugszanak,az élők bizonyosságot szereznek.

Értékelés:
5 cseresznye az 5-ből!

John Green:Alaska nyomában


Nem is tudom mit írhatnék erről a könyvről...nagyon jó..Alaska,Miles ,és az Ezredes még most napokkal az olvasás után is motoszkálnak a fejemben..főleg Alaska ez a vagány,nemtörődöm lány,aki saját magának választott nevet és sorsot is.

John egyik szereplőjét Miles-t kicsit kamaszkori önmagáról mintázta,akárcsak Miles a szerző is gyűjti nagy emberek utolsó szavait,ez eléggé meglepő hobbi ám annál érdekesebb volt ezeket olvasni,bevallom ezekből az utolsó szavakból el tudnék olvasni egy kötetre valót is.Van köztük szívszorító de igazán mulatságos is.

Miles mint egyetlen gyerek nehezen veszi rá szüleit ,hogy bentlakásos iskolába mehessen az érettségi után,ám apja végül elengedi,hisze Miles abba az iskolába megy ahol anno apja is tanult.Mint nem túl népszerű karakter Miles úgy érzi tiszta lappal kezdhet egy olyan helyen ahol senki sem ismeri,szobatársa az Ezredes lévén hamar szertefoszlik a nyugodt,sikeres tanévről szőtt álma.Ezredes mellé készen kap még két balhés barátot és egyik slamasztikából a másikba kerülnek,falazva a másiknak ,és egyre többet megtudva egymásról a családjukról ,vágyaikról.

Olyan egyszerűen halad a sztori,tudjuk,hogy nem lesz jó vége,tudjuk,hogy másképpen kellene csinálniuk,viselkedniük,szeretniük,egymással törődniük de ha ilyen történet lenne akkor nem lenne min elgondolkodnunk.

"-Az összes könyvet elolvastad a szobádban?

Felnevetett.

-Jaj,nem.Talán a harmadán jutottam túl.De mindet el fogom olvasni.Életem könyvtárának hívom.Kiskorom óta minden nyáron elmentem a helyi használt holmik kiárusítására,és megvettem az összes érdekesnek látszó könyvet.Így aztán midig lesz mit olvasom.De annyi minden más dolog van:dohányozni,szeretkezni,hintázni.Ha majd megöregszem,és unalmas leszek,több időm lesz olvasni."


Figyelni fogom a szerző könyveit!A második könyve, szintén a Gabo kiadó gondozásában már meg is jelent!

Értékelés:
5 cseresznye az 5-ből!!

Anne tyler:Amikor még felnőttek voltunk


Tyler örök! Minden amiről ír éppúgy érvényes hiteles most mint akár majd ötven év múlva,és bármikor is veszem le majd a polcról a könyveit ugyanígy ha nem jobban fognak majd tetszeni.

Mindig meglepődöm,hogy az élet átlagos mégis olyan sokat számító dolgairól mennyi mondanivalója van a szerzőnek,olvasás közben megfájdul az ember feje a sok bólogatástól.

Ezúttal Rebeccát egy ötvenes éveit taposó özvegy nőt kísérhetünk el ,költözhetünk be hozzá,szurkolhatunk neki,sírhatunk-nevethetünk vele.Rebecca nekem nagyon szimpatikus,szerethető karakter volt,amellett nagyon fiatalos is.A fiatalosságát nem a külsejére értem,hanem abban ahogy humorizál,gondolkodik.

Rebecca egy hatalmas család élén áll,felnevelte saját és mostohagyerekeit is kapcsolatot tart a család távolabbi tagjaival,állandó készenlétben van,hogy bármelyiküknek segítsen,ugyanakkor keserűen gondol arra,hogy őket mennyire nem érdekli Rebecca .Sem az,hogy mit gondol,sem az,hogy boldog-e.

Rebecca lassan de biztosan előássa a múltját,gyermekkorát,egyetemi éveit és talál valakit a múltból akibe megkapaszkodhat,akivel talán egy újabb,boldogabb élete lehetne.....törvényszerű,hogy csalódás vár Rebeccára,vagy bármikor újra kezdhetjük?

És ha újra is kezdjük az biztosíték a boldogságra?

Rengeteg kérdést vet fel a könyv,de azt hiszem semmi sem marad válasz nélkül.

A szerző alaposan,kellő érzékenységgel járja körül a boldogság ,az elégedetlenség témakörét anélkül,hogy okoskodónak tűnne.

Értékelés:
5 cseresznye az 5-ből!

S.J.Watson:Mielőtt elalszom


Az Athenaeum kiadó egy igazi kincsre bukkant a szerző személyében!!Remélem,hogy olvashatok még tőle.

Már nagyon régen volt ilyen könyv a kezemben,amitől kirázott a hideg,és oldalanként esett le az állam!

Olyan ez a sztori mint egy sötét szoba,belépsz,becsukódik az ajtó ,csak halvány pici fénysugarak jelennek meg itt-ott,próbálod minél előbb felismerni a tárgyakat,a lehetséges veszélyeket…aztán kiderül,hogy a tárgy amit fogasnak hittél egy lámpa, a fal csak egy paraván- ha elvéted,újra és újra az ajtó előtt találod magad…az időd fogy, a pánik elhatalmasodik rajtad…

Christine minden reggel úgy ébred,hogy nem tudja kicsoda,hol él,mennyi idős..egyszóval minden nap újra kell kezdenie az életét.Naponta szakad a nyakába az egész élete,sőt minden nap megtud még egy kicsit,még szélesebbre tárja a sötét szoba ajtaját..

