2017. november 18., szombat

Dennis Lehane: Egymásba veszve

"A boldogság olyan homokóra, amely belül megrepedt."

Ha jól emlékszem eddig a szerzőtől két könyvet olvastam. Nem mondom, hogy rajongója vagyok, de szívesen olvasok tőle, ez a könyve pedig nagyon is érdekelt, kicsit másnak tűnt mint a korábbi szerzeményei.

Főszereplőnk Rachel - mostanában olvasott könyvek főszereplői mind csak bukdácsolnak az élet kanyargós utcakövén, sokat szerencsétlenkednek, tévednek, szoronganak, ezért nagyon lehet őket kedvelni, hisz sokszor magunkra ismerünk. Rachel sem kivétel. Hiába híres újságíró, majd később tévés, a nő örökké szorong és bizonytalankodik, könnyen hitét veszti.
Élete csupa vesszőfutás, ahol a cél túlélni egy újabb napot, összeomlás nélkül.

"És nem számít, mennyi jót teszel, hogy milyen jó barát, feleség vagy férj vagy, mennyi humanitárius dolgot cselekszel, semmi...de tényleg semmi nem feledtetheti azt, hogy milyen nyomorult vagy valójában."

Rachel gyerekkora, anyjával való viszonya, majd első házassága nemhogy erősítené a nő személyiségét hanem csak rombolja ingatag önbizalmát.
Aztán egy véletlen folytán megismerkedik második férjével aki maga a tökély. Akkor is Rachel mellett maradt mikor mindenki más kinevette a háta mögött. Egy riport közben kap Rachel idegösszeomlást, és a felvétel sokáig kering az interneten.
Brian mindig tudja mit kell mondani vagy tenni egy adott helyzetben, az sem zavarta, hogy Rachel évekig ki sem mozdult a lakásukból.
Egy nap aztán Rachel megpillantja Brian-t az utcán, holott egy repülőn kellene ülnie...

Rachel  jó ideig nem talál válaszokat, minden stimmelni látszik, ám női megérzése azt súgja, hogy Brian hazudik...

A történetet egészen a közepéig imádtam! Nagyon jól lett megírva, aprólékos volt, de nem azon az idegesítő módon, hanem úgy, hogy az olvasó mohón szívja magába az újabb információkat.
 Aztán a történet egy idő után elengedett, vagy én engedtem el a sztorit, lényegtelen. Egyre-másra derülnek ki az újabb turpisságok, kész turpisság hegyek, amiket én már feldolgozni sem tudtam. Azt éreztem, hogy túl lett kombinálva, na meg sokszor villogott az agyamban, hogy ilyen nincs is! Annyira összetett meg sokrétű hazugság épült egymásra, hogy kétséges volt -emberi léptékkel, hétköznapi figuraként -a kivitelezhetőség.

Értékelés:
3,5 álságos cseresznye az 5-ből!!!



2017. november 12., vasárnap

A kerek hatos




Amilgade  blogjának szülinapja juttatta eszembe, hogy az én blogom is valahogy ebben a hónapban indult el hat évvel ezelőtt. Vagyis kicsit korábban, de arra már nem emlékszem, hogy a freeblogon mennyi időt töltöttem.
Mikor elkezdtem blogolni csak azért tettem mert nem volt kivel megosztanom egy-egy könyvről a benyomásaimat, illetve volt, mert a Nők Lapja Cafe oldalán indítottam egy könyves topikot és ott adták a lányok az ötletet a bloghoz-amiről akkor hallottam életemben először. (Sajnos ez a topik már évekkel ezelőtt bezárt.)

Sokan profi módon blogolnak, mind az írás és a számítógép kezelés terén kimagaslót tudnak nyújtani. Én csak így tudom, és nem is ringatom magam abba, hogy ez tökéletes, meg jó, de nagyon szeretem és arra büszke vagyok, hogy évek óta kitartóan ápolgatom.

Sokszor gondoltam arra, hogy az életem egyéb történéseit is behozom a blogra, de ismerve magam tudom, hogy ami először jó ötletnek tűnik azt később megbánom, hogy úgymond kicsit kiadom magam. Éppen ezért  továbbra sem lesz egyéb poszt mint ami könyvekről szól, megkímélve az olvasókat, hogy miért örülök éppen, avagy  bosszankodom, és eltekintek a vicces sztoriktól is. Pedig néha nagyon kikívánkozna belőlem ez meg az 😉

Itt ragadom meg az alkalmat, hogy megköszönjem hűségét azoknak akik követnek és olvasnak. Igazán megtisztelő, hogy adtok a szavamra, időt szántok rám, olvassátok a bejegyzéseket és  írtok nekem. 💖


2017. november 7., kedd

Kívánságszatyor





 
  Feléledt az Alexandra kiadó -Hurrááááááááá- remélhetőleg nem lesz most már megállás :-)
A sorozatra is rettentő kíváncsi vagyok, a könyv pedig már ebben a hónapban megjelenik. 

