2011. december 29., csütörtök

Simone Elkeles:Perfect Chemistry Tökéletes kémia


Úgy érzem magam mint egy papagáj, mert mostanában olvasott könyvek után csak annyit tudok hajtogatni,hogy nagyon jó volt,meg izgalmas és humoros és pörgős és tessék elolvasni...:P

Kissé tanácstalan vagyok mert nem tudom,hogy konkrétan mi fogott meg a könyvben.Romantikus,szerelmes sztori a rossz fiú és a tökéletes lány találkozik.Igen ám de szerelmüket Ők maguk sem érzik helyénvalónak ahogy a családjuk és a barátaik sem.
Chicagónak is megvannak a maga szabályai déliek és északiak örök ellenségek a gazdagság és a szegénység áll szöges ellentétben egymással, bandaháborúk a szépen nyírt gyeppel,bandatag az elkényeztetett lánnyal.
Viszont a szívnek nem lehet parancsolni...így két szereplőnk Brittany és Alex megpróbálják a lehetetlent,egyrészt önmaguk maradni ,másrészt megérteni és megismerni a másik családját,múltját,álmait.
Talán az fogott meg a történetben,hogy érett,nincs nyafogás meg gagyi lebutított szövegek,értelmes tizennyolc évesek a szereplők,nemcsak rózsaszín köd az egész.
Alex nagyon szimpatikus karakter,aki nagyon jól játssza a rossz fiú szerepét.

Kicsit több ez mint egy love story ,társadalmi rétegek bemutatása,tökéletesnek látszó családok és emberek ábrázolása és mellette a romantika az első igaz szerelem kibontakozásának lehetünk szemtanúi.

A vége nekem már túl csöpögős lett,de lehet ,hogy az érett koromnak köszönhetően vágytam valami szimplább végkifejletre.

A spanyol nyelv szerelmesei duplán örülhetnek,hiszen egy egész szótárnyira való kifejezés szerepel a könyvben,spanyolul nem tudó kedves olvasóknak pedig a függelék ad elég segítséget ahhoz,hogy megtudjuk,hogy is van spanyolul a cici:-))

A borító híven tükrözi a szereplőket! Szóval a szőke lány és a fekete hajú fiú helyett nem egy vörös csaj és egy barna srác szerepel a borítón-sajnos sokszor előfordul,hogy ilyen egyértelmű helyzetekben sem sikerül a szereplőkhöz hasonlatos karaktereket varázsolni a könyvek elejére:P

Kíváncsian várom a folytatást,ami ugyan sorozat de nem Brittany és Alex lesznek főszerepben hanem Alex testvérei is kapnak egy-egy részt.

Értékelés:
4,9 cseresznye az 5-ből!!

2011. december 28., szerda

Kerstin Gier:Zafírkék




Elég nehezen írok bármit is a sorozat második részéről,hiszen aki még nem olvasta annak az első résszel kell kezdenie (Rubinvörös) aki pedig olvasta annak nem szeretném elárulni,hogy ebben a kötetben mi fog történni...szóval csak általánosságban tudok nyilatkozni.
Még jobb mint az első!!! Úgy tűnt sokkal több a humor a frappáns párbeszéd ,imádom a szájkaratét :D mikor két ellenkező nemű ember akik egyébként bírják egymást,vonzódnak a másikhoz szócsatát vívnak és úgy tesznek mintha a másikban csak a idegesítő tulajdonságait fedezték volna fel. Belép egy aranyos kis szereplő Xemerius személyében akit úgy tűnik, hogy csak Gwendolyn lát.
Ugyanakkor folytatódik az ugrálás az időben , Gwen a kezdő időutazók fárasztó köreit rója,Gideon pedig egyre kiismerhetetlenebb lesz, a végére nagyon pipa voltam rá...
Frappáns,pörgős és nagyon laza-ilyen és ehhez hasonló jelzők jutnak eszembe a könyv kapcsán,szórakoztató könyvek műfajában egyedi és kiemelkedően jó!!

Nagyon rövidek éreztem ezt a részt is,és nem bántam volna ha a befejező -Smaragzöld- rész már a közelemben lett volna.

Gier sziporkázik annyira magára talált ebben a sorozatban,hogy szerintem ezt nehéz lesz túlszárnyalnia a következő könyveivel. És bár van egy-két könyve amit korábban olvastam Tőle,de egyik sem hagyott bennem mély nyomot.

Remélem a következő részre nem kell ennyit várni!

Értékelés:
5!! időutazós cseresznye az 5-ből!

2011. december 23., péntek

Karácsonyi Üdvözlet!

Az elmúlt napokban sokszor hallottuk,sokszor mondtuk :Boldog Karácsonyt!

Ki komolyan,ki rutinból tette ezt,lehet valaki már unja is...de ha belegondolunk,hogy mégiscsak ez az év legszebb ünnepe és nemcsak az ajándékok miatt,akkor talán újra értelmet kap ez a szép mondat.
Sajnálom ha valaki túl sokat vállat ,elfáradt,kedvetlen,nyűg neki az ünnep..annak ajánlom,hogy egy picit vonuljon el ,feküdjön a fa alá (az külön kellemes ha ha már esteledik és világít a fényfüzér) és csak nézze a fényeket,és gondoljon arra,hogy ma valaki megszületett ...,hogy együtt lehet a családjával..,hogy kialhatja magát...,hogy mennyire örülnek ma a szerettei az ajándékoknak...,hogy olvashat egy jót:-)))))

BOLDOG KARÁCSONYT MINDEGYKINEK:D

2011. december 20., kedd

Catherine Ryan Hyde: Számíthatsz rám!


A szerző több mint húsz regényt írt,most ebből a húszból nálunk megjelent egy,ami rögtön a szívembe is lopta magát.
Az Angyalok városában, egy kevésbé csillogó környéken áll egy bérház.
Billy egy régi lakó, aki több mint tíz éve a lakása foglya felfigyel egy kislányra aki szinte az egész napját a folyosón tölti.
Lassú, tapogatózós ismerkedés veszi kezdetét,és hamar kiderül, hogy a kislány Grace anyukája gyógyszerfüggő.Napjait mámorban tölti,Grace pedig egyedül...

Billy és a többi lakó úgy dönt gondját viseli Grac-nek amíg az anya talpra nem áll, ám ez csak elsőre tűnik könnyű feladatnak, hiszen mindenkinek van saját bejáratú fóbiája, félelme,önként vállat magánya amit egy szeleburdi,szeretetéhes,vagány kislány alaposan felforgat.

Tetszett,hogy nagyon élethű, valóságos volt a történet és szerencsére elmaradt a mindent elsöprő happy end is amit nagyon nem szeretek a hasonló történeteknél.
Billy karaktere nagyon jól el lett találva! A szófordulatok,megfogalmazások, és a humor pedig könnyen emészthetővé tették a könyvet.
Sajnos tisztában vagyok vele,hogy nem kell Los Angeles-ig menni, hasonló sorsú gyereket akár a közvetlen közelünkben is találhatunk.Minden tiszteletem azoké az embereké akik saját magukat háttérbe szorítva segítenek másokon ,miközben Ők maguk sincsenek könnyű helyzetben, de ahogy a könyvben úgy velünk is előfordulhat, hogy pont ránk van szükség egy -egy nehéz helyzetben.
Így karácsony előtt nagyon ajánlom ezt a könyvet mindazoknak akik az ünnepek alatt valami szívhez szólót szeretnének olvasni.

A borító remekül sikerült!

Az icipici tökéletességet egyetlen dolog árnyékolta be,méghozzá Grace egy-egy szava ,gondolata. Persze az ilyen helyzetben lévő gyerekek érettebbek kortársaiknál, de azért voltak olyan momentumok amik nekem nem voltak teljesen hihetőek egy tízéves kislánytól.

Értékelés:
4,9 cseresznye az 5-ből!

2011. december 19., hétfő

Mariana Alcoforado:Portugál levelek


Piciny kék könyv,mindössze 94.oldal ,mégis elfér benne egy egész élet, egy szerelmét sirató megszakadt szív.

..."a kolostorba zárt ezer megkötöttséggel rabbá tett emberi lény egyszer csak megszólal: itt vagyok, figyeljetek rám, ember vagyok, akaratom, reményeim voltak, hova jutottam, mi lett velem!"


1959-ben adták először az öt levélből álló kötetet. Az első sortól az utolsóig egy szuszra olvastam el, aztán újra és újra lassabban minden egyes szót. Egy Portugál apáca meglát egy katonát...ezzel kezdődik Mariana sorsát megpecsételő szerelem ,ami aztán rövid lángolás után a férfi részéről kihűlni látszik. Mariana viszont nem ereszti el választottja szívét ,hol könyörög ,hol vádaskodik de minduntalan csak a férfi körül járnak gondolatai.
Gyönyörűen megfogalmazott emberi érzések kerülnek lapokra, pőrén, könyörtelenül őszintén vall egy nő arról,hogy mennyire lehet szeretni...

Ellentétes állítások láttak napvilágot a levelek valódiságát illetően, én valamiért hiszem,hogy valóban egy szerelmes apáca jajkiáltását olvashattam.Ilyen élesen, tisztán fogalmazni ,végigélni a szerelmi csalódás stációit csak az tudja így papírra vetni aki szenvedő alanya volt.

"A végén persze kiderült,hogy nincs nekem más ellenfelem csak önmagam,csak hát fogalmam sem volt,mily határtalan gyönge vagyok.."

Értékelés:
5 cseresznye az 5-ből!

Tatiana De Rosnay:Sarah kulcsa


Annyi minden megfogalmazódott bennem olvasás közben,aztán mire a könyv végére értem már nem tudtam,hogy mit is kellene írnom.Azt hittem a lágerek és borzalmak történetei elfogytak,nem lehet már olyat írni amitől annyira megrendülök,hogy nem tudok tovább olvasni..most ez történt,több olyan rész is volt ahol azt hittem,hogy félre kell tennem a könyvet felejteni.Aztán persze győzött a kíváncsiság mert a szerző olyan hihetetlenül izgalmasan,fordulatosan ír,hogy muszáj volt tudnom mi lett Sarah és mi lesz Julia sorsa.

Julia újságíró és egy cikken dolgozik ami az 1942.Párizsi razzia évfordulójára íródik ,nem is sejti,hogy milyen láncolatot indít el ezzel.Juliát letaglózza ,hogy mennyi ártatlan gyereket hurcoltak el és tüntettek el örökre a föd színéről.
A véletlen úgy hozza,hogy Julia egyre több borzalommal szembesül,ami furcsa módon kapcsolódik férje családjához is.


Saraht 1942.Július 16.-án szüleivel együtt a párizsi Téli kerékpárstadionba viszik, négyéves öccsét egy titkos faliszekrénybe bújtatja el,rázárja az ajtót ,megígérve neki,hogy visszajön érte és kiengedi...zsebre teszi a kulcsot és elindul.....

Sarah és Julia felváltva szólalnak meg a könyv lapjain.

A szereplőket nem valós emberekről formázta a szerző,de a történelmi adatok igen! És ennek tükrében akár az is megtörténhetett amit elmesél ez a könyv.Soha nem hallottam még erről a razziáról ahol több mint 4000!!! gyermeket hurcoltak a biztos halálba Auschwitzba Franciaországból.

Soha nem fogom megérteni,hogy hova tűnik az empátia, az együttérzés , az emberekből ha háború van ,és hogyan válnak állatokká ,érzéketlen gyilkológépekké. Hogy képesek apró gyerekeket éhen ,szomjan marhavagonokba zsúfolni és végignézni haldoklásukat...és hogyan képes egy egy kislány egyik pillanatról a másikra felnőni ,és cipelni a múltat egészen felnőttkoráig...
A történet érdekes módon hat Julia életére ,akinek házassága válságban van ,és férje családjával is különös kapcsolatot ápol.

Vajon a múlt tévedési elegek ahhoz,hogy mi már ne kövessük el őket?
Vagy a történelem ismétli önmagát?
Két világháború nem volt elég ,hogy örökre lemondjunk az öldöklésről?
Vajon lesz olyan nap a földön amikor a világon sehol nem ontanak vért?
Ezek a kérdések kavarognak még mindig bennem...és lám az aktuális szépségkirálynőket megmosolyogjuk a Világbéke! óhajukért ,vajon azért mert túl sokat kérnek????

