2016. december 6., kedd

Tommy Wallach: Kösz, hogy...

 "Egész életünket azzal töltjük, hogy egy kötélhúzásban mi vagyunk a kötél: egyik oldalról a múlt megváltozhatatlan súlya húz bennünket, a másikról a megjósolhatatlan jövő."

A fiatal szerző, -aki mellesleg zenész is -igazán meglepőt és egyedit alkotott. Az első sortól kezdve éreztem, hogy ez nekem nagyon fog tetszeni.

Adva van egy tizenhét éves fiú aki az iskola helyett azzal üti el az idejét, hogy figyeli az embereket. Történeteket talál ki amit aztán füzetekbe ír a gondolataival együtt.
Parker öt éve nem beszél, ha valakivel kommunikálna azt írásban teszi.
Egy nap  a Palace Hotelben éri egy újabb iskolai nap, ahol egy fiatal lánytól elemel egy csomó pénzt, viszont a tett helyszínén felejti a noteszét.
Itt kezdődik a furcsa Zelda és a csak kicsit furcsa Parker története.
Ki lehet ez a titokzatos ezüst hajú lány, akinek rengeteg pénze van mégis egy hídról készül leugrani?

 "Egyáltalán nem emlékeztetett átlagos tinédzserre - inkább mintha félúton lett volna valami űrből érkezett idegen, meg egy suliba nem járó magántanuló között."

Miért nem beszél Parker, miért kerüli az iskolatársait?
Végigkísérhetjük Zelda és Parker kalandjait, amik hétköznapiak -múzeum, parkbéli séta, házibuli, csókolózás- mégis mindkettőjük számára mérföldkő a saját életükben.

Egyáltalán nem erőlködött a szerző, hogy valami különleges YA-regényt írjon és ez nagyon érződik a könyvön. Sodródunk az eseményekkel, drukkolunk mindkettőjüknek, és persze próbáljuk kitalálni mi igaz, és mi nem amit Zelda mesél, és persze drukkolunk Parker-nek, hogy úgy alakuljon a kapcsolatuk, ahogy azt ifjú hősünk szeretné.

Általában nem szeretem ha a szerző az olvasóra bízza végszót, kivételesen tetszett, hogy választhattam.

Értékelés:
5 múltból érkező cseresznye az 5-ből!!!


2016. december 4., vasárnap

Helen Fielding: Bridget Jones babát vár


Kicsit meg lettek kavarva a dolgok, hiszen a  Harmadik rész-Bolondulásig   könyvnek ez az előzménye. A harmadik részben Bridget már kétgyermekes anyuka, ebben a kötetben meg éppen várandós az első gyerekével. Szembetűnő a különbség a  két könyv között. Míg a Bolondulásig hatalmas, és kemény táblás, ez kicsike, vékonyka, és puha fedeles ( a sorozat gyűjtői biztosan elejtenek pár káromkodást.)

Mostantól szerintem lesz olyan típusú nő akire majd azt lehet mondani, hogy olyan Bridget Jones-féle állapotos nő. Kicsit lökött, állandóan kapkod, az pedig már csak hab a tortán, hogy nem tudja biztosan ki az apja a babának.

Alapvetően utálni kellene Daniel Cleaver figuráját, de ebben az esetben az Ő beszólásain röhögtem a legtöbbet, még ha tudjuk is, hogy kicsit görény is a fickó.
Összességében, nincs semmi szédületes vagy váratlan a sztoriban, jó kis délután kikapcsolódás.
Nem tudom volt-e értelme a mozifilm miatt kiadni, mondjuk  aki elolvassa a könyvet nyugodt lehet, hogy moziba menni már nem sürgős.

Értékelés:
4 várandós cseresznye az 5-ből!!!


2016. december 1., csütörtök

Kathryn Hughes: A levél

A hetvenes évek elején a rossz házasságban elő Tina, aki hétvégente egy adományboltban dolgozik, egy régi zakó zsebében egy fel nem adott levelet talál. Férje brutalitása elől menekülő nő saját gondjai helyett a levelet író Billy életén kezd el töprengeni, aki harmincnégy évvel korábban ugyanazon a napon cserbenhagyta élete szerelmét és kitört a második világháború.

Az örökbe fogadott jóképű Billy, és a zord szülők lánya Chrissie szerelmi története tárul fel a lapokon.

Tina nem is sejti, hogy kíváncsisága mennyire megváltoztatja majd az életét. Miközben mindent megtesz, hogy életét normális kerékvágásba terelje, legnagyobb meglepetésére már az első nyom eredményt hoz a titokzatos Billy felkutatásában. Sajnos az élet nem mindig kegyes a szerelmesekhez, amilyen gyorsan Billy nyomára bukkan, annyival távolabb kerül tőle Chrissie, aki minden jel szerint már nem él Manchesterben.

