2017. február 17., péntek

Hannah Kent: Rekviem egy gyilkos asszonyért

 "Amit az emberek gondolnak rólad, az határozza meg, ki vagy."

1830. Januárjában Izlandon lefejeznek egy harmincas éveiben járó szolgálót. Agnes Magnúsdóttir társaival meggyilkolt két férfit, az egyik férfi a szeretője volt.
Ezen korabeli feljegyzések alapján próbálta rekonstruálni a szerző Agnes életét. A cél, hogy a régi hiedelmekkel ellentétben megismerjünk egy nőt, akit vélt vagy valós indokkal ítéltek el. A történet nagyon erős szála, hogy valós események alapján íródott, és bár a regény a szerző képzeletének szüleménye én hiszem, hogy olyan jól érezte át ennek a fiatal nőnek a sorsát, hogy nem is lehet más az igazság mint az, amit olvastam.

Az elítéltet a Megyei főbiztos az ítélet végrehajtásáig egy családnál helyezi el. A Körzeti megbízott Jón nem tehet mást mint teljesíti a kötelességét és befogadja a házába. A felesége és két lánya heves ellenkezése mellett Agnes szerves része lesz a családnak. A sokáig láncra vert nő a házimunkában segédkezik.
Agnes furcsa módon megnevezi a lelkészt aki segít felkészülni a rá váró sorsra, mindamellett bűnbocsánatra ösztökéli a gyilkost.
A fiatal segédlelkész Tóti megrettenve ugyan a feladattól, de hitével felfegyverkezve próbálja Isten felé terelgetni Agnest.

Szép lassan kirajzolódik előttünk az Izlandi táj, amely éppoly kíméletlen is tud lenni mint az ott élő emberek.
Számomra minden újdonság volt ami az akkori élet hétköznapi része volt. A szárított hínárral töltött párna, a birka hólyagból készült "ablaküveg" és persze a kegyetlen, embert próbáló élet.

Mikor Agnes lassan megnyílik a segédlelkésznek, -ennek sokszor a család is tanúja, -szinte hegyeztem a fülem. Elképesztő és zseniális, ahogy Kent végig vezet minket egy életen, elérve, hogy rettegjünk az utolsó lapoktól.
Fura módon végig reménykedtem, annak ellenére, hogy nem volt miért.

Értékelés:
5 izlandi cseresznye az 5-ből!!

Saroo Brierley és Larry Buttrose: Oroszlán

Az igaz történet alapján már film is készült, a könyv után nagyon kíváncsi vagyok rá, hiszen egyik kedvencem,  Nicole Kidman is szerepet kapott az alkotásban.

Szerintem sokan vagyunk úgy vele, hogy egy valós eseményeken alapuló regény sokkal jobban vonz minket.
A kíváncsiság, hogy egy látszólag átlagos ember micsoda dolgokat élhet át.

 Akár hihetetlennek is tűnhet, hogy egy ötéves gyerek egyszerűen eltűnjön. Hogy magára marad, és azt sem tudja honnan indult.

Szárú  szívszorító története Indiából a szegénynegyedből  indul.
A kisfiú egy átlagos napon testvérével együtt indul útnak, ám elunja a várakozást a testvérére és vonatra száll.

A hosszú vonatút végén vár csak rá az igazi megpróbáltatás, hiszen a szegénynegyedből szalajtott gyereket a nagyvárosban sem nézik másnak mint koldusnak, és senki sem foglalkozik vele. Magára marad. Étel, ital, ruha és gondoskodás nélkül.
Anyakánt el sem tudom képzelni, hogy elveszhet a gyerekem, ez egy olyan rémálom amire még gondolni sem merek.

Hogy milyen utat jár be Szárú, mennyi mindenen kell keresztülmennie, hogy megmeneküljön, és, hogy milyen csoda folytán kerül végül Ausztráliába ezt meséli el nekünk Szárú, jó pár fotóval a kötet végén, hogy igazi képet kapjunk egy nyomornegyedről, vagy éppen a távolságról amit ez a kicsi fiú bejárt.

Értékelés:
4 indiai cseresznye az 5-ből!!!

2017. február 14., kedd

Beck Weathers - Stephen G. Michaud: Túléltem az Everestet

 "A mellettem álló ember egyszerűen eltűnt az ordító fehérségben."

Számomra nagy tanulsága Beck történetének az,  hogy ha  mások le is mondanak rólunk, mi soha ne mondjunk le önmagunkról. Én azt hiszem akkor, ott azon a sorsfordító napon 1996 -ban pontosan ez történt. Nyolc társa meghalt, és tulajdonképpen ő is. Ám Beck nem mondott le önmagáról, fagyott kezekkel, arccal, étlen, szomjan, félholtan addig evickélt míg egy sátrat nem talált.

Aki puszta tényekre kíváncsi, erre a különleges extrém sportra, a technikai részletekre, ha csalódni nem is fog, de sokkal többet kap. Hiszen Beck története nemcsak arról az időre szól amíg megpróbálta társaival meghódítani az Everestet. Az oda vezető út, a felszerelés, időjárási, és a  kellő felkészültségi kérdések mellé egy ember jelleme, élete, gondjai, családja története ez, a honnan indultam, hová jutottam dilemmával együtt.