Két férfi,férje és orvosa egyengeti Christine útját.Néha az orvosra,néha a férjre gyanakodtam,aztán feltűnik a volt barátnő aki szintén gyanús lett nekem.

Annyira logikus,hihető az egész történet,hogy este lefekvéskor már-már rettegni kezdtem,hogy reggel úgy ébredek mint Christine.

A szerző regénye teljesen a fantázia szüleménye,ugyanakkor Watson-nak amnéziás betegek segítettek történetükkel.

Olvasás közben sokszor kiabáltam Christinnek mikor szerintem nem megbízható személy szavára adott-vagyis teljesen a könyv hatása alá kerültem.

Milyen lehet mindent elfelejteni? Hányszor gondolunk egy rossz emlékre úgy,hogy bárcsak elfelejthetnénk...hányszor gondolunk egy-egy emberre,hogy bárcsak sosem ismertük volna meg-ezután a könyv után valahogy minden emlékünk fontosabb lesz mint eddig.

"Kitalálunk magunknak emlékeket.Anélkül,hogy tudnánk róla. Ha elég sokszor mondjuk magunknak,hogy valami így vagy úgy történt,elkezdünk hinni benne,és innen már csak egy lépés ,hogy emlékezzünk is rá."

Dennis Lehanne is elismerően nyilatkozott a könyvről-nem véletlenül!

Értékelés:
5 felejthetetlen cseresznye az 5-ből!!!

Tóth Olga:Csupasz nyulak


Nem volt szerencsés választás sem a borító, sem a cím. Egy ismerősöm ajánlotta csak ezért vettem kézbe a pici, kétszáz oldalas könyvet.

Eszter és húga felváltva szólalnak meg a könyv lapjain, mesélnek álmaikról, vágyaikról a jelenlegi sivár helyzetükről. Leginkább saját családjuk közönye az, ami elkeseríti a a testvérpárt, ennek ellenére egymás felé sem nyitnak.
Eszter teherbe esik... Telnek a hónapok anélkül, hogy családjának elmondaná.Várja, hátha anyjának feltűnik egyre gömbölyödő pocakja. De anyja nem törődik vele, ahogy a többi gyerekével sem. Látszólag példás családanya, dolgozik, ellátja a háztartást, "neveli" gyerekeit... Eszter húga is anyja figyelmére áhítozik mindhiába. Pedig jól tanul, szorgalmas, igyekvő anyjának mégsem elég jó.

Az ember dühödten olvassa a sorokat, és egyre csak azt kérdezi magától, hogy miért is szül az ilyen nő?? Minek neki gyerek, ha sosem kérdezi meg tőle minek örülne, miről álmodozik, mire vágyik? Helyette belesüpped saját maga sajnálatába, az összes dühét és keserűségét amit férje iránt érez azt a gyerekein veri le.

Számomra azért is volt fájó olvasni a könyvet,mert rengeteg momentum köszönt vissza a saját gyerekkoromból. Nálunk is a leggyakoribb szó a nem volt bármit is szerettem volna, nem volt játék, családi program...a nem vagyok fontos senkinek érzés...rideg tartás-mindig ez jut eszembe.. Testvéreimmel is egy ideig összetartottunk, aztán már mindegyikünk csak saját magával törődött...egyszer-kétszer kiálltunk ugyan egymásért a szüleink előtt de aztán már nem volt kedvünk/erőnk még ezeket a csatákat is megvívni...

Tessék elolvasni és okulni belőle!!!

Tóth Olga szociológus lévén különös érzékenységgel nyúlt a témához. Jó lenne ha a könyvnek lenne folytatása!

Értékelés:
5 cseresznye az 5-ből!

Kathryn Stockett:A segítség


"Van egy álmom: négy kicsi gyermekem egy napon olyan országban fog élni, ahol nem a bőrük színe, hanem a jellemük alapján fogják megítélni őket."




A cím alatti kis mondat töredékből -Van egy álmom...ebből már sejtettem,hogy Martin Luther King és fekete polgárjogi mozgalom helyet kap a történetben.Régebben ugyan beleolvastam a Ne bántsátok a feketerigót c. könyvbe de nem fogott meg,és nem is fejeztem be.

Stockett regénye viszont már az első oldalon magával ragadott és egészen az utolsó betűig izgultam,aggódtam,értetlenkedtem,sírtam és nevettem a szereplőkkel.Stockett három emberen keresztül ábrázolja a fekete cselédek sorsát a gazdag fehér embereknél a hatvanas évekbeli Mississipi-ben.

Abilieen,Minny-a két színes bőrű nő,és a fiatal fehér lány Skeeter aki az egyetem elvégzése után újságírói munkáról álmodik felváltva mesélnek.Skeeter hazatérésekor kérdőre vonja anyját miért ment el tőlük búcsú nélkül Constantine aki tulajdonképpen felnevelte Skeetert...Skeeter nem is tudta milyen útra viszi Őt ez a kíváncsiság.A színesek és a fehérek közti ellentétek,szabályok, a fehér nők hatalma,és a fekete nők elnyomása,lenézése,kihasználása éles határokkal volt kijelölve amit Skeeter nehezen fogadott el.Gyermekkori barátnőinek a színes cselédjeikkel való bánásmódja megdöbbenti Skeeter-t és úgy érzi ezeknek a nőknek is joguk van elmondani,ők hogyan érzik magukat a fehér nőknek kiszolgáltatva...

