2024. március 18., hétfő

Jenny Jackson: Ananász utca

A borítóra figyeltem fel, kivételesen letisztult, ugyanakkor érdekes is. Szeretem amikor a könyv és a ruhája szoros összefüggésben van egymással. ( Nem, nem elég egy thrillerre egy sejtelmes sötétségbe leledző házat kibiggyeszteni.) A történet vége mellé plusz egy csattanó a beszédes borító. Érdekes történet gazdaságról, pénzről- amivel szerintem nem az a baj, hogy van, hanem az, hogy nem tudunk vele bánni. A vagyonos Stockton család nőtagjain keresztül ismerkedhetünk kicsit a kiváltságosok életével. Darley, Georgiana, és Sasha életébe felváltva pillanthatunk be. Előbbi kettő testvérek, Sasha pedig a sogórnőjük. A váltott nézetnek köszönhetően nincs idő nagyon leragadni egy - egy élethelyzetenél, bár kétségkivül Georgiana kapta a legizgalmasabb szereposztást. Neki köszönhetően folyamatosan izgulhattam, és nem mellesleg a vele történtek minden szereplőre kihatnak. A pénz csak egy lehetőség. Hiába ácsingózik mindenki utána, éppúgy lehet áldás, és átok is. Klisé ugyan de attól még igaz, hogy sem szerelmet, sem egészséget nem vásárolhatsz. A történet közepénél kicsit unalmas volt már a sok csillogás és drága bútor, de aztán egy nagyon szép mentés után szinte le sem tudtam tenni. Pici hiba számomra, hogy az emberi kapcsolatok, házasságok nagyolva voltak csak bemutatva. Lehetett volna a témában többet búvárkodni. Értékelés: 4,5 vagyont érő cseresznye. Olvasás közben nem is gondoltam volna, hogy még napokig fogok agyalni a sztorin!

Linwood Barclay : Levegő nélkül

Nagyon megválogatom, hogy thriller / krimi műfajból mit olvasok el. A legtöbbször klisék halmazába botlunk. Ezúttal üdítő kivételre bukkantam! A szerző igencsak termékeny, és volt már szerencsém korábbi magyarul megjelent könyvéhez - így azonnal lecsaptam könyvre. A General Press kiadó remek ruhát szabott a könyvhöz, igényes, kész élmény kézbe venni a könyvet. Rettenetesen idegesített, hogy akárhány tippem is volt, a szerző mindet megcáfolta! Adva van egy hat éve eltűnt feleség, és egy zárkózott férj aki nagy nehezen új életet kezd. Aztán egy kotnyeles korábbi szomszéd Andrew eltűnt feleségét véli látni korábbi lakhelyükön... Megismerjük Andrew új párját, és annak öccsét, sőt Brie családja is szerepet kap a nem mindennapi történetben. Az ilyen információk természetes módon csakis kérdések egész sorát veti fel, hiszen ha Brie él miért nem a férjét kereste meg először? vagy legalább a rendőrséget? Hol volt eddig? És mégis miért pont most bukkant fel? Az elején kicsit zavart, hogy ugyanazt hallottam a szereplőktől mint amit a következő oldalon a rendőrségi kihallgatáson le lett írva. Picit ismétlésnek hatott. Aztán olyan gyorsan csúsztunk bele az események sodrásába, hogy csak kapkodtam a fejem. Minden egyes szereplő, szál elvezetett egy újabbhoz, de nem a megoldást nyújtotta, hanem újabb kérdéseket vetett fel. Aszerző remekül kijátszotta a több karakter mozgatásával járó lehetőségeket, így a gyanúsítottak listája is egyre csak bővült. Ezúttal sem csalt a megérzésem, remek, csavaros történetet választottam. A szerző korábbi kötetei is szép, magas százalékon szerepelenek az értékeléseknél, így úgy dönötöttem mazsolázok még a műveiből. Értékelés: 4 elgurított cseresznye!!!