Tetszett Beck őszinte hangvétele, hogy nem szépítette önön hibáit, a megszállottságát, azt ami a hegymászás jelentett neki. Ami a nem kevesebbe mint majdnem az életébe került. Arról nem beszélve, hogy felesége is épp azon tanakodott, hogy elhagyja férjét...

Pont azért tetszett a könyv, mert többet kaptam mint egy szörnyű nap krónikáját. Teljes egészében megismerve a főszereplőt, egy teljesen más kép alakult ki bennem arról, hogy kik, és miért is választják ezt a néha lehetetlennek tűnő sportot.


Értékelés:
4 Everestet megmászó cseresznye az 5-ből!!!


2017. február 9., csütörtök

Colm Tóibín: Brooklyn

Egy fiatal ír lány története, aki ha éppen az ötvenes években élünk, akár a szomszédunk is lehetne.
Eilis napjai békésen csordogálnak. A háború utáni munkahely és fizetés hiánya három fivérét már elcsábította Angliába. Nővére Rose, és egy vagány lelkész -Flood atya - azonban egészen Amerikáig repítik a fiatal lányt, hogy megcsinálhassa a szerencséjét, hogy ne kellejen éhbérért dolgoznia, hogy legyen előtte egy biztos jövő.
Eilis-ben lassan tudatosul mekkora áldozatot hozott ezzel a testvére érte, és az is, lehet, hogy soha többet nem láthatja családját. Egy új világban, egy másfajta életet kell megszoknia, magáévá tennie.

Az Enniscorthy lány minden lépését nyomon követhetjük, megismerjük az ötvenes évek Amerikáját, a pazar nejlonharisnyák világát -amit már színes bőrű nők is megvásárolhatnak! - a Bartocci áruház kíméletlen munkatempóját, házinénit, sok fiatal lányt akik mind ugyanazt az álmot dédelgetik, hétvégi táncmulatsággal és sok-sok honvággyal.

Eilis akár egy újszülött, botladozik a sok újdonság között, és csak reméli, hogy mindig jól cselekszik és jól választ.
Anyja és nővére miatt megfogadja, hogy mindig hálás és vidám lesz a lehetőségért amit kapott.

Mintha az egész élet egyszerre szakadt volna a lány nyakába, ő pedig próbálja egyenként átválogatni azt.
A szerző érzékenyen, kellő realitással álmodta meg egy fiatal lány alakját, bemutatva ezzel megannyi sorstárást aki egyedül indult el a nagyvilágba szerencsét próbálni, miközben a régi életet, énjét sehogyan sem tudja levenni.

Értékelés:
5 Brooklyni cseresznye az 5-ből!!!

2017. február 6., hétfő

Tomsics Emőke: Háborúképek

A Magyar nemzeti Múzeum őrzi a kötetben található fotókat. Az Érdekes  Ujság (akkoriban még nem Újság) 1915-ben  harctéri fotópályázatot  hirdetett amatőr fotográfusoknak. Olyan nagy számban jelentkeztek, hogy további két pályázatot kellett még indítani. A legjobb tíz mappát őrzi ma a múzeum.
Az amatőr és haditudósítók felvételei között az első amelyen elfogják Ferenc Ferdinánd főherceg elleni merénylet egyik elkövetőjét.

A képek mellett persze olvashatunk a fényképezés és a propaganda szerepéről a háborúban, és arról is mik voltak a legnépszerűbb témák a profi és amatőr fotográfusok között.
Igazán meglepődtem mert a sok amatőr felvétel egyszerűen zseniális! Legyen szó léggömbös felderítőket megörökítő képről, vagy éppen egy elesett hadnagy temetéséről.
A cím alapján azt hihetnénk, hogy a képek zöme a harctéren készült, ám a könyv szélesebb témát ölel fel. Hétköznapi tevékenységek, mint például a mosás éppúgy szerepel a képeken mint az aratás háborús időkben.
A témák között az ember legjobb barátja a kutya is felbukkan, de lovak vagy drótkerítés cölöpén mosakodó macska is főszereplője egy-egy képnek.

Azért is tetszett ez a kötet- a téma ellenére- mert ebben a helyzetben vagyis a háború alatt is az emberi reakciók érdekelnek. A hétköznapi élet folytathatósága, miközben  bombázók húznak el az ember feje felett, vagy éppen  emberségesen viselkedni a pokol kellős közepén.
Sok megindító kép is helyet kapott a kötetben. Az elesett katonák látványa mindig szívszorító. Ami igazán megrendítő, hogy látszik a fotókon, hogy nem a mai korra jellemző érzéketlenséggel lettek megörökítve ezek az emberek.

Mindenképpen kötelezőnek érzem ezt a könyvet.

Értékelés:
5 háborús cseresznye az 5-ből!!!