2011. december 8., csütörtök

James Patterson-Gabrielle Charbonnet:Máris hiányzol!


Sosem rajongtam a romantikus irodalomért,illetve még nagyon zsenge koromban.A "legdurvább" romantikus sorozat amiért rajongtam, Az Édesvölgyi suli szerelmes ikrei címet viselte.

Patterson teljesen véletlenül akadt a horgomra ,semmit sem veszíthetek alapon a könyvtárból vettem ki egy könyvét. Aztán minap megakadt a szemem a nevén egy gyönyörű borítón és rögtön lecsaptam rá.
Nem szeretem a nagyon csöpögős nagyon a valóságtól elrugaszkodott történeteket,ahol mindenki tökéletes a férfi délceg, a nő maga a tökély a szex már-már fokozhatatlan. Általában ezek a könyvek jelennek meg olyan címekkel mint a :Fullasztó szenvedély,Ölelj szorosan,A vágyak korbácsa,Csókolj meg a hegytetőn és még sorolhatnám.
Patterson viszont megtalálta azt a kényes egyensúlyt amivel számomra a könyvei fogyaszthatóak lettek és el is hiszem őket. A könyv címe a borító már remek kezdet volt és magában a történetben sem csalódtam,igaz a végét kissé túlzónak találtam de ezt a romantika számlájára is lehet írni.

Adva van egy fiatal lány ,aki bár tehetséges,és édesanyja a főnöke,azzal foglalkozik amit szeret mégis magányos. Magányos gyerekként egy képzeletbeli baráttal osztja meg hétköznapi örömeit,bánatait.
A képzeletbeli barát csak egy bizonyos korig kíséri kis védenceit,aztán örökre eltűnik az életükből,sőt az emlékezetükből is.
Jane valahogy nem úgy működik mint egy átlagos gyerek, sőt felnőttként sem változik meg.
És eljön a nap mikor meglátja azt az embert akit el kellett volna felejtenie....

Mielőtt bárki megrémülne a képzeletbeli barát szereplőn,gyorsan megnyugtatok mindenkit,hogy teljesen hihetően lett előadva a dolog. Annyira rugalmas lett ez a karakter,hogy szerintem simán lehetett volna akár egy angyal is.

Régebben Cecilia Ahern könyvében olvastam egy képzeletbeli barátról,és Ahern annyira amatőr módon írt róla,hogy már az első mondat után húzogattam a szemöldököm.

Patterson egy nem mindennapi szerelemi történetet mesél el nekünk,humorral átszőve.


Élvezettel olvastam minden sorát.

Értékelés:
4,5 cseresznye az 5-ből!

2011. december 5., hétfő

Ally Condie:Matched Egymáshoz rendelve


Ahogy "öregszem" úgy leszek egyre nyitottabb a fantasy és a sci-fi műfaj felé.Régebben még próba szerencse alapon sem tudtam volna elképzelni,hogy ilyen jellegű könyvet olvassak.Mostanában pedig igazán divatos lett minden ilyen könyv a vámpíroktól kezdve a boszorkányokig és mindenféle csoda dolog ami előrevetíti a jövőt.

A jövőben játszódik ez a történet is.Egy igazán steril,agyonszabályozott világban él Cassia akinek az életébe a Párosító Bankettjén lépünk be.Ezen a banketten dől el,hogy Cassiának kivel kell leélnie az életét,csak reménykedhet ,hogy számára vonzó és szimpatikus fiút jelölt ki a rendszer,ami nemcsak élete párját jelöli ki,de napi ételadagját, öltözékét is. Sőt még az álmaiba is megpróbálnak betekintést nyerni.

Egy pici hiba a gépezetben ,és Cassiának egy olyan fiúra terelődik a figyelme akit a társadalom csak megtűr.Természetesen a lányt egyre jobban érdekli a titokzatos fiú és egyre jobban áhítozik számára tiltott "gyümölcs" után.
Aztán az mint oly sokszor már, az emberek tudatukra ébrednek és engedelmes birkákból szabad akarattal rendelkező emberek lesznek ,vagyis inkább szeretnének lenni.
Cassia pedig mindennek a kellős közepén áll,próbál helyesen dönteni és minél többet megkaparintani az igazi életből,érzésekből.

Egy ilyen világban,én tuti megőrülnék! Főleg annak fényében,hogy egy tucat olyan dologtól fosztják meg az embereket amikről tudják,hogy másképpen is lehetne csinálni-ilyen az olvasás,az írás-amit nem gyakorolhatnak szabadon. Ilyen a szabad párválasztás, vagy éppen a szabadidő eltöltése.
Nem akarok minden "poént" lelőni amit a történet tartogat ,minden esetre szerintem iszonyatosan izgalmas sorozat első darabja ez a könyv.
A borító nagyon jól sikerült,bár elsőre egyszerűnek tűnik ,nagyon is beszédes.

Értékelés:
4,9 cseresznye az 5-ből!!

2011. december 1., csütörtök

W.Somerset Maugham: A legsötétebb óra


Olvasási pályafutásom legnagyobb felfedezése volt Maugham! Úgy érzem mintha kizárólag nekem írna! Ez biztosan érdekesen hangzik,de mikor az íróra gondolok azt hiszem, hogy anno mikor nekiült írni "rám" gondolt , és tudta minek örülnék.
Megszoktam , hogy a szerző könyveiben mindig van egy-két csavar is ,itt is volt ugyan de nem szólt akkorát , igaz ez a történet nem is a meglepetések könyve most inkább a háború játszotta a főszerepet.

Egy angol nemesi család életébe lépünk be, az édesanya születésnapján. A család férfitagjai mind katonák , vagy annak készülnek egyetlen gyermek Jim aki megtagadja a hadviselést. A többi Henderson fiú a kötelességnek él.
Látszólag a háborúról szól a könyv ,de most sem kellett Maughamban csalódnom , érzelmekkel töltötte meg a lapokat és a Henderson család tagjait akik így vagy úgy de mind a saját boldogságukért küzdenek miközben hazájukért is aggódnak.
Vajon a háború felülírja az érzelmeket? Ilyen időkben lehet-e önző az ember? A jövőre kell gondolni? vagy mindig csak az előttünk álló napra?
Többek között ezek a kérdések foglalkoztatják a szereplőket miközben a háború egyre drámaibb eseményeket idéz elő a családban.
Maugham úgy tudja "felöltöztetni" a szereplőit mint kevés más szerző.Annyira elevenek,színesek,hogy olvasás alatt hamar kedves ismerősökké lépnek elő , és olvasás után nehezen válunk meg tőlük. A negatív karakterek is annyira hatással vannak ránk , hogy eszünkbe sem jut, hogy ki kellene iktatni őket.

Értékelés:
4,5 cseresznye az 5-ből!

2011. november 29., kedd

Allan Hollinghurst:A Szépség vonala


Már megjelenése előtt gyakran belebotlottam a könyvbe, nagy durranásnak ígérkezett.
Sokáig kerülgettem ,aztán sokan dicsérték és akkor persze nekem is kell.
Valahogy nem jöttem ki a könyvel,ezért is tartott sokáig az olvasás.Rájöttem,hogy az ilyen típusú ,témájú könyvek igazán művészlelkületű embereket szólítja meg. Ők megértik és értékelni is tudják. És most nem az bajom,hogy a homoszexualitás (számomra) túl nyíltan volt taglalva,hanem úgy egy az egyben az egész ahogy ezt a témát feldolgozta-adva van a 80'-as évek ,egy szegény családból származó fiú , és egy gazdag család-e kettő találkozik és a szegény fiú szemével láthatjuk gazdagék világát.
Valakinek a véleményét olvastam,aki azt írta ,hogy aki nem lát tisztán az akkori kort illetően mind politikailag mind egyéb téren az nem fogja érteni a könyvet sem-lehet ez történt velem is, nem tudom,de próbálkoztam elolvastam és végül is valahol szerettem illetve tetszett. De mégis távol maradt tőlem a történet.
Én nem vagyok ilyen társadalmi rétegeket boncolgató típus , már csak azért sem mert nem igazán vezet sehová.
Persze kellenek az ilyen könyvek is csak azt hiszem nekem még érnem kell hozzájuk.
Henry James egy művét sem olvastam, a Galamb szárnyával próbálkoztam de engem untatott.
Ettől eltekintve értem Én a címet,ami nagyon találó lett és megláttam Nick-ben a szépet meg a jót...(bár néha Ő is elítélendően viselkedett)

A borító nagyon tetszik! Elegáns,szép.

Értékelés:
3 cseresznye az 5-ből!

Sophie Kinsella(Madeleine Wickham) :Velem alszol?


Néha annyira kell egy ilyen könyv az embernek mint egy kanálnyi tejszínhab. Könnyű, gyorsan halad vele az ember, minden sorral egyre távolabb kerül a napi gondoktól és megkönnyebbül,hogy a szépek és vékonyak sem mindig szerethetők.

Két nő, két férfi, négy gyerek és egy dada Spanyolországba tartanak, mindenki a saját családjával, mindkét családban vannak aktuális gondok. Mikor mindenki szinte egyszerre ér a kölcsönkapott nyaralóhoz akkor döbbenek rá, hogy lőttek az áhított magánynak és csendnek, hiszen vadidegenekhez kell alkalmazkodniuk más gyerekét kell kerülgetniük.
Ekkor még csak nem is sejtik,hogy sokkal több dolog köti össze őket mint azt hinnénk.

Lightosan van jelen a szex,szerelem,ármány árulás.Minden ami egy Kinsella könyv kapcsán eszünkbe jut.
Azt hiszem Kinsellától jó ötlet volt Wickhman néven is írni, mert sokaknak így nekem is a Boltkóros könyvek kapcsán jut eszembe. Az a sorozat valahogy nem nekem szól, ellentétben ezekkel a sztorikkal, amiknek nincsenek magasröptű fejtegetései de szórakoztat és a fiatal gyerekvigyázó csajszi beszólásaitól lefordultam a székről úgy röhögtem.
Jólesett azon az esős hétvégén. A borítóra jó ránézni, egyből melegünk lesz.

Értékelés:
4 cseresznye az 5-ből!

2011. november 25., péntek

Rosamund Lupton:Drága Tess!


"Egy üres repülőtér jutott eszembe,ahol csupán egyetlen csomagszállító szalag jár,rajta a ruháid,festményeid, a könyveid, a kontaktlencséid,a faliórád:mennek körbe-körbe,és nem jön értük más csak anyu meg én".

366. oldal tömény izgalom. Beatrice New Yorkban él,elmenekülve az otthoni tragédiától árnyékolt életétől.Ám húga eltűnésének hírére kénytelen újra Londonba utazni.
Úgy tűnik Tessnek ,Beatrice húgának jó oka volt eltűnni...a rendőrség gyorsan,kíméletlenül meghozza az ítéletét Tessről,amit mindenki elfogad csak Bee nem.
Vállalva,hogy teljesen magára maradt,nyomozni kezd, megvizsgálva minden apróságot,levelet,telefonhívást,hogy rájöjjön,hogyan,és miért vesztette el húgát,akit a világon a legjobban ismert és szeretett.
Bee levelet ír húgának attól a naptól kezdve,hogy Londonba érkezik és beköltözik húga üresen álló házába.
A levél íródik,felelevenítve a múltat,gyermekkort párhuzamosan azzal amit Bee nap mint nap megtud a rejtélyes eltűnésről.
A végkifejlet nem is lehetne izgalmasabb,Bee teljesen egyedül,védtelenül néz farkasszemet az igazsággal.
Több tucat lehetséges ember és ok bukkan fel a történetben,akinek mind-mind köze és érdeke lehetett Tess eltüntetéséhez.

A történet mentes minden hasonló történetből ismert klisétől és fordulattól,Egyedi ,rengeteg érzelemmel átitatva.

Tavaly ősszel jelent meg a szerző első könyve és máris harmincegy nyelvre fordították le ,ezt az izgalmas thrillert(?).
Lupton remekül felépítette a sztorit,egy percnyi nyugalma sincs az olvasónak.
Remélem azóta is ír,és már készülőben van a következő könyve.