2024. február 26., hétfő

Lucy Clarke: Elveszettek

Tökéletes borító, tökéletes fülszöveg. Alig vártam, hogy a kezeim közé kaphassam és belevessem magam az izgalmakba. Írány a mesés Fidzsi szigetek, egy testvérpárral... Váltott szemszögből ismerhetjük meg két lány élményeit; egyikük felül a repülőre, másikuk lekési a gépet... Két évvel a szerencsétlenség után előkerül a nyom nélkül eltűnt repülőgép pilótája... Valami hiányzott nekem ebből a történetből, de nem igazán tudom megfogalmazni hogy mi. Talán a hitelesség. Sokszor jutott eszembe olvasás közben, hogy az a bizonyos szituáció mennyire reális, életszerű? Gondolok itt például egy öt hónapos csecsemő életbentartásáról a semmi közepén... A lányok kapcsolata is túlzó volt számomra, értem én, hogy testvérek, de ez nekem már túl sok volt. A szerző sokszor ismételte önmagát. Állandóan azon kaptam magam olvasás közben, hogy elkalandoznak a gondolataim, nem tudtam benne maradni a történetben. Tény, hogy az ilyen történeteknél nagyon vékony mezsgyén járunk, kell, hogy vagy a szereplők, vagy a cselekmény "megvegyen" magának. Valamiért sem Erin, sem Lori karakterei nem voltak szimpatikusak számomra. Sajnálom, mert nagy izgalommal vártam ezt a történetet. Én is ismétlem magam, a borító szenzációsan sikerült, nagyon hatásos. Értékelés: 3 kalandos cseresznye az 5-ből!!!

2023. november 1., szerda

V.E. Schwab: Gallant

Mit is lehetne elmondani egy könyvről? Ha nem túl nagy elvárásokkal fogunk bele az olvasásba, akkor igen sok pozitívum, azonban, ha kicsit mélyebben a felszín alá nézünk, akkor láthatóvá válnak az elsőre talán nem nyilvánvaló hibái. A feszült hangulatot szinte végig képes fenntartani az írónő, az egész komor,sötét,rideg, egyben misztikus és kicsit horrorisztikus. Ez így egyben jól hangzik, végig izgalmas is kellene, hogy legyen, de valahogy mégsem az. Néhány ponton leül a történet, számomra indokolatlanul lelassul, és valahogy azt érzem, hogy ezt már mind olvastam valahol. Érezhető, hogy sokat inspirálódott más munkákból a szerző, ez az azonban nem lenne önmagában probléma, ha a kivitelezés, a csavarok a történetben hoznának valami újdonságot, ez viszont elmarad. Profi módon, és érdekes stílussal megírt, mára már talán sablonosnak ható történet. Ha tíz, tizenöt évvel ezelőtt írták volna, sokkal eredetibbnek tűnt volna valószínűleg. A dark academia feeling megvan, azt is mondhatnám ez viszi el a hátán az egész könyvet. Ez a könyv egy hangulatot, egy érzést próbál átadni, és ennél nem is próbál meg több lenni. A borító, illetve a könyvben lévő rajzok hozzák a könyv hangulatát, valamint az oldalszámot is növelik nem utolsó sorban. Bevallom alig vártam a következő "képet", igazi plusz a könyvben. Egyszeri olvasásra mindenképp ajánlom, őszi/téli estékre tökéletes kikapcsolódás.

Madeline Miller: Akhilleus dala

Görögország és mitológia, egy már ezerszer hallott és látott történet. Jogosan merülhet fel a kérdés, mi újat tud nekünk adni egy már kétezer évvel ezelőtt megírt történet? Érdemes-e egyáltalán belepiszkálni az alapműbe, másképpen elmesélni? A könyv olvasása után a válaszom egyértelműen az, hogy igen. Ilyen módon és ebben a formában ahogy az írónő tette mindenképpen. Talán annyit spoiler nélkül elárulhatok, hogy minden kisebb-nagyobb módosítás (az eredeti történethez képest), amelyet a szerző eszközölt, megfontolt és szükséges volt a karakterek új nézőpontból való megismeréséhez, bemutatásához, valamint a mondai világ tovább gondolásához, tovább építéséhez. Azonban itt meg kell említeni, hogy aki arra számít, hogy főleg a trójai háborúról fog olvasni azt ki kell ábrándítanom. Természetesen a történet szerves része marad, de a szereplők életének korábbi szakaszairól is sok szó esik. Az írásmód és a nyelvezet páratlan, nincs benne egy felesleges szó vagy jelző, véleményem szerint a magyar fordítással remek munkát végzett a fordító, hűen tükrözi az eredeti szöveg stílusát. Talán ez az egyik legnagyobb erőssége a könyvnek amellett, hogy a mitológia által felmerülő témák mai napig relevánsak maradtak. Jól felépített és kiválóan megírt történet, képes az érzelmekre hatni. Szórakoztat, művel és közben elgondolkodtat. Az ember jelleme meghatározza a sorsát, és minden egyes döntésével megállíthatatlanul halad ennek beteljesítése felé. A könyv magyar kiadásának borítója egyszerű mégis egyedi, a pajzs szerepeltetése (ami feltehetően Akhilleusz pajzsa) érdekes ötlet. Ajánlani tudom mindenkinek, akit érdekel és szereti a görög mitológiát, és azoknak, akik egy jól felépített izgalmas világra és történetre vágynak. 4 pajzsos cseresznye az 5-ből!!!

