2016. augusztus 24., szerda

A Nagytestvér és egy kis sötét

Lionel Shriver: Nagytestvér

  "...emlékezni az utolsó falatra, és előre örülni a következőnek."

Első találkozásom Shriver kisasszonnyal meglehetősen felemásra sikeredett. Azt tudtam, hogy a Beszélnünk kell Kevinről könyvével nagy rajongótábort szerzett és sokan vártak már tőle egy újabb könyvet.

A Nagy testvér látszólag egy témát dolgoz fel, ez pedig a testvéri szeretet.
Az biztos, hogy ezek után már ezer közül is rá fogok ismerni a szerző stílusára. A látszólag könnyed mondatok végeláthatatlan füzéreket alkotnak, amik könnyedén siklanak egyik témáról a másikra, de közben eszünkbe sem jut, hogy eltértünk a tárgytól.
Mert ugye ha szóba kerül a család, akkor rögtön tisztázzuk saját helyzetünket az adott famíliában.

 Pandora egy férjjel rendelkezik, két mostoha gyerekkel- a tágabb családja pedig bátyja és húga. Miután felállítottuk a családfát jöhet egy kis házassági körkép, betekintés mások,hogy csinálják, jelen esetben Pandora és Fletcher. Szóba kerül a karrier, az élet aprócseprő gondjai, és akkor még a meg sem érkezett Edison a testvér, hogy átmenetileg menedéket találjon húgánál. Pandora férjének nagy ellenzése közepette.
Aztán összecsap a súlyosan elhízott testvér és az étkezésre, mozgásra kínosan ügyelő, és családját is szekáló Edison.
Pandora pedig választás elé kerül. Megmenti testvérét vagy tovább őrzi a szépen felépített életét, a kölcsönkapott gyerekeivel és uralkodó típusú férjével.

Igazából a rejtett dolgok, a menet közben felszínre törő igazságok miatt tetszett a könyv. Milyen fura, hogy mik késztetik az embert arra, hogy őszinte legyen mondjuk épp a házastársával. Milyen sérelmeket dédelgetünk, amik látszólag nincsenek hatással az életünkre, mégis ezekre építkezünk.

Értékelés:
4 felhúzhatós baba az 5-ből!!

Bernard Minier: Ne maradj sötétben
 

A kiadó mostanában elkényeztet a remek thrillerekkel, lásd például a Hiányzó láncszem. Bár ez a könyv egy nagyobb falat, több mint ötszáz oldal tömény izgalom.

 „Hagytad ​​meghalni…”
Christine Steinmeyer azt hitte, hogy a karácsonyeste a postaládájában talált levél nem neki szól, a férfi viszont, aki betelefonál az általa vezetett rádióműsorba, a jelek szerint éppen az ellenkezőjét gondolja… Rövid időn belül sokasodni kezdenek az aggasztó jelek, és Christine-nek egyre inkább olyan érzése támad, mintha valaki átvette volna az irányítást az élete felett. Minden összeomlik körülötte, majd elszabadul a pokol" 

A történet két idősíkon fut. Egyrészt egy rendőrt követhetünk, a másik szál pedig Christine-t.
Nehéz erről a könyvről írni, mert a történetről semmit sem szeretnék elárulni.
Rendkívül jól felépített és nagyon alapos.
Gyakran félre kellett tennem, mert muszáj volt kis adagokban megemészteni az olvasottakat.
Látszólag unalomig ismert krimi és thriller eszközöket használt fel a szerző, mint például a bántalmazás és a nyomasztó múlt, ami a jelenben is kísért. Itt nem ez volt a lényeg, hanem ahogy ez leírva, előadva van.


A kiadó gondoskodott a szerző könyveinek utánpótlásáról, így van miből válogatnom ha remek krimit szeretnék olvasni.

Értékelés:
5 gondoskodó cseresznye az 5-ből!!!


2016. augusztus 20., szombat

Ian McEwan: A Gyermektörvény

"És álltunk a folyónál, hol véget ért a rét.
Vállamra tette akkor kis hófehér kezét.
És kért, hogy könnyen éljek, miként a fű, ha ragyog;
De bolond ifjú voltam s most csupa könny vagyok."