A könyv kívül-belül tökéletes lett,szép a borító és a hátsó belső borítón leválasztható könyvjelzőt találunk,ami nem csak egy vaktában kitalált plusz ajándék,hanem szorosan kapcsolódik a történethez.Imádom az ilyen igényes könyveket!!

Értékelés:
5 cseresznye az 5-ből!

2011. november 23., szerda

Jussi Adler -Olsen :Nyomtalanul


Egy sorozat első darabja a könyv,a Q -ügyosztály esetei alcímet kapta.
Bevallom nekem egy darabig sokkal izgalmasabb volt a történet a krimiszál nélkül is.Carl nyomozó nem véletlenül kapta meg a Q -ügyosztály vezetését-egy korábbi ügy miatt a főnöke jobbnak látja egy pincébe száműzni a férfit,ahol évek óta félretett de nem megoldott ügyek porosodnak.Egy segítőt is kap Assad személyében, akit takarítani és kávét főzni segít Carlnak.
Hosszas keresgélés után a páros egy eltűnt politikusnő ügyével kezd foglalkozni,nem is sejtve,hogy az ügy nem is lehetne aktuálisabb.

Azt hiszem,hogy bár ez még csak az első rész,de máris megkedveltem ezt a sorozatot.
Carl nagyon szerethető figura,akinek munkáját volt felesége hajmeresztő ötletei színesítik,Assadról pedig hamar kiderül,hogy sokkal több dologhoz is ért,nemcsak a kávéfőzéshez.
Mostanában kezdek rájönni,hogy nem is a krimik vége a lényeg-amit kitaláltam olvasás közben,hanem az odavezető út.
Ha kellően izgalmas,fordulatos akkor az olvasó el is felejti,hogy már rég rájött ki a gyilkos.Ha pedig olyan főszereplőket kapunk akik kellően bátrak és szerethetőek akkor az olvasót már meg is fogták.
A szerzőnek mindez sikerült! Én aki ehhez a műfajhoz vonzódik a legkevésbé most találtam egy olyan szerzőt akinek keresni fogom a könyveit.

2010-ben a könyv három irodalmi díjat is nyert.

Értékelés:

4,5 cseresznye az 5-ből.

2011. november 17., csütörtök

Jennifer Crusie:Álmaimban kísértesz

Jennifer Crusie ebben a könyvében megmutatta kicsit komolyabb oldalát is, főleg a könyv végénél derült ki számomra, hogy tud Ő komoly témákat is remekül tálalni.
És pont a komoly részek miatt nem tudom eldönteni, hogy mennyire laza, és szórakoztató ez a könyve.
Andie és North elváltak, a férfi munkamániás és Andie megunta, hogy évekig csak várt...North élete kész káosz, ennek is betetőzéseképpen "örököl" két gyereket, akik egy vidéki kastélyban várják, hogy valamelyik életben maradt családtagja befogadja. North mint gyám,úgy gondolja a sok házvezetőnő helyett volt feleségét kéri meg,hogy próbálja megszelídíteni Alicet és Cartert.
Andie úgy ahogy boldogul a fura gyerekekkel akik nemcsak édesanyjukat de nagynénjüket is elveszítik,utóbbit furcsa körülmények között....
A lakatlan ódon kastély egy idő múlva egész sor embert vonz,North öccsét, egy szenzációra éhes riporternőt, Andie anyját, Andie volt anyósát, egy volt szerelmet..és még sokan másokat.
A sok kacagtató helyzet mellett egyre komolyabb a szellemjárás is a házban. Vajon Andie csak képzelődik? Esetleg a házvezetőnő furcsa teái miatt lát Andie egyre több kísértetet? És hogyan halt meg a nagynéni?

A könyv végén már rendesen borzongtam! Crusie nagyon komolyan állt a szellem témához! Ezért sem tudom, hogy mennyire laza, könnyed ez a sztori....
Mindenesetre nagyon tetszett!
A könyv borítója nagyon szép lett!

Értékelés:
4,5cseresznye az 5-ből!

2011. november 16., szerda

Charles Martin:Egy új élet reménye

A szerző két előző könyve is szimpatikus volt,de aztán mikor megláttam ennek a könyvének a fülszövegét,úgy döntöttem ez kell nekem.
Dél-Karolina,egy boldog házaspár első gyermekük születését várja.Dylan nagyszüleitől örökölt birtokon próbál jó gazdája lenni mind az állatoknak mind a növényeknek.
Aztán a boldog várakozást felülírja egy végzetes szülés..Dylan élete összeomlik,nem tud megbirkózni a napi feladatokkal,nem is akar mást csak ülni Maggie ágya mellett és várni,hogy felébredjen.
Mielőtt mindenki azt hinné,hogy ezzel a momentummal tölti ki a szerző a könyvet az nagyon téved.
Dylan kénytelen változtatni az életén,a kórházi számlák, a gazdálkodás sikertelensége más utakra tereli.
Dylan tanítani kezd a helyi főiskolán és ezáltal diákjai életének része lesz.A tanítás, újabb nehézségek,barátai ,a hit és sok-sok apró csoda által Dylan elfogadja a helyzetet de nem adja fel a reményt.Bár magányos de Maggievel töltött idő felidézése elviselhetőbbé teszi a várakozást még felesége ébredésére vár.
Remekül lett ábrázolva,hogy az élet nehézségei ellenére mennyi mindenre tudunk támaszkodni,hogy ne adjuk fel a reményt ha ilyen szörnyű helyzetbe kerülünk.
A kisváros és a lakók bemutatása,bevonása Dylan életében olyan szála a történetnek ami miatt nemcsak a két főszereplőt kedveltem meg hanem egy közösséget.és nagyon kíváncsi vagyok az egyéni életutakra is.
Nehéz írni erről a történetről,Martin olyan szépen fogalmaz,hogy élmény olvasni sorait.Bár alapvetően egy megrázó történet,sok-sok egyéni tragédiával mégis mindent egybevetve pozitív a kisugárzása.

A könyv sorozat,vagy legalábbis még egy rész biztosan lesz-úgyhogy Maggie és Dylan sorsa nem zárult le az utolsó lapnál.

A General Press kiadó mint mindig most is hibátlan kötésben és borítóval adta ki a könyvet.

Értékelés:5 cseresznye az 5-ből!

Új Blog Otthon

Minap úgy jártam a freeblogon mint a Carrie Bradshaw a Szex és New York egyik epizódjában,vagyis az élete amit eme pici gép tárolt elszállt,mondjuk nekem a gépem jól van csak a Freeblog szerver karbantartott és jó pár hónap bejegyzései az éterben kötöttek ki.Már harmadik napja halászgatom a bejegyzéseimet,sajnos a hozzászólásokkal és a kedvencelések visszatöltésével nem boldogulok ezért elég szűzies most az oldal ami az érdeklődést vagyis most annak hiányát mutatja.
Az első sokk után alaposan kétségbeestem,nem is gondoltam volna,hogy ennyire tudok ragaszkodni valamihez...

Nemrég éppen arculatváltáson gondolkodtam,és valamiért az ördög besegített,most kénytelen kelletlen sablont váltottam,lehet ez lesz a végleges,lehet egy másik lesz a befutó,ez sem tőlem függ hanem attól a kedves ismerősömtől aki a cseresznyés sablont is pofozgatta:-)
Hogy ne csak keseregjek a régi bejegyzések remélhetőleg már mentesek a helyesírási hibáktól,úgy vettem észre,hogy régebben a rövid i,és a hosszú í mint két ellenség állt hadban minden bejegyzésemnél:P

Remélem többet nem kell költözködnöm,vagy ha sor is kerül rá ,akkor az majd saját akaratból történik.
Lelkes olvasóim(már ha vannak) most eléggé kaotikus bejegyzésözönt olvashatnak majd,mert haladok az aktuális olvasnivalókkal is és közben az érdemesnek tartott régiek maradékát is töltögetem át.
Régi blogomat nem törlöm persze,csak bezárom és ha nosztalgiázni támad kedvem lesz  hova mennem:-)

2011. november 15., kedd

Mary.E Pearson:Az imádott Jenna Fox

         
  "A "pillangó",Jenna.Így nevezik.Ez az agy szíve.Az még a tiéd"

Bár a könyv sok helyen az ifjúsági irodalom kategóriába van besorolva,ez nem jelent semmit, nem kell figyelembe venni.
A történet egy nem is olyan távoli jövő lehetőségét vetíti elénk.

Az orvostudomány rohamléptekkel fejlődik, pár évvel ezelőtt még a klónozáson is csak hitetlenkedtünk, ma már pedig ez is az élet része ha nem is mindennapos a dolog.
Jenna 17 éves kómából ébred egy számára ismeretlen városban,egy ismeretlen lakásban. Szülei és nagymamája titkolóznak előtte, csak annyit árulnak el neki ,hogy autóbalesete volt.
Jenna egyre kíváncsibb lesz ahogy szaporodnak a tiltások.Nem ehet, nem mehet iskolába, nem találkozhat idegenekkel,nem hagyhatja el a házat, nem internetezhet...
Jennának nincsenek barátai, nincsenek emlékei, nincs kedvenc ruhája, ahogy plüssállata vagy ékszere sem. Olyan mint egy 17 éves újszülött.
Jenna aztán nyomozni kezd és egyre valószerűtlenebb amire rájön...

Nagyon izgalmas volt, bár sejtettem, hogy miért olyan amilyen Jenna, de remekül lett tálalva a történet. A befejezés külön tetszett, féltem el lesz nagyolva vagy éppen túl egyszerű lesz de a szerző az arany középutat választotta.
Bár nem biztos, de úgy tűnik,hogy a könyv több részes lesz. Legalábbis külföldön megjelenés előtt áll a másofik rész-tudva a könyv végét sejtem ki lesz a főszereplő.

Értékelés:
5 cseresznye az 5-ből!

Kate Furnivall:A Fehér gyöngy

A szerzőtől eddig két könyvét olvastam,de csak az egyik tetszett igazán.Az Orosz szerető után a Lydia titka csalódás volt,mert nem történt benne semmi.Főleg annak fényében,hogy az Orosz szerető folytatása volt...a Szentpétervár ékköve szintén a sorozat része de erre meg már végképp nem voltam kíváncsi.
A Vörös Sál a polcomon van de még nem olvastam.
És most a kiadó előrukkolt egy újabb könyvével,bevallom már a borító is levett a lábamról,jó ránézni,megfogni.A fülszöveg pedig

végképp a vásárlás felé terelt,és nem bántam meg!
Kalandregényt utoljára kamaszkoromban olvastam ,bevallom ez a műfaj eléggé elkerült engem,vagyis inkább én a műfajt.Hogy miért alakult így azt nem tudom.A könyvet olvasva pedig ez a fogalom ugrott be ,vagyis,hogy ez egy izgalmasan megírt kalandregény,ráadásul női főszereplővel.
Connie egy gazdag gumiültetvényes felesége Malajziában.Az angol nő mindent feladott férjéért,ám házasságuk egyre inkább kiürül,közben Connie egyre több titkot őrizget férje Nigel előtt.
Teteszett,hogy volt időm belakni Malajziát megismerkedni a gumiültetvényekkel, a munkával,szinte gyökeret eresztettem a gumifákkal együtt,hogy aztán ugyan olyan fájón hagyjam el a gyönyörű birtokot mint ahogy Nigel is ,akinek ez a birtok volt az egész élete. Bár Connie megrémült a közelgő háborútól,mégis múltja lezárásának lehetőségeként éli meg a menekülést.
Connie nászajándéka hasznosnak bizonyul,hiszen hajón tudnak csak elmenekülni,terveik szerint Szingapúrig.
Még egy különlegessége a könyvnek,hogy bár már elég sok olyan könyvet olvastam aminek az I. vagy II. világháború is szerves részét képezi,mégis újat nem igazán tudnak már írni a szerzők ami a túlélést illet ,itt viszont hajóval menekülnek a Fehér gyönggyel (Jack Sparrow a Fekete gyöngy-öt  mint nevet már lefoglalta :-) )
A fedélzeten a háromtagú családon kívül még négy ember utazik,van akik barátok és van akit csak kényszerből voltak kénytelenek a hajóra invitálni.
Fülledt,izgalmas,teli titkokkal,kalózokkal a történet ,egy percig sem lehet unatkozni.
Tetszett,hogy a karaktereket nem változtatta meg a háború közelsége,senki sem lett jobb ember,vagy empatikusabb,mindenki a saját bőrét igyekezett menteni bármi áron.
Természetesen ahogy halad a történet kiderül,hogy kit milyen cél mozgat,kinek mi a bűne,mi előle menekül....
A Fehér Lady-vagyis Connie remek karakter,nagyon drukkoltam neki,hogy minden szituációban helyt tudjon állni.
Mindenből csak épp annyit kapunk-legyen az a táj, a hajózási ismeretek,bennszülöttek,japánok,háború-hogy teljesen bele tudjuk képzelni a történetebe,egy felesleges szó sincs a könyvben.
A könyv olyan mint egy szerencsétlen figura akit kiraknak  a dzsungelbe,hogy aztán ott botladozzon,rögtön beleessen az első csapdába,megmarja egy kígyó,elkapja a maláriát,és ha ez még nem elég akkor találkozik egy kannibállal is.
Megbocsátottam a szerzőnek és újra a kegyeimbe férkőzött.