Egy iskola valahol Ausztráliában, ahová a szépek és gazdagok hordják a gyerekeiket. A felső középosztály paradicsoma ez, ahol a látszat az úr, ahol azonban a csillogó külsőségek mögött sötét titkok rejlenek…
A történet másik oldalán pedig az ártatlan gyermekek állnak, akik tisztaságukban és naivitásukban szándéktalanul is visszatükrözik szüleik világát, mindazt, amit azok elrejteni igyekeznek.
Vajon a zaklatónak a gyermeke is zaklatóvá válik? Vajon az önző kivagyiság gátjai átszakíthatóak? Vajon van esély az őszinte barátságra, érzelemteli emberi kapcsolatokra a felszínes magamutogatás mögött?

A Gabo kiadónál mindig találni jó könyvet. Ez a kötet is ígéretesnek tűnik.

 Lo Blacklock újságíró, egy utazási magazinnál dolgozik. Izgalmas előrelépési lehetőség áll előtte: eltölthet egy egész hetet egy VIP-luxushajóúton. Kezdetben Lo kitűnően érzi magát, a kabinok elegánsak, a vacsorák, a partik fényűzőek, a társaság előkelő. De ahogy telik, múlik az idő, hűvös szelek fújják át a hajót, szürke ég telepedik a fedélzetre, és Lo olyan eseménynek lesz szemtanúja, amit korábban csak a rémálmaiban tudott volna elképzelni. Egy nőt kidobnak a hajóból.
Az utasok mind bebiztosítják magukat, a hajó pedig úgy szeli tovább a hullámokat, mintha mi sem történt volna. Egyedül Lo próbál elkeseredetten választ találni a kérdéseire, és felfedni az igazságot: valami szörnyűségeset…
Meglepő fordulatokban bővelkedő, egyszerre nyomasztó és gyönyörű. Ruth Ware a Sötét erdő közepén című első regénye után újabb lenyűgöző olvasmánnyal bűvöl el minket.

Dennis Lehane neve sokaknak ismerős, rengeteg rajongója akad kis hazánkban is. Nagyon várom ezt a könyvét a szerzőnek.

  Rachel ​Childs, az egykori újságíró, egy élő adásban történő idegösszeroppanást követően teljesen elzárkózik a világtól. A férje marad az egyetlen ember az életében, aki továbbra is feltételek nélkül szereti őt, és mellette van a legnehezebb pillanatokban a felépülése során.
Valami azonban nincs rendben a férfival. Olykor furcsán viselkedik, és Rachel gyanakvása egy esős délután beigazolódik. Hirtelen minden megváltozik, a házasságuk és az életük is veszélybe kerül. Rachel egy őrületnek tűnő, megtévesztéssel és erőszakkal szőtt összeesküvés hálójában találja magát, ahonnan az egyetlen kiút a félelmei leküzdésén és a könyörtelen igazság megismerésén keresztül vezet.

2017. november 5., vasárnap

Carla Buckley: A legmélyebb titok

Eve Lattimore egy családias hangulatú zsákutcában él férjével, lányával, és fiával aki a különleges holdfénybetegségben szenved. Tyler-t nem érheti ultraibolya-sugárzás, ezért napjai nagy részét szobájában tölti.
Eve állandó aggódásának tárgya fia, éjjel-nappal azon agyal, hogyan tudná fiát megvédeni és megmenteni betegségével szemben.

"Eve naptárt vezet, nem csak a havit a napkeltékről és a napnyugtákról, amit minden ajtó mellé kiakaszt, hanem egy titkosat is, a szívében. Ezen vezeti az időt, amit még a fiával tölthet. Csak körülbelüli számítás, amelyhez napok adódnak hozzá minden jó eredménnyel záruló orvosi vizsgálat után, és amelyből hetek tűnnek el rossz után. A végpont ott lebeg a levegőben, az első tucatnyi évben még nem is látta. De most bekerült a látómezejébe, egy apró, fekete pont, és ha hunyorít, már majdnem kis is tudja venni. És a mögött nincs semmi, egyáltalán semmi."

A biztonságosnak hitt kisváros lakói nyugalmát teljesen feldúlja amikor Eve barátnőjének kislánya eltűnik.
Hamarosan kiderül, hogy Amy már sohasem fog hazamenni. A Lattimore família minden tagjának van titkolnivalója azzal a bizonyos éjszakával kapcsolatban.
Mindenki tett valamit aznap éjjel ami szétdúlhatja az addig szilárdnak hitt családi köteléket.