2017. február 4., szombat

Emma Healey: Elizabeth eltűnt

A szerző első regénye nagyon jól sikerült. A két idősíkon futó történet sok kedvenc szerzőm erőssége, és Healey is jól bánt mind a múlttal,mind a jelennel.
A múltban történtek érdekessége, hogy a II.világháború után játszódik. Kevés könyvet olvastam erről az időszakról. Tömegek indultak útnak, hátha máshol könnyebb az élet mint ahol túlélték a háborút. Férjek és feleségek keresték egymást, vagy ellenkezőleg,eltűntek a régi életükből bizonytalanságban hagyva a családjukat. Romos házak, jegyrendszer és sorban állás a kevés fejadagokért, munkanélküliség.

Hetven évvel később Maud egyedül él családja házában. Napjai egyre inkább elvesznek. Egyik percben még határozott céllal indul el otthonról, aztán a következő percben már az utcán áll zavarodottan. (Szívebmarkoló volt olvasni, hogyan veszik el a világ az idős nő számára.)
Gyerekkora azonban élénken él benne, minden nehézség nélkül eleveníti fel az az időt mikor megtudják, hogy nővére Sukey eltűnt.
Az idős nő elméje összemossa a jelent és a múltat. A jelenben barátnőéért Elizabethért aggódik aki napok óta elérhetetlen. És ez az aggódás aztán felszínre hozza élete legnehezebb időszakát, mikor nővére után nem találtak semmi nyomot, csupán egy bőröndöt.

"Egy másodpercre szinte súlytalannak éreztem magam, egy elképzeléstől, amelyben a nővérem élt, a saját világunkban, a saját ruháiba öltözve épp elment tőlünk vacsora után."

Sukey eltűnése utáni időszak nagyon izgalmasan lett megírva.Bár Sukey férjével együtt tűnik el, a férj Frank hetekkel később megkerül...
Szinte mindenki gyanús aki ismerte a fiatal nőt. Sőt a környéken egy sorozatgyilkos is ólálkodik.
Maud hónapokig járja be ugyanazt az útvonalat amin nővére is mindig megfordult. Minden egyes eldobott holmit jelnek tekintett ami elvezeti nővéréhez.

A  történet vége frappánsan zárul. Maud zavaros elméje addig-addig váltogatja a múlt és jelen eseményeit míg rá nem talál a titkok nyitjára, vagyis, hogy hová tűnt Sukey.


Értékelés:
4,9 múltban érő cseresznye az 5-ből!!

2017. január 31., kedd

Holly Smale: A lány, aki ragyogni akart

 "Szociológiai tanulmányok szerint az átlagon felüli intelligencia jellemzői közé tartozik, ha valaki haszontalan törekvésekben leli örömét..."


Ritkán vagyok ennyire kitartó ha sorozatról van szó, de Harriet Manners világa annyira egyedi, humoros és nem kevés kalandban bővelkedik, hogy reménykedem, hogy a szerző már írja az ötödik részt.
Az első három rész itt található: Geek Girl 1. 2. 3.   és most térjünk rá a negyedik részben történtekre.

Harriet újra otthon, vége a csillogásnak, újra iskolába kell mennie, ahol a régi ismert arcok (és ellenségek) mellett már csak Toby-ra számíthat, Nat másik iskola padjait koptatja.
Harriet most is mindig tökéletes szeretne lenni, tudásával segíteni - néha elnyomni- társait, és mindenek előtt elfelejteni, hogy valaha szerelmes volt.
Aztán egy átlagos napon megpillant egy plakátot a buszmegálló oldalán ami kísértetiesen hasonlít rá, még akkor is ha ezek a képek egy évvel ezelőtt készültek. És innentől kezdve nincs megállás, a stréber lányból sztár lesz, akinek figyelméért versenyeznek nemcsak a lányok, de a fiúk is nemhogy csak az osztályában, de az egész iskolában! Harreit népszerű lesz, és annyi de annyi elfoglaltsága lesz, hogy valahol csak az agya hátsó zugában érzékeli, hogy Nat és Toby egyre távolabbra kerülnek tőle.
Toby menekül előle, holott korábban Ő volt Harriet legeltökéltebb zaklatója, Nat pedig sosem ér rá.
Harriet elhatározza, hogy új életet épít fel magának, sok-sok baráttal, nulla nosztalgiával  ha Nick-ről van szó, és olyan de olyan sok mindent ki fog próbálni egyedül, hogy listát kell majd írnia.

Azért modellünk modellkedik is egy kicsit, a hírnév egészen Marokkóig repíti. Új ügynöke szeszélyesebb mint  egy világhírű modell, de Harriet mint mindig most is profi.

Harriet ámokfutása egy csillogó buliba torkollik, ahol aztán lehull a lepel mindenről, és mindenkiről.

Egyszerűen csak élvezni kell a szerző egyedi stílusát, nagyokat nevetni, és együttérezni egy fiatal lány botlásaival.

"...a vidrák kézen fogva alszanak, nehogy elsodorja valamelyiküket a víz."

 Értékelés:
5 marokkói cseresznye az 5-ből!!