/Egy régi dal visszhangja/

A Londoni,ötvenkilenc éves bírónő, Fiona Maye -aki főleg családjogra specializálódott - a sok kusza gyermekelhelyezés és válóper mellett néha erőt próbáló ügyeket kap. Eseteket amik a döntései után is hónapokig elkísérik. A középkorú, gyermektelen nő annyira belemerül munkája lelki terheibe, hogy észre sem veszi, hogy férje mennyire elhidegült tőle.
Egy nap aztán Jack előáll a nyitott házasság gondolatával, biztosítva feleségét arról, hogy a szeretet nem múlt el, csupán betöltve a hatvanat mámorra, izgalomra és nem utolsó sorban szexre vágyik, talán utoljára az életben.
Fiona árulásnak, piti élvhajhászásnak tartja férje ultimátumát, aki a pillanatnyi örömért talán már el is árulta, megcsúfolta évek óta tartó szövetségüket.

Magánéleti problémái mellé, még aznap éjjeli ügyelete alatt egy sürgős ügyet kell megoldania.
Egy Jehova Tanúi vallást gyakorló család egyetlen, tizenhét éves fia leukémiában szenved. A gyors lefolyású betegség nem tűr halogatást, ám a szülők, és a fiatal tini is elzárkózik a vérátömlesztéstől,-hitükre hivatkozva- ez utóbbi a fiú életét mentheti meg, ellenkező esetben biztos halál vár rá, kínok között.
A meghallgatások után, ahol a szülők kiállnak a hitük iránymutatása mellett, Fiona úgy dönt, a bírói gyakorlatban ritkán alkalmazott lépésként, hogy meglátogatja a kórházban fekvő fiút. Adam szájából akarja hallani,hogy tisztában van vele, hogy amit a vallása kíván nem kevesebb mint öngyilkosság.
A röpke együtt töltött idő alatt mindkét fél nagy hatást gyakorol a másikra. Fiona még nem is sejti mennyire kilép a törvény adta keretek közül, feltéve a kérdést, meddig vagyunk felelősek egy ember sorsáért? Lehet-e többféle jó döntés, vagy csak egyetlen jó döntés létezik?

A tömör, kétszáz oldalnál alig valamivel több oldalas művet villámgyorsan el lehet olvasni. Nincsenek benne hihetetlen csavarok csak emberek, érzések, döntések. Sorsok, amiknek látszólag semmi közük egymáshoz, mégis dominókét hatnak a szereplők életére.
Zseniális kis könyv, napokkal az elolvasása után is lebegett rajtam a hangulata.


Értékelés:
4,9 törvényes cseresznye az  5-ből!!!

2016. augusztus 17., szerda

Cynthia Hand: Amikor búcsúzunk

Ahogy elkezdtem olvasni a könyvet azonnal éreztem, hogy ilyen átéléssel, gondolatokat, érzelmeket közvetíteni, átadni nem lehet anélkül, hogy az ember ne legyen érintett a témában.
A könyv végére lapozva aztán a szerző meg is osztja velünk élete egyik legnehezebb aspektusát. Öccse tizenhét évesen öngyilkos lett.

Az öngyilkosság nem csak egyszerűen kényes vagy nehéz téma. Megérteni, felfogni, elfogadni egyenesen lehetetlen.
Aki itt maradt az azon gyötri magát, hogy talán nem adott elég szeretetet, minden túl kevésnek bizonyult  ahhoz, hogy szerette maradjon. És ott a düh is, hogy vajon aki megtette nem szerette őt eléggé ahhoz, hogy az élet mellett döntsön...patthelyzet. Mit lehetett volna másképp csinálni? Tenni?  Mondani? Jövőképet adni, biztonságot, és még sorolhatnám.

Nemcsak a főszereplő Lex, de családja, jövőjük is darabokra hullik mikor öccse agyonlövi magát a garázsukban. Nem hirtelen elhatározás, pillanatnyi vágy hajtotta. Tyler mindent alaposan megtervezett, előkészített.

"Ez a legförtelmesebb irónia: Ty annyira gyűlölte az életét, hogy úgy döntött véget vet neki, majd rögtön visszajön a házunkba, vissza a szobájába, és ott ragad, mégpedig olyan elkeseredetten, mint még soha, hogy változtasson az életén."