Így kezdődik el egy könyv,amelyet Skeeter a bátor Minny,és Abilieen segítségével titokban papírra vet.Miközben mindhárom szereplő küzd a saját élete nehézségeivel,megismerjük a poros Jackson-t lakóival,érzéseivel,elfojtott indulatokkal teli életét is.

Összetett ugyanakkor remekül átlátható,érdekes cselekményekbe bonyolódó,hol szívszaggatóan szomorú,hol humorosan ábrázolja az akkor életet és az emberek sorsát.

Abilieen és Minny remek karakter,de ez Stockett minden szereplőjéről elmondható.Olyan egyedi,és élethű figurákat keltett életre,hogy simán elhittem volna,hogy mind mind valóságos személyek.

A könyvet tele tettem kis cetlikkel,de képtelenség ennyi mindent ide másolni,és értelme sem lenne mert az ilyen kiragadott részek nem adják vissza a könyv zsenialitását.

Mielőtt bárki azt érezné ki az ajánlóból,hogy ez a könyv a szegény színes nők elnyomásáról,és kínjairól szól nagyot téved.Annyira különleges,érzékeny és humoros egyben,hogy nem lehet nem szeretni.

Az emberi butaság,és az egy hülye százat csinál probléma nagyon dühített.

Valamiért a borító nem fogott meg,elolvasva a könyvet viszont azt gondolom,hogy nemesen egyszerű,ami illik a történethez.

Értékelés:
5 cseresznye az 5-ből!!

2012. január 23., hétfő

Suzanne Collins:A Kiválasztott

Cselekményleírást tartalmaz!!!!


"A tűz már lobog,és ha mi elégünk ti is velünk pusztultok!"


Sajnos nem tudok úgy írni a befejező részről,hogy ne árulnék el róla ezt-azt.
Szóval kissé csalódtam!!Csalódtam mert Katniss a vagány ,bátor csaj aki állandóan a saját feje után ment, egy tutyimutyi kamaszlány lett aki képtelen döntéseket hozni és hülyeségeken rágódik.Ráadásul pont azt a két embert hanyagolja el akik végig a lábai előtt hevertek...mit ne mondjak Peeta és Gale is kihúzták nálam a gyufát,igaz Peeta nem tehetett róla ,hogy Collins egy szappanoperából vett klisével egycsapásra kiiktatta őt a fele sztoriból:S
Gale pedig olyan bugyuta lett mint egy hősszerelemes!!!
Primmel történtek sem voltak épen értelmesek!!!!

Maga a cselekmény, a sodró lendület fenntartotta az érdeklődésem,újfent kifárasztottam magam egy maratoni olvasással,mert tény,hogy akármennyire is elszúrta Collins a befejezést azért a sztori lélegzetelállító tempója a régi.

Hogy mit is kellett volna másként csinálni?? Hát szerintem Katniss végre dönthetett volna és szerintem az olvasók 90%-a Peeta mellett voksolt volna Katniss helyében.
Katniss családja végre együtt maradhatott volna,és Gale végre észrevehette
volna,hogy van élet Katniss után is...szóval valami ilyesmi.

Mindent összevetve nagyon jó kis világba csöppenhettem bele,és az egyik kedvenc trilógiám lett.

Értékelés:
4 cseresznye az 5-ből!

2012. január 20., péntek

Tonya Hurley:Szellemlány


"A szellem olyasvalaki,akinek nem sikerült"/Sylvia Browne/

Mostanában megszaporodtak körülöttem a remek ifjúsági könyvek.Úgy látom az ebben a műfajban ténykedő szerzők rendesen összekapták magukat,végét járja a vámpír és varázsló tanonc uralom.A kalapból előkerültek a szellemek,angyalok,hobok,tündérek és mindenféle csodás lények.Legutóbbi ilyen remek olvasmányom a Crowfield átka, sajnos még nem tudtam bejegyzést írni róla,de ígérem fogok.És akkor most kanyarodjunk vissza a Hurley könyvére.Anélkül,hogy elmesélném az egész sztorit megpróbálok ízelítőt adni kedvcsinálónak.

Charlotte úgy kezdi az új tanévet,hogy megpróbál végre kicsit beilleszkedni a gimnáziumba,egyúttal némi népszerűségre is törekszik...aztán a végzet már az első napon közbe szól és Charlotte immár odaátról próbálja felhívni magára a figyelmet.

Szellemnek lenni nem könnyű,főleg ha nem is vágytál rá! Charlotte foggal körömmel ragaszkodik,hogy ott folytassa népszerűségéért kezdett küzdelmet ahol abbahagyta.Az első számú cél a gimi legsármosabb fiújának szíve..ehhez persze lesz pár szava Petulának a jelenlegi barinőnek is:D és persze a többi halott iskolásnak is akik a tovább lépés reményében járnak még mindig órákra.Az első rész végére kiderül Charlotte megtalálja -e a kényes egyensúlyt az élőkkel és szellemvilágban is,ahol ráadásul nem csak saját magával kell törődnie.