Egy beteg gyereket nevelni állandó rettegés és kimerítő feladat. Eve észre sem veszi, hogy mindent alárendel Tyler jólétének, legyen az ár érte bármi. Férje és lánya úgy érzik parkolópályára kerültek, sokáig mégsem adnak ennek hangot, hiszen az egész család tudja, hogy Tyler nem lesz velük örökké


Hihetetlenül feszült és izgalmas történet, a középpontban az anyával aki a családjáért bármire képes.
Egy igazi hullámvasút az egész könyv, még úgy is, hogy már az első lapokon kiderül, hogy mi történt Amy-vel. De ez a történés csak egy aprócska szelete a teljes egésznek, amiből összeáll egy kerek egész, rávilágítva, hogy mi minden lehet a felszín alatt, hogy milyen apróságokon múlnak nagy dolgok.

Remélem a szerzőnek jelenik meg még nálunk könyve.

Értékelés:
5 holdfényes kertben érő cseresznye az 5-ből!!!

2017. október 28., szombat

Ann O' Loughlin: Bálterem kávézó

Az elegánsan hangzó Bálterem Kávézót az idős Ella kényszerből nyitja meg. A hatalmas impozáns családi birtok ugyan már hanyatlásnak indult, de még így is sokan lépnek be kíváncsian a helyiek előtt eddig zárva tartott ajtókon.
Ella, hogy húgával Robertával ne veszítsék el az otthonukat idős kora ellenére vág bele a vállalkozásba, bár Roberta egyáltalán nem segít. Sőt, a testvérpár még csak szóba sem áll egymással.
Ha van is mondanivalójuk egymásnak, azt írásban,cetliken teszik.

Mindenki úgy tudja, hogy Debbie nyaralni érkezik a  kisvárosba, ám komoly oka van, hogy orvosa ellenkezése ellenére mégis útnak indult, sőt a véletlennek köszönhetően még Ellának is besegít a kávézóban.

Ella-ról és Debbie-ről, na meg a  kávézó törzsvendégeiről szinte minden oldalon újabb és újabb titkokat tudunk meg. Mindenkinek megvan a személyes tragédiája.

Ella és Debbie saját életükben bekövetkezett események miatt egyre távolabb kerülnek egymástól, mindketten a saját magányuk fogja, képtelenek egymás felé nyitni.
A melegszívű Ella  befogadja otthonukba Debbie-t, sőt segít is a nőnek, hogy lelkileg képes legyen végigjárni az utat, ami miatt a városba érkezett. Nem is sejtik, hogy Debbie születésének körülményei micsoda lavinát indít el.

Tipikus kisvárosi közeget mutat be a szerző, az idősebbek állandó pletykálásai és kéretlen vélemény nyilvánításai  rettentően bosszantottak olvasás közben, számomra az ilyen emberek elviselhetetlenek.
Látszólag mindenki tudja, hogyan kellene élnie a másiknak, mit csinál rosszul a saját életében.

Ella és Debbie nagyon szimpatikus karakterek, tetszett, hogy a szerző idősebb, érettebb karaktereket alkotott.
Annak ellenére volt izgalmas a történet, hogy lassan csordogál,  ezt azonban olvasás közben nem érzékeltem, sőt nagyon gyorsan fogytak a lapok, amikor még annyi minden megoldatlan volt.

Mostanában sok hasonló könyv akadt a kezembe, amiben a szereplők múltja napvilágra kerülve teljesen más megvilágításba helyezi az életüket.

Ez egy finom, elegáns történet, akárcsak a helyszín a Bálterem Kávézó, ahol a vendég igazi porcelán csészében kapja a habos kávét.

Értékelés:
4 báltermi cseresznye az 5-ből!!!

2017. október 23., hétfő

Colleen Oakley: Nem hagylak egyedül

Véletlenül jöttem rá, hogy a General Press  kiadónál nemrég jelent meg a szerző másik könyve. Talán az zavart meg, hogy nem ugyanaz a kiadó adta ki őket.

Mivel a Karnyújtásnyira c. könyvet olvastam előbb, félve nyúltam a már régóta a polcon várakozó kötethez, előbbivel ugyanis nem voltam maradéktalanul elégedett.

A szerző elég kemény témát választott, a húszas évei végében járó Daisy szervezetében újra felüti a fejét az egyszer már legyőzöttnek hitt rák. A fiatal nő boldog házasságban él, mindketten tanulnak még, férje állatorvosi pályája miatt háttérbe szorítanak mindent.
Ám egy rutinvizsgálatnál kiderül, hogy Daisy-nél nem az a kérdés, hogy újra felveszi -e harcot a gyilkos kórral, hanem hogy mennyi időt tudnak még neki biztosítani az orvosok.