2023. október 20., péntek

Valérie Perrin: Trió

 

Olvasmányos volt ugyan, de nekem nagyon hajazott a Másodvirágzás- ra, rejtély és titok egymás hegyén hátán. Minden mindennel és mindenkivel összefügg. Tucatnyi szereplő és sors.

Három gyerek, egy lány és két fiú barátságának krónikája ez a könyv. Gyorsan olvasható, olvasmányos. A szerző remekül, gördülékenyen ír, és mindig történik valami. Nekem fel sem tűnt a több mint hatszáz oldal! 
Már a Másodvirágzás is kissé hullámvasút volt, egymást váltották a nekem tetsző és nem tetsző részek. A szerző valamiért a szexualitást is szívesen állítja középpontba a történeteiben, komoly szerepet kapott ebben a könyvében is. Akárcsak a váltakozó idősík.

Gyerekkor, tanulás, traumák, családi háttér, a kis szövetségük folyamatos áramlása, amely beszippant, majd kiköp szereplőket. Itt jegyzem meg, hogy tucatnyi szereplő jön megy, Perrin pedig profi módjára zsonglőrködik velük, részletesen bemutatva a mellékszereplők életét is.  Emberek, helyzetek jönnek - mennek a trió töretlen, bár sokszor évek telnek el egymás nélkül. Sikerek, kudarcok, harag.
Ebből a történetből sem hiányozhat egy rejtélyes eset, titkok - hiába az örök barátság, a titkolózás szinte kötelező elem minden szereplőtől.
Én szeretek minden könyvben kedvencet avatni, vagy legalábbis kedvelni valakit a szereplők közül. Ez most hiányzott. Bár lett volna miből válogatni, de egyetlen szimpatikus figura sem akadt.

Itt-ott kissé túlírtnak tűnt, de mindenképpen új szín a kortárs irodalmi palettán.
Szeretném ha a Vasárnap koldusai más lenne mint ezen két könyve. Mert szeretem a szerző stílusát, különcségeit, egyedi hangját.

Értékelés:
3,5 barátkozós cseresznye az 5-ből!!!


Carley Fortune: Minden elmúlt nyár


Felnőtt fejjel jó néha nosztalgiázni. Pontosan ezért voltam kíváncsi erre a könyvre, kicsit felidézni a kamaszkort amikor a legtöbb dolog történik velünk, vagy legalábbis szeretjük azt hinni, hogy ez az időszak zsúfolt, izgalmas és maradandó élményekkel teli- visszanézve is. 

Már az elején beszippantott a könyv, annyira egyedi és remekül mutatja be egy lány és fiú szégyenlős, csetlős- botlós barátságának kialakulását.( plusz egy fő.) Remekül építkezett. Az, hogy a történet zöme hat tóparti nyarat ölel fel még fogyaszthatóbbá teszi a könyvet. 

A jelenben a már felnőtt szereplők tíz év távlatából néznek vissza azokra a bizonyos nyarakra. 
Itt jegyzem meg, hogy a tíz év az tíz év, és sajnos nagyon ritka, hogy egy gyerekkori szerelem ennyi idő múlva teljesedjen ki/be. Már csak azért is mert folyamatosan változunk, és ennyi idő távlatából minden megszépül.
Az első részét nagyon szerettem, élmény volt olvasni.
Aztán jöttek a klisék, a nagy titok – amit én jó érzékkel kitaláltam. 
Számomra élesen elkülönül a könyv első, és második fele. Egyértelműen az első rész a kedvencem. 
Én értem, hogy a felnőtté válás része az erotika és a szexualitás, de szerintem  a könyv vége kicsit túl lett ezzel tűzdelve. 

Ami a második felét illeti: Milyen érdekes, hogy amit könyvben elfogadunk, esetleg tetszik, remek fordulatnak vélünk az a való életben mennyire másként jön le.
Tegyük fel, hogy ez a szomszéddal esik meg. Rögtön hörr, meg Te jó ég!!!
Könyvben: Jaj ez nem is olyan gáz!
Pedig szerintem az...legalább én nem tudok ezzel azonosulni. Éppen ezért felemás élmény marad ez a könyv.
Minden esetre ebben a műfajban egyedinek számít, különlegesnek.

Értékelés:3,5 szerelmes nyári cseresznye az 5-ből!!!