Pont elég szellem és élő karakter lett megalkotva.Fekete-fehér,jó és gonosz szereplők akik hozzák az elvárt szerepüket.Charlotte azért képes a fejlődésre vagyis a továbblépésre:)

Logikusan lett felépítve a sztori,Charlotte nekem nagyon szimpi,valahogy teljesen átéltem a tini kor minden búját baját.A hangsúly a kamaszkori problémákon van, a beilleszkedés, a kiközösítés az első szerelem mind mind helyet kap a szellemlány életében.Morbid ugyanakkor nagyon humoros,remekül megírt és tálalt sztori.

A borító szenzációs,akárcsak az idézetek,szösszenetek.Minden fejezet elején olvashatunk híres és kevésbé híres mondásokat,bölcsességeket többek közt Oscar Wild,Edgar Allan Poe,Virginia Woolf,Woody Allen tollából.

A lapok is díszesek,nekem anno az általános iskolában használt diszítő sor jutott eszembe itt is a lap tetején és alján található.

Ajánlom minden ,erre a témára nyitott olvasónak:-)

Értékelés:
5 csillag az 5-ből!

Philip Beard:Kedves Zoe!


Sokáig kerülgettem ezt a könyvet,valami azt súgta,hogy érdemes elolvasni viszont a fülszöveg elbizonytalanított.Szeptember 11.-e -erről mindenkinek ugyanaz jut az eszébe és nem kíváncsi egy újabb elcsépelt sztorira.Aki azt gondolja,hogy erről szól a könyv nagyon téved.Igaz ,hogy Tess testvére szeptember 11-én hal meg de az aznapi események csak érintőlegesen vannak megemlítve a könyvben.

"Szerintem a terápia azoknak használ,akik nem tudják,mi miatt dühösek vagy szomorúak,az én esetemben ez világos.Te nem vagy többé,és én sem leszek soha a régi.Soha.Beszélhetek,megoszthatom a dolgaimat,amíg már egyetlen titkom sem marad,de Te akkor is halott leszel,én pedig szomorú."

Tess úgy dolgozza fel testvére halálát,hogy ír neki.Megírja annak idején mikor még anyukájuk pocakjában volt,hogyan választottak neki nevet.Hogy viselkedik most Em akinek ugyan úgy hiányzik mint apjának vagy neki.Elmeséli a nyarat amit apjánál töltött mert nem tudta elviselni nevelőapja és anyja gyászát.Mesél neki az első szerelemről, a lelkiismeret furdalásáról,fontosnak vélt pillanatokról amiknek részese volt Zoe vagy már nem tudott velük lenni de Tess úgy érzi ha leírja neki valahogy Zoe is újra a az életük része lesz.

Engem nagyon megfogott ez a kis könyvecske,aranyos ,szívbemarkoló és remekül mesél.Egy pillanatra sem unatkoztam,nem volt túldramatizálva és teljesen hihető volt Tess karaktere,gondolkodásmódja.

A szerzőnek ez az első regénye és szerintem nagyon jól sikerült! Az ügyvédkedés helyett nyugodtan írhatna.

Értékelés:
5 csillag az 5-ből!

Carolyn Erickson:A Cárné lánya


A Romanovok élete mindig is érdekelt,talán azért mert a mai napig sem biztos mi is történt velük valójában.Az iskolai történelem órák nekem unalmasak voltak,soha nem pillanthattam be a történelmi személyek életébe a száraz adatokat pedig untam-ekkor élt,eddig uralkodott,ekkor halt meg.

Erickson a valós történelmi tényeket ötvözte a képzelettel.Miklós cár és Alexandra cárné egyetlen életben maradt lánya Tatyjana meséli el családja életét és megmenekülését a kivégzés elől.

Tatyjana már nem volt gyermek,de még felnőtt sem mikor 1914-ben Oroszország szövetséget kötött Angolokkal és Franciaországgal a Németek ellen.Mivel a cárné német származású volt a cári családot egyre több támadás érte jóval a háború kitörése előtt is rokonaik merényletek áldozati lettek a Romanov család mindennapjai rettegésben teltek.

Hiába a kiterejdt cári rokonság a Romanov család bomlani kezdett Alexandra cárné gyenge kezű nő volt,állandó migrén és képzelgései miatt lányai korán önállósodtak,anyjuk csak az egytlen fiával a súlyos vérzékenységben szenvedő Alekszejjel törődött bár biztosak voltak benne,hogy nem éli meg azt a kort mikor átvehesse apjától a hatalmat-éppen ezért szobájának ugyan olyan kelléke volt a koporsó mint az ágy.

Alekszej betegségének köszönhetően férkőzött a cári család életébe Gregorij atya,vagyis Raszputyin(csúnya ember) aki ugyan meggyógyítani nem tudta a leendő cárt,de csillapította fájdalmait,és a cárné legfőbb tanácsadója,bizalmasa lett.Talán még több is..akkoriban rengeteg karikatúra jelent meg Raszputyin és a cárné szexuális kapcsolatát taglalva.Raszputyin hatalma odáig fajult,hogy Oroszországban azt suttogták,hogy halottakat is képes feltámasztani.Minden esetre a könyv több furcsa dolgot,csodatevést is megemlít amit a cári udvarban vitt végbe.

Miklós cár sem maradt szerető nélkül egy Matilda nevű táncoslány neve többször felbukkan,ám a cári család diszkréten kezeli az effajta híreszteléseket.De a Romanovok szerteágazó családjában is rengeteg volt a válás és a botrányos viszony.