Mindig furcsák azok az élethelyzetek amiket még nem tapasztaltunk meg, de van egy elgondolásunk, hogy mi vagy szeretteink hogyan reagálnának le egy hasonló helyzetet.
Csodálok mindenkit aki bármilyen betegséggel képes évekig küzdeni, optimista maradni, nem feladni, nem elkeseredni sőt tovább darálni a hétköznapokat.
A sok apró bosszantó muszáj dolog képezi napjaink nagy részét, mégis egy ilyen történet olvasása után szinte boldogan porszívózunk, hívjuk fel az autószerelőt, fizetjük be a csekket, vagy kérünk időpontot a fogorvoshoz.

Nem nagyon tudtam Daisy -vel azonosulni, mert vagy a homokba dugta a fejét, és a helyzetéhez képest jelentéktelen dolgokkal foglalkozott, vagy a férjének keresett feleséget. Utóbbi döntését az vezérelte, hogy mi lesz a férjével -ki mos rá, szedi össze utána a szennyest- ha ő már nem lesz.
Nem értettem a nő ezen való agyalását, teljesen felesleges köröket futott, szerintem kivitelezhetetlen terv volt az amit elképzelt. Ráadásul minden egyes perc amit ezzel a zagyvasággal töltött, kettejüktől vett el időt, amit együtt tölthettek volna, megvalósítva még pár régóta dédelgetett és kivitelezhető tervet, mint mondjuk egy rövid utazás.
A férj helyében én egy kicsit jobban a sarkamra álltam volna, Daisy túl erőszakosan döntött mindenről mondván ő a beteg.

"Beszippantom a fű és a föld illatát. Régen mindig jóleső bizsergéssel és várakozással töltött el – egy jel volt, ami arra emlékeztetett, hogy már közelednek a hosszú, édes nyári napok. Ez az érzés most valami mással keveredik. Hogy az idő kicsúszik a kezeim közül. Nem most volt tél? Hogy lett tavasz ilyen hirtelen? Hirtelen olyan indokolatlannak tűnik az, ahogy mindig sürgettem az idő múlását. Mindig vártam valamit, hogy Jack befejezze az egyetemet, hogy végre nyár legyen, a péntekeket. Most arra vágyom, hogy egész héten hétfő legyen, és hogy a napsugarak sose adják meg magukat a hold fényének."

Értékelés:
4 reménykedő cseresznye az 5-ből!!!


2017. október 22., vasárnap

Diane Chamberlain: Egyetlen nővérem

A szerző korábbi két könyve a Titkok örvénye , Kegyes hazugságok  is elnyerte a tetszésem, így nem volt kérdés, hogy akarom-e olvasni a szerző legújabb szerzeményét.

Riley egészen huszonéves koráig abban a meggyőződésben élt, hogy nővére öngyilkos lett. Riley nem sokra emlékszik, hiszen kétéves volt mikor családjukat örökre megváltoztatta nővére tragédiája.
Lisa zenei zseni volt, szülei büszkesége. Riley és bátyja Danny  viszont semmi vigaszt nem tudtak nyújtani szüleiknek, átlagos gyerekek voltak. Danny iraki veterán, aki sosem heverte ki a harctéri traumákat amik érték.

Riley apja hagyatékát kénytelen egyedül felszámolni. Családja nincs, szüleit elvesztette, bátyja pedig a saját dühe foglya. A magányos és szomorú Riley azonban egyre -másra olyan információkat kap, ami nemcsak nővére öngyilkosságát kérdőjelezi meg, hanem Riley egészen eddig igaznak hitt  múltját is. A ház tele van nyomokkal, ám Riley így is folyamatosan ellentmondásokba ütközik.

A szerző nagyon ügyesen adagolta az újabb és újabb információt, egészen elképesztő ahogy egyik dologból következik a másik. A kisvárosi jóakarók, állítólagos barátok, szeretők bukkannak fel gyerekkora színhelyén, és boldogan osztják meg a biztos vagy éppen biztosnak hitt információikat a zavarodott lánnyal.
Riley rendkívül szimpatikus karakter, könnyen lehet vele azonosulni.

Az olvasó némi lépéselőnyben van a főszereplővel szemben ugyanis egyes fejezetek Lisáról szólnak.
De még így is számos meglepetést tartogat a történet, ezúttal sem csalódtam a szerzőben.

Annak ellenére kap öt cseresznyét a történet, hogy számomra a befejezés túl idillire sikerült ahhoz képest, hogy Riley-nek mennyi mindent kellett feldolgozni, másképp látnia.

Értékelés:
5 cseresznyés tapéta az 5-ből!!!