Az elsőkönyves szerző remekül fonta a szálakat, Tina élete észrevétlenül kapcsolódik össze a két ismeretlen fiatal életével. Úgy érezzük, ami a fiatal nővel történik azt a sors irányítja, és nem is történhet másképp.
Az el nem küldött levél csak aprócska darab a hatalmas kirakósban, amiből mindenki kivette a részét aki csak közel állt a két fiatalhoz.

Értékelés:
4 El nem küldött cseresznye az 5-ből!!!



2016. november 26., szombat

Dinah Jefferies: A Teaültetvényes felesége

A szerző anyósától kapta az ötletet a könyv megírásához. Az asszony a 1920-as években gyermekkorát Indiában és Burmában töltötte.

A szerző  varázslatos teaültetvényre megálmodta a fehér lady alakját, aki tizenkilenc évesen férjhez megy. Az özvegy férfi Ceylon szigetén él, és itt kell új életet kezdenie Gwen-nek is.
Laurence csak nehezen tárja fel ifjú felesége előtt a teaültetvényen évekkel ezelőtt történteket. Nem meglepő, ha Gwen tudni akarja miért titkolt el a férfi egy feleséget. Sőt egy apró sírhelyet is amit maga fedez fel az ültetvényen.
Sógornője a furcsa és szeszélyes Verity sem segít Gwen-nek új élete kialakításában, sőt mintha féltékeny lenne a nőre.
Az új asszony nehezen alakít ki jó kapcsolatot a házban szolgáló őslakosokkal, a gyanakvó és távolságtartó természetük ellenére Gwen tiszteli őket.
A fiatal nő minden titok ellenére is a jövőre igyekszik koncentrálni, nem is tehet másképp, hiszen állapotos lesz.

Gwen nem is sejti, hogy a szülés éjszakáján ő maga is olyan titok hordozója lesz ami mintha ez  törvényszerű lenne újonnan kapott családjában.

Az ilyen történetek a legizgalmasabbak, mikor nem tudhatod biztosan ki az ellenség. A főszereplőnek néha  támad ugyan egy-egy kósza gondolata, sejtése, de az események közben nehéz tisztán látni ha  hatalmas teher nyomja a vállad.
A könyv második felétől válik igazán izgalmassá, nemcsak a családon belüli történések, de a teaültetvény jövője is párhuzamosan ad okot izgalomra.
Ahogy már lenni szokott a történet legvégén tisztul ki a kép, hullik le a lepel és vallhatja be bűnét minden szereplő.

Tökéletes hangulatteremtés, és nem mindennapi történet ez a könyv. Remek stílusban íródott.
Bár az elején szó esik a teaültetvényről, magáról a teáról, én azért szívesen olvastam volna még többet erről.
A történet lezárása nem minden szereplő szempontjából volt teljes, pici hiányérzetem maradt.

A könyv borítója egyszerűen csodaszép.

Értékelés:
4,9 cseresznyés tea az 5-ből!!!





2016. november 22., kedd

Sylvia True: Szerdai barátság

 
"-Csak annyit mondj, hogy nem fogsz pornót nézni!"

A pozitív cím és a kellemes színvilágú borító ellenére ez egy nagyon nehéz témát feszegető könyv.
Adva van négy (kezdetben öt, de egyikük hamar kikerül a csoportból)  nő, teljesen különböző családi háttérrel, karakterrel. Mindannyian  egy terápiás csoport kezdő tagjai lesznek, ahol hasonló függőségben szenvedő emberek társainak nyújtson hathatós segítséget. Ez a közös bennük. Vagy mégsem?
Nem sokat tudok a szexfüggőségről, így nekem az is új volt, hogy mennyi mindent takarhat ez a címke.
Vannak olyan függők akik a szexchat, az online láthatatlanság izgat, van akit a pornónézés, és van akit az, hogy minél több alkalmi partnert találjon. De mindegyik függőségre ugyanúgy reagál a partner. Az érzés, hogy megalázták, elárulták, becsapták azonos. 
Mind a négy nő évek óta tolerálja partnere függőségét. A történetben szereplő férfiak azzal, hogy beismerték függőségüket, mintha egyúttal felmentést kaptak is volna a felelősség alól. Ők próbálkoznak, eljárnak terápiára. De az örökös rettegés, a titkolózás a család és ismerősök előtt a nőkre marad. A dühükre  és félelmükre a csoport üléseken próbálnak megoldást találni. Vajon ők is függők, hogy férjeik, párjaik mellett maradnak? Egyszerűbb lenne kilépni, mint maradni?
Mennyit, és meddig lehet elviselni egy függő oldalán?


A csoportból egyedül Gail érzi úgy, hogy férjével átlendültek a holtponton és újra tudnak házaspárként működni. Hannah van a legrosszabb helyzetben (szerintem) hiszen két pici gyereke előtt is el kell játszaniuk a szerető apát és anyát. Lizzy és Bridge kilépnének a kapcsolataikból, de ezer szállal kötődnek párjaikhoz az okozott szenvedések ellenére.
A kezdeti stagnálás aztán hirtelen lavinaként indul be, és minden nőnél letarolja az addigi egy helyben toporgást. A feje tetejére áll az életük, és a végszót nekik kell végre kimondani.