Tatyjana és testvérei kapcsolata eléggé felszínes volt,mindegyik gyermek elég önző alkat volt.Tatyjana volt az egyetlen aki nyitott szemmel járt,meglátta a hatalmas különbséget közte és az Orosz nép között,illetve felismerte a rájuk leselkedő veszélyt,sőt megpróbálta tanácstalan apját is segíteni.Ugyanakkor anyját is óvta anyósától aki minden követ megmozgatott,hogy elmegyógyintézetbe zárassa menyét akinek dührohamai és gyógyszerfüggősége ismert volt a cári udvarban.Freud doktor így vélekedett a cárnéról-"Érdekes eset...súlyos elfojtás,szélsőséges melankólia.Ha nem volna olyan sok gyermeke azt mondanám,hogy frigiditásban szenved...meglehetősen háborodott,efelől semmi kétség."

Ilyen előzményekkel és szereplőkkel tarkítva rohan Oroszország a végzete felé a Cári családdal az élén.

A szerző hű marad az akkor eseményekhez időben és térben,az utolsó lapokon fordítja meg a cári család egyetlen tagjának sorsát.

Számomra letehetetlen volt a könyv.A cári család száműzése, a négy évig tartó 15 millió ember életét követelő háború borzalmai,Tatyjana szerelemi és az olyan alakok felbukkanás a könyvben mint Sissi,Freud,Raszputyin a cári család garancia arra,hogy a történelem igaz,és titkokkal teli könyvének lapjai sosem fogynak el.Tudtam volna még olvasni.

Két dokumentum regényem is van a Romanovokról most is olvasás közben fel-fellapoztam ezeket is.Merengtem a cári család fényképei felett akiket azóta már szenté avattak de előtte egy erdőből szedték össze földi maradványaikat.Ha igaz ..ha nem lehet valahol valamelyik hercegnő valóban életben maradt? Egy Orosz színésznő több évig állította,hogy Ő Anasztázia.




Értékelés:
5 csillag az 5-ből!

Sam Rewell:Rejtett világ


Ha nem olvastam volna a könyvről,illetve a szerzőről futólag akkor is rájöttem volna,hogy a név mögött magyar szerző rejlik.Mondjuk persze ez az álnév jobban hangzik mint a Tóth Juli,(elnézést minden Tóth Julitól),de én csak azért is hagytam volna a valódi nevem,hagy lássák milyen jókat tudnak a magyarok is írni!!

Szóval Rosie,autóbaleset következtében kómába esik 6hónapra.Ez alatt azt álmodja,hogy kiképzik,különleges ügynöknek akik főleg a környezetvédelemmel foglalkoznak,de a végén már a fegyverkereskedőkkel is ők vesződnek.Rosie a kiképzés alatt a rejtett világban "él",ugyanolyan órákon vesz részt mint az iskolában,megtanul érzékfelvevő lenni,belesni mások gondolataiba-tisztára mentalista lesz.Aztán mikor felébred,illetve vége lesz a kiképzésnek,Rosie igencsak csalódott mert minden arra utal,hogy csak álmodott....aztán egy nap a munkahelyén rájön,hogy az általuk forgalmazott kekszek nemcsak,hogy hizlalnak de mérgezőek is-(nagyon aktuális a dolog ,sajnos)-kiderül,hogy Rosie miközben felgöngyölíti az ügyet ,egyben le is vizsgázik! Immáron teljes értékű ügynök,ami egyben azzal is jár,hogy a nap minden percében csak a titkos társaságnak élhet.....

Nincs unalams rész a könyvben,peregnek az események rendesen,Rosie minden feladathoz nagy vehemenciával áll neki,a főnökeik a fejüket fogják,de persze minden ügyet így vagy úgy de megoldanak.Nagyon tetszett ez a fajta tudás amit Rosie birtokol,például,hogy ráálljon valakire és egész nap abban a személyben él aki által megoldhatja az ügyet. Persze mostanában rengeteg az ilyen filmsorozat,de így olvasva nekem jobban tetszik.

Rosie magyar de egy családi ügy miatt, a rokonaival külföldre szökik-ez a szál is bonyolítja a történetet,és a végén kiderül,hogy a társaságnak is köze van Rosie családjához.

A szerző humora is nagyon jó,tele van a könyv jobbnál jobb szófordulatokkal .Tulajdonképpen modern kori Xena Rosie,kicsit jobban felöltözve:-)

Persze elkerülhetetlen a szerelem,de ez sincs túl nyálazva,és a történet vége is igencsak meglepett.

Egyébként sok jó véleményt olvastam a könyvről,most csatlakoztam én is:-)

Értékelés:
4 cseresznye az 5-ből!

Dimitri Verhulst:Problemszki szálloda


A piciny kötetből ki és a mindössze158 oldalból sem néztem volna,hogy ennyire remek történetet takar.

A szerző nem kitalált történetet vetett papírra,sajnos ez egy dokumentumregény a belgiumi menekültszálláson rekedt emberekről.

Bipul Masil a narrátorunk,Ő mutatja be sorstársait,és a szürke hétköznapokat a drótkerítéssel körülvett szálláson.

Ami számomra megdöbbentő volt,az a humor.Olyan önirónikus és keserédes a könyv stílusa,hogy nem lehet letenni,és bár persze vannak benne megdöbbentő dolgok,mégis átérződik rajta az élet szeretete.

Megannyi nemzetiség szorul egy piciny szobába,hogy elmesélje milyen menekültnek lenni,várni egy papírt ami akár azt is jelentheti,hogy mehetsz vissza oda ahonnan elmenekültél...