Allison Pearson :Csak tudnám hogy csinálja

Amire Kate-nek 390. oldal kellett,arra én az első 20. oldal után már rájöttem-mármint,hogy mennyit érdemes áldoznunk a munka oltárán.
Lehet Kate nem ismeri azt a közmondást,hogy egy fenékkel nem lehet két lovat megülni? Vagy-sokat akar a szarka de nem bírja a farka?
Kate  a harmincas évei közepén jár, férjjel ,két gyerekkel és egy remek munkával ami nagyon szeret-a munkájában magabiztos,és sikeres. Otthon viszont egy elveszett anya,aki hamisítja a bolti süteményt,hogy házinak tűnjön,aki örökké rohan,akinek patkány szaladgál a lakásában mert sem Ő ,se a takarítónő nem takarít,és akinek a gyerekeit nevelőnő eteti,öltözteti ,és persze mindent amit Ő tiltana a gyerekeinek azt a nevelőnő megengedi...
A történet elején jókat nevetgéltem,loholtam Kate után,értekezletre,bevásárolni, a repülőtérre...
Aztán egyre mérgesebb lettem,mert olyan egyértelmű volt,hogy mit csinál rosszul,mégis egy egész könyvnyi élet kellett ahhoz,hogy erre Ő is rájöjjön.Gyorsan megjegyzem,hogy az ilyen típusú nőket Én sosem értettem! Minek dolgozik??? Hogy ki tudja fizetni a takarítónőt, a bejárónőt??????
A másik pedig,hogy ha Én nagyjából megtervezem a családalapítást,akkor úgy igyekszem beosztani a pénzem,hogy otthon tudjak maradni a saját gyerekemmel.
Amerikában mindenki ilyen hülyén gondolkozik?? Mindig az a szöveg,hogy ott olcsó az élet,minden fillérekbe kerül-még sincs egy petákjuk sem!!!
A  könyv nagyon olvastatja magát,és remek humorral lett megírva.
Egy picit túlzásnak éreztem Kate vesszőfutását -ennyi stressztől és rohangálástól egy átlag embernek már egy hét után ki kellene purcannia.
Szerintem manapság kevesen engedhetik meg maguknak,hogy karrierről álmodjanak,ha van egy normális munkájuk már elégedettek.
Kate nekem ugyan szimpatikus volt,de olyan bután áll néhány dologhoz,hogy sikítófrászt kaptam Tőle! Ugyanis Kate azért is dolgozott mert úgy érezte,hogy otthon halálra unná magát!!!!!!! Ezzel csak az baj,hogy rettenetesen önző hozzáállás-mikor az embernek gyereke születik ,akkor Ők az elsők nem Én!! A gyereknek család,kell ,anya kell ,aki otthon van,pelenkáz,büfiztet,vigasztal,lázat mér,mesét mond.
Az  a tetves munka megvár! Ha a gyerekek már nagyobbak ,iskolába járnak,akkor Kate meg a hozzá hasonló nők,dolgozhatnak vagy 100 évig ha akarnak.
Ha pedig nem tud ennyit a családjáért megtenni,akkor ne szüljön!! vagy maradjon otthon az apuka-aki ebben az esetben csak olyan báb volt otthon,aki próbálta Kate feladatait is ellátni.Persze pelenkázhat a férfi is,és büfiztethet is,de ne akarjon már egy anya robot lenni és azt várni,hogy a gyerekei maguktól felnevelődjenek!!!

Hosszan lehetne vitatkozni a családról,és benne a női-férfi szerepekről de szerintem felesleges mert mindenki másképpen csinálja. Van aki el sem tudja képzelni,hogy csak anya legyen és a családjának éljen,és van olyan is akit teljesen kielégít ez a szerep.
Persze ezek a dolgok nemcsak elhatározás kérdése,az élet sokszor kényszerít minket másra mint amit tenni szeretnénk.
Személy szerint nekem semmilyen munka,vagy karrier nem tudná pótolni a családomat, a velük töltött időt.Én szeretek főzni,mosni rájuk,kiszolgálni őket,megfőzni a kedvenc ételeiket,egyszóval anyának lenni. Rosszul  vagyok a gondolattól,hogy egy idegen nő mosson ránk,és főzzön az én konyhámban.
Már csak ezért is érdemes volt elolvasni a könyvet,rájönni,hogy milyen jó nekem :-)
A könyvből készült filmet szeptembertől látható a mozikban.Sarah Jessica Parker főszereplésével.

Colleen McCullough:Tövismadarak

" A szín végében messze, fonott karosszéken
Ül a juhászgazda, s szeme rajta a népen."

Biztosan sokan emlékeznek az ártatlan Meggie és Ralph atya románcára ami sok női nézőt vonzott a képernyő elé - gyerek voltam mikor ez a sorozat ment, és őszintén szólva akkor rajongtam érte. Most a könyv elolvasása után viszolygok tőlük!!!!

Majdnem félbehagytam a könyvet annyira unalmasan és nehezen indul a történet.
A Cleary család Új-Zélandon él ,aztán nem lévén más választásuk Ausztráliába költöznek.Itt ismerkedik meg Meggie Ralph atyával. Eleinte azt hittem,hogy ez a történet csak akkor maradhat izgalmas, ha ezt a vérlázító viszonyt is végigkísérjük. Engem viszont maga az élet nehézségeinek, szépségeinek ecsetelése ejtett rabul. A gyönyörű, ám kies táj, az állatok ezernyi fajtája a színes papagájok a milliónyi kenguru, és a harc, hogy a gazdaság ami létük alapja fennmaradjon remekül lett ábrázolva!
Örültem mikor Ralph atyának végre dolga akadt és elhordta magát,és újra az élet szépségeit ecsetelte a szerző.
A család sok-sok gyermekének sorsa, jelleme még inkább lekötött, legszívesebben kiradíroztam volna a történetből a két főszereplőt. Szerencsére a történet előrehaladtával egyre inkább teret kap a család többi tagja is.

1915-ben kapcsolódunk a Cleary családhoz,és egészen 1969-ig követhetjük a generációkon átívelő családregényt.
Ralph atya szép ember volt,mi több tökéletes-ez minden nőt arra sarkalt, hogy elcsábítsa, szegény atya pedig hiába a hit, meg a papi talár nem tudott ellenállni-legszívesebben felpofoztam volna ezt az embert. Hogy bújhat egy pap a hiúsága mögé??? Hogy védekezhet azzal, hogy Ő is csak ember??
Az most teljesen más dolog, hogy én mit gondolok a katolikus egyház eme szabályáról, de ha egy férfi pap szeretne lenni, akkor szinte ez az első áldozat amit meg kell hoznia. Arról nem beszélve, hogy van ideje visszalépni mielőtt felszentelik. A mohóság, a pénz imádata pedig a másik hatalmas bűne ennek az embernek.Valahogy ez sem szúrt szemet senkinek, mindenki imádta, ajnározta ezt az öntelt és gyenge embert.

A kötet hét részre van osztva, benne hét élet ami így vagy úgy de összefonódik Ralph atya életével.
De a szerző dicséretre legyen mondva gyönyörű tájleírások,az alapos kutatómunka meghozta a gyümölcsét mert lebilincselő, izgalmas családregényt alkotott.

Otthon éreztem magam a legelőn, a birkák között,tereléskor, a konyhában a hatalmas házban, a kényelmes karosszékekben a férfiak között akik sosem nősülnek meg, a szalmabálákon ülve a csillagokat bámulva, levelet írva valakinek aki olyan nagyon messze van-egyszóval belaktam a könyvet és szívesen olvastam volna még.

Értékelés:
5 Tövises cseresznye az 5-ből!!!

Ree Drummond:Tűsarkúban a prérin

Ki az a nő aki a világ egyik legbefolyásosabb bloggere??Akinek blogjára havonta 22 milliószor kattintanak? Aki írt már szakácskönyvet,mesekönyvet,tévés főzőműsora van,és a róla készülő film főszerepét Reese Witherspoon játssza majd?
Nagyon jól sikerül a fülszöveg,ennél vevőcsalogatóbb már nem is lehetne.
Mostanában egymás után olvastam a nehezebb témájú könyveket ,pont jókor akadt meg a szemem ezen a kis habkönnyű olvasmányon.
Ree jelenleg egy farmon él ami a legközelebbi  várostól negyven kilométerre fekszik,ahol nem a forgalom zaja hanem a prérifarkasok üvöltése a megszokott háttérzaj.Négy gyereket nevelnek élete szerelmével,ahogy Ő hívja-Malrboro Mannal. Megismerkedésük és közös életük kezdetére csatlakozunk hozzájuk.A  kötet végén születik meg első gyermekük,de valahogy az az érzésem,hogy pont a legnagyobb izgalmak kezdetén lett vége az első résznek,bízom benne,hogy lesz még folytatás.
Ree népszerűsége az őszinteségének köszönhető,nyíltan beszél szorongásairól,szüleivel való kapcsolatról,a terhességről,szülésről.Egy  városi lány naivságával tekintett vidéke életére,azt gondolva,hogy majd uborkaszedés közben kell szülnie:D
A kötet végén a szerző pár receptet is megoszt velünk amik nagyon jók,és egyszerűek,semmi különleges hozzávalókat nem igényelnek,mint például a homár bajusz vagy  sáfránymag.Vannak köztük húsételek is ,amik azért meglepőek mert Ree a Malrboro Man előtti életében vegetáriánus volt.
Aki szét szeretne nézni Ree honlapján ami 2006-ban indult itt teheti meg:
http://thepioneerwoman.com/

2011. november 14., hétfő

John Boyne:a csíkos pizsamás fiú

Már régóta a listámon van a könyv,de a boltokból gyorsan eltűnt a könyvtárban pedig nem nagyon kerestem.Minap épp a a gyerekrészlegen ténferegtem ,vártam a fiamat mikor megakadt a szemem a borítón,és egyben el is tátottam a szám-gyerekkönyv?????!!!!!!
Én nem adnám a gyerekem kezébe,legalábbis most még nem,a haláltáborokat egyszerűen ép ésszel még egy felnőtt sem tudja felfogni,megérteni pláne nem egy gyerek!!!
Bruno kilenc éves,Lengyelországba költöznek egy haláltábor mellé mikor apja fontos munkát kap ott.
A kisfiú kíváncsiságát hamarosan felkelti a másik oldal,ahol nincsenek házak csak fakockák,ahol az emberek mindig szomorúan járkálnak,és az apukájához hasonlító katonák bántják a csíkos pizsamás embereket.... Bruno egyik nap felfedező útra indul,kíváncsi vajon meddig tart a kerítés.Megismerkedik Smuel-el aki a kerítés másik oldalán él.Egy évig Bruno amikor csak teheti meglátogatja Smuelt és beszélgetnek,Bruno mesél neki a családjáról,Smuel pedig arról  mik történnek náluk.A fiúk senkinek sem beszélnek arról mivel töltik a délutánokat,valahogy érzik,hogy nem szabad. Bruno már épp megszokná az új otthonát,mikor a szülei úgy döntenek apjuk nélkül visszaköltöznek Berlinbe,Bruno megrémül,alig várja,hogy elmesélhesse Smuelnek ,hogy el kell válniuk,aznap Smuel-el is tartogat rossz hírt,eltűnt az apukája,Bruno és Smuel úgy döntenek kiderítik,hová tűnhetett Smuel apja.Bruno csak úgy segíthet barátjának ha Ő is a kerítés másik oldalára kerül.....
A mindössze 170oldalas történet,nagyon alapos ,és remekül ábrázolja egy kilencéves gyermek gondolkodását,álmait,kérdéseit.Végtelenül szomorú.