"Aztán számolni kezd. Ott van az ő pszichológusa, Adamé, a párterapeutájuk, Adam mentora, az ő csoportterapeutája, az iskolapszichológus, és elég valószínű, hogy hamarosan Aliciának is lesz sajátja. Az annyi, mint nyolc. Egy négytagú család nyolc pszichológussal."

Nagyon gyorsan fogytak a lapok, és még csak elképzelésem sem volt, hogy oldódik meg ennyi sors.
Szerencsére a szerző a realitás talaján maradva találta ki egy - egy szereplő választását, sorsát.

Értékelés:
4 függő cseresznye az 5-ből!!!


 

2016. november 19., szombat

Új Moriarty könyv

 A férjem valamit titkol  és a   Add vissza az életem!  után nagyon megörültem egy újabb könyvnek a szerzőtől. November végén jelenik meg.

Ellen professzionális hipnoterapeuta, aki úgy hiszi, tudja, milyenek az emberek. Felismeri a motivációikat, a problémáik mögött rejlő lélektani okokat, és segít megtalálni a megoldást. Élete végre minden területen jól alakul: újdonsült kapcsolata Patrickkel rendkívül reménykeltőnek tűnik. A férfinak azonban nem egyszerű a sorsa: néhány éve megözvegyült, egyedül neveli a fiát, ráadásul legutóbbi szerelme megszállottan zaklatja őt. Ellen szeretne mindent megtudni a zaklatóról, és nem is sejti, hogy valójában már nagyon is ismeri őt...

Ó, ez a borító!! :-)

2016. november 18., péntek

Jojo Moyes: Tengernyi szerelem

"Röviden szólva tehát úgy tekintsenek magukra, mint egy postára adott csomagra."

1946. Sydney. Hatszáz feleség, huszonnégyezer kilométer, egy háborúban szolgált repülőgép-hordozó, és négy nő sorsa megtörtént események alapján felelevenítve. Dióhéjban ez Moyes legújabb remekműve ami az első pillanattól kezdve beszippantott, és az utolsó oldalig fogva tartott.

A szerző nagymamája is megjárta ezt a különös utat Angliába, sok száz sorstársával együtt. Bevallom még soha nem hallottam ezekről a gigantikus utakról. A háború alatt szövődött szerelmek, és házasságok a pároknak immár elérhető közelségbe kerültek. A feleségek végre férjükhöz indulhattak, új családjukhoz és új hazájukba.

"Valami különös senki földjén éltek, az ausztráliai életük még nem ért véget, az új még nem kezdődött el, nekik pedig folyton a jövőn járt az eszük, amelyről alig sejtettek valamit..."

A Victoria nevű hatalmas csatahajó nyolc hét alatt ért Angliába. A sajátságos élettér, a bizonytalanság a különböző társadalmi rétegek igencsak  furcsa helyzeteket teremtettek. Frances, Avice, Margaret és Jean egy kabinba kerülnek. Az út során lassan mindenkit megismerünk.

A negyvenhárom éve szolgáló hadviselt kapitány különös, utolsó útján először távolságtartással kezeli a rengeteg nőt, majd ahogy egy-egy nő sorsába belelátva, azon aggódik, hogy mindenkit elvigyen Angliáig.

 Hatszáz nő összezárva a harcokban kimerült férfiakkal nem kevés rizikóval jár. Bár szigorú szabályok szerint élnek, a nemek közti keveredés, átmulatott éjszakák nem minden esetben akadályozhatók meg. A korabeli feljegyzésekből, újságokból kiderül, hogy igazán embert próbáló út volt. Többek között gyilkosság, öngyilkosság is történt. Több feleség kapott szívtelen-"Nincs rá szükség, ne jöjjön" üzenetet. Őket a lehető leghamarabb kitették a hajóról, és a Vöröskereszt segítségével utaztak haza. Volt olyan feleség is aki az út végén tudta meg, hogy férje időközben meghalt.

A hajónak volt saját újságja, a Napi Hajóhíradó, előadásokat tartottak a nőknek, hiszen egy ismeretlen országba készültek, így nagyon keveset tudtak az ottani életről. Megválasztották a Victoria királynőjét is. Hosszú heteket kellett várni a postára, ezeket a napokat egyre nagyobb aggodalommal várták a nők, hiszen sokan kaptak elbocsájtó szép üzenetet szerelmesnek hitt hitvesüktől. A hajón futótűzként terjedtek a rossz hírek.

A szerző zseniálisan oldotta meg, hogy megismerjük az egész hajót, a kapitányt, képet kapjunk a hajón szolgáló legénységről is, de a négy nő története is hibátlanul haladjon.
Teljesen bele lehet merülni a nem mindennapi kalandba. Kedvenc lett!

Értékelés:
5 hadihajón utazó cseresznye az 5-ből!!!