"Ha az egyik azt mondja,hogy neki a katonák otthon mindkét lábát eltörték,akkor a másik rögtön rávágja,hogy náluk otthon odahaza sokkal rosszabb a helyzet,neki ugyanis három lábát törték el.Ezzel aztán el is múlik minden reményed,mert miért is kapnál két törött lábbal menedéket,ha van aki még hárommal sem kap."

Értékelés:
5 csillag az 5-ből!

Isa Dewlar:Tánc a világ végén


"Kedd reggel tizenegy óra. 1968 februárja.Csehszlovákiában zavargások fenyegetnek,a Beatles fönt van a toplistákon,Iris diáklányai pedig három hüvelykkel a térd alatt végződő szoknyát viselnek,és legtöbbjük Paul McCartneyba szerelmes.A fiúk kedvence George Best.Iris élete gyökeres változás előtt áll."

Dewlar könyve ,mint minden igazi kincs véletlenül került a kezembe.A Molyon nagyon dicsérték nekem meg megtetszett a cím aztán a fülszöveg is.

Iris átlagos, férjezett kétgyerekes családanya.Talán így is hal meg ha férje nem előzi meg őt ebben váratlanul,és nemcsak az özvegységet nehéz Irisnek megszoknia de azt is,hogy akivel évtizedekig együtt élt,nem az az ember volt akihez feleségül ment.

A helyzet olyannyira drámai fordulatot vesz,hogy Iris kénytelen egy hegyvidéki iskolában állást vállalnia.



"De egy ilyen faluban mint Green Cairns a telefonfülke az egyedüli fény az éjszakában."

Iris ellen nemcsak két kamaszgyereke lázad ,hanem anyósa is aki csak halott fiát tudja sajnálni.

A kietlen hegyvidéken még inkább magára marad Iris,semmi vigasztaló vagy felemelő sincs a helyben.Még az alapvető dolgok is mint a bevásárlás is akadályokba ütközik,egyetlen "francbabolt" van,ami annyit jelent,hogy szinte semmi sem kapható,az a kevés ami meg igen iszonyat drága.

"Néha ránézett az órájára,és arra gondolt,ejha,hát ez fantasztikus.Kerek negyed óráig egy szemet sem aggódtam."

Iris mégis próbál gyökeret verni,új életet lehelni egyetlen osztályába-ebből áll az egész iskola-és próbál jó anya lenni,két dacos kamaszgyerekének.Lassan a helyiek is megnyílnak Iris előtt.

Nagyon megszerettem ezt a könyvet,olyan szép,megható de közben kellően ironikus is amikor az élet nehézségeit ecseteli.Iris belopta magát a szívembe.

Iris mindenkiben meglátja a jót,nem tökéletes de olyan szeretetreméltóan küzd,hogy letehetetlen a könyv.

Milyen szerencse,hogy a szerzőtől van még két magyarul megjelent könyv!

Értékelés:
5 cseresznye az 5-ből!!!

Nevada Barr:13 1/2


" -Megöltem valakit?

-Senki fontosat-válaszolta Clyde"


A Cor Leonis kiadó egy igazán különleges könyvet adott ki,legalábbis Én nem szoktam minden nap ilyen történetekbe botlani.

A fülszöveg sajnos nem sikerült olyan sejtelmesre és hátborzongatóra mint amilyen a történet.Sőt kicsit félrevezető is,mert két személy helyett három főszereplő van és mindegyikük nagyon izgalmas karakter.

Dylan élete túl korán-11 évesen változott meg egy rémes éjszakán-az éjszaka részleteiről egyre többet tudunk meg ahogy halad a történet,de már az első perctől kezdve tudni mi is történt.A család életét ,illetve a két fiútestvérrel történteket úgy írja le a könyv,mintha mi az olvasók egy homályos üvegajtó mögül néznék az eseményeket,tudjuk,hogy minket nem látnak,ezért a láthatatlanság teljes biztonságában tapasztjuk tenyerünket az üvegre és borzongunk,rettegünk,sikítozunk...

Én valahogy egy "szelíd " thrillerre számítottam,és bevallom voltak részek amik rendesen megviseltek-valószínűleg egy edzettebb krimiolvasó lazábban veszi majd az akadályokat.

A két fiútestvér közül az egyikük nyögi a bűnét,még a másik normális életet él,miközben nem feledkezik meg a testvéréről akit árammal "gyógyítanak" és drogokkal tömnek ,hátha végre elmeséli azt a szörnyű éjszakát.

És amikor Dylan maga mögött hagy sok-sok évet találkozik Pollyval-ez az egyetlen hibája a könyvnek,hogy Pollyt az első oldalakon gyorsan megismerjük,tömören,velősen aztán valahogy szegény csak egy lesz a rettegő szereplők közül,pedig nagyon jó lett volna ha Polly múltját és életét kicsit jobban kibontja a szerző.

Mikor már mindhárom szereplő teljes értékű tagja a történetnek,akkor beindulnak az események és hömpölyögve ,száguldva robognak az események.Szerencsére vannak benne fordulatok is,így nem fanyaloghatunk,hogy átlagos thriller-bevallom kezdem megkedvelni ezt a műfajt,mostanában jó pár remek darabot olvastam eben a műfajban,ahol nem kell,hogy locsolótömlőből áradjon a vér,elég ha egy fura szomszéd,fura dolgokat művel,esetleg egy ártatlan kisfiú véres baltát tart az ágya alatt....