"Senki és semmi, még a bogarak se maradnak önszántukból Auz-viccban [Auschwitz-ban]."

Ann Patchett:Életszonáta


A történet valahol Dél-Amerikában játszódik a pontos hely nincs megnevezve. Itt gyűlnek össze az előkelő vendégek,befolyásos üzletemberek, diplomaták, hogy megünnepeljék az országba látogató japán üzletember születésnapját.

A gyönyörű és tehetséges opera énekesnő Roxane Coss mindenkit elvarázsol, legfőképp az ünnepeltet akinek minden álma, hogy egyszer élőben találkozhasson titkos imádottjával.
A vacsora hirtelen félbeszakad mikor a pazar villát fegyveresek foglalják el, akik az elnököt kívánják elrabolni, aki egy banális ok miatt nem vett részt a vacsorán, ezért a terroristák kénytelenek tervet változtatni és immáron fogságba ejtik az összes vendéget.
Mivel túl sok a túsz és túl kevés a terrorista a nőket és a személyzetet elengedik, kivéve Roxane Cosst akitől azt remélik  mivel a világon mindenhol ismerik, a követeléseiket gyorsabban teljesítik.

Mivel a vendégek a világ minden tájáról érkeztek a nyelvi nehézségek miatt beszélgetni sem tudnak egymással. A vendégek között egyetlen tolmács van, Gen aki végül is főszereplővé lép elő. Mindent ő fordít mindenkinek, szinte napi huszonnégy órában megállás nélkül dolgozik. Ahogy telnek a napok, hetek mindenki feltalálja magát. Észreveszik hogy a terroristák dühös gyerekek csupán, kivéve a három parancsnokot akik megkeseredett, harcedzett katonák akiknek parancsaira kis terroristák gondolkodás nélkül hallgatnak.

Eleinte a kormány zokszó nélkül teljesíti a kívánságokat- a cigarettát, takarókat az ételt ami a dzsungelben felnőtt gyerekeknek maga csoda,a vízöblítéses wc-vel együtt amit itt láttak először, akárcsak szőnyeget,vagy éppen a televíziót.
Egyikük nagy álma a villában maradni mindörökre.
Valahogy úgy tűnik,mintha csak az időjárás okozta vihar miatt lennének kénytelenek együtt élni a villában.Senki sem lázad, vagy tervez szökést. Sőt a vendégek szimpatizálnak a terroristákkal annak ellenére, hogy fogalmuk sincs miért is raboskodnak.
Lassan szerelmek szövődnek és immáron Gen - nek már ezeket is tolmácsolni kell, együtt reménykedve a szerelmessel a pozitív válaszban.
És éppen mikor elhisszük,hogy ez a kényszerű rabság akár örökké is tarthat,lövések dördülnek...

A borító nagyon jól sikerült, de ez az egész történetről elmondható!

Értékelés:
5 túszul ejtett  cseresznye az 5-ből!!

Sarah Dessen:egy felejthetetlen év

Sarah Dessen ezzel a könyvével beírta magát a kedvenceim közé.Bár a mondandója inkább a fiatalabb korosztálynak szól,én mégsem bírtam letenni még meg nem tudtam hogyan is alakul a lányok sorsa.A szerző titka szerintem abban rejlik,hogy nagyon meg tudja érinteni,fogni az olvasót az érzésekkel,emlékekkel amik elkísérnek minket  még olvasunk.
Scarlett és Halley évek óta jó barátnők,egymással szemben laknak,ezernyi apró titkuk,szokásuk,rituáléjuk van amikkel egész jól kivédik a tinikor kisebb nagyobb katasztrófáit.
Scarlett anyja Marion inkább csak amolyan lakótársa a lányának,Scarlett volt az aki gondoskodott az anyjáról,és saját magáról.
Halley családja pont az ellenkezője ,talán túlságosan is rá telepdtek Hallyre,főleg anyja akinek foglakozása  lélekbúvár ,és könyvei alapjait mindig Hallyvel való kapcsolata határozta meg.
Azon a nyáron Halley épp  egy táborban van,ami anyja szerint nagyon hasznos lehet neki,amikor egy este Scarlett arra kéri barátnőjét azonnal menjen haza mert Michael ,Scarlett barátja meghalt.
"Vannak dolgok ezen a világon,amikben úgy bízik az ember,mint egy biztos fogadásban.Amikor ezek cserben hagyják ,amikor elmozdulnak onnan,ahová oly körültekintéssel helyezték őket,az megrendíti az ember hitét."
A két lány iskolakezdésre megpróbálja összeszedni magát,ám Ssarlettnek nemcsak a gyásszal kell szembenéznie,hanem a szerelem következményeivel is.Bár Michael halott Scarlett testében új élet kezdődik.
A lányok próbálnak felnőni a feladathoz,és jó döntéseket hozni.Halley pedig mindenben támogatja barátnőjét,miközben Michel barátja Macon állandóan Halley sarkában van.
A lányok bár egymás mellett,mégis külön utakon járnak,Halley ízlelgeti az első szerelmet,ami törvényszerűen az első csalódást is magával hozza,még Scarlett újra meg újra bebizonyítja anyjának,hogy sokkal felnőtteb mint Ő.
Számomra egy csomó gyerekkori,tini érzés  visszaköszönt miközben olvastam.A szülőkkel való kapcsolat,az elszakadás,az apróbb hazugságok, a tátongó szakadék ami a gyerek és szülő között tátong mind-mind ismerős lehet mindannyiuknak.
Ez a történet lehet egy kis kapaszkodó,remény hogy minden élethelyzetben kortól függetlenül vannak olyan dolgok,történések amik által fel tudunk nőni a feladathoz ami ránk vár.

Alice Hoffman:Átkozott Boszorkák

Szerintem Hoffman is egy boszorkány azért tud ilyen klassz történeteket összehozni:)
Már a Hetedik Mennyországban is feltűntek nem átlagos képességekkel rendelkező emberkék,de itt aztán tömegével vannak.
Sally és Gillian szüleik halála után ,két nagynénjükhöz kerülnek,akiknél nem éppen nyugis az élet,a nagynénik átkokat vesznek le, szerelmes asszonyokhoz láncolják a hőn áhított férfit,aminek a két kislány szeme láttára történik.Ami a lányoknak megdöbbentő,szokatlan dolog az a néniknek a szokásos mindennapok.
A nagynénik furcsa mivolta miatt a lányok nem voltak éppen népszerűek,sőt kerülték,csúfolták őket.
Ezért megfogadták,hogy ők normálisak lesznek és eszük ágában sem lesz varázsigéket mormolni.
Gillian volt mindig is a vadabb,bátrabb ezért amint nagykorú lett nekiindult a világnak,Sally pedig maradt és várta a csodát ami évek múlva Michael személyében megérkezett.
Sok baljós előjel után,Michael meghal egyedül hagyva Sallyt két lányával Antonával és Kylieval .
Kylie és Antonia olyanok mint anno gyermekként Sally és Gillian.Sally hiába könyörgött a néniknek mentsék meg a férjét ,a nénik nem tehettek semmit...Sally úgy döntött Ő is elhagyja a nénik házát...
Sally és Gillian levélben tartják a kapcsolatot,illetve csak Sally írja oldalszámra a leveleket.Egy nap aztán egy éjszaka megjelenik a háza előtt Gillian, aki szörnyű dolgot tett....
A lányok próbálnak megbirkózni  a múlttal,egymással,a jelennel,de vajon elegek lesznek-e ketten a sok-sok démonhoz ,vagy mégiscsak kellennek a varázsigék?

A testvéri kapcsolatok nehézségeit remekül bemutató történet,és a spirituális,boszorkányos dolgok még inkább különlegessé teszik.Olyan természetes lezserséggel,és egyértelműséggel szőtte bele Hoffman a halottakat látó Kylie képességét,vagy a gerle szívét hétszer átdöfő szerelmes asszony képét,hogy már-már hétköznapinak tűnnek.

Kerstin Gier:halálom után felbontandó

Gerri a harmincas évei elején jár és egy kiadónak szerelmes füzetecskéket ír,olyasmit mint magyarul is megjelenő Romana,Júlia és társai.A családjában Ő az egyedüli aki nem szőke,nem diplomás,és a munkája sem hangzik jól,de Gerri nemcsak ezek miatt nem érzi jól magát.Egyedül van nincs senkije, akije meg volt elvette feleségül azt a nőt akit mindig is utált....szóval tipikus mai szingli aki végre új életet akar,de ahelyett,hogy belevágna inkább feladja..arra az elhatározásra jut,hogy mindenkinek jobb lesz ha eltűnik örökre.Mivel nem egy bátor fajta,és anyja tálcán vagyis inkább dobozban kínálj a megoldást az altató mellett dönt.
Szépen felszámolja az életét,kiüríti a lakását majd megírja mindenkinek azt ami a szívét nyomja,amit az illetőről gondol legyen az a főnöke,barátnője,anyja vagy valamelyik rokon.
A levélkék útnak indulnak,Gerri pedig egy pazar ruhában talpig sminkben,egy szállodai szobában készül a nagy lépésre,ám ekkor belefut egyik ismerősébe aki Gerrinek sírja el bánatát,miszerint felesége megcsalja őt,most is a szálloda egyik szobájában hetyegnek....Gerrinek gyorsan ki kell találnia valamit,hiszen nem mondhatja a férfinak,hogy bocs'épp halni készülök!!!.....igen jól gondoljátok Gerri minden igyekezete hiábavaló,az utolsó felvonás elmarad,ám másnap reggel mire Gerri észbe kap az összes ismerős a kávéja mellé megkapja a búcsúlevelet is amelyben nem éppen hízelgő hangnemben íródott...
És itt kezdődik a második felvonás.amelyben kiderül,hogy érdemes volt-e ennyire őszintének lenni? Ki az aki örökre megharagszik,és ki az aki megbocsájt? és vajon Gerri talál egy hasonlóan lökött társat magának?
Kerstin Gier annak ellenére ,hogy német remek humorral lett megáldva,és bár a történet lehetett volna könnyfakasztó is egy percig sem hullajt könnyeket az ember.
Ismét egy üde színfolt a csajos könyvek palettáján.

Lisa Jewell:Vince és Joy

Lisa Jewell-től korábban a 15perc Hírnevet olvastam,és tetszett,hogy a klisés csajos történetbe belecsempészett egy kis pluszt is.Ebben a sztoriban az első szerelem el nem múlásáról olvashatunk,hihető,normális egyáltalán nem csöpögős stílusban.
Joy és Vince tizennyolc évesek mikor egy nyári vakáció alkalmával találkoznak,Joy egy családi traumát próbál elfelejteni,Vince pedig egy betegségéből adódó műtét után lábadozik.
Mindössze egy hét az aminek elég kell,hogy legyen arra,hogy egymásba szeressenek és végre lerázzák a szüzesség béklyóját magukról-ugye ,hogy nem kell tizennégy évesen már szexelni????????-üzenet a mai tiniknek.
Ám egy át szerelmeskedett éjszaka után Vince másnap csak egy levelet talál a küszöbön aminek felét elmosta az eső.....
Így kezdődik illetve folytatódik Vince és Joy élete,egészen középkorukig.Hol Vince hol Joy életét követjük nyomon fejcsóválva hiszen mindenki érezte már milyen az igazi szerelem mégis hány és hány ezer ember alkuszik meg ma is ,figyelmen kívül hagyva a hetedik érzékét, a szíve dobbanását.
Van olyan barátnőm aki ugyanazt csinálja mint a könyvbéli Joy és Vince -állandóan megalkuszik,és én hallgatom a szokásos mondatokat-Szeretem de....kedves csak.....ha ilyen mondatok elhangzanak vagy akár csak megfogalmazódnak akár egyik akár másik félben,akkor jó ha tudja ,hogy NEM az igazival van.
(Akár terápiás könyvként is remekül funkcionálhat,azoknak akik elszalasztották vagy meg sem találták a másik felüket.)
Vince és Joy jó pár évig csak kerülgetik egymást,néha -néha felbukkanva egymás életébe,hol egy macskának,hol egy jó barátnak köszönhetően,hogy aztán újra visszatérjenek saját is kialkudott boldogtalanságukhoz,mert nem akarták elhinni,hogy ami azon a nyáron történt örökre szólhat.....
Annyi két másik név is lehetne a cím,a történet bizonyosságot ad arra,hogy mindenkinek megvan a saját igazija csak van aki nem ismeri fel! vagy éppen olyan okok miatt mint Vince és Yoy elsodródnak egymás mellől.
Vártam,hogy majd a történet szirupos,csöpögős lesz de remek lett a befejezés is.