 Lex orvosa szeretné ha a lány naplót írna, öccsével közös emlékeket elevenítene fel-főleg azért mert látja, hogy a lány képtelen beszélni az érzéseiről, félelmeiről-és azért is, hogy Lex tisztán lássa ne csak öccsét, hanem saját szerepét is a családjuk és Tyler életében.
Miközben Lex felidézi öccse alakját, életét, röpke boldog óráit a jelenben egy levelet talál, ami Ty volt barátnőjének szól. Lex azt hiszi talán ott van előtte a magyarázat mindenre. Persze kiderül, hogy nem minden fekete vagy fehér és egy ember lelkébe, fejébe sosem láthatunk bele igazán, még akkor sem ha az illető a testvérünk.

A szerző minden ismert klisét elkerült, a szokásos hatásvadász fordulatokkal sem élt. Nagyon elevenbe vágó, fájó és jól megírt történet.
Néha magamat sem értem mi vonz egy-egy YA (ifjúsági) könyvhöz, de ahogy a fenti példa is mutatja nem mindig felesleges időpocsékolás időt áldozni ezekre a kötetekre.

 Pici hiányérzetem azért maradt. A történet szerint Ty egyik barátja is öngyilkosságot követ el, de ez olyan gyorsan le lett zárva, el sem mondva mi történt, miért tehette. Egy pár mondatos adat a magas öngyilkossági számokról, és kész. Ezt a szálat jobban kibonthatta volna a szerző.

Értékelés:
5 életben maradt cseresznye az 5-ből!!!

2016. augusztus 13., szombat

Lindsey Kelk: Egy koszorúslány naplója

"Már nem ugyanaz az ember vagy, aki reggel voltál,amikor felkeltél az ágyból. 
Koszorúslány vagy."

A szerző előző  könyve nem nyűgözött le, mégis amint megláttam ezt a könyvét tudtam, hogy ez nekem kell a kis nyári pihenésemhez.
Remek volt a megérzésem, igazi kikapcsolódást jelentett. 
Kicsi dráma, sok nevetés és görbe tükör a menyasszonyoknak.

A barátnők: Maddie, Sarah és Lauren.
Eseménytelen kis életük egyszerre bolydul fel. Sarah kapcsolata válságba kerül, Maddie bánatos szingli ugyan de a munkája mindenért kárpótolja, Lauren viszont férjhez megy! Ez a remek hír mindent felülír.
Maddie  egy csodás rózsaszín naplóban örökítheti meg koszorús lánysága minden egyes boldog(?) napját. És mivel Maddie éppenséggel rendezvényszervező be is segíthet elkényeztetett, de hálás barátnőjének az álomesküvő kivitelezésében.
Feladat pedig bőven akad,  többek között a menyasszonyköszöntő, próbavacsora, lánybúcsú, ruhák, virágok, lufik és pillangók...és persze kisebb veszekedés, jó pár pohár pia, és megannyi válságos pillanat.

Itt halkan jegyzem meg, hogy szerintem elképesztő mennyi baromságot felesleges dolgot találnak ki,és vesznek meg egy ilyen alkalomra. Az esküvő már nem arról szól, hogy meghitt legyen és emlékezetes, hanem rongyrázós és megfizethetetlen. De megértem én, hogy ha valaki meg akarja ünnepelni, hogy elkelt...

"Ha férjhez mentél, nyertél, és bár utálok így gondolkozni, be kell látnunk, hogy ez van. A szuper haladó szellemű,  egyenlő jogokon alapuló, modern társadalmunkban ezt senki sem szereti kimondani, de mindenki így gondolja, akármilyen ostobaság is."

A rengeteg történés és humor mellett azért a szerző elbujtatta a sztoriban az örök igazságokat is.
Igaz, hogy számomra  a könyvben szereplő harmincas nők kicsit éretlennek tűntek, -és rengeteget isznak - de nem lenne igazságos ha ennyi nevetés után kötekednék.
Az esküvő mellett ott van még Sarah érzelmeinek kezelése, Maddie szerelmi életének sínre tétele, egy hálátlan főnök és egy lélekölő munkahely.

"Szerintem amikor a jövő történészei megnézik a Twittert és a Facebookot, azt fogják gondolni, hogy ez az egész generáció tömeges bipoláris zavarral küszködött."

Bízom benne, hogy lesznek még hasonló történetei a szerzőnek.

Értékelés:
5 eladó cseresznye az 5-ből!!! 
 