Értékelés:
4 cseresznye az 5-ből!!

2012. január 16., hétfő

Richard Paul Evans:Kegyelem


"Miközben a világ azon vitatkozott,vajon létezik-e vagy sem a gyermekek elleni erőszak,több ezer fiatal hordozta a szíve mélyén a borzalmas titkokat…"

1874.egy dátum..amikor már létezett állatkínzás elleni törvény de nem létezett olyan amely bántalmazott gyermeket védte volna,hihetetlen ugye?
Az 1960-as évek végén dőlt el ténylegesen,hogy a gyermekbántalmazás ténye valóság.

A szerző története egy bántalmazott kislány története azért,hogy a többieket ne bánthassák!! A történet kitaláció,de a kezdeményezés amit a szerző hozott létre már nem az.Alapítványa tucatjával menti ki a főszereplőhöz hasonló helyzetbe került gyerekeket a "családjuktól".
1962. Grace elszökik otthonról..Eric a véletlennek köszönhetően belebotlik a lányba és bár semmit sem tud Graceről segít neki...így kezdődik a szívbemarkoló történet ,mely során egy tizenéves fiú megmentője lesz egy lánynak...

A történet végig abban a hitben ringatott,hogy elég a jó szándék ha segíteni szeretnénk valakin .És végig arra gondoltam,hogy miért ne sikerülhetne nekik???
És persze arra is gondoltam,hogy miért vakok az emberek???

Szomorú és rettentően megrázó a történet ,de mint annyi minden más szörnyűségről erről is tudnunk kell!!!Tudnunk kell mert több tucat Grace él szeret a világban akik nem mernek hazamenni.....

A szerző olyan jó érzékkel nyúl az ilyen kényes témákhoz,hogy eléri,hogy az ember odafigyeljen rá,és ne tűnjön elcsépeltnek a segélykiáltása.

2012. január 11., szerda

Dr.Csermely Gyula:Ha 1 nő gyereket akar


A könyv láttán az jutott az eszembe,hogy ez egy komoly szülész-nőgyógyász tanácsait tartalmazó könyvecske,minden praktikával és lehetőség felvázolásával ,és ha egy pár elhatározza,hogy jöhet a baba,csak felütik ezt a könyvet és pár percen belül megtalálják a megoldást...nagyot tévedtem! Ez a könyv egy személyes hangvételű,humorral fűszerezett orvosregény.
Dr.Csermely Gyula éppúgy nyíltan ír a családjáról,feleségéről,gyermekeikről mint a magyar egészségügyről az elavult vizsgálatokról,építkezésről!! és minden az életét érintő apróságról.Könnyed ,laza ugyanakkor kellően komoly szálat fenntartja a kórházaknak,kollégáknak, az egészségügynek.
Mivel már szültem sok helyzet ismerős volt,ugyanakkor tátott szájjal olvastam jó pár vizsgálatról ami nekem kimaradt,holott egy normál lefolyású terhességnél-vagyis nálam is-meg kellett volna ,hogy történjen...ezeken a mai napig hüledezem,és biztosan nem az emlékezetem hagyott cserben,hanem az egészségügy..

Különösen ajánlom minden aggodalmaskodóbb kismamának,remek nyugtatóként szolgálhatnak a babavárás hónapjai alatt a doktor úr derűs,nyugodt szavai.

Értékelés:
4 cseresznye az 5-ből!!

2012. január 9., hétfő

C.W.Gortner:Medici Katalin vallomása




"Voltak,akik közel sem éltek olyan hosszú életet ,mint én,és csupán töredékét érték el annak,amit én véghezvittem,mégis dicsfény övezi a homlokukat ,miközben én gonosztevőként süllyedek el a hamis vádak tengerében"

Nem is értem miért történt így,hiszen a könyvből megismert uralkodó nekem nagyon szimpatikus volt,már gyermekkorában is bebizonyította,hogy a Medici vére tartotta életben.Nekem úgy tűnik semmi olyat nem követet el amit más királynők ne tettek volna meg,sőt voltak olyan időszakok az életében mikor pusztán az életben maradásért küzdött ,na és persze a gyerekeiért.Francia királyné lett belőle de férje túl későn ismeri el ,hogy méltó is rá.Magára maradt gyermekeivel,és hiába a gyönyörű Loire völgyi kastély az élete cseppet sem volt meseszerű.

A naplószerű könyv remekül ábrázolja a reneszánsz kori Párizst, az uralkodói házak állandó csatáit,intrikákat,árulást,szeretőket,megaláztatásokat.
Minden egyes oldal elképesztően jó volt,olyan emberek bukkannak fel a könyvben akikről történelemórán ugyan hallhattunk,de nem tudtuk milyen ember is volt valójában-Nostradamus,vagy Stuart Mária...

A mesékben a hercegnőknek remek életük van,és a királyfi is pont a kedvükre való,azonban ebben a könyvben végleg nyilvánvaló lett számomra,hogy a rang egyet jelent a boldogtalansággal,házasságaik pusztán a politika színterén köttetik akár már tizenéves korban ha az ország érdekei úgy kívánják,és bár lehet,hogy az egyik pillanatban még a lányom esküvőjén mosolygok,másnap már vejem hadsereget toboroz ellenem..és mi még azt mondjuk micsoda stresszben élünk manapság...

Hihetetlen kaland volt a felnégyelések és felségárulások korából.