"...Ez a bajom ez a nagy szerelem ,és nincs rá gyógyszerem...."


Az Ulpius remek munkát végzett,lett légyen szó a fordításról vagy a borítóról!!!

Amy Tan:A száz titkos érzék

Amy Tan már levett a lábamról a Tűzisten asszonyával,de ez a történet még azon is túl tesz.
Tulajdonképpen mese,felnőtteknek.
Olívia egész életében anyja szeretetéért küzd,úgy érzi rá mindig kevés az az idő,törődést,ami jut.
Amikor apjuk a halálos ágyán bevallja a családjának,hogy Kínában is van egy lánya Olívia katasztrófaként éli meg.Kínából hamarosan megérkezik Kuan aki Olívia nővérévé lép elő,egyúttal örök kolonc lesz a lány nyakán.
Kuan nem rejti véka alá,mennyire szereti az amerikai családját,mindenek előtt Olíviát.Kuan minél inkább ragaszkodik,Olívia annál inkább menekülne előle,ráadásul Kuannak Jin szeme van,ami annyit jelent hogy látja a halottakat,sőt úgyanúgy társalog velük mint a húgával,akit az őrületbe kerget a kísértethistóriákkal. Kuan ontja magából a történeteket,amiket vagy a halottak osztanak meg vele,vagy Kuan  előző életéről szólnak.
Olívia hozzámegy ahhoz a fiúhoz,aki szintén egy halott lánnyal viaskodik,mindezt Olívia már csak akkor tudja meg mikor már túl késő.....

Évekkel később Kuan még mindig Olívia nyakán lóg,habár mindketten férjhez mentek,de ez nem akadály arra,hogy hajnalban  telefon ébressz Olíviát-Alszol Te még Libbi-a??? -féle kérdésekkel,zaklatva Olíviát.Kuan annyi minden más mellett húga nevét sem tanulta meg.
Olívia házassága válságba kerül,Kuan pedig úgy gondolja ha Olívia és a férje ,az ő társaságában Kínába utazik minden rendben jön.
Kínában pedig életre kelnek a történetek amiket Kuan húgának  mesél.Hihetetlen humorral,érzékenységgel,misztikummal teli történet!
Annyi érzés van a történetben,hogy teljesen a hatása alá kerültem.
A történet nem úgy végződött ahogy vártam,nagyon szomorú lettem..ennek ellenére mindenképpen érdemes elolvasni!!!

Jennifer Weiner:Jó az ágyban

Nem tudom miért,de amint megláttam a könyvet,éreztem,hogy sokkal több van benne mint amennyit a cím elárul...sőt,valahogy a cím választást rossznak is tartom.Weinertől már olvastam a Kismamák pácban,és  valahol emlékeztem,milyen remek hangot ütött meg.
Cannie tulajdonképpen boldog volt,az átlagos életével egészen addig,míg barátjától azt kérte tartsanak egy kis szünetet,és ezalatt Bruce a barát úgy gondolta mindazt amit nem mondhat el Cannienek elmondja hát mindenkinek-erre pedig remek lehetősége nyílt a munkahelyén ,ahol újságíró volt és saját rovatában azt írt amit csak akart.
Cannie szó szerint összeomlott a cikktől amiben Bruce ,a lány testi adottságait vizslatta. És ha ez nem lenne elég,anyja közölte vele,hogy végre újra boldog,immáron egy nő oldalán.
Cannie próbál mindenhol megfelelni,a munkahelyén ,ahol egy rémes kolléganő mérgezi meg napjait,a családjában ahol még arra sem kapott választ miért ment el az apja,nemhogy arra mitől lett hirtelen az anyja leszbikus?
Elhatározza,hogy lefogy és megmutatja Brucenak ,hogy lehet őt szeretni.
Bruce apja váratlanul meghal,Cannie pedig mindent megtesz,hogy Bruce végre belássa,ketten együtt bármit túlélnek....
Lehetett volna egy sablonos,buta limonádé is de szerencsére,az írónő másik irányba indult el,és így megtudhatjuk -ha néha néha elfelejtenék,hogy mik is fontosak az életben,hogy nem  tehetünk boldoggá senkit,az akarta ellenére,és hogy tudni kell elengedni dolgokat bármennyire is fáj.Arról nem is beszélve ,hogy ne másoknak,hanem saját magunknak akarjunk megfelelni.
Cannie hosszú utat tesz meg,elbukik majd feláll,és mindezt végigkísérhetjük ha elolvassuk a könyvet,ami remek humorral,és kellő komolysággal lett megírva.
Sajnos jó pár bosszantó hibát is találtam a könyvben!! Lucy egyszer a hug másszor a nővér!!!???és jó pár értelmetlen mondatot is találtam.

Alice Hoffman:Hetedik mennyország

Nora az elvált nő két gyerekével egy tipikus Amerikai kisvárosba költözik,egy olyan lakóközösségbe ahol mindenki,ismer mindenkit-látszólag!!! mert míg mindenki biztos abban,hogy a szomszéd fűje nemcsak zöldebb,de mindenki elégedett is addig Norát sajnálja mindenki amiért elvált,kerülik mint valami pestisest,félnek ha csak szóba állnának vele,másnap az ő családjuk is felbomlana.
De Norával vagy nélküle ,minden családban elindul valami rossz:meghal egy fiatal tinédzser lány,nős férfi esik szerelembe,és van olyan is aki többre vágyik a családnál és a háztartásnál.
Hoffman olyan remekül ugrál egyik család életéből a másikba,hogy egy perc nyugalmunk sincs ,sokrétű ,izgalmas regény-ahol már meg sem lepődünk mikor egy halott  lány cipője sétál az aszfalton,vagy egy fiú hallja mások gondolatait....

Csillagos ötös!!!

Anne Tyler:Vacsora a Honvágy étteremben

Anne Tyler ismét remekművet alkotott!!A Minden földi jó stílusa után már tudtam,hogy a kedvenceim között lesz Tyler.
Ezúttal egy családregényt olvashatunk,Pearl halálos ágyán visszaemlékszik életére ,attól a  a naptól kezdve,hogy vénlányként lemondva a családról felbukkant egy átutazó ügynök és levette a lábáról a fiatal lányt.Beck Tull feleségül kérte Pearl-t majd miután három gyermekük született egy nap kilépett az életükből.Pearl büszke nő lévén,úgy tett mintha mi sem történt volna,gyerekei,családja,ismerősei mit sem sejtettek Pearl tragédiájából.A család élete egycsapásra megváltozott,Pearl gyakran nem tudta fékezni indulatait,olykor kegyetlenül bánt a gyerekeivel,szóval és tettlegesen egyaránt,minek hatására mindhárman igyekeztek minél előbb elszabadulni a családi fészekből,annak ellenére,hogy nem voltak jó testvérek-Cody,Jenny és Ezra csak nagy néha próbáltak igazi testvérekként viselkedni.Cody szinte örökölte anyja kegyetlenségét,és gyakran Ezrán vezette le dühét..
Cody ugyan olyan életet választott mint az apja,állandóan utazott,Jenny gyermekorvosnak tanult és vagy házasodott vagy elvált,Ezra pedig egyedül maradt az anyjával,és egész életében egyetlen öröme egy megörökölt étterem ,ami a ritka családi együttlétek színhelye.Bár minden étkezés kudarcba ,veszekedésbe fullad.
Hol Pearl,hol valamelyik gyermeke életéhez,gondolataihoz csatlakozunk olvasáskor,ami nagyon jól szemlélteti,hogyan tud egyazon dolgot különbözőképpen látni négy ember.
És Pearl temetése napján ismét vacsorázni indul a család a Honvágy étterembe,de ezúttal csatlakozik hozzájuk valaki aki miatt  anyjuk elvesztette a gyermekei szeretetét.

Engem nagyon megrázott ez a történet,és egyben nagyon tanulságos is.
Igazi töprengős történet,tehát nem strandoláshoz való.

Ira Levin:Stepfordi feleségek

Íme egy újabb krimi,bár ennél sem igazán éreztem gyorsabb szívdobogást....lehet nem vagyok jó alany...
Joanna és férje Walter Stepfordba költöznek két kamasz gyerekükkel.Az igazi Amerikai álom-a feleségek mind fiatalosak,elegánsak,és semmi más nem érdekli őket csak a padló viaszolás és a tisztítószer márkák.Joanna ezt először furcsállja,és minél előbb szeretne szert tenni egy normális barátnőre akinek csak a lakása lúgozott nem pedig az agya.Joanna hamarosan rátalál Bobbiera aki szintén új lakó Stepfordban,és ugyanígy kineveti a suvickoló nejeket,egyúttal mindenféle teóriát állítanak fel,arra keresvén a választ mi fertőzi meg a normális nőket???Joanna férje belép a férfiegyletbe és szinte minden estéjét ott tölti,Joanna pedig kétségbeesik mikor egyik napról a másikra Bobbie is áldozatul esik Stepfordnak és bábu lesz....
Tulajdonképpen nem derül ki mi történik a feleségekkel,és hogy mitől válnak háztartási zombikká...vagy csak én hagytam ki valamit?? Elég izgalmasra(?) sikerült a sztori,annak ellenére,hogy a végén nincs csattanó,de azt el tudom képzelni,hogy a film-Nicole Kidman főszereplésével-hátborzongatóra sikerült.

Ingrid Noll:A patikusnő

Nem szeretem a krimiket sem a bűnügyi regényeket,ez a könyv mégis felcsigázott.A tartalom alapján azt hittem olyan nőről szól aki hideg-rideg,számító ,méregkeverő dög.Hella ennek ellentéte -a fiatal patikusnő az igaz szerelmet keresi,végre boldog akar lenni és szeretne meg felelni a merev,nyárspolgár szüleinek.Ám mindig rosszul választ....és ezeket a rosszul választásokat,és egyre bonyolódó életét meséli el egy kórházban az ágy szomszédjának.
Hella bármit képes volt megtenni a szerelemért,segédkezni egy gyilkosságban,majd megszabadult egy vetélytárstól-de mindezt olyan "ártatlanul" ,hogy nekem eszembe sem jutott ,hogy Hella tudatában van tetteinek. Bár nagyon pörgős a sztori,és ugye hullák is vannak,Noll olyan humorosan,gunyorosan fogalmaz,hogy elfelejtjük,hogy krimit olvasunk.
Kisebb csavarokkal is megtűzdelte Noll a történetet -de ha leírnám a könyv tartalmát elveszne az izgalom-inkább csak azt tanácsolom,aki kíváncsi egy nem átlagos szerelmi háromszögre,egy átlagos patikus nő életére mindenképpen olvassa el. Egy negatívum,hogy néha Hella nagyon felidegesített a határozatlanságával!-ezért kerül is mindig valami zűrbe.

Dorothy Koomson:csokoládéfutam

Az Írónő második könyvében sem csalódtam,bár a szerelmi háromszög-igaz más formában -azért vissza köszönt ebben a könyvben,és kicsit úgy érzem  a szerzőnek valamiért ez a vesszőparipája.