2016. augusztus 9., kedd

Stefano Mancuso - Alesandra Viola: A fák titkos nyelve



A könyv öt rövid, de annál tartalmasabb fejezete kitűnő ismeretterjesztő irodalom mindenki számára.
A könyv azt a több ezer éves állítást igyekszik megcáfolni, miszerint a növények fejletlenek, a többi élőlényhez képest.
Az elmúlt száz év tudásanyagát összegyűjtve érvel  a híres olasz tudós StefanovMancuso és Alessandra Viola újságíró.
Megismerkedhetünk olyan híres gondolkodók álláspontjaival mint Arisztotelész, Démokritosz, Carl von Linné és Darwin valamint betekintést nyerhetünk a növényi élet az emberi szem számára rejtett világába.
Megismerhetjük azokat a néha elképesztően ravasz  technikákat amiket a növények kifejlesztettek az idők során a szaporodásukra, önvédelmükre  és táplálkozásukra.
A növényi intelligencia számtalan aspektusát tárja elénk a könyv mindazonáltal, a könyv az elsőtől az utolsó szóig reális talajon mozog, nem kicsinyítve le a növények valós szerepét a természetben, kézzel fogható bizonyítékokkal és tényekkel támasztva alá a tudományos állításokat.
Rávilágít arra is, hogy nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy a növények az emberek nélkül is vígan élnének tovább, fordítva ez viszont ez már nem igaz.
Érdekes, sőt kifejezetten vicces, ahogyan a növények, és a vallások közti kapcsolatot ábrázolja a szerző páros. 

"Néhány vallás szentként tiszteli a növényeket- vagy bizonyos részeiket - , mások viszont gyűlölik sőt démonizálják őket."

"Megesett az inkvizíció korában, hogy bizonyos növényeket együtt ültettek a vádlottak padjára azokkal a boszorkányokkal, akik ezeket használták. Így járt a fokhagyma,a petrezselyem és az édeskömény is !”

 Be kell vallanom szegény petrezselymet kissé megsajnáltam, nem hinném, hogy máglyahalált érdemelt.:D
A keresztények  egyes téves értelmezései szerint, a növények nem egyenlők az állatokkal és egyáltalán nem intelligens lények.
(Ha visszaemlékezünk Noé híres történetére eszünkbe juthat, hogy csak állatokat vitt fel a bárkájára, növényekről a szentírásban nem esik szó, az özönvizet mégis túlélik, ugyanúgy a táj élettelen részeiként mint a hegyek, völgyek, és sivatagok.)
Az iszlám vallás szintén a tárgyak közé sorolja a növényeket.
Nem csoda tehát hogy nagy területen és rendkívül sok ideig ez a gondolat megragadt az emberek fejében.

Véleményem szerint ez a könyv személetes módon, kitűnő példákon keresztül mutatja be a mai korban rendkívül hasznos mondanivalóját, anélkül hogy szárazzá vagy unalmassá válna.
Értékelés:
5beszélő cseresznye az 5-ből!!!

2016. augusztus 7., vasárnap

M. O. Walsh : Fényed ki ne hunyjon

"Egyetlen szőrszálat sem szedtek össze csipesszel az öreg Casemore pázsitjáról. Semmilyen kötelet nem küldtek a laborba. A beton kavicsairól sem sikerült DNS-mintát venni ... egyszerűen nem volt semmilyen kézzelfogható bizonyíték."

 Baton Rouge  közép és felsőosztálybeli lakói maguk sem hitték, hogy a gonosz köztük élhet. Pedig a tizenöt éves Lindyt megerőszakolták.
Négy gyanúsított volt, köztük a történet névtelen narrátora. 
Nemcsak az Amerikai álom cáfolata ez a könyv hanem a gyerekkor végének megörökítése, mikor főszereplőnk rádöbben, hogy bárhogy is gondolkozik, tervez, remél a felnőtté válás elkerülhetetlen.

Először furcsa volt, hogy időről-időre "magára hagyjuk" Lindyt és csak úgy ömlik a szó a mesélőből, de így is nagyon kerek lett a történet. Megtudhatjuk, hogy  milyen volt az elit magániskola ahová járt, mennyi fura alak lakott a közvetlen szomszédságban, hogy milyen könnyen félre tudja fordítani az ember a fejét ha valami szokatlant lát, aztán másnap már együtt grillezik az egész utca...
A szomszédok, osztálytársak és a világban történtek - a Challenger űrrepülő katasztrófája, később a Katrina hurrikán -  sorsa mellett a fiatal fiú saját családjában történt tragédiák is menetrendszerűen megtörténnek, nehogy az ember azt higgye ő szerencsés, mert vele soha nem történik semmi.
Ott van a nyílt tagadás, nemcsak a családjában de az egész kisvárosban, miszerint amiről nem beszélünk az meg sem történt.