A borító csodaszép és igényes lett mint mindig minden,amit a Tericum kiadó jelentet meg.

Értékelés:
5 cseresznye az 5-ből!

2012. január 5., csütörtök

Suzanne Collins:Futótűz


Nagyon gyorsan ledaráltam a második részt is az Éhezők viadala után,nagyon féltem,hogy sok lesz az ismert klisé és kezd elcsépelté vélni a történet de szerencsére pár visszautalástól eltekintve tartotta a színvonalat.Ami az utalásokat illeti,szerintem felesleges volt mert ezt a sorozatot nem lehet megbontani és csak ezt vagy csak azt a részt elolvasni.

Katniss már-már azt hiszi,hogy kicsit fellélegezhet de nagyot tévedett, ha lehet fokozni a feszültséget akkor most aztán a tetőfokára hág,hiszen az egy dolog,hogy az embernek egyszer óriási mázlija van ,na de többször kísérteni a sorsot??

Kicsit harcolunk,kicsit hazamegyünk ,vonatozunk,csókolózunk ,klassz ruhákba bújunk és vége is a második résznek!

Kicsit örülök is,hogy nincs meg a harmadik rész mert rég fáradtam el ennyire!
Annyira lekötött a történet ,hogy teljesen kiszívta minden energiámat.
Kis pihenés és erőgyűjtés után azonban már alig várom az végső ütközetet és nemcsak a harctéren de remélem végre a szívekben is eldől ki a nyertes?

Értékelés:
5 cseresznye az 5-ből!!!

2012. január 2., hétfő

Suzanne Collins:Az éhezők viadala


"A mi világunkban a zene valahol a hajszalag és a szivárvány között helyezkedik el hasznavehetőség tekintetében.A szivárvány legalább az időjárásról elárul ezt-azt."

Rég olvastam már ennyire izgalmas könyvet!! Nem is nagyon szeretem a sci-fi típusú könyveket ,ez mégis megfogott és azt hiszem végig fogok száguldani mind a három részen.
Tizenkettes körzet.Panem.Egy viadal amire Katness húgát sorsolták ki,ám a lány önként helyet cserél a húgával...Peeta aki olyan kedves és nagyon bátor..és Gale aki szintén olyan kedves és még bátrabb,na de a csaták szünetében melyikük csókja édesebb??? (én sem tudtam volna választani...)

Collins mesterien keveri a kártyákat hol a kaszás képe villan fel,hol egy joker lap,felsóhajtunk aztán újra ökölbe szorítjuk a kezünket.
Mi is bátornak és megállíthatatlannak hisszük magunkat,aztán együtt rettegünk a szereplőkkel,nyilazzuk le az ellenséget,lázadunk a rendszer ellen és álmodozunk egy szebb jövőről.

Nagyon remélem,hogy a márciusban mozikba kerülő film méltó lesz a könyvre!! Nagyon kíváncsi leszek rá.

Még egyszer köszönöm f_andinak,hogy megajándékozott vele,az már az én marharépa titulusom,hogy eddig hagytam aludni a polcon:P

Értékelés:
5 Fecsegőposzátás cseresznye az 5-ből!!

Fecsegőposzáta-Évkezdés,Akció és ami eszembe jut...






"Az egyetlen dolog,úgy hiszem ami elviselhetővé teszi ezt a világot, a szépség amelyet az emberek hébe-hóba előteremtenek a zűrzavarból.A festmények , a zene, a KÖNYVEK..Amelyik élet a leggazdagabb ezekben,az a szép élet.A legtökéletesebb műremek." /W.Somerset Maugham/

Sosem voltam jó matekból, szóval nem tudom,hogy mennyi könyvet olvastam el tavaly,mennyi könyv vár elolvasásra,mennyi blogbejegyzést gyártottam és a többi.
Azt tudom,hogy a tavalyi év második fele nagyon nehéz volt...voltak gondjaim és elég sokszor éreztem úgy,hogy csak toporgok ,nem találom a megoldást,sehova sem vezet a következő nap,hét...aztán valahogy túllendültem a dolgokon de eléggé megtépázott a dolog és még mindig nem mondhatom azt,hogy magam mögött hagytam AZT a gondot..reménykedem,hogy idén megoldódik,túllendülünk rajta és kevésbé fogok állandóan stresszelni és többet felszabadult lenni tizenöt percnél..
Amik akkor és idén is segíteni fognak a könyveim!! Az olvasás , a barátaim,Mucik:-)) és nem Mucik..:-)
A régi blogom is elszállt ,be is zártam és ide költöztem..de nem bántam meg,szép új ruhám lett és szeretettel várom az olvasókat:-)
Ezúton is köszönöm Szilvamag munkáját aki lelkesen csinálta a blogot és neki köszönhetem a gyönyörű sablont is!

Hátam mögött van egy rossz nyaralás,fiam évkezdése a gimnáziumban,16.házassági évforduló,egy fáradt karácsony de már egy kicsit kipihentebb szilveszter.Úgy tűnik egy régi baráttal nehezen tudok már lépést tartani,és van olyan is akit csak távolból figyelek...
Remélem a könyvek mellett idén a humor és a nevetés is segít a nehezebb helyzetekben.

Megfogadtam ugyan pár dolgot,de csak magamban,szép csendben...hátha...

És végezetül itt van pár könyv ami helyhiány miatt új gazdit keres:-)

http://moly.hu/polcok/minden-1000-forint