Amber mai megfogalmazás szerint szingli,remek barátai vannak -szám szerint három-barátnője annak fiúja és a a fiú legjobb barátja Greg-Amber remekül elvan Greg-el aki minden lányt ágyba cipel,aztán Amberhez menekül,ha valamiért rosszul sülnek el a hódításai. Ám egy görbe este után Greg és Amber az ágyban kötnek ki,és innen kezdve nincs visszaút ,úgy gondolják ebből akár még kapcsolat is lehet-ám Amber nem is sejti,hogy ezután folyamatosan Greg exei szellem módjára jelennek meg a mindennapokban.Közben úgy érzik barátaikkal sem lehetnek őszinték,ezért megbeszélik ,hogy legalább fél évig titokban tartják a kapcsolatukat.
Döcögve nehézkesen indul Amber és Greg kapcsolata,mindig jelen van valami ami zavaró ...ám nem adják fel és szép lassan összecsiszolódnak,Ambert előléptetik a munkahelyén fesztivál igazgató lesz ,imádja a filmeket és vele együtt járó munkát is.Amber Greg mellett folyamatosan újat tanul önmagáról,és megpróbál nem csak a múlton merengeni.
Ám amikor minden rendeződni látszik,olyan dolgok derülnek ki Amber barátairól,amely talán örökre elszakítja egymástól nemcsak a barátokat,hanem a két szerelmest is.
A csokoládé végig jelen van-de nem idegesítően-csak pici adagokban.Amber minden embert átalakít csokivá:) és minden fejezet elején van egy-egy remek bölcsesség a csokiról.
Nekem kicsit túl aggályoskodó volt Amber figurája,semmi spontaneitás nincs benne-de ugye vannak ilyen emberek is.Greg pedig...hááát,ugye kutyából nem lesz szalonna...
Ennek ellenére nagyon szerethető kis sztori.Így nyárra remek olvasmány. A borító..nos a főszereplő egy rövid fekete hajú lány-úgyhogy az rejtély ki van a borítón!!!!!Elég lett volna,ha csak a csokiszívekkel teleszórják és kész.

Lesley Pearse:Titkok

1913-ban Adele kishúgáért siet az iskolába,épphogy odaér mikor a testvére a forgalmas utcán egy autó elé lép,ami halálra gázolja......Így indul a történet,amelyen végig követhetjük Adele sorsát kezdve a gyásztól, szegénységtől,nélkülözéstől,az anyai terroron át,amely végül Adelet idegenekhez,anyját pedig az elmegyógyintézetbe juttatja.Adele miután mindenhol kitaszítottnak érzi magát,és miután nevelőtanára molesztálja ,egy éjszaka végső elkeseredésében egyetlen élő rokonához indul.
Családi titkok,sebek kerülnek újra napvilágra.Adele és egyedül élő nagymamája próbál egy családot alkotni annak ellenére,hogy Adelnek fogalma sincs miért nem hajlandó senki sem az  anyjáról beszélni vele.
Hamarosan Adele egy új barátot is megismer Michaelt akivel részben megoszthatja a családja körüli gondokat,mivel Michael is hasonló nehézségekkel küzd.És közben fogalmuk sincs arról,hogy sorsuk azon a napon végérvényesen összefonódik mikor Michael megszólítja a lápon virágot szedő Adelet.
Tartottam attól,hogy  Pearse is azok közé a siker írók közé tartozik akik egy kaptafára gyártanak több ezer sztorit,de kellemesen csalódtam.Életszerűen írja le egy család nélkül maradt kislány keserves gyermekkorát.Miközben hihetetlen fordulatok,és összefonódásokon keresztül ábrázolja,hogy mennyi véletlen határozza meg egy-egy család sorsát,életét.És ez a történet is egy újabb bizonyíték,hogy nincs olyan múltbéli hiba,titkok amire idővel ne derüljön fény.

Bár a borító gondolom Adelet ábrázolja,azért szerintem lehetett volna kicsit kreatívabb is a megálmodója.....

Jennifer Donnelly:Téli Rózsa

A Tearózsát már évekkel ezelőtt olvastam,és nagyon tetszett.Majd felvilágosítottak ,hogy van folytatása ,amire jó sokáig vártam:( de a lényeg,hogy hozzánk is ideért).És még egy jó hír azoknak akik hasonlóan lelkesednek Donnelly könyveiért,azoknak elárulom,hogy mivel trilógiáról van szó lesz harmadik rész is.
Tulajdonképpen folytatódik az első rész,illetve egy új szereplővel bővül-Indiával a fiatal doktornővel akin keresztül megismerhetjük a 1900-as évek béli  Angliát. Az első rész főszereplője Fiona is felbukkan,de itt már mellékszereplő.
A szokásos történet itt most kapott is egy csavart,ugyanis nem India készül gazdag férjfogásra,hanem egy férfi ,aki úgy gondolja India tökéletesen alkalmas lesz arra,hogy hozományával megnyíljanak a  előtte a gazdagok pénztárcái,és a politikai hatalom  ajtajai.India nem feleség hanem orvos szeretne elsősorban lenni,és egy saját kórházról álmodik.Egymás után következnek a váratlan események,meglepő fordulatok,az emberi sorsok szálai összegabalyodnak.Így történhet meg,hogy India nem a vőlegényébe szerelmes,hanem Fiona sokáig halottnak hitt öccsébe,aki az alvilág ura.A vőlegénye pedig egy álnok,gonosz,gyilkos,akinek senki és semmi sem állhat útjába ha pénzről van szó.India szerelme sem tarthat soká,hisz nem elég,hogy titkolniuk kell a szerelmüket,Sidnek olyasvalamiért kell elhagynia Indiát amit el sem követett......
Minél beljebb haladunk a történetbe annál izgalmasabb lesz,és mikor már azt hisszük,hogy végre mindenre fény derül újra felülkerekedik a gonosz,hogy a jó majd a történet végén annál nagyobb fölénnyel győzedelmeskedjen.
Jókat szoktam mosolyogni mikor -Bezzeg a mi időnkben...kezdetű tirádát hallok.Ugyanis ez a történet is tipikus példa arra,hogy minden korban vannak  akik lopnak,csalnak,hazudnak,gyilkolnak ha kell,mindegy ,hogy 1900 vagy 2009 a dátum.

A könyv mérete kicsit meglepett,bár nem vastag  de feltünően nagy alakú,ami egy táskában nem biztos,hogy elfér...

Jeffrey Eugenides:Öngyilkos Szüzek

Erről a könyvről először Bridge blogjában olvastam-és bár ritkán történik velem ilyesmi ,a pár soros könyvidézet alapján nagyon megtetszett .Aztán egy-két másik blogban is felbukkant a könyv címe és én elmentem megvenni.
A történet a 70-es években egy Amerikai kisvárosban játszódik-az eleje kicsit hasonlít a Szomszéd Lányéhoz,bár ez jóval visszafogottabb, még akkor is ha öngyilkosságokról szól.
Aki elmeséli a Lisbon lányok életét egy szomszéd fiú,ő az aki még a lányok halála után is kutatott,és keresett,hogy vajon miért is tették,és,hogy ne merüljön feledésbe az öt testvér tragikus sorsa.
Amikor Cecilía a legfiatalabb Lisbon lány kiveti magát házuk ablakán,elkezdődik a bomlás a családban.... 
"....Az ősz ekkor már zordra fordult,acélabroncsba zárta az eget.Lisbon úr termében a bolygók mindennap elmozdultak néhány centivel,s ha felnéztünk,egyértelmű volt,hogy a föld elfordította fejét a naptól,és saját sötét pályáján száguld az űrben,a plafon sarka felé,ahol pókhálók gyűltek,és ahová nem ért el a gondnok partvisa.Amikor a nyár párás levegője már csak emlék volt,maga a nyár is egyre valószerűtlenebbé vált,míg végül el nem vesztettük szem elől.Szegény Cecília  a legváratlanabb pillanatokban jelent meg a tudatunkban,leggyakrabban akkor ,amikor felébredtünk álmunkból vagy útban a suliba kibámultunk az autó eső csíkozta  ablakán-egyszer csak megjelent az esküvői ruhájában ,amelyre rátapadt a túlvilági élet sara....."

Nekem nagyon tetszett  a könyv nyelvezete,és annak ellenére,hogy a téma elég kényes voltak olyan mondatok amikor bizony felröhögtem.A szerző nem kérdez,nem kutat csak elmeséli egy család tragédiáját.

...."A tél az alkoholizmus és a kétségbeesés évszaka.Számold csak meg a részegeket Oroszországban vagy az  öngyilkosokat Cornellben.Annyi vizsgázó vetette magát a mélybe azon a dimbes-dombos kampuszon ,hogy az egyetem a tél közepére beiktatott egy szünnapot,a feszültséget enyhítendő......Azokat a Cornelli fiatalokat sem értjük jobban.Köztük volt egy bizonyos Bianca  aki első pesszáriumával vetette le magát egy gyaloghídról.......
Mindezt csak annak illusztrálására említjük,hogy még az egyetemisták közül is-akik pedig szabadon alkoholizálhatnak és dughatnak- milyen sokan vetettek véget az életüknek.Képzeljük el milyen lehetett a Lisbon lányoknak a házba zártan ,dübörgő magnó,és kéznél lévő fű nélkül."

Syrie James:Jane Austen naplója

A szerző nagy rajongója Jane  Austennak,sok időt töltött azzal,hogy alaposan feltérképezze Jane éltét,és munkásságát.Ebben a könyvben szeretné kicsit közelebb hozni a rajongókhoz,az igazi Jane Austent.Syrie James ez tökéletesen sikerült,az összes dátum,helyszín valós ,akár a személyek csupán egy-két olyan szereplő van akik a szerző képzeletének szüleményei.
A regény  végigköveti Jane életét, a fő motívumok Jane könyvei,azoknak létrejötte,és az a két év ami homályban maradt -ez az a két év mikor Jane Austentól semmilyen írásos feljegyzés nem maradt meg- Austen lelkes levélíró volt,és naplóféle feljegyzéseket is készitett.Ezt az űrt ,tölti ki a regény,a szerző részben a megmaradt feljegyzésekre,és levelekre támaszkodik,részben pedig a saját fantáziájára.
Jane Austen regényei a szerelemről szólnak,bár úgy tudni neki magának  ebben sosem volt része! Nem ment férjhez,és egy-két rövid románctól eltekintve nem derült ki,hogy volt-e férfi az életében.Nővére Cassandra ,Jane halála után jelentősen cenzúrázta Jane feljegyzéseit-persze mindenki azt gyanítja,hogy egy olyan szerelem miatt ami a férfira és Austenra is rossz fényt vetett volna.
Syrie James  ebben a regényben megajándékozza ezzel a szerelemmel Austent! Híven követve Austen stílusát remekül van megírva a szerelem beteljesülése,majd a szomorú elválás.Mivel a történet Jane életrajzába van beépítve teljesen hihető! Olvasás közben annyira beleéltem magam,hogy szinte elfeledkeztem arról,hogy nem egy Austen által irt könyvet olvasok,hanem egy róla szólót.
A könyvben sok érdekes dolog derül ki Austenról,többek között,hogy csak úgy volt hajlandó kiadatni a könyveit,ha ő maga névtelen marad! És az általunk ismert könyv címek hogyan születtek meg illetve mik voltak a könyvek eredeti címei.
Jane Austen 1817- negyvennégy évesen meghal. 
És bár olvastam Jane Austen könyveit,de nem mindegyiket,most teljesen a hatása alatt vagyok úgyhogy az összes művét el fogom olvasni!
A borító is remekmű!  