 "Ha egy tragédia bekövetkezik, általában eltelik egy kis idő, mire az emberek felfogják. Ezek a kollektív kételkedés pillanatai."


 A tizenéves srác kendőzetlen őszinteséggel él meg örömöt és bánatot. A történet  elejétől a végéig leplezetlen csodálattal van Lindy iránt, még akkor is ha időről-időre szem elől téveszti a lányt, és a bravúrosnak hitt nyomozásával csak bajt csinál.

"De az életed során mindegyik  kicsit is nagyra tartott felnőttre igaz, hogy a hátuk mögött láthatatlan szellemek kísérik őket ... Az elveszett szerelmek , a megbántott barátok, a halottak: mindannyian örökre ott maradnak a nyomunkban."

Észre sem vesszük, de a történet egésze alatt a fiatal fiú a Lindyt ért tragédiát próbálja értelmezhetővé tenni, a megszállott szerelmesnek azonban nemcsak a szerelem volt az  egyetlen oka ilyen kitartóan  keresni a tettest, egy titkot is őriz arról az éjszakáról. 
A történet lezárása nagyon jól el lett találva! 

Fantasztikus érzékenységgel megírt könyv. Ha egyszer elkezdi az ember nehéz letenni.
A szerelmes ábrándok, véget nem érő nyári éjszakák, a gyerekkori gondtalanság mellett mindig ott magasodik egy sötét árny...

Értékelés:
5 elveszett álmodozó cseresznye az 5-ből!!!

 

2016. augusztus 3., szerda

Susan Meissner: A körömvirágos sál

A könyv gyönyörű ruhája nagyon vonzott, gyakran megsimogattam ha könyvesboltban jártam, de nem mertem remélni, hogy az én könyvem, mert a túlzott romantika nem kenyerem.

A két idősíkon futó történet középpontjában a könyvcímben szereplő sál a közös kapocs.
A helyszín New York 1911-ben és 2011 -ben. A történet nagy része 1911-ben játszódik, a mai szál elég elhanyagolható mértékű.

1911 - A középpontban Clara nővér áll, aki egy magánéleti tragédia után egy szigetre menekül ahol egy kórházkomplexum a bevándorlók végeláthatatlan sorát fogadja, és ápolja.
A fiatal nő a Triangle Ruhagyári szörnyű tűzvészben elvesztett férfit siratja, képtelen továbblépni a mi lett volna... ha gondolatokon.

"Nincs lepréselt rózsám, sem egy levelem, de még egy futó csók emlékét sem őrzöm."

Egy bevándorló férfi sanyarú sorsa megérinti Clara fájó lelkét és mindent elkövet, hogy a férfi személyes tárgyait, a szabályokkal szemben eljuttassa hozzá.
Miközben a férfi két csomagját kinyitja, mint valami szellemet a palackból, úgy szabadít el egy lavinát és titkok egész sorát.
A fiatal nő párhuzamot von saját története és ápoltja sorsa között, ám nem tudja mivel tesz jót, ha elmondja a rút igazságot amit megtudott, vagy hallgat, hogy a férfi túllépjen az őt ért veszteségen.
De vajon Calarának ki segít  túllépni?  És ki lesz az aki őszinte lesz hozzá?

Meglepően fordulatos és izgalmas történet, főszerepben a szerelemmel ami nem ismer sem háborút, sem betegséget, és örök. És persze megengedi, hogy az ember néha tévedjen.

A Clara életéről szóló rész alaposan kidolgozott és érdekes volt, ellenben a kelmeboltban dolgozó Taryn története összecsapott és felejthető. Ha a szerző csak Clarara alapozza a történetet akkor is megállta volna a helyét.
Tetszett, hogy valós események, helyszínek ihlették a könyv alapját. Bevallom a romantikus, néhol egy-két mondat erejéig túl lírai hangvétel ellenére jó volt olvasni, kellemes csalódás volt.

Maga a könyv pedig nagyon elegáns, a fejezeteknél a lapok is díszítve vannak.

Értékelés:
5 reménykedő cseresznye az 5-ből!!!