Anita Amirrezvani:A Virágok Vére

Szeee ajánlására vettem ki a könyvtárból a könyvet:) Köszönet érte:)
Egyszer volt hol nem volt.Isten előtt semmi sem volt.
Azizam Iránban él a családjával.Szegénységben,de tisztességesen ,ám édesapja halála után anyjával kénytelenek elszegődni egy rokon családhoz szolgálni.
Azizam minden vágya,hogy szőnyegeket tervezzen és készítsen,ám már ebben az időben is egy nőnek semmi más gondja nem volt,csak hogy eladó sorba kerülve megfelelő férjet találjon,ez szinte lehetetlen mert szegény családból származik,és hozománya sincsen.
A történet a 17.században játszódik-de ennek ellenére szinte semmit sem változott a világnézet,miszerint egy nő kevesebb mint egy férfi, és csak az lehet egy nő célja,hogy jól menjen férjhez,és szép maradjon száz éves koráig!!! Sokszor sikítani tudtam volna,amikor Azizam szenvedéséről olvastam-amit kinek köszönhetünk???? Igen egy férfinak.Ferejdún szigát köt Azizammal-vagyis házasságot,de csak három hónapra.Ez a házasság annyiból áll,hogy a férfi használja a lányt-fújjjjjjjjj,amikor akarja,ezért cserébe előre megállapodott összeget fizet neki. Azizam még ennek is örül,hiszen édesanyjával így nem nélkülöz annyit és a befogadó családja is tovább eltűri jelenlétüket.
Azizam abban reménykedik,hogy Ferejdún elégedett lesz vele,és rendes feleségként ténylegesen elveszi.Ám csalódnia kell,mi több választás elé kerül mikor megtudja Ferejdún legjobb barátnőjét Nahidot készül elvenni...Nahidnak fogalma sincs róla,hogy Azizam leendő férjének ágyasa...
Azizam nekem nagyon szimpatikus karakter volt,mert bár sokszor hibázott,ennek ellenére a helyébe én is mindig úgy döntöttem volna ahogy ő.
Nagyon jól van felépítve a történet,megismerhetjük a 17.századi Iránt,benne egy szegény nő életét,aki önállóságra vágyik és megtudhatjuk azt is milyen kemény ,fáradtságos munka árán születik meg egy-egy gyönyörű szőnyeg,mindezt dúsítva a történet közben egy-egy mesével ,bár nem szeretem a meséket ezeket mégis élvezettel olvastam.
A történet vége tulajdonképpen nyitott maradt,vagyis nem szokványosan zárul le,ami vagy azt jelenti,hogy döntse el mindenki maga mi legyen Azizam sorsa,vagy azt ,hogy folytatás is lesz,én utóbbinak örülnék jobban:) 
És én a könyv címéről teljesen mást hittem,de elolvasva a könyvet megtudhatjuk mit is jelent pontosan a Virágok Vére!

Jodi Picoult:Szívtől szívig

Nem is tudom mivel kezdjem...adjam ki a haragom,vagy írjam le a sztorit....?
Na jó a haraggal kezdem! Nem tudom volt-e már másnak is hasonló (rossz!) élménye.Elkezdesz olvasni egy várva várt könyvet,és olyan érzésed van ezt már LÁTTAD valahol.Először azt gondolod,oké ennyi még belefér egy picuri hasonlóság,és újra visszasüppedsz a történetebe.De a következő oldalakon ismét olyan betűket olvasol,amiket már láttál filmen...ez velem konkrétan este esett meg és olyan dühös voltam,hogy alig bírtam elaludni.
Picoult iszonyatosan mellényúlt ezzel a könyvel!!

June és férje boldogan élnek kislányukkal Elizabethel,ám egy napon egy részeg sofőrnek köszönhetően June férje meghal,egyedül marad a lányával.Az a rendőr aki Junet kimenti az autóból és ott van vele míg azonosítja halott férjét,végül June új férje lesz ,Elizabethnek pedig a nevelőapja.
Épp második babájukat várják,és June hazafelé tart a friss ultrahangfotóval mikor holtan találják a férjét és a kislányát.A náluk dolgozó férfit Shay Bournet gyanúsítják a gyilkossággal.
Halálra ítélik,és várja a kivégzését-ami nagy feltűnést kelt,hiszen évtizedek óta nem végeztek ki senkit.

Ekkor lép be a képbe Michael a fiatal pap akit lelki segítőnek rendelnek Shay mellé,valamint Maggie a fiatal ügyvéd aki igazságtalannak találja a kivégzést,és persze June aki lánya Clarie életéért retteg mert szívbeteg és csak a szívátültetés mentené meg az életét,donor pedig egyenlőre nincs...
Shay a börtönben szótlan,ha meg is szólal rejtvényekben beszél, a cellatársa Lucius aids beteg ám Shay meggyógyítja..Másik rabnak a kismadarát támasztotta fel miután az egyik fegyőr megölte.l.Egy egy ilyen csoda után ,Shay fáradtságra panaszkodik és bezárkózik.....a rabok megváltóként kezelik aki mindenre képes, a börtön igazgatóság pedig próbálja titokban tartani a dolgokat,mert az embereket már így is megosztja a kivégzés ténye.

Aki megnézte a Halálsoron c. filmet az rögtön ráismer az azonosságra!
Shay karaktere teljesen azonos a filmbéli szereplővel-halk szavú,középkorú,a gyikossság tisztázatlan nem egyértelmű,hogy ő a gyilkos,csodákat tesz,együgyű személyiség...
a filmben kisegér szerepelt itt madár,a filmben is és a könyvben is megtámadja egy rab a fegyőrt de Shay illetve a filmbeli karakter szintén figyelmezteti a fegyőrt erre.Shay meggyógyítja a cellatársát,a filmbéli alak egy fegyőrt a filmben is és itt is az ellenszenves gyilkosból közkedvelt ember lesz.....és még hosszan sorolhatnám
Egész végig keserű szájízzel olvastam a történetet,ami egyébként lebilincselő lett volna ha nem láttam volna filmet!

Egy kis szint a történetbe Maggie és Michael atya visz,akiknek bepillanthatunk az életébe.Na meg a szívátültetés,amihez Shay ajánlja fel a saját szívét a kivégzése után.....

Aki nem látta az említett filmet,és szereti Picoult stílusát annak biztosan tetszeni fog a könyv,mert egyébként nagyon sokrétű a történet ,jó pár vitatott kérdést boncolgat,mint a vallást,az egyházak szerepét,és Shay megosztó személyisége is arra vár,hogy mi mondjunk ítéletet felette.

Dorothy Koomson:Barátnőm kislánya

Kamryn épp a harminckettedik születésnapján tudja meg,hogy barátnője haldoklik.
Annak ellenére,hogy barátnőjével már két éve nem beszélt ,azonnal Adelehez utazik.És ezzel az utazással kezdetét veszi az időutazás is,hogy megtudjuk miért maradt el Kamryn esküvője,és miért olyan fájdalmas Kamrynnak,Adele kislányának már csak a látványa is.....
Valamiért azt hiszem ez egy igaz történet..az elején még okosnak hittem magam és biztos voltam benne,hogy Kamryn kibékül a volt vőlegényével és együtt nevelik fel Adele kislányát,aki Kamryn vőlegényétől fogant!!!! De a történet alaposan rácfol a klisékre.
A majd' ötszáz oldalon kibontakozik előttünk három ember élete,akiknek egyetlen éjszaka történései,megváltoztatják a múltjukat,és mindhármuk jövőjét is.
Az egyedül álló szülők vigaszt meríthetnek,hogy másoknak sem könnyebb ,és az örökbefogadás útvesztőiben is kobórólhatunk,ahol olyan egyedül álló helyzetet mutat be mint egy színes bőrű nő,aki egy fehér kislányt szeretne örökbefogadni..Miközben Kamryn jó anya szeretne lenni,próbál barátnőjének és önmagának is megbocsájtani,eközben meg kell birkóznia a munkahelyi gondokkal is és két férfival akik mindketten ugyanazt szeretnék-családban felnevelni Tegant,Adele kislányát,persze mindketten kicsit másképp.
Végre olyan történet ez ahol nincs csak jó,vagy rossz ember,akárcsak az életben itt is az emberi természet része a gyűlölet, a féltékenység,a harag,és az örök szerelem utáni vágy.

A borító kiborító:( ahogy a cím sem tetszik.Ebben az esetben a megérzéseimre hagyatkoztam,na meg az érdekesen felvázolt tartalomra.De magában a sztoriban nem csalódtam.
Koomson,nálunk megjelent másik könyve :Csokoládéfutam

Elizabeth Gilbert:Izek,imák,szerelmek

Akárhányszor megláttam ezt a könyvet,rögtön fintorogni kezdtem...mert annyira reklámozták,annyira jókat mondtak róla,arról nem beszélve hogy a boritóján Julia Roberts,és Hillary Clinton áradozik a műről.Nekem ezek mindig gyanúsak....aztán eltelt egy kis idő,már nem volt mindig szem előtt a könyvesboltokban,és a véletlen folytán olcsóbban hozzájuthattam,gondoltam ennyiért még a hülyének is megéri hát még nekem:)
Elizabeth tulajdonképpen már révbe ér,mikor úgy érzi sehol sem tart.Hiába a szép ház, a férj,a jó munka ,Elizabeth szenved és változtatni akar.
A válási hercehurca után úgy dönt oda megy ahová kivánkozik,mindenféle kötöttség nélkül.És mivel nem tudott dönteni Olaszország,India,és Indonézia között ,úgy döntött mindhárom helyre elmegy.
Olaszországi útja volt a kedvencem:) mert miről is szól Olaszország? A jó ételekről és jóképű férfiakról-Lizzi pedig beleveti magát az élvezetekbe-már ami az evést illeti:) és oldalakon keresztül,cseppet sem unalmasan olvashatunk a kocsikeréknyi pizzákról,és a mézes-mogyorós fagyicsodákról.
Az élevezetek és a kényeztetés után irány India ahol a lelked is megpihenhet végre,és ahol Liz belátja hiába is szeretne egy csendes ,amerika lány lenni ,nem megy ezért az asramban is ahová meditálni és imádkozni járnak az emberek ,idegenvezető lesz és mikor nem meditál azzal foglalkozik,hogy mások jól érezzék magukat az elvonulásuk alatt.Közben persze ,megismerkedhetünk az Indiaiak hitével,életfelfogásával, a meditációval.Mindezt érdekesen ,nem pedig tantárgyszerűen előadva.
Miután Liz lelkileg is megerősödött irány Indonézia Bali-ahol már járt és ahol egy öreg füvesember jóslata szerint újra visszatér-a jóslat bevált ,Liz pedig felekresi az öregembert-aki természetesen nem emlékszik rá...
Ez az a rész, ahol Liz feladja függetlenségét és újra közel enged magához egy férfit...
Persze a könyv sokkal többről szól,mint amit leirtam,csak nem szeretném az összes szereplőt,és eseményt megemliteni,mindenki fedezze fel maga:)
Azt ajánlom annak aki el szeretné olvasni a könyvet,hogy lehetőleg olyankor olvassa amikor bármennyi időt rá tud szánni a könyvre-mondjuk a nyári szabadság alatt,vagy most még a hosszú téli estéken.Mert csak úgy lehet teljesen élvezni,átérezni a történetet,ha folyamatosan együtt utazunk Lizzel.Ez a könyv nem való a kapkodós hétköznapokra.

Sophie Van Der Stap:Ma szőke vagyok

2005 januárjában ,épphogy anyukája felgyógyul a mellrákból Sophinál egy ritka tüdőrákot diagnosztizálnak.Az orvos őszintén megmondja,hogy nagyon agresszív fajta,és szinte biztos,hogy már szétszóródott a májba..."ha egyáltalán tudunk rajtad segíteni...ötvennégy hét kemo...." Sophie el sem hiszi amit hall,21évesen az ember erre nem számít,ilyen fiatalon mindössze annyi baj érheti az embert,hogy nem sikerülnek a vizsgái.
Sopihie új életre rendezkedik be a túlélésre,minden nap...hiába is szeretné úgy folytatni mint ezelőtt,nem tud szabadulni a gondolattól,hogy halálra van ítélve,és hiába próbál az élet apró örömeire támaszkodni,nem megy mert mikor új csizmát is vesz magának,rögtön az jut eszébe lesz-e ideje elkoptatnia????Egyik nap már gyászolja saját magát,míg másnap elhatározza,hogy nem adja meg magát a szörnynek és meg fog gyógyulni.
Egy megoldandó feladatnak tekinti a rákot.
Mikor a kemótól kihullik a haja,úgy dönt ő nem lesz szegény rákos lány,és parókákat szerez be,összesen kilencet,így minden reggel eldöntheti naiv szőke lesz-e aznap vagy vadító vörös? Így mikor este bulizni indul,majd önfeledten csókolózik egy idegennel a taxi hátsó ülésén,senki sem tudja csak ő,hogy miért is igyekszik ennyire élvezni minden percet....
Míg a kórházban van,olvas:kezébe kerül Oszkár és Rózsa Mami-megsiratja Oszkárt és megfogadja,hogy ő bizony lesz még nagymama. Lance Armstrong könyve reményt ad neki,hogy van még esélye.
Sopihe végül győzedelmeskedik a rák felett...de ötvennégy hét bizonytalanság elképzelhetetlenül hosszú........ közben próbál úgy élni,hogy ne csak sírjon egész álló nap,hogy ne keserítse még jobban meg családja napjait,és közben szerelmes lesz,ami újabb erőt ad neki,hogy meggyógyuljon....